– Januári kinevezésekor azt nyilatkozta, hogy a legapróbb részletekig felmérik és értékelik a magyar filmipar jelenlegi helyzetét. Ez a munka mostanra fejeződött be. Érték meglepetések?

– Az adósságok nagyságrendjét tekintve igen. Valamennyire már ismertem a filmszakma helyzetét, mert egy éve többek között engem is felkértek arra, hogy nézzem át a rendszert. Akkor már kezdtek körvonalazódni a számok, csak sokkal kisebb összegként: három-öt milliárd forintnak tűnt a tartozás, de a rendelkezésre álló adatokban nem lehetett könnyen kiigazodni. Az viszont egyértelművé vált, hogy mindenki elégedetlen ezzel a működési mechanizmussal, még akkor is, ha most néhányan azt mondják, jó volt az úgy. Akkor az látszott, hogy a szakma maga szeretne változtatni, ezért akartak új elnököt. Ahogy pedig kormánybiztosként idén már mélyebb betekintést nyertem az elszámolási rendszerbe, s kiderült, hogy 10,6 milliárd forintra rúg a felhalmozott adósság és kötelezettségvállalás, igen meglepett, hogy ezek a számok miért nem derültek ki korábban. Miért nem látták azok, akik felügyelték ezt a szakmát, hogy milyen nagy is a baj?

– Mit gondol, mi a problémák gyökere?

– A sok jóindulat. Ez a szervezet igyekezett sok embernek sok film elkészítésében segíteni, és amikor hat-hét évvel ezelőtt hatmilliárd forintról hárommilliárdra csökkentették a költségvetésüket, akkor senki sem mondta azt, hogy ez a szemlélet már nem tartható fenn tovább.

– Sokak szerint az a probléma, hogy működik az egymást segítő kapcsolati háló, az urambátyámrendszer, így sokszor akkor is kap támogatást egy-egy rendező, ha az előző filmje megbukott.

– Ezt nem tudhatom, hiszen nem voltam benne ennek a szervezetnek a működésében. Azt tudom, hogy nagyon sok pénzzel rendelkeztek, és azt jóra, rosszra egyaránt kiosztották. Az persze, hogy a termék, vagy is egy-egy elkészült film mennyire érdemelte meg az adott összeget, ízlés dolga.

– Amíg a szerzői filmek sokszor alacsony nézőszámot produkálnak, bár díjakat, szakmai elismerést hoznak, addig a közönségfilmeket nagy számban nézik, viszont ezek nem elég színvonalasak. Sokak szerint ezért nem ugyanannak a zsűrinek kellene döntenie e két kategória támogatásáról. Ön hogy látja?

– Ez az ellentmondás egy magyar legenda. Számos film felsorolható példaként az ellenkezőjére, így a Holt költők társasága vagy A király beszéde. Ez utóbbi története úgy kezdődött, mint egy art filmé, aztán kinőtte magát a produkció, és végül bevéste magát a nézők szívébe. De magyar példának ott van a Kontroll: e művészinek szánt film közönségsikert hozott. Az az elvem, hogy e két kategóriának találkoznia kell, ez a feladatunk. Ehhez pedig sok fegyelemre van szükség, hogy mire mondunk igent, és mire nemet. A művészeknek is kell legyen ambíciójuk arra, hogy eljusson a közönséghez az a történet, amit el akarnak mesélni. Határozzák meg előre, hogy kihez akarnak szólni. De egy bizonyos közönséghez mindenképp javasolt. Az nem lehet, hogy háromszázmillió forintot elköltünk egy filmre, és kétezer embert érdekel. Most az a célunk, hogy ezen változtassunk.

– Az új támogatási rendszer keretében elsősorban a forgatókönyvekre helyezik a hangsúlyt, miért?

– Ha házat építesz, akkor azt valamire alapozni kell, különben összedől. Egy film alapja a forgatókönyv, s ha az nem elég erős, nem lehet jó filmet készíteni. Tehát azt szeretnénk fejleszteni, hogy a karakterek, a történet tragédiája vagy komédiája legyen olyan precízen, tömören kidolgozva és a fókuszba helyezve, hogyha elolvasod a forgatókönyvet, már akkor, igenis meghatódj vagy nevess. A forgatókönyv legyen olyan, mint egy jó regény. És még ez sem garancia a sikerre. Például nagyon jó forgatókönyve volt a Music Boxnak, egy 1989-es filmnek, amit Joe Eszterhas írt és Costa Gavras rendezett, s amit részben Magyarországon forgattunk. Amikor elolvastam, alig bírtam letenni, többször elérzékenyültem. Érdekes módon a film mégsem sikerült olyan jól, habár Berlinben elnyerte az Arany Medvét. A castingnál romlott el valami, sokat is vitatkoztunk akkor a főszerepet alakító színészről, Armin Mueller-Stahlról. Ugyanis amint megjelent a vásznon a hideg, német szemeivel, az ember azonnal tudta, hogy negatív szereplő. Viszont a forgatókönyvben éppen az volt a jó, hogy egy szeretetre méltó, kedves nagypapáról derült ki a végén, hogy egykori náci gyilkos. Tehát a filmben elmaradt a meglepetés, s ezért nem volt akkora a katarzis.

