Szombaton osztották ki immáron 14. alkalommal az Év Kiállítása Díjat a Múzeumok Majálisán a Múzeumkertben. A Pulszky Társaság és a Magyar Múzeumi Egyesület által alapított díjat dr. Bereczki Ibolya főigazgató-helyettes és a tájegység felelős muzeológusa, Nagyné Batári Zsuzsanna vette át.

A Szabadtéri Néprajzi Múzeum 2010. június 25-én megnyitott Észak-magyarországi falu tájegysége, azaz önálló tájegységben kialakított új, állandó kiállítása nyerte idén az Év Kiállítása díjat. 2011. január 31-ig beérkezett összesen 14 pályázat közül 4 pályamű maradt rövid listán, melyek közül végül a szabadtéri múzeum kiállítása került ki győztesként. Pályázni olyan tárlatokkal lehetett, melyek új tudományos eredményeket mutatnak be, az új technológiákat kreatív módon használják fel a kivitelezésben, új látogatói réteget szólítanak meg, vagy egy témát szokatlan megközelítésben tárgyalnak.

A nyertes kiállításról

A Skanzen nyolcadik tájegysége az Ipoly és a Bodrog közötti, folyóktól szabdalt hegyvidéki terület, Nógrád, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén és a történeti Gömör 19-20. századi paraszti kultúráját, elsősorban építészetét és lakáskultúráját mutatja be. Az erre a vidékre jellemző, különleges lakhatási megoldásokat példázzák a pinceházak, más néven barlanglakások.

A skanzenológiai műhelytapasztalatok megosztásának is kiemelt figyelem jut. A félig üvegfalú erdőhorváti módszertani házban alapos magyarázatokkal és szemléletes példákkal tárják fel a házkiválasztás, bontás és újraépítés, a néprajzi gyűjtés és berendezés műveleteit. Itt található a Sárospatak közeléből származó cselédház is, melynek berendezése egyedülálló újdonság a Skanzenben. A házban bemutatott négy időszak: 1900, 1930, 1980-as évek és a 2000 körüli állapot zsúfoltságról, zománcos öntöttvas edényekről és a fürdőszoba megjelenéséről is beszámol. Ebbe a házba feltétlenül érdemes belépni múzeumi ottlétkor.

Az Észak-magyarországi faluban a látogatói élmény minden érzékszervre kiterjed. A műtárgyakhoz itt 1.000 olyan demonstrációs tárgy társul, amelyeket a látogató kézbe vehet és kipróbálhat. A házakba betérő érdeklődő perkupai lakodalmas zenét vagy nógrádi dudaszót hallgathat, megrajzolhatja családfáját, megfigyelheti a disznóvágás, a novaji nagykalács vagy az erdőhorváti perec sütésének mesterfogásait, de leheveredve próbára teheti a filkeházi ágyat, vagy a használatba vehető bútorok bármelyikét.

Legek

A tárgyak közül a legrégebbi a novaji berendezésben szereplő 1876-os évszámmal ellátott pad, a legújabb a 2010-ben vásárolt mosógép a cselédház modern időmetszetet is bemutató fürdőszobájában. A legértékesebb műtárgy Kukucska Ernő, az egykori híres nógrádi dudás eredeti dudája. A legnagyobb méretű a csobádi olajütő fából készült 4 méter hosszú szerkezete, a legkisebb pedig a nemesradnóti lakóházban bemutatott nemesi gyűlés tárgyai között szereplő családi pecsétnyomó. Utóbbi ház a Skanzen első olyan épülete, amely a mai Magyarország határain túlról került a gyűjteménybe, abból a felvidéki faluból, ahol Radnóti Miklós édesapja is született, s ahol Pósa Lajos is tevékenykedett.

Az elbírálók

A bíráló bizottságba a múzeumi szakma részéről a nagy múltú múzeumi civil szervezet vezetőségén kívül az Országos Közgyűjtemények Szövetsége és a Megyei Múzeumi Igazgatóságok Szövetsége is delegált egy-egy tagot. Továbbá a döntéshozatalban a múzeumot használó közönség képviseletében építész, pedagógus, kulturális újságíró és a TIT vezetőségi tagja, valamint a díj alapítását támogató Paksi Atomerőmű Zrt. munkatársa is részt vett.