Magyarország egyik legsúlyosabb gazdasági és társadalmi gondja a lakosság elöregedése, a születésszám drámai csökkenése. Miközben még száz éve a lakosság 41 százaléka 18 év alatti volt, és a 60 év felettiek aránya csupán 7 százalékot tett ki, napjainkban már csak 18 százalékot tesznek ki a 18 éven aluliak és 23 százalékot a 60 éven felüliek. Vagyis már ma is több az idős ember, mint amennyi az utánpótlás. Ha nem fordul meg ez a negatív irányzat, akkor egyes becslések szerint 2050-re, vagyis 38 év múlva az időskorúak aránya elérheti a 36 százalékot: vagyis minden harmadik ember 60 év feletti lesz, miközben a fiatalok aránya 12 százalék alá csökkenhet.

Meg is kongatták a vészharangot a demográfusok, mert ez olyan mély társadalmi feszültségekhez vezet, amelyek kétségessé teszik a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát, a gazdasági folyamatok alakulását, tovább gyengítik a nemzet immunrendszerét. Ezért különösen örömteli a hír, amely szerint úgy tűnik, végre bekövetkezett a várva várt fordulat: a KSH januári–februári gyorsjelentése szerint 2012 első két hónapjában 3,3 százalékkal több gyermek született, mint egy évvel korábban. A halálozások száma is csökkent, 3,1 százalékkal kevesebben haltak meg, mint az előző év azonos időszakában. A becsült lélekszám február végén 9 millió 957 ezer volt.

A születések szempontjából a két hónap közül is kiemelkedett a február: ebben a hónapban 6,6 százalékkal több gyerek született, mint tavaly februárban. Megállt a házasságkötések számának visszaesése is: 2011 utolsó két hónapjában 7,4 százalékkal több esküvőt tartottak, mint egy évvel korábban. S bár statisztikailag egy ilyen rövid időszak még nem értékelhető, a szociológusok és demográfusok nagy örömmel fogadták a jó hírt.

A kedvező tendencia feltűnt dr. Kopp Máriának, néhai orvos-pszichológusnak, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének egykori igazgatóhelyettesének is, aki úgy látta, hogy 2011 júliusa óta elindult egy igen enyhe, de kedvező fordulat.

– Egész Európában hazánkban a legnagyobb a különbség a tervezett és a megszülető gyermekek száma között. A felmérések szerint a magyar fiatalok kettőnél is több gyereket szeretnének vállalni. Az a célunk, hogy megszülessenek azok a gyerekek. Harmadik éve dolgozunk ki javaslatokat a népesedési kerekasztalt körülülve, és végre elmondhatjuk, hogy végre elindult valami – jelentette ki idén márciusban.

Dr. Botos Katalin közgazdász, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen működő Heller Farkas Közgazdaságtudományi Intézet, valamint a Szegedi Egyetem Pénzügytani és Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Intézetének vezetője ugyancsak örömtelinek tartja a növekedést, ugyanakkor közgazdászként kötelessége felhívni a figyelmet arra, hogy néhány hónap adataiból még nem szabad messzemenő következtetést levonni, mert ez még túl rövid időszak, amely statisztikailag nem értékelhető.

– A csökkenés mértéke drámaivá vált az elmúlt évtizedekben. A kilencvenes években a születések száma százezer fő alá, az ezredforduló első évtizedébe pedig 90 ezer alá esett. Ezen a negatív tendencián csak lassít, de érdemben nem fordít ez a néhány hónap alatt mért csekély növekedés – mondja a közgazdász, aki szerint nem dőlhetünk elégedetten hátra.

Egy elöregedő társadalomban egyre több konfliktus keletkezik: a nyugdíjrendszer fenntarthatatlanságától kezdve a fogyasztás szűkülésén át a terhek tűrhetetlen növekedéséig. A terhek a leginkább épp azokat a középkorúakat sújtják, akiknek egyszerre kell dolgozniuk, járulékot fizetniük, gyermeket nevelniük és gondoskodniuk idős szüleikről. Ezért a közgazdász professzor szerint nem igazságos egy olyan nyugdíjrendszer, amelyik nem tesz különbséget a gyermekeket vállaló és nevelő, valamint a gyermektelen járulékfizetők között.

Botos Katalin ezt egy indiai mesével illusztrálta, amely szerint egy szegény ember mindennap vesz három kenyeret a péknél. A pék egy nap megkérdezi tőle: mondd, miért veszel mindennap három kenyeret? A szegény ember azt feleli: az egyiket kölcsönadom a gyerekeimnek, a másodikat megeszem, a harmadikkal pedig törlesztem az adósságomat az idős szüleimnél.

