Gulyás Dénes operaénekes, parlamenti képviselő (Fidesz) előadásában figyelmeztetett arra, hogy fontos megkülönböztetni a valódi értékeket teremtő kultúrát a szórakoztatóipartól. „A legfontosabb, hogy tisztázzuk, egyetérthetünk-e abban: a tágabban értelmezhető kultúra (…) társadalmi megtartó erő-e?” – szögezte le a művész-politikus.

Mint felidézte, 40 évvel ezelőtt a Magyar Állami Operaház még évi 540-560 előadást tartott játszóhelyein, a Zeneakadémián frissen végzett művészek munkára, társulatra találtak Budapesten, Debrecenben, Győrben, Pécsett és Miskolcon, egy Mozart-bemutató pedig társadalmi érdeklődésre tartott számot.

Összegzése szerint ma az operaházi produkciók létrehozásának költségei szinte kifizethetetlenek, a művészek gyakran szerződés nélkül tartanak próbákat, előadásokat, a kifizetések akár másfél évet is késnek, de az énekesek nem mernek szólni, mert attól félnek, még kevesebb fellépési lehetőséghez jutnak. Mint kiemelte, az Operaház társulata a statisztikák ellenére valójában leépülőben van, és hasonló a helyzet a vidéki műhelyeknél is.

Gulyás Dénes úgy vélte, a kulturális nagyberuházások nem sorolhatók a kultúrára fordított források közé, mert a kulturális élet színvonalát az azokban zajló programok adják meg.

A kivezető utat a képviselő részben a művészeti oktatási rendszer és a munkaerőpiac felvevőképességének összehangolásában látta, utóbbi fejlesztésén keresztül. Gulyás Dénes emellett az öt hazai háromtagozatos színház egyetlen intézménnyé való összevonását javasolta, mert véleménye szerint azok finanszírozása nem függhetne a jelenlegi fenntartó önkormányzatok változó anyagi helyzetétől.

Mint az előadó hangsúlyozta, a kultúrára fordított pénzből sok jut a „talmi és a vacak” támogatására is, és a valódi értékek a médiában is kevéssé jelennek meg.

Mihályi Gábor, a Magyar Táncművészek Szövetségének elnöke, a Magyar Állami Népi Együttes (MÁNE) művészeti vezetője úgy vélte: a magyar táncművészet méltatlanul háttérbe szorult mind a társadalmi megítélés, mind a szakmai elismertség tekintetében.

A terület három nagyobb ágat: a balettot, a népi és a kortárs táncot fogja át – mondta, rámutatva, hogy a táncművészeti együttesek között „alig van két hasonló működési formát felmutató együttes”. A hazai balettegyüttesek működési formája rendkívül változatos, a három nagy hivatásos néptáncegyüttes (Honvéd Táncszínház, Duna Művészegyüttes és MÁNE) csak korlátozott önállósággal rendelkezik. Teljesen független működés csak kortárstánc-csoportoknál felmutatható, ezeknek azonban bizonytalan és kiszámíthatatlan a finanszírozása.

Mihályi Gábor felidézte: a 2008-as előadóművészeti törvény nem vette figyelembe a táncszakma sajátosságait, és a táncosoknak nem volt érdemi beleszólásuk a jogszabály idei módosításába sem. Megállapítható: a törvény a kőszínházi struktúrát preferálja, nem véve figyelembe a szakma sokszínűségét, a végrehajtási rendeletek azonban még csak most készülnek – fűzte hozzá.

A táncszakma elvárja, hogy a felsőoktatási és a szakképzési törvény illeszkedjen egymáshoz – hangsúlyozta az előadó, hozzátéve: az államilag finanszírozott felsőoktatási helyek drasztikus csökkentése lehetetlen helyzetbe hozná a táncegyütteseket.

Mihályi Gábor elmondása szerint a táncművészek korhatár előtti nyugdíjának tervezett megszüntetése „sokkolta a teljes magyar táncművészetet”; üdvözölte azonban a szerzői jogi törvény készülő módosítását, mert a jogszabály jelenleg nem védi a koreográfusok szellemi tulajdonát.

