– Melyek választókerületének legfontosabb ismérvei?

– Sokszínű, izgalmas körzet ez, mely három jól elkülöníthető részre oszlik: a Biatorbágy–Törökbálint–Budaörs–Sóskút–Pusztazámor kisrégióra, az érdi-tárnoki területre, valamint a Zsámbéki-medence településeire. Ezek más-más jövőképpel rendelkeznek, sajátos problémákkal, erényekkel. Összességében elmondhatom, hogy Magyarország szerencsésebb választókerületeinek egyikében vagyunk, hiszen a főváros közelsége sokféle fejlődési lehetőséget kínál. A helyhatóságoknak ennek megfelelően nagyobb mozgásterük van, mint az ország távolabbi, kisebb településein. Például sok vállalkozás telepedett meg itt. Szintén itteni sajátosság, hogy az országos tendenciákkal szemben növekszik a népesség, igaz, ennek oka elsődlegesen az, hogy sokan kiköltöznek Budapestről. A gyarapodás örvendetes, ugyanakkor kihívást is jelent, hiszen a növekvő gyermeklétszám több óvodát, bölcsődét, iskolát kíván. A legfőbb problémát azonban a közlekedés jelenti. A Budapest felé tartó autósforgalom legnagyobb része az M1-es és az M7-es autópályán halad át, ami a városban hatalmas forgalmi dugókat eredményez reggel és este. Ezt a közösségi közlekedés átgondolt, nagyszabású és minőségi fejlesztésével lehet orvosolni. Az emberek ugyanis csak akkor szállnak át tömegközlekedésre, ha lesznek őrzött parkolók, intermodális csomópontok.

– Például a négyes metró meghosszabbításával a budaörsi virágpiacig?

– Akár azzal is, de valamikor HÉV járt a Móricz Zsigmond körtérről Albertfalván keresztül Törökbálintra. Miért ne lehetne kivezetni a kettes metrót ide ma is? A Déli pályaudvarnál az irány jó, a vasúti pálya mellett ki lehetne építeni a sínpárokat. Az M1-es és az M7-es autópályák közti területen lehetne a végállomás, ezzel megkímélnénk a budaörsieket attól, hogy a metróhoz tartók a városukon autózzanak keresztül. Ezt hamarabb meg lehetne építeni, mint a négyes metró további szakaszát. Kicsit odébb rendkívül hiányzik a Zsámbéki-medencét elkerülő út. Még mindig nem tudjuk, mikor épül meg az M0-s körgyűrű északnyugati szakasza. Ezeken a településeken iszonyatos forgalom halad át, arrafelé kerülik meg Budapestet az észak felől érkező kamionok, teherautók. Persze nagyon körülményes megépíteni a körgyűrűt, mivel a Buda környéki hegyvidéken haladna át, ami kétségtelenül káros a zöldövezet szempontjából. Nem véletlen, hogy az érintett önkormányzatok nagyon kemény feltételeket szabnak, fölmerült például, hogy végig alagútban haladjon a körgyűrű. Akárhogy is, hosszú távon szükség van rá.

– Napjaink szomorú slágertémája a munkanélküliség. E tekintetben hogy állnak?

– Januárban minden háztartásba eljuttattam egy kérdőívet, azt tudakolva az emberektől, ők mit tartanak a legfontosabbnak, mit várnak leendő képviselőjüktől. A válaszok tanulságosak voltak, számomra meglepő módon nem annyira helyi ügyek, mint országos problémák szerepeltek. Első helyen határozottan az elszámoltatást említették, második helyen pedig a munkanélküliség, a munkahelyteremtés ügyét. Valóban ez ma Magyarország egyik legégetőbb problémája. Az okok közismertek: az elhibázott gazdaságpolitikát telibe találta a válság, így ma már félmillió fölött van az állástalanok száma. Nálunk még így is az országos átlag alatt van a munkanélküliség aránya, de a választókkal beszélgetve érzékelem, hogy hatványozottan foglalkoztatja őket a kérdés. Ez ma már nem korosztályfüggő – hiszen régebben az ötvenes korosztály tudott nehezen elhelyezkedni, ma már a fiatalok, a pályakezdők is nehezen találnak állást. Akiknek van munkájuk, azok kisebb-nagyobb cégeknél dolgoznak, az ipari parkokban számos vállalkozás telepedett le. Sokan Budapesten vannak állásban. Az itt megtelepedett multinacionális áruházak méretükhöz képest kevés embert foglalkoztatnak, sajátosságuk, hogy csekély az élőerő-igényük.

