A madárállomány stabilitása szempontjából különösen fontos a párok költési sikere, azonban az idős fák belterületi állománycsökkenése, illetve a falopások miatt Magyarországon korlátozott számban állnak rendelkezésükre természetes fészkelőhelyek. Ezért fontos, hogy minél több helyre kerüljenek ki a mesterséges fészekodúk: nem csak kertvárosi környezetben a fákra, de társasházak, panelépületek erkélyeire, akár több emelet magasságban a falra erősítve is.

A mesterséges odúkkal szemben támasztott legfontosabb természetvédelmi követelmény a megbízhatóság. Az elmúlt több mint egy évszázad tapasztalatai alapján – minden szempontot figyelembe véve – a 2-2,5 cm vastag fenyődeszkából készült odúk felelnek meg leginkább a minőségi, biztonsági és ár/érték arány elvárásoknak. A barkácsáruházakban, hipermarketekben kapható eszközökről sokszor még azt is nehéz eldönteni, hogy etetőnek vagy költőodúnak szánták-e őket. Az odúkat méretük és röpnyílásuk alakja szerint különböző típusokba soroljuk. A széncinege számára pl. a kerek bejáratú 12,5 cm oldalhosszúságú „B” típusú odú az ideális. A fészkelőhelyeket faágakra, ágcsonkokra lógatva is kihelyezhetjük: a madarakat nem zavarja ha az odúk nem állnak stabilan. Általános javaslat, hogy a röpnyílás lehetőleg ne az északi félkör felé nézzen, mert ezeknél nagyobb esély van a beázásra, ami a hideg széllel együtt hátrányosan befolyásolja a belső tér mikroklímáját.

A legtöbb kisebb testű madárfajnak általában évente két, ritkán három fészekalja is van, és többnyire minden költés számára új fészket készítenek. Ennek okai: a fészekcsésze ellapulása és szennyeződése, az élősködők megtelepedése és a ragadozók általi ismeretség. Ha tehetjük, a tavaszi-nyári időszakban havonta legalább egyszer nézzünk be az odúkba, és a költés végén, miután a fiókák elhagyták azt, a régi fészekanyagot dobjuk ki. Az odúkat a madarak nem csak a költési, de a telelési szezonban is előszeretettel használják. A fagyos éjszakákon, különösen, ha több madár együtt húzza meg magát, a zárt tér szélvédettebb, melegebb búvóhelyet jelent. A téli odúhasználat legbiztosabb jele az éjszakázó madarak felhalmozódó ürüléke, amit legkésőbb március elején-közepén érdemes kiönteni. Alkalmanként előfordul, hogy egy-egy legyengült vagy beteg madár az odúban pusztul el, akár lehetetlenné téve a további éjszakázást, ezért a télen tovább folytatott havi odúellenőrzés és takarítás fontos a madarak jóléte szempontjából.