Kelemen László, a Hagyományok Háza igazgatója előadásában arra figyelmeztetett: a mai magyar közvélekedés szerint a népi, paraszti kultúra múzeumba való, és a média is „gagyi revüket” ad valódi népművészet helyett. „Ha nem figyelünk oda, gyorsan elveszíthetjük magyar népi kultúránkat” – hangsúlyozta.

A reményre okot adó jelenségek közül Kelemen László a táncházmozgalmat emelte ki: Budapesten és vonzáskörzetében ma több mint ötven, heti rendszerességgel működő táncház található. Mint elmondta, a Hagyományok Háza is a táncházmozgalomra alapozva jött létre 2001-ben, azzal a küldetéssel, hogy a népi kultúrát visszajutassa a mai kulturális közéletbe, és élővé tegye azt.

Az igazgató beszámolója szerint az intézmény keretein belül a MÁNE mellett egy folklórdokumentációs központ és egy népművészeti módszertani egység működik.

A média és a színház együttműködését sürgette Fekete Péter

A média és a színház együttműködésének, a televíziós közvetítések, közös produkciók létrehozásának fontosságát emelte ki Fekete Péter, a Békés Megyei Jókai Színház igazgatója az Országgyűlés pénteki kulturális szakmai nyílt napján. Az eseményen Antal Zsolt médiakutató a közszolgálati tájékoztatás kultúraközvetítő feladatáról, Lovas Lajos a Magyar Nemzeti Digitális Archívum (MaNDA) programjáról, Bendzsel Miklós pedig a szerzői jogokról beszélt.

Fekete Péter, a Békés Megyei Jókai Színház igazgatója kiemelte a média és a színház együttműködésének, a televíziós közvetítések, közös produkciók létrehozásának fontosságát, hozzátéve: szükséges a színházi képzés sokszínűbbé, nyitottabbá tétele is.

Felidézte: a parlament a nyáron fogadta el az előadóművészeti törvény módosítását, ezzel új lehetőség nyílt „nemzeti kincsünk, a színházművészet átértékelésére, az opera és a balett leépülésének visszafordítására”. Mint figyelmeztetett, a színházi intézmények közpénzt költenek, ezért figyelemmel kell lenniük a köz igényeire. Ebben segít a módosított törvény, amely meghatározza a nemzeti, országos prioritásokat, és kétoldalú közszolgálati szerződések megkötését írja elő a színházak és a fenntartó önkormányzatok között.

Fekete Péter emlékeztetett, a színházak hazánkban a „leglátogatottabb” művészeti intézmények, amelyek a nehéz gazdasági helyzetben is többnyire telt házzal tudnak működni, és gyakran külföldi fesztiválokon is bizonyítani. Ennek a sikernek a záloga a társulati lét – vélekedett.

Antal Zsolt médiakutató a közszolgálati tájékoztatás kultúraközvetítő feladatáról szólva elmondta: a közmédia feladata a nemzeti értékek szolgálata kell legyen, és most egy kétharmados felhatalmazással bíró kurzus feladatául jutott, hogy azt a magyar emberek szolgálatába állítsa.

Rendezni kell a közszolgálati munkatársak közmédiához való viszonyát – vélekedett Antal Zsolt, hozzáfűzve: szükséges lenne egy szakvizsga és egy lojalitási kódex bevezetése. „A lojalitás értéktudatot jelent, nem lehet a közmédiában a magyarság iránti elkötelezettség nélkül sikeresen dolgozni” – fogalmazott.

A médiakutató szerint a 2010-es médiatörvény nem érintette a médiapiac bevételeinek eloszlását, így az évi 65 milliárd forintos állami támogatás továbbra is csak a közmédia fenntartására elég; a fejlesztésekhez növelni kell a reklámbevételeket. Jövőre azonban lejár a két országos kereskedelmi televízió koncessziója, ekkor érdemes lenne a három országosan fogható földi frekvenciából kettőt a közmédiának adni – jelezte.

Antal Zsolt szerint ki kell húzni a közmédiumokat a nézettségért folytatott versenyből, de definiálni szükséges, hol kell vezető szerepet betöltenie: elsősorban a minőségi hír, kulturális és ismeretterjesztő műsorok terén.