– Viszont annál több kedvezményt kapnak…

– Át kell gondolni a hozzájuk való viszonyunkat. Ezek a multinacionális áruházak sok esetben lazán kezelnek bizonyos előírásokat, mivel méretük, érdekérvényesítő képességük miatt ezt ma megtehetik. Ezen mindenképp változtatni kell, miként azon is, hogy a magyar termékeket nem értéküknek megfelelő mennyiségben forgalmazzák. A hagyományos kiskereskedelmet segíteni kell. Hamis érv az, hogy az Európai Unió versenysemlegességi elvei ezt nem teszik lehetővé – jelenleg épp az a baj, hogy nincs valódi versenysemlegesség. Persze nagyáruházak mindig lesznek, talán szükség is van rájuk, de az arányokat helyre kell billenteni.

– Budaörsön jó nagy botrányt kavart az új uszoda…

– Február elején tartottunk erről sajtótájékoztatót, mivel a Fidesz helyi vezetői feljelentést tettek hűtlen kezelés miatt. A lényeg röviden, hogy az önkormányzat megbízott egy fővállalkozót a kivitelezéssel, akivel megállapodtak egy összegben. A szerződés szerint a kifizetéseknek a teljesítésekhez kellett volna kötődniük. A kivitelezőnek likviditási problémái adódtak, emiatt tartozásokat halmozott fel alvállalkozói felé, és a munkálatok is csúszni kezdtek időben. A budaörsi önkormányzat ennek ellenére a szerződésben foglalt teljes összeget kifizette még azelőtt, hogy az ellentételezés valósággá vált volna. A helyhatóságon alakult vizsgálóbizottság semmire sem jutott, mivel az önkormányzattól eltűntek teljesítési igazolások, műszaki dokumentumok és hasonló iratok. Ez ügyben egyébként Wittinghoff Tamás SZDSZ-es polgármester is feljelentést tett, de attól ezek a papírok még hiányoznak. Ilyen nem történhet meg egy szakszerűen irányított településen.

– Milyen célokat tűzött ki maga elé, ha bizalmat kap a választóktól?

– Legfontosabb, hogy Magyarország egésze elinduljon végre egy emelkedő pályán. Gazdasági növekedésre, munkahelyteremtésre van szükség, meg kell erősíteni a rendőrséget, szükséges átgondolni az önkormányzati rendszert, a határon túli magyarokhoz való viszonyt és így tovább. Ezek általános, országos kihívások, helyben ezekhez kell megtalálni az alkalmas megoldásokat. Választókerületemben, mint mondtam, a közlekedés okoz gondot. Országgyűlési képviselőként a közösségi közlekedés javításához, átalakításához szeretnék hozzájárulni. A Budapesti Közlekedési Vállalat jelenlegi szétzilált állapota egyben esélyt is jelent a kabát újragombolására. Elképesztő, hogy a budapesti nulla-kilométerkőtől 15-20 kilométerre már sárga buszok járnak. Ehelyett érdemes lenne egységes tarifarendszert alkalmazni itt a fővárosi agglomerációban. A növekvő népesség miatt nagy szükség van újabb oktatási intézményekre, Törökbálinton például új általános és középiskolára. Utóbbi egyébként döntési fázisban van jelenleg, a tervek szerint tornacsarnok is épülne. Tárnokon és Biatorbágyon szintén új iskolák kellenek. Óvodából, bölcsődéből is kevesebb van a szükségesnél. Ez persze édes teher, de mindenképp megoldást igényel. A sokat emlegetett szakképzésben ugyancsak gyökeres változás kell, német mintára érdemes lenne nagy szakképzési központokat létrehozni. Az egészségügyben a finanszírozás jelent gondot, a törökbálinti tüdőgyógyintézetet is ez szorítja. Háziorvosok terén szerencsére nálunk nincs hiány, bár néhány praxissal több azért lehetne, de krízishelyzetről itt nem beszélhetünk. A budaörsi járóbeteg-szakrendelés kifejezetten példásan működik.

