Fotó: T. Szántó György / Demokrata
Oberth József
Hirdetés

Oberth József ma már egy korsó sört sem lenne képes meginni. A Roncsfilm Jó­zsef­városában nőtt fel a kilencvenes évek derekán, egy klasszikus, gangos bérházban, ahol minden emeleten több alkoholproblémával vagy mentális zavarral küszködő lakó élt. Tipikus alsó közép­osztálybeli melósok vették körül, akik két végén égették a gyertyát, végül ötvenévesen vagy belehaltak a szenvedélybetegségeikbe, vagy a mai napig küzdenek az absztinencia megtartásáért. A sok személyesen végigasszisztált tragédia biztosan hozzájárult ahhoz, hogy a Józan Babák Egyesület vezetője most is képtelen ránézni egy italra anélkül, hogy előtörjenek belőle fiatalkorának negatív élményei.

– Amikor találkozom egy függő emberrel, ugyanazok a kérdések motoszkálnak bennem, mint egy laikusban, azaz hogy miért teszik ezt magukkal, miközben tudják, hogy tönkremegy az életük, belebetegszenek, széthullik az egzisztenciájuk – mondja Oberth József. Korábban újságíróként dolgozott, a legkülönfélébb témákban publikált, de megelégelte a felszín kapargatását, hogy soha nincs idő egy témában mélyebben elmerülni. Így jött képbe az addikció problémája. A két­ezres évek partikultúrájában közvetlen környezetében három alkalmilag kábítószert fogyasztó nő is arról számolt be, hogy amikor rájöttek a várandósságukra, és őszintén beszámoltak az előéletükről a nőgyógyászuknak, az orvosok kivétel nélkül az abortuszt javasolták. A miértre csak annyi volt a válasz, hogy az addiktológiai osztályon érdeklődjenek a különböző szerek magzatra jelentett veszélyei­ről, az addiktológusok viszont szintén csak széttárták a karjukat, és visszairányították őket a szülészorvoshoz.

Közösség Józsefvárosban

Végül mindhárom nő egészséges csecsemőt hozott a világra, majd felmerült bennük egy olyan szervezet megalapításának ötlete, amely segítené a hozzájuk hasonló sorsú kismamákat, hogy rögtön a megfelelő szakemberekhez kerüljenek – a legtöbb orvos finoman szólva sem bánik emberségesen a kábítószerfüggőkkel. Oberth József akkor már a Magyar Emberi Jogvédő Központ Alapítvány képviselőjeként rögtön a kezdeményezés mellé állt, így alakult meg az eleinte egyfajta ügyfélszolgálatként tevékenykedő Józan Babák Egyesület: a segítségkérőket a leghumánusabb és legmegértőbb orvosokhoz irányították. A szervezetnek hamar híre ment a környéken, sorra keresték fel őket a VIII. kerületi lakosok, akár egy-egy bajban lévő ismerősükre hívva fel a figyelmet. Így kerültek kapcsolatba például egy intravénásan dizájnerdrogokat használó nővel, aki éjszakánként napi ezer forintért egy személy­autóban talált szállást, és már a nyolcadik hónapban járt, de nem mert elmenni a hivatalos ellátórendszerbe, mert félt, hogy elveszik tőle a csecsemőjét.

– Az emberek alapvetően bizalmatlanok, ha a megszületendő gyermekükről van szó. A nagymamám egy olyan faluban élt, ahol több tíz kilométerre lakott a legközelebbi orvos, szociális ellátásról akkoriban egyáltalán nem beszélhettünk, szüléskor a helyiek segítették egymást összetartó közösségként. Ezt szerettem volna létrehozni Józsefvárosban is: ismerem a szomszédaimat, értjük egymás nyelvét, így könnyen megbíznak bennem. Az évek során számos szakmabeli is csatlakozott hozzánk, ma már hivatásos pszichológus, szociális munkás, szülészorvos, teológus is erősíti a sorainkat – mondja Oberth József. Munkájukra pedig nagy szükség van, mert bár a tapasztalatok szerint nincs olyan nő, aki a várandósságával szembesülve ne akarna egyből leszámolni a függőségeivel, sokan egyedül próbálkoznak. Ez azért nagy probléma, mert nem csupán az alkohol vagy a heroin, de az ismeretlen vegyületeket tartalmazó dizájnerdrogok is életveszélyes elvonási tüneteket produkálhatnak.

Korábban írtuk
Hirdetés
Hirdetés

Tízből négy csecsemő

A kábítószer-probléma ugyanakkor csak a jéghegy csúcsa, a magzatra nézve ugyanilyen károsak a különböző nyugtatók és altatók. A sokkoló szakértői becslések szerint hazánkban jelenleg tízből négy csecsemő már az anyaméhben találkozik e tabletták hatásaival. A problémát súlyosbítja, hogy mindössze két évvel ezelőtt publikálták az Állami Ellátó Központ oldalán az első olyan magyar nyelvű kockázati besorolást, amely a különböző hatóanyagokat értékeli a magzatra való veszélyességük tekintetében. Vagyis sokszor az orvosok sem tudják, melyik tablettát szabad felírni a gyermeket váróknak, és melyiket semmiképpen sem.