A Magyar Nemzeti Digitális Archívumot vezető Lovas Lajos arra emlékeztetett: az exponenciálisan növekvő kultúrkincset egy ember agya képtelen befogadni, áttörést hoztak azonban a releváns találatokat kiemelő intelligens digitális keresőrendszerek; ezért ami nincs digitalizálva, az lassan olyan mintha nem is lenne.

Lovas Lajos szerint a MaNDA feladata lesz az eddigi magyarországi digitalizálást áttekintő kataszter elkészítése, majd a jövőben egy közös keresőfelületen elérhetővé tenni lehetőleg a teljes magyar kultúrkincset, amelyet az Europeana európai digitális könyvtárba is feltöltenek. A legközelebbi látványos eredmény november 9-én egy okostelefonokra fejlesztett, Kárpát-medencei kulturális GPS elindulása lesz – emelte ki.

A fiatalok számára a MaNDA egy infotainment portált is fejleszt, amelyen virtuálisan lejátszható lesz a magyar történelem, cél továbbá egy digitális jogkezelési rendszer kifejlesztése. Az archívum a romaprogramba is bekapcsolódva Ózdon szeretne digitális és tárolóközpontot létesíteni – mondta el a MaNDA vezetője.

Bendzsel Miklós, a Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke szerint a szerzői jogot nem „tüskés buroknak”, sokkal inkább tápláló közegnek kell tekinteni, amely a nemzeti kultúra külföldi reprezentációjában és a jövedelemtermelő képességben is jelentős szerepet tölt be.

Magyarországon sajnálatos módon alacsony a szerzői jogvédelem kultúrája, pedig a hazai primer szerzői jogi ágazatok évi 864 milliárd forintot termelnek, ez vetekszik a mezőgazdaság jövedelemtermelő képességével – mutatott rá.

Bendzsel Miklós szerint a magyarországi jogkezelő szervezetek összesen évi 14 milliárd forint bevétellel rendelkeznek, ennek harmadát azonban elviszik a behajtási és bekerülési költségek. Ezért is fontos a hamisítás elleni akcióterv létrejötte, valamint a szerzői jogok európai szabályozásának közelmúltbeli változása, amely ötvenről hetven évre emeli az előadóművészeti teljesítmények oltalmát.

Az Írószövetség üdvözölte az NKA átalakítását

A könyvkiadás és könyvterjesztés monopolizálódását bírálta, az NKA átalakítását üdvözölte Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke az Országgyűlés pénteki kulturális szakmai nyílt napján, amelyen Mészáros Zoltán a fesztiválok országimázs erősítő szerepét, Hatos Pál, a Balassi Intézet igazgatója pedig a magyar kultúra és tudomány külföldi újrapozícionálásának fontosságát hangsúlyozta.

Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke előadásában az írott szó kultúrájának fontosságát emelte ki, majd felhívta a figyelmet arra, hogy noha az irodalom az „anyanyelvbe legmélyebben beágyazott és abból táplálkozó” művészeti ág, nincs felsőoktatási intézménye, és az állami támogatási rendszerből is „folyamatosan a legrövidebbet húzza”.

Az elnök kiemelte: az irodalmi műhelyek, folyóiratok számítanak a tehetséggondozás alapjainak, ám ehhez nagyon kevés támogatást kapnak, „pusztán szakmai elhivatottságból” végzik munkájukat a szerkesztőség tagjai, akik legtöbbször maguk is alkotók. Felelevenítette a könyvek megszületésének nehézségeit is, például hogy legtöbbször maguknak az alkotóknak kell előteremteni a megjelenéshez szükséges pénzt.

Szentmártoni rámutatott: az irodalmi élet intézményrendszere „kivérzett” az elmúlt években, honoráriumokat, ösztöndíjakat „megalázóan” alacsony összegben lehet csak elnyerni.

A szakma súlyos problémájának a könyvkiadás és könyvterjesztés monopolizálódását tartotta, ami a kis és közepes kiadók ellehetetlenüléséhez vezet majd az elnök szerint. Szentmártoni üdvözölte a Márai-programot, de leszögezte: szükség van annak újraindítására az eredeti kondíciókkal és koncepcióval.

