A kegytárgyat – amit eddig Debrecenben őriztek – az I. világháború végén egy honvéd alezredes hozta el egy Doberdó-környéki, porig rombolt templomból. A szobrot őrző debreceni családnak az volt a kérése, hogy a szobrot kilenc évtized után juttassák vissza Olaszországba, és egy templomban helyezzék el.

A zarándoklat résztvevői: Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke, Tőkés László EP-alelnök, Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök és Szunai Miklós építész, aki a saját költségén újította fel a kápolnát, amelyet még a magyar katonák kezdtek építeni, de már nem tudták befejezni.

Amint arra Lomnici Zoltán emlékeztetett: akkor és ott mintegy százezer magyar esett el, de a háború 600 ezres emberi veszteséget jelentett az országnak. Rájuk emlékeznek a délután három órakor kezdődő ünnepségen. Ezen alkalomból Tőkés László erdélyi EP-képviselő egy Nyilatkozatot bocsátott ki, amelyet alább olvashatnak.


A nyilatkozat teljes szövege:

„Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és a földön

békesség, és az emberekhez jóakarat!” (Lk. 2,14)

A karácsonyi evangéliumi üzenet Krisztus Urunk szenvedésének fájdalmas összefüggésében nyer igazi mélységet. Akik Őt keresztre feszítették, valójában Isten dicsőségét rabolták meg: a „magasságos mennyet rántották a földre”, a békességet és a jóakaratot rontották meg végzetesen.

Doberdo halált hozó hadszínterén – ki tudja, hányadszor – az „embernek Fiát” feszítették újból keresztre, és ezáltal az Isten-arcú ember méltósága szenvedett ismét csorbát.

„Minden ember elidegeníthetetlen és sérthetetlen, az örök – isteni – törvényből és a természetből fakadó, elemi joga, hogy méltóságát elismerjék, tiszteletben tartsák és a legmagasabb fokú védelemben részesítsék” – áll az idén ősszel, az emberi méltóságról megfogalmazott Budapesti Nyilatkozatban.

A doberdói csatatér több százezernyi áldozatának emberi méltóságáért szállunk síkra, amikor – megszenvedett sorsuk példázataként – a kilencven esztendővel ezelőtt elhozott Krisztus-szobrot a Sólyom László államelnök által tavaly felavatott Magyar Kápolnában vissza- és helyreállítjuk.

Az Emberi Méltóság Tanácsának feltett szándéka, hogy a XVII. századból származó márványszobor felállításával az egykor egymás ellen háborúságot viselt országok és népek megbékélését szolgálja, és a nagyobbrészt jelöletlen sírokban nyugvó – európai – áldozatok és hősök nyugvóhelyét – a doberdói csatamezőt az európai és a világörökség részévé nyilváníttassa.

A Szent Benedek emlékének szentelt „Capella Ungherese” hadd váljon ezáltal a kiengesztelődés európai jelképévé, egy, a jövőben felállítandó Európai Emlékhely áldott szentélyévé!

Történelmi-kulturális világörökségre irányuló indítványunkat magyar, olasz és szlovén együttműködéssel Magyarország küszöbön álló uniós elnöksége idejében kívánjuk bejelenteni.

„A harcot, amelyet őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés” – valljuk és hirdetjük József Attilával.

Budapest – Doberdo, 2010. december 17.

Tőkés László