A környezetvédelmi és a szociális felelősségvállalás összehasonlításában nemcsak a 2010 tavaszán elvégzett 17 interjúból álló sorozat adott lehetőséget, hanem az interjúkat készítő Newsbreakers Communications 2009 őszén 31 interjúból álló hasonló felmérése is. A két interjúsorozat összesített tapasztalatai alapján ki lehet jelenteni, hogy a megkérdezett vállalatok kivétel nélkül törekednek a felelős viselkedésre, melynek során szociális és környezetvédelmi területeken egyaránt tevékenykednek.

A válaszadó cégek többsége saját érdekének tekinti a környezetvédelmi felelősségvállalást. E területen törekszenek arra, hogy hosszútávon és széles körben érzékelhető hatást fejtsenek ki. A kutatásban résztvevők felismerték, hogy nem lehet fenntartható a működésük, ha nem bánnak felelősen az erőforrásokkal. Sokan hajtanak végre olyan programokat is, melyek a vállalaton kívüli közösségek szemléletformálását célozzák.

Ezzel szemben szociális felelősségvállalás területén többnyire nem abból indulnak ki, hogy melyik társadalmi problémát tartják a legsúlyosabbnak, vagy hogy CSR programjukkal hosszútávon, strukturálisan avatkozzanak be a társadalmi folyamatokba. Csak egyetlen megkérdezett állított fel rangsort a problémák között, és hozott ez alapján döntést a támogatandó területekről, és mindössze további két válaszadó számolt be arról, hogy olyan projekteket támogat, amelyek hosszútávon fenntarthatóak és továbbfejleszthetőek.

A CSR célterületek kiválasztásánál a cégek körében általános az óvatoskodás: nem szívesen vállalnak fel megosztó témákat. Ennek is köszönhető, hogy sok az azonosság, bizonyos területek népszerűek, míg mások szinte egyáltalán nem jelennek meg a palettán. Közkedvelt CSR célterület a közvetlen környezetben élők (lokalitás), a gyerekek, a környezetvédelem és a saját dolgozók támogatása. Ezek a témák a megkérdezettek több mint felénél szerepelnek CSR célterületként.

A válaszadók szerint az embereket csak az érdekli, hogy a mikrokörnyezetükben mi történik, csak ez vonzhat vásárlókat a céghez. Vagyis a fogyasztók „kényszerítik” bele a cégeket a lokális gondolkodásba.

A gyerekek és az oktatás támogatása ugyan alkalmas lenne hosszú távú és strukturális hatást gyakorolni a társadalom egészére, de a legtöbb esetben a cégek nem keresik az ilyen beavatkozások lehetőségét. Inkább egy-egy akut problémát orvosolnak: élelmiszert, édességet, játékot, számítógépet adományoznak. Így programjaik csak tüneti kezelést jelentenek, a kiváltó okokra nem tudnak hatni.

A munkatársakkal kapcsolatos felelősségvállalás nem pusztán jótékonykodásból jelenik meg a CSR stratégiákban. Sok olyan egészséggel, biztonsággal, esélyegyenlőséggel kapcsolatos programot említettek, amely mutatja, hogy hosszútávon szeretnének munkatársaikra építeni. A szervezetfejlesztést is szívesen végzik valamilyen jótékony cél érdekében: gyermekotthonért, a természet védelmében, a közterületek rendbetételéért. Ezzel bizonyíthatják dolgozóik előtt saját felelősségüket, teret adhatnak a munkatársak önmegvalósításának, és jó célokat is szolgálhatnak.

A környezetvédelem és HR területén tetten érhető érdekorientáltság egyáltalán nem csökkenti a vállalat érdemeit, inkább elkötelezettségükre mutat rá. Ez azonban a szociális problémákkal kapcsolatos felelősségvállalásról nem mondható el. A legtöbben azért segítenek a rászorulókon, mert „megtehetik”, és mert ez elvárás velük szemben, de nem gondolják, hogy érdekükben állna. Egy megkérdezett sem említette, hogy tart attól, hogy a társadalmi egyensúly elvesztése hosszútávon a vállalat működésére nézve is kockázatokkal jár, tehát ha tesz valamit ennek megelőzésére, akkor végső soron saját érdekében cselekszik.

A legfontosabb motivációt az értékesebb munkaerő toborzásának és megtartásának lehetősége jelenti a felelősségvállalásban. A fiatal, jól képzett munkatársak számára vonzó, ha egy cég tudatosan és etikusan működik. Néhányan úgy gondolják, hogy a CSR pozitív hatással van a márkaimidzs formálásra is. Egy-két nyilatkozó azt sem zárja ki, hogy a tudatosság előnyt jelenthet a működésben: például csak az etikai szabályok betartásával őrizhetik meg vásárlóik bizalmát. Egyetértenek abban is, hogy a felelősségvállalásnak egyelőre nincs hatása a vásárlói döntésekre, bár van, aki lassú, de határozott fejlődést érzékel ezen a téren.

A válaszadók többsége a magyar társadalmat nem tartja igazán szolidárisnak. Véleményük szerint az emberek azon segítenek, amin egyszerűen, kényelmesen lehet: például adományvonal, bevásárlóközpontban szervezett gyűjtés segítségével. Úgy vélik, hogy minél több előkészületet igényel a segítségnyújtás, annál kevésbé valószínű. Ugyanakkor több interjúalany is megfogalmazta, hogy a valóban szolidáris társadalom kialakulásához a rendszerváltás óta eltelt idő még kevés volt, és a hosszú távú gondolkodás kialakulásához több időre van szükség.

Összességében tehát elmondható, hogy még nem minden vállalatnál kezelik komplexen a fenntarthatóságot, és a fogalom értelmezésében is jelentős eltérések figyelhetők meg. Legtöbbször csak egyes vetületei – a környezetvédelem, az etikus működés – vannak jelen a társadalmi felelősségvállalási stratégiákban. Ahhoz, hogy mélyreható programok szülessenek a szociális felelősségvállalás terén is, szükséges lenne megértetni az érintettekkel, hogy az egyensúlyi állapottól egyre inkább eltávolodó társadalom hosszútávon fenntarthatatlan, és hogy a szociális különbségek további mélyülése óriási költségekkel jár.

A mélyinterjú-sorozat részleteit bemutató jelentés elérhető a Habitat for Humanity Magyarország honlapján www.habitat.hu