Az államfői szék sorsa a két héttel később esedékes második fordulóban dől el a Demokrata Párt színeiben induló Borisz Tadics és a Szerb Haladó Párt vezére, Tomislav Nikolics között.

A szerbiai választásokon a szavazásra jogosult 6,7 millió választópolgár 58,7 százaléka járult az urnákhoz. A voksolást a hágai cellájában tárgyalására váró, háborús bűnökkel vádolt Vojiszlav Seselj fémjelezte soviniszta Szerb Radikális Pártból kiszakadt, mérsékelten nacionalistának tartott Szerb Haladó Párt által képviselt Indítsuk el Szerbiát nevű, az Új Szerbia nevű pártot, a Nemzeti Parasztpártot, a Szerbiai Menekültek Szövetségét, valamint vlach, cigány, macedón és bosnyák szervezeteket is magában foglaló választási szövetség nyerte a szavazatok 24,7 százalékával, ez 73 képviselői helyet jelent a 250 fős belgrádi parlamentben, a Szkuptsinában. A második helyen az eddig koalícióban kormányzó Demokrata Párt által fémjelzett Választás egy jobb életért nevű, a Szerbiai Szociáldemokrata Pártot, a Vajdasági Szociáldemokrata Ligát, a Szerbiai Zöldeket, a Vajdasági Horvátok Demokratikus Szövetségét és a Szerbiai Kereszténydemokrata Pártot is tömörítő koalíció végzett a voksok 23,2 százalékával, ez 68 mandátumot ér.

Az eredmény némileg meglepő, de korántsem váratlan: a katasztrofális gazdasági helyzetet, a fullasztó korrupciót sikerrel meglovagoló Szerb Haladó Párt előretörését minden közvélemény-kutató cég jelezte, habár arra nem sokan számítottak, hogy végül az élen végez. Amiből azonban még nem következik, hogy kormányozni is fog, hiszen a Szlobodan Milosevics terhes örökségét máig cipelő, a választáson 16,6 százalékkal harmadik helyen végzett és ily módon 45 parlamenti helyet megszerző, a Szerbiai Nyugdíjasok Egyesült Pártját és az Egyesült Szerbia nevű társulást is soraiban tudó, Ivica Dacsics eddigi belügyminiszter által vezetett Szerb Szocialista Párt ebben a helyzetben a mérleg nyelve, és nem zárható ki, hogy ők végül a második helyezett demokratákkal szövetkeznek.

Dacsics ki is jelentette, hogy mindkét nagy párttal hajlandók tárgyalni, a pártelnök ugyanakkor azt is leszögezte, hogy a koalíciós partnerségért cserébe nem kevesebbet kér, mint a miniszterelnöki széket. Így hát olyan helyzet is előállhat, hogy a harmadik helyezett irányítja a következő szerb kormányt.

A fent említetteken kívül átlépte a parlamenti küszöböt a Vojiszlav Kostunica-féle Szerbiai Demokrata Párt a szavazatok 7,2 százalékával (20 mandátum), valamint a Csedomir Jovanovics vezette Liberális Demokrata Párt által meghatározott Fordulat nevű koalíció, melyben helyet kapott a Szerb Megújhodási Mozgalom, a Szociáldemokrata Unió és a Szandzsáki Bosnyák Demokrata Párt is. E szövetség 6,6 százalékot kapott, ez is 20 helyet jelent. Az élén Mladan Dinkiccsel versenybe szálló Egyesült Régiók nevű formáció pedig 6,1 százalékot ért el, és 16 mandátuma lesz. Az előző választáson még győzelemre esélyes Szerb Radikális Párt ezúttal csak a voksok 4,6 százalékát tudta megszerezni, így nem lépte át a bejutáshoz szükséges küszöböt.

A parlamenti választáson négy délvidéki magyar párt mérette meg magát. A legerősebb, meghatározó szerepben lévő Vajdasági Magyar Szövetség önállóan indult, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége és a Magyar Polgári Szövetség a Bosnyák Demokrata Közösséggel, a Horvát Demokrata Közösséggel és a Szlovák Párttal közösen, Mindannyian Együtt néven vágott neki a választásnak. E szövetség egy parlamenti mandátumot szerzett. A VMDK és az MPSZ korábban a Vajdasági Magyar Demokrata Párttal és a nemzeti radikális Magyar Remény Mozgalommal szövetségben kívánt szembeszállni a VMSZ délvidéki egyeduralmával, ám a VMDP végül kiszállt a küzdelemből, miután a magyar kormány nyíltan a VMSZ-t támogatta. A Magyar Remény Mozgalom ezután csak tartományi és helyi szinten indított jelölteket.

A VMSZ országos listája a voksok 2,4 százalékát szerezte meg, ez – mivel a nemzetiségi pártok számára nincs parlamenti küszöb – 5 mandátumot jelent majd a belgrádi parlamentben, eggyel többet, mint az elmúlt 4 évben. Ezzel a VMSZ teljesítette a maga által kitűzött célt.

Egy mandátumot szerzett a Szandzsáki Demokratikus Akciópárt nevű bosnyák nemzetiségi formáció, valamint a kacifántos, Egyik sem a felkínált válaszok közül nevet viselő szervezet. Utóbbi papíron a vlach kisebbség pártja (a gyakorlatban azonban leginkább a hagyományos politikai elitet gyomrozó pártról van szó), így a parlamenti küszöb rá sem vonatkozik.

Az államelnök-választáson 12 jelölt indult, köztük a Vajdasági Magyar Szövetség első embere, Pásztor István, aki 2,3 százalékos eredményt ért el. Az államfői tisztség sorsa két hét múlva dől el, a második fordulóba a Demokrata Párt jelöltje, a korábbi elnök Borisz Tadics és a Szerb Haladó Párt vezetője, Tomiszlav Nikolics jutott be, előbbi a szavazatok 26,8, utóbbi 25,6 százalékát szerezte meg. Tadics főképp a külhonban szavazó szerbeknek köszönheti, hogy előnnyel vághat neki a második körnek.

A szerbiai közigazgatási rendszerben Vajdaságnak, nálunk Délvidéknek nevezett régióban tartományi választásokat is tartottak vasárnap, ezek részletes eredményét lapzártánk után tette közzé a Tartományi Választási Bizottság. Az előzetes adatok szerint az Újvidéken ülésező 120 fős Tartományi Gyűlésben továbbra is a Demokrata Párt lesz a legerősebb alakulat, a Szerb Haladó Párt hat-hét százalékkal lemaradva a második helyen áll. A harmadik helyet a Vajdasági Szociáldemokrata Liga szerezte meg, a Vajdasági Magyar Szövetség az előzetes becslések szerint a tartományi szavazatok több mint 7 százalékát gyűjtötte be.

A tartományi választás kétfordulós, a végleges mandátumarány a jövő vasárnapi második körben dől el.

Ágoston Balázs