Fotó: Demokrata/T. Szántó György
Hirdetés

A Közös Hang főpróbájára a Zeneakadémia aranyban ragyogó enteriőrjében, a nagyszínpadon kerül sor: a Danubia zenészei és a Máltai Szimfónia program kisiskolás korú növendékei együtt lépnek színpadra. A kicsik halkan sutyorognak, izgatottan forgolódnak a színpadon, a zenészek mosolyogva terelgetik őket – a közelmúlt szólam- és összpróbái során volt idejük összeismerkedni. Hámori Máté rövid instrukciókkal kezd, elmagyarázza például, miért fontos a karmesteri pálcára figyelni, vagy hogy az esti előadásnak mi lesz a pontos koreográfiája. Aztán elkezdődik a próba: egy-két nekifutás, és belelendül a csapat, a temperamentumos cigány népdalfeldolgozások dallamos muzsikája, sodró lendülete felkapja, viszi magával a zenészeket, kicsiket, felnőtteket egyaránt. A pozitív energiák betöltik a színpadot, az esti koncert közönsége pedig ezt az őszinte örömet viheti majd magával haza. A közösen előadott produkció – Péntek Tamás: Cigányos a szvitem, arr.: Ott Rezső; Báder Ernő, Vörös Tamás, Nyári Károly – tíz perc csupán, a Danubia Zenekar esti koncertjének első részében kerül rá sor, ám ez a rövidke zeneakadémiai fellépés is hosszú hónapok kőkemény munkájának csúcspontját jelenti. Ráadásul e néhány perc nemcsak a zenéről szól, hanem sokkalta többről: magáról az életről.

Caracastól Tarnabodig

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat szociális programja nem új keletű, több mint tíz évvel ezelőtt indult útjára. Lényege, hogy a zenét eszközként használják annak érdekében, hogy az elszegényedő, hátrányos helyzetű településeken iskolai problémákkal küzdő vagy hátrányos helyzetben élő gyerekek szociális integrációját segítse, a zenetanulásra és a közösségépítésre koncentrálva. A Máltai Szimfónia program a venezuelai gyökerű El Sistema hazai adaptációja, az eredeti programot a hetvenes években dolgozták ki Venezuelában, hogy a Caracas szegénynegyedeiben csellengő gyerekeknek a zene segítségével lehetőséget, perspektívát adjanak. A hazai program tíz éve formálódik és hoz vitathatatlan eredményeket: 2013-ban a projektbe elsőként a monori Tabán cigánytelep kapcsolódott be, amit a szeretetszolgálat munkatársai egyszeri, pár hetes programként képzeltek el, ám olyan sikereket hozott, hogy végül kiterjesztették az egész ország területére. Mára több mint ezer gyerek tanul aktívan zenélni a szeretetszolgálat által biztosított hangszerekkel, tényleg csodát művelő, elkötelezett pedagógusok irányításával, olyan településeken többek között, mint Pocsaj, Nyírmihálydi, Tarnazsadány, Tarnabod, Tiszabura vagy Gyöngyöspata.

Fotó: Demokrata/T. Szántó György

A Danubia Zenekar két éve indította el a Máltai Szimfónia programmal együttműködve a Közös Hang projektet, Hámori Máté karmesternek, a Danubia művészeti vezetőjének ugyanis szívügye, hogy a klasszikus zenét olyan emberekhez juttassa el, akiknek erre kevéssé vagy egyáltalán nincs lehetőségük.

Nagy Kálmán, a Máltai Szimfónia program vezetője figyelmeztetett, e programhoz csatlakozni óriási felelősség; ha belekezdünk, nem hagyhatjuk félbe, hiszen a gyerekek számítanak majd ránk. Tarnabod volt az első település, amellyel kapcsolatba kerültünk. Kezdettől koncepció volt, hogy ne csak mi fogadjuk a fővárosban a Máltai Szimfónia program növendékeit, hanem mi is ellátogassunk hozzájuk, és helyben adjunk közös koncertet. Ez pedig bevált, működik – magyarázza Hámori Máté. A Danubia Zenekar tagjai és a Máltai Szimfónia program növendékei számos közös fellépésen vannak túl. Ahogyan azonban telik az idő, a gyerekek kicserélődnek: a mostani zeneakadémiai koncerten részt vevők közt sok az újonnan csatlakozó – zömmel hét és tíz év közötti – gyerek, többüknek csupán néhány hónapja van hangszer a kezében, viszont szorgalmuk, tehetségük okán lehetőséget kaptak a fellépésre. A Közös Hang zenei anyagáért Ott Rezső zeneszerző felel, aki a gyerekek által ismert és szeretett dallamokból készített szimfonikus zenekarra hangszerelt átiratokat. Hámori Máté szerint óriási motiváció a gyerekeknek a közös munka a Danubia zenészeivel, alázattal és fegyelemmel dolgoznak a próbafolyamatok alatt.

Fotó: Demokrata/T. Szántó György

– Azt tapasztaljuk, ha a gyerekek motiváltak, akkor akár napi hét-nyolc órán át is figyelnek, gyakorolnak egyetlen zokszó nélkül. A program egyik fontos üzenete: ha valamibe munkát teszel, az megtérül, lesz eredménye. Ezt a gondolatot fontos nekik átadni, hiszen a hátrányos helyzetű, elszegényedett településeken, ahol az egyetlen bevételi forrás a közmunkából származó jövedelem vagy a segély, ez egyáltalán nem evidens – magyarázza Hámori Máté. Szerinte a zene pontosan olyan, mint a szeretet: azonnal, gátlások nélkül működik. Úgy véli, a kitartás, a gyakorlás, az alázat, az egymásra figyelés okán a gyerekek képesek elérni azt, hogy a Zeneakadémia vagy akár a bécsi Musikverein nagytermében állva tapsoljon nekik a közönség. És mi ez, ha nem sikertörténet?

