A küszöbön álló, magas szintű találkozó fontos előrelépésnek számít ahhoz, a kétoldalú kapcsolatok mélypontját jelentő előzményhez képest, hogy 2008 végén Kína egyoldalúan lemondta a – sorrendben – 11. csúcsot, mivel annak idején Nicolas Sarkozy francia elnök kész volt személyesen találkozni a Dalai Lámával. Azóta a kapcsolati válság enyhült ugyan – a feleket egymással szembeállító problémák és ellentétek viszont továbbra is ugyanazok. Ebben az alaphelyzetben készül az Unió az október eleji találkozóra.

A parlamenti vitát megnyitó előterjesztésben Karol De Gucht EU-kereskedelmi biztos a Kínával folytatott kapcsolatok „közös alapja” megtalálásának a fontosságát hangsúlyozta. Elmondta, hogy ennek céljából már a csúcstalálkozó idején egy közös kulturális fórumra kerül sor, a 2011. esztendőt pedig EU-kínai ifjúsági évnek, 2012-őt viszont a kultúraközi párbeszéd EU-kínai esztendejének hirdették meg.

Az EP-frakciók vezérszónokainak felszólalása rendjén Joannis Kasoulides néppárti képviselő azt hangsúlyozta, hogy Kína rendkívüli gazdasági súlya ellenére sem szabad eltekinteni a demokrácia olyan fontos értékeitől, mint amilyenek a nyílt társadalom, a jogállamiság és az emberi jogok.

Libor Roucek szocialista EP-alelnök mindkét fél globális felelősségéről beszélt a világ nagy problémáinak a megoldása terén, s ennek érdekében stratégiai partnerség kialakítását sürgette.

Niccolo Rinaldi a liberálisok képviseletében szintén azon a véleményen volt, hogy az EU-nak és Kínának „szüksége van egymásra” – az együttműködés érdekében viszont elengedhetetlenül fontos, hogy a kínai fél biztosítsa az alapvető emberi jogokat, a szólás- és sajtószabadságot, valamint – egyebek mellett – ismerje el Tajvánt, és tartsa tiszteletben Tibet ősi kultúráját.

A politikai csoportok képviselői és a felszólaló európai honatyák – szinte – pártállástól függetlenül, valamennyien a gazdasági, partneri kapcsolatok fejlesztésének, valamint az emberi jogok biztosításának a fontosságát hangsúlyozták.

Heidi Hautala képviselőnő, az Emberi Jogi Bizottság (DROI) elnöke új típusú párbeszéd kialakítását szorgalmazta, melynek alapvető jellemzője és feltétele az emberi jogok elsőbbsége a gazdasági, kereskedelmi érdekekkel szemben.

Elmar Brok, a Néppárt tekintélyes külpolitikusa stratégiai követelménynek nevezte, hogy az Unió „egy hangon beszéljen”, s ennek mértéke alatt bírálta a belső megosztottságot.

Tibet mellett szinte valamennyi képviselő felemelte a szavát.

Tőkés László erdélyi képviselő, egy nappal a Dalai Lámával való budapesti találkozása után szintén kiállott Tibet, valamint az ujgurok ügye mellett (lásd mellékelve a felszólalását).

Összegző záróbeszédében Karol De Gucht EU-biztos jobbára csupán megismételte a hozzászólásokban elhangzott legfőbb felvetéseket. A Kínával kapcsolatos vita összképe azt tükrözte, hogy a valóságban az Európai Unió a változatlanul erős kínai kommunista diktatúrával, valamint látványosan növekedő gazdasági erejével szemben szinte eszköztelen és tehetetlen.