Kifelé a demográfiai télből

Az utóbbi harminc évben megtanulhattuk, hogy sokkal drágább a pusztítás következményeit felszámolni, mint tervszerűen, átgondoltan építkezni. Ez pedig nem csak a gazdasági döntésekre igaz. A társadalmi folyamatok, közöttük a demográfiai viszonyok alakulása minden másnál élesebben rávilágít, mennyire érzik stabilnak a jelenüket és biztosnak a jövőjüket az emberek.

Családellenes baloldal

A termékenységre vonatkozó statisztikai adatok azt mutatják: a baloldali kormányok csúfosan leszerepeltek az utóbbi évtizedekben a társadalmi folyamatok alakításában. Nem csak azért, mert regnálásuk alatt mindig egekbe szökött az infláció, csökkentek a reálbérek és megnőtt a munkanélküliség, ami alapjaiban rendítette meg a családok helyzetét. Az önálló életkezdés is ellehetetlenült a válságról válságra bukdácsoló balliberális politika következtében. Hiszen az iskolapadból kikerülő fiatalokat mindenki másnál keményebben sújtotta a munkanélküliség. Voltak olyan évek, amikor minden harmadik pályakezdő hiába keresett állást. Ilyen körülmények között pedig a többség gyermekvállalásra, házasságkötésre sem gondolhatott.

A gyermekvállalási kedvre az első komoly, majdnem végzetesnek bizonyuló csapást a Horn-kormány pénzügyminiszteréről elnevezett Bokros-csomag 1995-ös bevezetése mérte. Megrendült a társadalom biztonságérzete, hiszen az addig bizonyosnak vehető, a gyermekvállalást segítő családtámogatási formákat Bokros pénzügyminiszter drámaian megvágta. Ennek következtében szinte egyik évről a másikra jelentősen visszaesett a házasságkötések és a születések száma. Csak a legszegényebb, iskolázatlan családok és az átlagnál lényegesen jobb anyagi helyzetben lévők mertek vállalkozni ilyen kalandra. A túlélésért küzdő középosztály elhalasztotta a családalapítást.

A Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai-kormányok politikája hasonló következményekkel járt. Az államcsőd közeledtével először a megmaradt családtámogatási juttatásokat és adókedvezményeket kurtították meg vagy számolták fel. A termékenységi mutató pedig 2010-re elérte a kihalási tartományt, az 1,2-es értéket. Ez azért is fájdalmas, mert erre az időszakra esett, hogy a Ratkó-unokák népes nemzedéke szülőképes korba lépett. Ők nem hozhatták a világra azokat a gyerekeket, akikre vágytak.

A gyermek érték a társadalomnak

A 2010-ben megválasztott Fidesz–KDNP-kormány alapjaiban változtatta meg a családpolitikát. A jobboldali kabinet az első intézkedések között – a megörökölt leplezett államcsőd ellenére – nemcsak visszaépítette a megkurtított családtámogatási formákat, de új alapokra helyezte azok rendszerét. A családpolitikusok immár nem segélyezésben gondolkodtak, a kormány kimondta: a gyermek érték az egész társadalom számára, ezért elismerés illeti azokat a családokat, amelyek vállalják a felneveléssel járó erőfeszítéseket. A politikának pedig mindent meg kell tennie azért, hogy megkönnyítse a fiatalok számára a család­alapításra vonatkozó döntéseket.

A családtámogatási rendszer kiépítése azonban nem volt kis feladat, különösen a tízes évek elejének szűkös gazdasági lehetőségei közepette. Ám ahogyan növekedett az ország teherbíró képessége, úgy bővültek vagy születtek meg újabb és újabb intézkedések. A járandóságok egy része a társadalombiztosítási jogviszonyhoz kötődik, ami észszerű a munkaalapú társadalomfilozófia szempontjából. Így kiszámíthatók és bombabiztosak a gyermekszüléshez kapcsolódó járandóságok. És mert a szülési szabadság idején járó csecsemőgondozási díj, valamint a gyed összege a szülést megelőző időszak keresetéhez igazodik, a pároknak nem kell szembenézniük azzal sem, hogy radikálisan csökken a jövedelmük a baba megszületése után, amikor amúgy megnövekednek a kiadások. Ennek legújabb intézkedése például, hogy a csecsemőgondozási díj, a csed összege megegyezik az édesanya szülés előtti keresetének teljes összegével.