– Választókerületében milyen a közbiztonság?

– Mivel kertvárosias települések alkotják a választókerületet, a betörések magas száma nagy gondot jelent, és nem mindig sikerül felderíteni a tetteseket. Hozzám kétszer törtek be, egyik esetben sem lett meg az elkövető. Az eszközállomány, a rendőrség rendelkezésére álló technika jelentős fejlesztésre szorul, és a személyi állományt is erősíteni kell. Nagyon fontos például, hogy a tapasztalt rendőrök ne menjenek nyugdíjba negyvenévesen, hiszen a rutin ebben a szakmában kiemelten fontos. Vissza kell adni a rendőrség önbecsülését, például azzal is, hogy a testületet senki ne rángathassa bele politikai kalandorakciókba. A rendőrségnek emellett láthatóvá kell válni, ezért minden településen kell lennie rendőrőrsnek, de legalább körzeti megbízottnak. A rendőrök számára életpályamodellt kell nyújtani, hogy hosszú távra tervezhessenek, szervesen beilleszkedve egy-egy helyi közösségbe. Rendkívül nagy előny, ha egy rendőr ismeri a települést, ahol szolgál, és a helyiek is ismerik őt. És persze az embereknek is sokkal jobban oda kell figyelniük egymásra. Az élhető társadalomhoz kellenek az élő és érző emberek.

– Azt mondják, egy település akkor élhető, ha lelke van.

– Így van. Egy település nem csak épületekből és infrastruktúrából áll. Közösségi terekre van szükség: kávézókra, sétálóutcákra, terekre növényekkel, padokkal, szobrokkal és így tovább. Annál inkább, hiszen a választókerület településein élők sokfelől jöttek, így még nem alakult ki szerves közösség. Hozzáértő városépítészekre, szociológusokra és más szakemberekre van szükség, akik meg tudják teremteni a közösséggé válás, a civil közélet kialakulásának feltételeit. Valamikor minden településen volt helytörténeti egylet, dalárda, sportklub, turisztikai mozgalom, bélyeggyűjtő kör és így tovább. Ezt a pezsgő helyi életet kéne feltámasztani. Törökbálinton és Budaörsön ez már szárba szökkent, a többi településen még döcög a dolog. Ugyanakkor örömteli, hogy a helyi sváb és szlovák hagyományok ma is élnek, ezeket aktívan ápolják. Örömmel mondhatom azt is, hogy – bár még mindig sokan elüldöznék az egyházakat a politika közeléből – nálunk bátrak a plébánosok és lelkészek, kezdeményező módon vesznek részt a települések közéletében. Jó pásztorai a rájuk bízott nyájnak.

Ágoston Balázs

* * *

CSENGER-ZALÁN ZSOLT

1957-ben született Budapesten.

A Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karán 1980-ban vegyészüzemmérnöki, majd 2002-ben MBA-diplomát szerzett.

A Magyar Optikai Műveknél volt marketing-előadó, majd 1983–1988 között a Technoimpex Külkereskedelmi vállalat nyugat-afrikai – elsősorban nigériai – fővállalkozásainak mérnök-üzletkötőjeként tevékenykedett.

1989 vége óta vállalkozó, hulladék feldolgozó és újrahasznosító gépek, berendezések telepítésével és szervizelésével foglalkozik.

1988-ban a Magyar Demokrata Fórum I-XII. kerületi szervezetének alapító tagja volt.

2002 novemberében csatlakozott a Fideszhez. 2006 óta a Pest megyei közgyűlés képviselője.