Bizalmat építeni

A program egyik értéke, hogy felmenő rendszerben működik. A kistelepülések iskoláiban a zeneoktatásban részt vevő gyerekek ha szorgalmasak és kitartóak, felfelé léphetnek a település zenekarába, majd onnan még feljebb: a legügyesebbek a program országos lefedettségű Nagy Zenekarában is játszhatnak. Báder Ernő, a Máltai Szimfónia program művészeti vezetője az egyik motorja a projektnek, többek közt a tehetségek felkutatása és a zeneoktatás egyedi pedagógiai módszerének kidolgozása is feladata. Egyik felfedezettje a hétéves Szebasztián, akivel a művészeti vezető társaságában, a főpróba szünetében beszélgetünk.

Fotó: Demokrata/T. Szántó György
Báder Ernő
Fotó: Demokrata/T. Szántó György
Hámori Máté

– Négyéves koromban kezdtem énekelni, hatévesen pedig tánccsoportban táncoltam – mondja a Kőrösszakál településen élő Szebi. Szívesen mesél, például arról, hogy gitározni tanul, amit nagyon szeret. Egy nap többször is előveszi a hangszerét és gyakorol, később dobolni is szeretne megtanulni. Az esti koncerten négy dalt énekel majd, ráadásul két nyelven, magyarul és cigányul is, aztán mosolyogva hozzáteszi, bizony jó érzés, amikor megtapsolja a közönség. Szebi a zenetanulás mellett arra is büszke, hogy negyedik osztályos az általános iskolában, és ötös tanuló.

– Számomra nincs rossz gyerek, csak olyan, akit nem foglalnak le eléggé, vagy nem törődnek vele – mondja a művészeti vezetői feladatok mellett hegedűtanárként a projektben dolgozó Báder Ernő. Az egyik legfontosabb dolognak azt tartja, hogy tanérként olyan kapcsolatot alakítson ki a gyerekekkel, hogy az otthoni problémákkal, gondokkal kapcsolatban is megnyíljanak. Így sokkal könnyebb megértenie például, hogy az adott órán miért olyan dekoncentrált a gyerek, vagy éppen milyen gondja-baja akadt. A folyamatos kommunikáció tehát rendkívül fontos. A Máltai Szimfónia program másik különlegessége pedig a zenepedagógiai módszere: a kicsiket játékosan tanítják, például a hangokhoz színeket társítanak, a hegedű vagy a gitár húrjait keresztnevekkel látják el – így valahogy mindenkinek könnyebben megy a tanulás.

Nem cél, eszköz

A Máltai Szimfónia program a tehetséggondozás területén is ér el sikereket, négy fiatal bekerült Snétberger Ferenc tehetséggondozó programjába, hárman felvételiztek a Bartók Béla Zeneművészeti Konzervatóriumba, és egy volt növendékük a közeljövőben próbál bejutni a Nyíregyházi Egyetemre.

– A nálunk végzettek közül néhányan már mentorként kapcsolódtak a munkánkba, de van, akiből cukrász, pincér, autószerelő vagy szakács lett. Vagyis felfedezték magukban, mihez van érzékük, miben tehetségesek. Éppen ez a lényeg: nem kell mindenkinek zenésznek lennie, éppen olyan fontos, hogy valaki a civil életben találja meg a számítását – hangsúlyozza Báder Ernő, majd hozzáteszi, ezeknek a fiataloknak a zene mutatta meg a célhoz vezető utat.

Korábban írtuk

– Tíz évvel ezelőtt még kihívás volt a programban részt vevő gyerekekkel beülni egy étterembe, ma pedig a buszvezetőtől a szállodai vagy éttermi alkalmazottakig mindenki megjegyzi, ilyen jó magaviseletű gyerekcsoporttal ritkán találkozik. A nagyobbak fegyelmezettsége hat a kicsikre, eltanulják tőlük, hogyan kell viselkedni – sorolja Báder Ernő a program pozitív hozadékait. A zene tehát olyan szocializációs eszköz, amely formálja, alakítja a gyerekek személyiségét. Mesél arról is, hogy a szülők általában örülnek annak, hogy a gyerekük zenét tanul. Persze olyan is akad, aki úgy gondolja, nincs értelme, ám amikor elmegy az első fellépésre, leesik az álla attól, amit a gyermeke produkál. Ráadásul a mostani zeneakadémiai fellépéshez hasonló koncertek során a növendékek világot látnak, élményekkel gazdagodnak, otthon pedig a szülők a beszámolóikat hallgatva rádöbbennek, a zenetanulás végső soron olyan előnyökhöz juttatja a gyermekeiket, amiket ők nehezen tudnának nekik megteremteni.

– Mi azt próbáljuk elérni, hogy a fiatalok bízzanak meg bennünk, és ez csakis szeretettel lehetséges. Engem ez tölt fel igazán: hogy látom, van értelme a munkámnak, van miért tanítani őket – summázza Báder Ernő. – A gyerekek a színpadon tapsot kapnak és dicséretet, és pontosan tudják, ezért a tapsért keményen megdolgoztak – és ez óriási ösztönzőerő.

Roma felzárkózás című összeállításunk további cikkei ide kattintva olvashatók.