Az Írószövetség elnöke aggodalmát fejezte ki a vidéki folyóirat-hálózat ellehetetlenülése miatt, de üdvözölte a Nemzeti Kulturális Alap átalakítását célzó törekvéseket. Kitért arra is, hogy a Magyar Írószövetség anyagi konszolidációja a rendszerváltás óta várat magára.

Osztovits Ágnes szerkesztő, a Helikon Kiadó irodalmi vezetője, aki betegsége miatt nem tudott jelen lenni, de előadását felolvasták, a könyvterjesztők „egekbe emelt” jutalékát kifogásolta, ugyanakkor leszögezte: a könyvszakmát is elérte a válság. Osztovits szerint a könyves világra jelenleg „egy félkapitalista-félszocialista rendszer” jellemző, mivel az állam csak részben vonult ki a területről, alapítványokon keresztül tovább finanszírozza azt, a rendszer pedig áttekinthetetlen.

A szerkesztő bírálta, hogy a könyvterjesztő hálózatok tulajdonosai előnyben részesítik kiadványaikat, és jelentős művek válnak elérhetetlenné. Osztovits Ágnes arra hívta fel a figyelmet, hogy csak megfontoltan érdemes a könyvpiac magánszereplőit közpénzekből támogatni. Szerinte javítani kellene az irodalom sajtóban betöltött pozícióján is.

Mészáros Zoltán, a Veszprémi Ünnepi Játékok igazgatója a vidéki fesztiválokat elemezve elmondta: Magyarország a fesztiválok országa, a Magyar Turizmus Zrt. 2006-ban mintegy háromezer rendezvény számolt össze, ami azt jelenti, hogy szinte minden településre jut egy-egy fesztivál.

Az igazgató a Magyar Fesztiválszövetség adatait ismertetve arról is beszélt, hogy a hazai fesztiválok többsége a rendszerváltás után indult, ugyanakkor az elmúlt években az ágazat jelentős fejlődést mutatott: 2006-ban a megkérdezettek 30 százaléka mondta azt, hogy részt vett valamilyen rendezvényen, 2010-ben már 55 százalékuk.

Árbevételüket tekintve a fesztiválok többsége 10 millió forint alatti rendezvény, csupán 15 százalékot tesznek ki az 50 milliónál nagyobb bevételű programsorozatok. A forráslehetőségeket ismertetve Mészáros elmondta, hogy a fesztiválok költségvetésének mintegy fele állami pénzből származik (önkormányzati, NKA-s vagy minisztériumi támogatás), a jegybevétel 25 százalékot tesz ki, a szponzorációból és egyéb bevételekből a költségvetések 13-13 százaléka folyik be.

A fesztiválok évente körülbelül 10 milliárd forintot mozgatnak meg – mondta az igazgató, kiemelve: a számok azt mutatják az állami támogatás jelentősen megtérül nemcsak az adóbevételek, a munkahelyteremtés révén, hanem a turisztikai vonzerő növelésében, az országimázs erősítésében is. Emellett a fesztiválok új kulturális javakat hoznak létre, és nem mellékes az sem, hogy a lakosság nagy része csak ezeken az eseményeken találkozik kortárs kultúrával – szögezte le az igazgató.

Szerinte az ágazat legégetőbb problémája a kiszámíthatóság hiánya, mint fogalmazott, ahhoz, hogy tervezni lehessen, már most, október-november folyamán tudniuk kellene a szervezőknek, hogy mennyi pénzre és hova lehet majd pályázni.

Hatos Pál, a Balassi Intézet igazgatója arról beszélt, hogyan kelti az intézmény Magyarország jó hírnevét a világban. Mint fogalmazott: az intézet célja a magyarság nemzeti önképének újragondolása és ennek bemutatása nemzetközi szinten is. „Hivatalos nyelven a stratégiai célunk hazánk újrapozícionálása tudományos, kulturális és kommunikációs szinten” – magyarázta Hatos Pál, aki szerint a hagyományos kultúrdiplomácia felett már eljárt az idő; a kulturális intézeteknek hálózatként kell együttműködniük a világban.