A Józan Babák Egyesület által felkarolt nőknek eddig mindig egészséges gyermekük született, legalábbis fejlődési rendellenesség nem lépett fel. Ez azonban Oberth József szerint inkább csak szerencse, a tudatmódosító szerek mindig kockázatosak a gyermek későbbi egészsége szempontjából. Fontos ellenben, hogy ha valaki mégis belecsúszott a szerhasználatba, a lehető legjobb ellátásban részesüljön. Az egyesület missziójában ezért hatalmas áttörés volt, amikor 2017-ben elindult az első támogatott lakhatási program. Ennek keretében a kormány abba az irányba terelte a szociális segítségnyújtást, hogy azokat a felnőtt korú mozgássérülteket, pszichiátriai vagy addiktológiai problémákkal küzdő betegeket, akik képesek magukról gondoskodni, ne rideg, intézményszerű épületekben, hanem családias környezetben szállásolják el.

Segítő kezek

– Itthon sokan nagyon szűk kategóriá­ban értelmezik a fogyatékossággal élő kifejezést, hallatán csupán a vakokra, a rokkantakra és egyéb fizikális problémáktól szenvedőkre gondolnak. Noha a Magyarországon 2007-ben ratifikált ENSZ-egyezmény világosan meghatározza, hogy bármilyen egészségi probléma, amely az ember normális társadalmi életben való teljes értékű részvételét időlegesen vagy végleg korlátozza, fogyatékosságnak minősül. Így ugyanebbe a kategóriába tartoznak átmenetileg az addiktológiai, pszichológiai és egyéb olyan betegségben szenvedő személyek, akik idővel képesek felépülni. Világátlag tekintetében a lakosság tíz százaléka fogyatékosnak tekinthető – magyarázza Oberth József. Ezt figyelembe véve nyílt meg a Józan Babák Egyesületének hat érintettnek átmeneti otthont kínáló családi háza, amely 2017-ben meg is szerezte a működési engedélyt. Szintén probléma volt korábban, hogy a támogatott lakhatási programban kizárólag a nagykorú pácienseket illette meg az ellátási jog, hozzátartozóik önköltségből élhettek együtt a szeretteikkel – ezt a pluszterhet a legtöbben nem engedhették meg maguknak. A Józan Babák Egyesülete ezért 2018-ban levélben kereste fel Balog Zoltánt, az Emberi Erőforrások Minisztériumának akkori vezetőjét, hogy a felnőtt ellátottal együtt élő gyermekek is intézményi státust kaphassanak. Szerencsére nyitott kapukat döngettek, és a kormány néhány hónappal később megszavazta a törvénymódosítást.

Míg a legtöbb intézmény általában előre meghatározott ideig kínál lakhatást a rászorulóknak, sőt gyakran a munkakeresést is a maradás feltételéül szabják, addig a Józan Babák Egyesületénél nincsenek hasonló szabályozások. Oberth József úgy véli, a korlátozások felesleges stresszforrást jelentenének, az ő pácienseik sokkal hamarabb saját lábra állnak szabad és nyugodt életkörülmények között. A tapasztalatok igazolják a szavait. Az elmúlt években átlagosan kilenc hónap alatt cserélődtek az intézmény lakói, többen munkát találtak, és kivettek egy kisebb albérletet, másoknak sikerült felvenni a kapcsolatot régen látott rokonaikkal, akik segítő kezet nyújtottak, az egyik asszonynak pedig önkéntesek újították fel a lakhatatlan ingatlanát. Az idei járvány természetesen nem könnyíti meg a most hozzájuk kerülők helyzetét, nehezebb az álláskeresés is. De védenceiknek legalább nem kell azon aggódniuk, hogy hajléktalanszállóra kerülnek, ami egyet jelentene azzal is, hogy elveszik a gyermeküket.

Felelősek vagyunk egymásért!

A Twickel-Zichy Mária Terézia Közhasznú Alapítvány által alapított Jószolgálat-díj a különböző szociális területeken áldozatos és példaértékű munkát végzőket kívánja évről évre elismerni. A díjra megfelelő ajánlással országos szinten bárki jelölhet olyan személyeket, szervezeteket, közösségeket, akik vagy amelyek kiemelkedően példaértékű, áldozatos szociális munkát végeznek családokért, kisebbségekért, fogyatékossággal élőkért, idősekért vagy hajléktalanokért. Az immár negyedik alkalommal közzétett felhívásra 2019 őszén több mint nyolcszáz jelölés érkezett, tavaly először lehetett határon túli közösséget vagy szereplőt is javasolni. A díj önkéntes kategóriá­jában ismét a közönség dönthetett az elismerés odaítéléséről. A szakmai zsűri és a közönség által kiválasztott nyertesek idén a koronavírus okozta nehézségek miatt a díjakat postai úton vehették át, a kategóriától függően kétmillió és ötszázezer forint közti támogatást pedig a nyár folyamán kapták meg.