A következetességnek köszönhetően mára elmondhatjuk, hogy minden egyes baba megszületését és hároméves korig tartó nevelését átlagosan közel 7,5 millió forinttal támogatja az állam. Ez nagyjából másfélszerese annak összegnek, amelyet e célra költött az ország 2010-ben, és összességében több mint 850 milliárd forintos kiadást jelent a költségvetésnek évente.

A kiszámítható, életigenlő politikának köszönhetően stabilizálódott a családok helyzete, és megváltozott a közgondolkodás is. Mára jelentősen nőtt a házasságkötések száma, a termékenységi ráta 1,55-re emelkedett, a válások és az abortuszok száma pedig több mint 40 százalékkal csökkent az utóbbi tíz évben.

Az első gyermek megszületését könnyíti meg a diplomásgyed, amely abban segíti a fiatalokat, hogy ne kelljen kitolniuk a gyermekvállalást a diploma megszerzéséig. A nőknek nyújtott lehetőség, amely 40 év munka után lehetővé teszi a visszavonulást, valamint a nagyszülői gyed bevezetése pedig azt a célt szolgálja, hogy a nagymamák, nagypapák is részt vegyenek az új nemzedék felnevelésében. Mindez nem mellékesen nem csak a fiatalokat segíti, erősíti a nemzedékek közötti összetartást is.

Könnyített otthonteremtés

Természetesen ahhoz, hogy kilábaljunk a demográfiai télből, nem elegendő az első gyermekek megszületését támogatni, segíteni kell azt is, hogy világra jöhessenek a második, harmadik, sokadik gyerekek is. Ehhez pedig erősíteni kell a fiatal családok teherbíró képességét. E célt szolgálja például a fiatal házasok adókedvezménye, később pedig a nevelt gyerekek után járó további adókedvezmények. Ez a tehercsökkenés nem csak azt jelenti, hogy tavaly már 353 milliárd forint maradt a családoknál. Azt is mutatja: az állam elismeri azokat az erőfeszítéseket, amelyek az új nemzedék felnevelésével járnak.

Ám nem csupán ezek a támogatási formák és kedvezmények vívták ki sokak csodálatát a világban. Az otthonteremtést megkönnyítő csok bevezetése valóban egyedülálló. A vissza nem térítendő támogatás, valamint a kedvezményes kamattal felvehető hitelek lehetővé teszik, hogy a fiatal családok csekély önerővel nekikezdhessenek a lakásvásárlásnak, házépítésnek, ha már megszülettek a gyermekeik, vagy tervezik a szülővé válást. A költségvetésből mintegy 370 milliárd forintot fordítanak e célra.

A kisfalvak elnéptelenedését gátolja meg a falusi csok, amely arra ösztönzi a fiatalokat, hogy helyben rakjanak fészket. Az újonnan bevezetett zöldcsok pedig a környezetvédelmi célokat szolgálja, hiszen milliós támogatásra számíthatnak, akik energiatakarékos otthon felépítésére, vásárlására vállalkoznak.

Ám vannak olyan „apróbb” gyermekjóléti kiadások is, amelyeket nem szoktunk a családtámogatás körébe sorolni, noha jelentősen csökkentik a gyermeknevelési költségeket. Az olyan költségvetést terhelő kiadások tartoznak ide például, mint az ingyenes gyermekétkeztetés vagy az ingyenes tankönyvek. Ezek összege tavaly elérte a 483 milliárd forintot.

Mindezekből kitűnik: az utóbbi tíz évben kiépített rendszer minden egyes eleme egymást erősíti. Céljuk, hogy minden tervezett baba megszülethessen Magyarországon. Emellett a nagycsalád immár nem jelent egyet az elszegényedéssel. A szeptember 23-án kezdődött IV. Budapesti Demográfiai Csúcs alkalmat adott rá Orbán Viktor miniszterelnöknek, hogy újabb, ambiciózus terveket is megfogalmazzon. Mint mondta, a kormány célja az, hogy Magyarországon anyagilag is jobban megérje gyermeket vállalni, mint elutasítani a gyermekáldást.

Ugyanakkor az egységes ellenzék sem rejti véka alá a családpolitikai szándékait. A napvilágra került programokból kitűnik, hogy az igazságosságra hivatkozva ismét visszanyesnék a családoknak járó juttatásokat, és a családtámogatási rendszer számos elemét leépítenék. Mint megtapasztalhattuk: a balliberális oldal be szokta tartani mindazokat az ígéretként elhangzó megszorításokat, amelyek a középosztály meggyengítését célozzák.