A Balassi Intézet céljairól szólva megemlítette többek között a magyar felsőoktatás központi marketingjének kialakítását – elsősorban a műszaki, természettudományi képzésre összpontosítva -, az egységes arculat megteremtését, valamint lokális részstratégiák kidolgozását. Kitért arra is, hogy remélhetőleg nemsokára sikerül egy új kulturális intézetet felavatni Pekingben.

Az örökségvédelem nemzeti érdek

A kulturális örökség fenntartása nem a jóléti államok „opcionális lehetősége”, hanem „a forráshiánnyal és válságjelenségekkel” küzdő kormányzatoknak is kötelessége és érdeke – mondta Tamás Judit, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke a pénteki parlamenti kulturális szakmai nyílt napon, amelyen több múzeumi vezető is előadást tartott.

„Az állami örökségvédelem nem rendelkezik a feladatokkal arányos eszközrendszerrel, mert az állam sem tulajdonosként, sem szabályozóként, sem intézményfenntartóként, sem az egyéb közfeladatok ellátása terén nem úgy viselkedik, mint ahogy az tőle mint a közérdek és a közjó képviselőjétől elvárható volna” – fogalmazott Tamási Judit. Példaként a beruházások gyorsítása érdekében hozott jogszabályt említette, amely gyengítette a hatósági munka oldalát, a kívánt célokkal épp ellentétes hatást ér el, ráadásul kárvallottja „éppen az lett, akinek érdekeire a gyorsítók hivatkoztak: az állampolgár”.

Az elnök szerint alapvető adatok hiányoznak: nem tudni, a GDP hány százalékát fordítjuk örökségvédelemre és azt sem, hogy ezek az értékek a GDP mekkora hányadát termelik meg, mennyi hasznot hoznak a kulturális örökségre alapozott fejlesztések. Szerinte a kultúrpolitikának számszerűsítenie kell ezeket az értékeket, hogy bizonyítsa az örökségvédelem gazdaságélénkítő, munkahelyteremtő és fejlesztő hatását, amelyet – mint kiemelte – Nyugat-Európában már számos tanulmány bizonyított. Tamási Judit ennek érdekében kormányhatározat megszületését, valamint egy Nemzeti Örökségvédelmi Program kidolgozását szorgalmazta.

Kálnoki-Gyöngyössy Márton, a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságának vezetője arról beszélt, hogy a 19 megyei múzeumi egységhez az ország műtárgyegyüttesének mintegy 50-70 százaléka tartozik, ám „a finanszírozás aránya ennél csekélyebb”. Mint fogalmazott: a megyei múzeumi rendszer nagy részben állami fenntartásból működik. A vezető kitért arra is, hogy bár a támogatások csökkennek, „maradtak még belső tartalékok” a rendszerben, „helyes szemlélettel” a megyei múzeumok tovább működtethetők.

Takács Imre, az Iparművészeti Múzeum főigazgatója az országos közgyűjteményekről tartott előadásában a közgyűjteményi rendszert az ország kincsének nevezte Takács Imre, amelynek gazdagsága szerinte a régióban csak Ausztriához hasonlítható, ám a szomszédban „nemzetstratégiai” kérdés a szövetségi múzeumok köre. A vezető megjegyezte: a múzeumaink, gyűjteményeink miatt Magyarország a régió vezető kulturális hatalomnak számít.

Az igazgató szerint a közgyűjtemények finanszírozása egyrészt „fojtogatóan” hiányos, másrészt pazarló, ezt a területet megfertőzött „protekciós, kijárási gyakorlattal” magyarázta. Az átlagkereset a szférában 2,5 millió forint körül mozog, de vannak intézmények, ahol ez a szám felszökik 4 millióra. Takács Imre leszögezte: hatékonyabb lenne, ha feladatalapú, normatív elvek szerinti finanszírozást vezetnének be.

Megjegyezte: a takarékosság ezt a területet sem kíméli, 1,6 milliárd forintos elvonással néznek szembe. Ezt az összeget 560 magasan képzett munkaerő elbocsátásával lehet megtakarítani – mutatott rá az igazgató, hozzátéve, javaslatot tettek a Nemzeti Erőforrás Minisztérium vezetőinek, hogy a tervezett 20 százalék helyett csak 10 százalékos leépítést alkalmazzanak, a többit az egyéb pazarló elemek visszafogásával, nem alapfeladatnak számító tevékenységek felfüggesztésével gazdálkodnák ki.

Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója előadásában a Dózsa György úti intézmény kiállítási politikáját ismertette. Elmondta, hogy amióta széleskörű együttműködésen alapuló kiállításokkal várják a közönséget, jelentősen megnőtt a múzeum látogatottsága. Mint fogalmazott: a legjobb európai gyakorlatokat igyekeznek meghonosítani úgy, hogy megőrizzék a magyar múzeumi szakma legjobb tradícióit is.

Levéltárak, könyvtárak és művelődési házak helyzete

A magyarországi levéltárak, könyvtárak és a közművelődési intézményhálózat helyzetét tekintették át a pénteki parlamenti kulturális szakmai nap délutáni ülésszakának záró előadásai.

Szabó Csaba, a bécsi Collegium Hungaricum tudományos igazgatóhelyettese felidézte: Magyarországon a levéltárak a legkorábbi közgyűjtemények, melyek a 13-14. század óta őrzik az írásos dokumentumokat. A hazai levéltárakban megtalálható 100 ezer középkori oklevélnek ma már nincs jogbiztosítási szerepe, annál nagyobb ellenben a tudományos értékük.

Mint Szabó Csaba emlékeztetett, komoly viták folytak arról, hogy a levéltárak a közigazgatási vagy a kulturális tárca alá tartozzanak, végül a megyei kormányhivatalok igazgatási felügyelete alá kerültek. A levéltári szakma csalódott, mert úgy érzi, a kulturális kormányzat nem ismerte fel a terület jelentőségét és mert a kulturális kommunikációban nem esik szó a levéltárak eredményeiről, például a digitalizációban. A szakember megjegyezte, sajnálatos módon az oktatásügy részéről sem vetődött fel, hogy a diákok eredeti dokumentumokkal találkozhassanak tanulmányaik során.

Szabó Csaba összegzése szerint egészséges egyensúlyt kell teremteni a közigazgatási és a kulturális-tudományos feladatok között, csakúgy, mint a finanszírozás tekintetében.

Ramháb Mária, a Bács-Kiskun Megyei Katona József Könyvtár igazgatója elmondta: jelenleg 1699 könyvtár mellett 1880 könyvtári szolgáltatóhely működik Magyarországon. Ez országos lefedettséget jelent, melynek köszönhetően a legkisebb településekre is eljut a könyvtári hálózat.

Előadása szerint 2010-ben 26,8 millió látogató fordult meg 33 millió dokumentumot kölcsönözve a hazai könyvtárakból, melyeknek 2,3 millió beiratkozott tagjuk van. Stratégiai fontosságú tehát az ágazat és a könyvtárhasználókat a digitalizáció előrehaladtával is meg kell őrizni. Ramháb Mária hatalmas lépésként értékelte a MOKKA-ODR közös katalógus létrehozását, amely a könyvtárközi kölcsönzésekben is fontos szerepet tölt be, az állami könyvtárellátó szerepét azonban kritikával illette. Elmondása szerint a szervezet nem versenyképes, így a könyvtárak jelentős része kikerüli, pedig a közös gyarapítással árengedményeket is el lehetne érni.

A szakember kitért a Márai-programra is, amelyet a legfontosabb új beszerzési forrásként említett. Mint hozzátette, a programon még van finomítanivaló, arra azonban vigyázni kell, hogy valóban az olvasókat érintő kötetek kerüljenek a polcokra.

Juhász Zsófia, a Fejér Megyei Művelődési Központ igazgatója a művelődési központok megkerülhetetlen szerepét hangsúlyozta, kiemelve: ez a kulturális intézménytípus szinte minden művészeti ágat integrál, lehetőleg térítésmentesen. A művelődési házak a legnagyobb kulturális hálózatot jelentik évi 66 millió látogatóval – tette hozzá.