Botos Katalin szerint a nyugdíjrendszer a jelenlegi formájában nem tartható fenn, ugyanis a negatív demográfiai folyamatokat csak úgy lehetne megfordítani, ha bevezetnének egy gyermekneveléssel korrigált, pontalapú nyugdíjrendszert, amelynek az a lényege, hogy differenciálni kell azok között, akik csak járulékot fizettek és azok között, akik vállalták a járulékfizetés mellett a gyermeknevelés költségeit is. Ez olyan, mintha magasabb járulékot fizettek volna be saját idős koruk nyugdíjának biztosítására. Szerényebb nyugdíjat kapna az, aki nem nevelt gyermeket, vagyis nem állított maga mögé járulékfizetőt. Azért kapna szerényebb nyugdíjat, mert a két kenyérből, amit minden ember kölcsön ad, csak a szülők iránti törlesztését teljesítette, a jövőbe viszont nem fektetett be. Ez azonban a negatív demográfiai folyamatok lassításának csak az egyik lehetséges eleme.

Ennél is alapvetőbb a női és férfi szerepek tisztázása, mert enélkül nem tudunk kihajtani abból a zsákutcából, amelybe körülbelül ötven éve kormányoztuk be magunkat.

– Ha magunkból indulunk ki, azt állapíthatjuk meg, hogy mi nők bizonyos mértékig túlreagáljuk az elmúlt idők alávetett helyzetéből fakadó érzéseket. Be akarjuk bizonyítani, hogy szinte mindenre képesek vagyunk egyedül, magunkban is, nem szorulunk gyámolításra, irányításra. Érünk annyit, sőt egyesek szerint többet, mint bármelyik férfi. Ez a hozzáállás a fejlett demokráciák nőtársadalmát szinte mindenütt jellemzi. A külvilág viszont továbbra is diszkriminál: a jövedelmi adatok nem mutatnak azonos munkáért azonos bért. A felső vezetésben is sokkal több a férfi, mint a nő, akárcsak a politikában. Bár összességében képzettebb a magyar nőtársadalom, mégsem tudja ezt aprópénzre váltani a munkahelyeken.

Botos Katalin szerint a nők helyzetének kulcsa a teljes társadalomfilozófia átalakításában van.

Hasonló véleménye van a nők helyzetéről Farkas Péternek, a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet családpolitikai igazgatójának is, aki egy 1500 fős mintán végzett felmérés adatait ismertetve felhívta a figyelmet arra, amit más kutatóműhelyekben is tapasztaltak már: a 18 és 29 éves fiatalok körében a házasságkötést és a nők gyermekvállalását egyértelműen a halasztó magatartás jellemzi.

– Miközben a magyar fiatalok értékrendjében, az európai átlagot messze meghaladó mértékben még mindig az első helyen áll a család, és úgy nyilatkoznak, hogy nem lehet boldog az az ember, akinek nincs gyermeke, az első gyermek vállalásának időpontja egyre inkább kitolódik: ez ma már átlagosan a harmincadik életév közelében következik be. Ez azt jelenti, hogy a második, harmadik gyermek már nem születik meg, és sok esetben az első sem. Csak az alacsony képzettségű nőknél születik kettőnél több gyermek. A legkevesebb gyereket az érettségizettek vállalják, míg a diplomások körében az átlagnál valamivel jobb helyzet: az egyetemet, a főiskolát végzettek körében az egy főre eső gyermekszám 1,3-1,4, vagyis kevéssel a magyar átlag felett van – foglalja össze a legfrissebb kutatás eredményeit az igazgató, hozzátéve, hogy a 2012 elején mért növekedést az elmúlt három évben súlyos mélyrepülés előzte meg: miközben kitolódott a házasságkötés és a gyermekvállalás ideje, már a harmincasoknál is csökken a gyermekvállalási kedv, negyven fölött pedig egészen ritka, hogy valaki első gyermeket vállaljon.

Az elmúlt ötven évben több súlyos mélyrepülésnek is a tanúi lehettünk: először 1945-ben csökkent drámai mértékben a megszületett gyermekek száma. Ezt a háborúban elesett férfiak magas számával lehet magyarázni. 1956-ot követően a népesség csökkenése azért következett be, mert negyedmillió honfitársunk elhagyta Magyarországot.

