Királyi köntösben
Az elmúlt hetekben Visegrádra figyelt az ország, és nem csak a tavalyi kihagyás után újra nagy sikerrel megrendezett palotajátékok miatt. Bejelentették, hogy a kormány döntése nyomán a visegrádi királytalálkozó 700. évfordulójára, 2035-re teljesen megújul a vár és környezete, a fellegvár rekonstrukcióját pedig még az idén megkezdik. A nagy horderejű kulturális-turisztikai fejlesztések mellett a helyi lakosok érdekeit szolgáló beruházások is zajlanak majd.
Visegrád maga a megtestesült középkor. A város évszázadainak mélyrétegeit azonban nem csupán a felette méltóságteljesen őrködő fellegvár, a kapujában nyújtózó Salamon-torony vagy a hófehér falaival büszkélkedő királyi palota őrzi. A történelmi hangulat beleivódott a macskaköves utcácskákat övező öreg házakba, a vén fasorokba, a kovácsoltvas kerítések évszázados cirádáiba, és ott bujkál az örök idők óta hömpölygő Duna kövei között is. A Dunakanyar szépsége emberöltők óta elbűvölte azokat, akik belefeledkeztek a hegycsúcson őrködő vár, a kéklő folyó és a két oldalán magasodó, szél borzolta hegyek látványába. Nem csoda, hogy e királyi székhelyen kötötte meg 1335-ben a három középkori uralkodó, I. Anjou Károly magyar, Nagy Kázmér lengyel és Luxemburgi János cseh király országaik szövetségét. E történelmi örökség máig ható eredménye a V4-országok együttműködése – és a most bejelentett, Visegrádot is érintő, nagy horderejű kulturális beruházás.
Hétszáz éves örökség
– A V4-elnökségét július 1-jével átvevő magyar fél vállalja, hogy a négy nemzet számára is kiemelkedően fontos visegrádi várat jelentőségéhez és múltjához méltó módon állítja helyre. A Visegrád 700 programnak köszönhetően 2035-re, a közép-európai együttműködést meghatározó visegrádi királytalálkozó 700. évfordulójára a várat és a hozzá kapcsolódó történelmi épületeket, valamint a környező területeket a hely szelleméhez méltó köntösbe öltöztethetjük – mondja Fodor Gergely, aki e kiemelt kormányzati beruházás mellett a Budavári Palotanegyed és a Citadella megújításáért is felelős kormánybiztos.
A vár és környezete rekonstrukciója az alsó, valamint a fellegvár állapotának felmérésével és átfogó régészeti feltárásával kezdődik. A felújítás elodázhatatlanná vált: az épületek állapota az utóbbi évtizedekben igen leromlott, a Salamon-torony gyilokjárója életveszélyessé vált, az alsó vár épületei közül több beázott, a fellegvár területének egy része ugyancsak nem látogatható. A Visegrád 700 programban így helyreállítják és megerősítik a Salamon-tornyot, az alsó vár többi épületét, rekonstruálják a völgyzáró falat és a vízi bástyát, megújul a visegrádi fellegvár és a királyi palota. A területet akadálymentesítik, összekapcsolják a várrendszer két pontját, és korszerűsítik, a XXI. századi kívánalmakhoz igazítják a kiállításokat.
– Visegrád az ország fővárosa, a kontinens meghatározó művészeti és szellemi központja volt. Most közösen azon dolgozunk, hogy a XXI. században is rendkívül jelentős hely legyen – teszi hozzá dr. Vitályos Eszter, az Emmi európai uniós fejlesztéspolitikáért felelős államtitkára.
A Várkapitányság irányításával zajló program nem csak kulturális és turisztikai szempontból kulcsfontosságú, a település és a térség hosszú távú fejlődését is segíti: kiépül egy új központi park, korszerűsítik a Makovecz Imre által tervezett Magyar László Tornacsarnokot, és megújul a Kálvária és a Viktorin sétány is.
– A Visegrád 700 projektjei arra hivatottak, hogy a helyi polgárok és vendégeink is napról napra jobban érezhessék magukat. A munkák során fontos szempont a város zavartalan működése – mondja Eöry Dénes, a település polgármestere. Szerinte erre garancia, hogy a munkálatok ütemezetten folynak majd, így ráadásul a rekonstrukció idején a fellegvár és az alsó vár is részben látogatható lesz.
– Visegrádon egyelőre jellemzően tavasztól őszig tart a turisztikai szezon, ezt szeretnénk kitolni négy évszakosra. Folytatjuk a Duna-parton a vízi élet újraindítását is, amit még a nyolcvanas évek derekán, a bős–nagymarosi vízlépcső építése előtt vettek el tőlünk.