A jogszabályok szerint ma kötelező közösségi színtereket fenntartani a kistelepüléseken, sajnos azonban az új önkormányzati törvény tervezete ezt nem említi – jelezte aggodalmát. Juhász Zsófia beszámolója szerint 700 településen mintegy félmillió ember ma sem jut hozzá a kulturális szolgáltatásokhoz és a települések ötödén nincs kulturális szakember. A finanszírozás terén a Juhász Zsófia problémásnak tartotta, hogy 2010 óta megszűnt az önálló önkormányzati közművelődési normatíva, így a művelődési házaknak esetenként a helyi közgyűjteményekkel, esetleg futballcsapatokkal kell versenyezniük az önkormányzati forrásokért.

L. Simon László zárszava

Eredményes volt a Parlamentbe péntekre összehívott kulturális szakmai nyílt nap, amelyen azonban nem sikerült a kultúra valamennyi területére kitérni – mondta zárszavában L. Simon László, az Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottságának elnöke. Szándékaik szerint a konferenciát újabbak követik, ezeken szóba kerül többek között a zene-, a báb- és a cirkuszművészet is.

A politikus Baki Péternek, a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeum igazgatójának előadására reagálva elmondta: a múzeum kiváló példa arra, hogy miként lehet sikeresen működtetni egy olyan intézményt, amely elenyésző állami támogatásból működik. L. Simon László leszögezte: ez a fajta „küzdési hajlam” nélkülözhetetlen a kulturális életben.

Gulyás Gábornak, a Műcsarnok igazgatójának szavaihoz hozzáfűzte: az előadás bebizonyította, hogy egy konzervatív gondolkodótól sem feltétlenül idegen az esztétikai progresszió világa. Méltatta Gulyás Gábor szakmai elkötelezettségét, amellyel a művészet szabadsága, politikától való függetlensége mellett tett hitet.

L. Simon László nem érezte igaznak Mihályi Gábornak, a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetőjének azt a megállapítását, hogy a táncművészekkel való egyeztetés nélkül döntöttek az előadóművészeti törvény módosításáról. Leszögezte: a korhatár előtti művésznyugdíjak eltörlésével kapcsolatos kifogásaival egyetért, ám nem tartja politikai realitásnak a döntés visszavonását. L. Simon László szerint 2012-ben, a nyugdíjtörvény átfogó felülvizsgálatakor lesz érdemes visszatérni a kérdésre.

A fideszes politikus Szentmártoni Jánosnak, a Magyar Írószövetség elnökének felszólalása kapcsán elmondta: információi szerint a kulturális kormányzat már foglalkozik az állami művészeti díjakkal járó alacsony pénzösszegek kérdésével.

L. Simon László kitért arra is, hogy az általa vezetett Nemzeti Kulturális Alapnál (NKA) már döntöttek a Márai-program folytatásáról és arra biztatják a kiadókat, hogy tegyenek javaslatot az újabb ezer könyvcímet tartalmazó listára. Nem értett viszont egyet azzal a felvetéssel, hogy az NKA-s támogatásokat bérekre is lehessen fordítani.

L. Simon László beszámolt arról, hogy a tervek szerint 2012-től a gazdasági társaságok az NKA-t is támogathatják a társasági adókedvezmény igénybevételének lehetőségével. Elmondta: egyetért azzal, hogy a múzeumok és a könyvtárak is bekerüljenek a kedvezményezettek körébe, ezt azonban az idén már nem, csak a 2013-as adóévtől tartja lehetségesnek.

Az elnök egyetért azzal, hogy a fesztiváloknak is szükségük van az NKA támogatására, de mint fogalmazott, különbséget kell tenni a gasztronómiai és a valódi művészeti produktumokat felvonultató rendezvények között.

Antal Zsolt médiakutató előadására reagálva leszögezte: a közmédiumoknak nem kell a kereskedelmi televíziókkal versenyezniük. „Nem kell lemásolni a kétes értékű műsorokat, még akkor sem, ha leöntik azokat értékmentő mázzal” – fogalmazott.

L. Simon László a Magyar Nemzeti Galéria Szépművészeti Múzeumba való beolvasztásával kapcsolatos kormánydöntést jónak tartja, szerinte így nemzetközi kontextusba kerülhetnek a magyar művészek munkái.

Az elnök elmondta: december elején újabb nyílt napot tartanak Haza és haladás címmel.

(MTI)