A következő csapást a magyar népességre az 1957-ben bevezetett legális abortusz jelentette: 1957 óta több mint hatmillió terhességet szakítottak meg művi úton. Farkas Péter szerint a legnagyobb, 1945-öshöz hasonló visszaesést a rendszerváltás óta még kétszer megismételte a történelem: először 1995-ben a Bokros-csomag bevezetését követően, majd 2008–2010 között, a Gyurcsány–Bajnai-korszakban…

– Az első Orbán-kormány visszaállította a hároméves gyest, a gyed újbóli bevezetésére 2000-ben került sor. Ekkor stabilizálódott a helyzet, megállt a népességfogyás. Ám 2008-ban újra drámai csökkenés kezdődött: másodszor is megrendült a fiatalok biztonságba vetett hite. Így a gyermekvállalás is meredek esésnek indult…

A családpolitikai igazgató szerint ez a most tapasztalható, két hónap alatt mért csekély növekedés, még ha statisztikailag nem is értékelhető, mégis azt üzeni, hogy megfelelő családpolitikával fordulatot lehet elérni: kezd újra helyreállni bizalom, a biztonságérzet, a jövőbe vetett hit.

A családalapítást, a gyermekvállalást sokkal inkább lélektani, mint gazdasági tényezők motiválják, bár az utóbbi sem elhanyagolható: a kormány első intézkedései közt vezette be a családi adókedvezményt, amely három gyerek esetében már számottevően több pénzt hagy a családoknál. A családpolitika legfontosabb kulcsa tehát a stabilitás, a kiszámíthatóság, a biztonság.

– Olyan ez, mint egy nagy hajó: akkor tud irányt tartani, ha nem rángatják ide-oda. Ezért ciklusokon átívelő programra, hosszú távú stratégiára van szükség, amelynek a megalkotása folyamatban van. Ezt a stratégiát kell azután konkrét kormányzati feladatokra lefordítani, amelyekben az oktatástól a szociálpolitikán át a közlekedésig valamennyi területnek meg kell találnia a maga feladatát. Így látja ezt Pongrácz Tiborné, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének igazgatóhelyettese is, aki szintén a stabilitásban, a kiszámíthatóságban látja megoldást.

– Gyereket nem egy ciklusra vállal az ember. Ha a különböző kormányok a saját ideológiai beállítottságuktól függően hol ide, hol oda teszik a hangsúlyt, az a kép alakul ki a társadalomban, hogy semmi sem biztos, mert minden egy tollvonásra megszüntethető. Annak kell a legjobban örülni, hogy Magyarországon még nincs tudatos gyermektelenség. Még nem fertőzte meg a magyar fiatalokat az „élj a mának” szemlélet. Németországban a tudatos gyermektelenség már teljesen elfogadott és a német társadalom harminc százalékát uralja.

A demográfus ezzel együtt sem optimista: Pongrácz Tiborné szerint a negatív trend csak akkor lenne átfordítható, ha innentől kezdve minden termékeny korban lévő nő legalább négy gyermeket vállalna. A nagycsaládok azonban ma már ritkák: az összes család mindössze hat százalékát teszik ki. Ugyanakkor óriási részt vállalnak: ez a hat százalék neveli fel az összes mai gyermek negyedét! Ám Gyurkó Katalin, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének főtitkára szerint a nagycsaládosok ezt nem teherként, hanem örömként élik meg. Több 16 gyermeket nevelő családot is ismer, a legnagyobb nagycsaládban ma Magyarországon 22 gyermek nő fel. Sokan csudabogaraknak tekintik őket, olyanoknak, akik önként vállalják a szegénységi kockázatot. Ez azonban óriási tévedés.

– El kell indulni egy úton. Néhány évtizede még felnőttek a gyermekek 50-60 négyzetméteren is, minden különösebb gond nélkül. Ma mások az igények: először a kocsi, azután a kicsi. Ám ha megvan már a kocsi, lehet, hogy nem jön többé a kicsi, mert a szülők azon veszik észre magukat, hogy kifutottak az időből. Pedig nem biztos, hogy az anyagiak megléte a legfontosabb. Nem kell például minden gyereknek külön szoba. A külön szoba a nagycsaládosok szerint szeparálja a gyereket a család többi tagjától, az unatkozó gyerek végül órákig ül a négy fal közt és internetezik vagy tévét néz.

Gyurkó Katalin szerint újra fel kellene ismerni az életben a család alapvető szerepét. Ami a születések számának növekedését illeti, a NOE főtitkára az idei év első két hónapjában tapasztalt fordulatot egyértelműen a kormányzati intézkedések eredményének tartja és ezek közül hármat emel ki.

Az első a gyes és a gyed visszaállítása, a második a családi adókedvezmény bevezetése, a harmadik pedig az, amitől az európai liberálisok idegesek lettek, hogy Alaptörvényben rögzítették a család – egy férfi és egy nő szövetségére alapozva – kiemelten fontos és védendő szerepét.

Hogy a kormányzati családpolitikának igenis volt – feltehetően mindjárt a kihirdetésekor – hatása a demográfiai folyamatokra, arra bizonyíték, hogy az intézkedések bevezetése óta idén februárig éppen kilenc hónap telt el…

Hernádi Zsuzsa