Lovagok, kardok, koronák
A város minden év júliusának közepén visszaforgatja az idő óriáskerekét. Középkori ruhába öltözött, szigorú tekintetű lovagok, kíséretükhöz tartozó fegyvernökök és apródok sétálnak, méltóságteljes nemes urak és asszonyok lépkednek, dolgos polgárok sürögnek-forognak az utcákon, ahol motorzúgás helyett lódobogás, páncélos lovagok kardjának csörrenése, bajvívásra hívó kürtszó zengése hallatszik. E középkori forgatag színe, illata, hangjai, látványa minden érzéket megragad: az idelátogatók élvezettel merítkeznek meg a Visegrádi Nemzetközi Palotajátékok történelmi forgatagában.
– Visegrád múltjának kiemelkedő pillanata volt 1335, hiszen a térség három meghatározó uralkodója lépett itt szövetségre, és határozott a kereskedelmi együttműködésről – ma ezt úgy mondanánk, gazdasági megállapodást kötöttek. E királytalálkozó volt az előképe az 1991-es visegrádi egyezménynek, azaz a V4-együttműködés aláírásának, amelyen a találkozó középkori történetét szimbolikusan megidéző hagyományőrző csapatban én is jelen lehetettem. E rendkívüli horderejű történelmi eseménynek őrizzük az emlékét, és elevenítjük fel a palotajátékokkal – meséli Cseke László szervező, aki a Szent György Lovagrend hagyományőrző csoportjának tagjaként, később a lovagrend kancellárjaként több mint három évtizede szíve és motorja a rendezvénynek.
Közösséget építeni
– Egy felmérés szerint Visegrádról a fellegvár után másodikként a palotajátékok jut az emberek eszébe, vagyis a város ismertségéhez, jó híréhez rendkívüli módon hozzátesz az 1985 óta hagyományosan júliusban tartott esemény – mondja Eöry Dénes polgármester. Úgy véli, a lokálpatriotizmust is erősíti a történelmi fesztivál, hiszen generációk nőttek fel úgy, hogy szereplői, résztvevői voltak a palotajátékoknak. És ez ma sincs másként: a helyi lakosok önkéntesként igencsak kiveszik a részüket a háromnapos programsorozat körüli teendőkből.
– A pályázatokból, a belépőjegyekből és az idegenforgalmi adóból befolyó összeg mellett az ő áldozatvállalásuk nélkülözhetetlen a sikerhez – hangsúlyozza a polgármester, hozzátéve, hogy a pandémia miatti tavalyi kihagyást a turisták mellett ezért a város közössége is megszenvedte.
– Az első néhány alkalom sokkal inkább hasonlított egy jelmezes színpadi előadáshoz, mint fesztiválhoz – emlékszik vissza Cseke László a kezdeti időszakra. – A nyolcvanas évek közepén barátaimmal már kutattuk és gyakoroltuk is a középkori bajvívást, így mi is felléptünk a produkcióban. Nem sokkal később felkértek a palotajátékok megszervezésére. Hagyományőrző csoportokkal, kezdetben csehekkel, lengyelekkel, később olaszokkal vettük fel a kapcsolatot, cserébe mi is felléptünk az ő rendezvényeiken.
Azóta a Visegrádi Nemzetközi Palotajátékok országos, sőt, európai ismertségre tett szert. Ma már évenként 35-40 ezer látogatója van, 2015-ben pedig az Európai Unió legfontosabb kulturális és művészeti fesztiváljait összefogó szervezet, az Európai Fesztiválszövetség a legjobb fesztiváloknak járó EFFE (Europe for Festivals, Festivals for Europe) minősítéssel tüntette ki.
A palotajátékoknak ráadásul van egy különleges hozadéka, ami a Szent György Lovagrend újraalapításához kötődik, ám hosszú távon az egész közösség érdekeit szolgálja.
– 1992-ben meghívást kaptunk egy varsói történelmi konferenciára, és ott, az egyik előadáson beszélt valaki arról, hogy a lengyelek nagy erőket fordítottak a fiataljaik nevelésére oly módon, hogy őket a nemzet és a vallás számára elkötelezetté tegyék. Ez adta az ötletet, hogy elindítsuk a lovagrend apródképzőjét. 6-tól 16 éves korukig járnak hozzánk a gyerekek, előbb fegyvernökké, majd lovaggá válhatnak. Fegyelmet követelünk tőlük, cserébe értékes barátságokkal, történelmi tudással, ismerettel felvértezve lépnek ki az életbe – meséli Cseke László.
A megmaradás ígéretét hordozó közösségépítő kezdeményezések, a hagyományok ápolása, a messze gyökerező múlthoz kapcsolódó büszke lokálpatriotizmus okán is megérdemelt lehetősége tehát a városnak a Visegrád 700 program. A rekonstrukciók nyomán megújul a középkori Magyarország szíve, amely a következő évtizedekben az európai politika új centrumává is válhat.