– Magyarországon miért nem jók a forgatókönyvek?

– Amerikában, Franciaországban, Németországban ez egy szakma, amiből meg lehet élni. Magyarországon viszont csak mellékes feladat. Azoknak az íróknak, újságíróknak, rendezőknek, akik a filmek forgatókönyveit írják, nem ez a fő tevékenységük, pedig ez ugyanolyan művészi színvonalat igénylő munka. Rengeteg energiát fogunk fektetni abba, hogy támogassuk egy forgatókönyvíró-iskola létrejöttét, akár együttműködésben az ELTE-vel. Szeretnék elhívni neves szerzőket is egy-egy tanfolyamra.

– Sokan úgy látják, hogy a magyar filmdiplomácia nem igazán működik, szemben mondjuk a román újhullám műveivel, amelyek sikere a jó promóciónak is köszönhető.

– Magyarországon van egy kedvenc mondatunk mindenre: nincs elég pénz. S itt megáll a kreativitás.

– És nem pénz kérdése?

– Nagyrészt nem. A Blair Witch Project az egyik legrosszabb film volt, amit valaha láttam, de azt el kell ismerni, hogy húszezer dollárt fektettek bele, és végül háromszáz millió dollárt kerestek rajta. Gerillamarketinggel dolgoztak, s az elsők közt használták ki az internet adta lehetőségeket. Fantasztikusan reklámozták magukat: nem volt pénzük, inkább csak jó ötleteik.

– Milyen ötletek kellenek?

– Az adott filmen múlik, hogyan lehet a legjobban promotálni, illetve marketing-szempontból milyen lehetőségeket lehet belőle kihozni. Majd meglátjuk. Természetesen részben pénzre is szükség van. Magyarországon a marketinget, legalábbis idáig, mindig másodlagosan kezelték. Elköltöttek két-háromszáz vagy hatszázmillió forintot a filmre, ami ott állt készen, s mindig hiányzott az az ötvenmillió forint, hogy tényleg feltűnjön a sok produkció között. Talán nem is érdekelt annyira senkit, hogy lesz-e a filmnek valamilyen sikere. Ezt mi másképp fogjuk kezelni.

– Egy-egy magyar filmet hogyan lehetne eredményesebben szerepeltetni külföldön?

– Én nem a filmek gyártója leszek, hanem megpróbálom ezt a szervezetet úgy felállítani, hogy átláthatóan és tisztán működjön, felelősséggel. Tehát a téma nem az enyém. De ha engem kérdeztek, van három-négy olyan ötletem, amit el tudnék adni úgy, hogy működjön, legalábbis Európában. Például kik járnak ma moziba? Fiatalok. Mi a legnépszerűbb Európában a fiatalok körében, ami magyar? A Sziget fesztivál. Egy olyan filmet, ami néhány, olasz, francia, magyar fiatal találkozásáról, szerelméről szól, hogy mi történik velük azon a hétvégén, garantálom, hogy Európában mindenütt el lehetne adni, s a zene elvinné a produkciót. Ez az országimázs szempontjából is kedvezően hathat.

– Terveik szerint a Magyar Nemzeti Filmalap egy-egy embere végig fogja kísérni és felügyelni a támogatott filmek gyártását. Pénzügyi kérdésekbe szólnának bele, vagy alkotói kérdésekbe is?

– Részben mindkettőbe. Például a forgatókönyvírásba, hogy teljesüljön az, amiben eredetileg megállapodtunk. Sokszor előfordul ugyanis, hogy a végén nem azt kapja az ember, amiről szó volt. Meg kell beszélni, hogy mi a cél, és erre mennyi időnk van. S folyamatosan, akár hetente felügyelni a forgatókönyv írását, hogy kell-e javítani a karaktereken, működnek-e a sztori részletei, a jelenetek. Ez a development executive feladata lesz, aki megítéli, hogy tartják-e az alkotók az eredeti koncepciót. Így időben ki lehet javítani az irányt, mert utólag ez már nagyon nehéz és sokszor idő sincs rá. Másrészt abból a szempontból is folyamatosan felügyelni kell egy produkciót, hogy ne lépjék túl költségvetésüket. Egy forgatás során nap mint nap támadnak problémák, és ezeknek komoly pénzügyi vonzatai lehetnek, így gyakran idő előtt elfogyhat a rendelkezésre álló pénz, mielőtt a munka végére érnének, s akkor ott állnak, hogy hupsz, ez meg az még kimaradt. De a forgatásokat mindenhol, Amerikában, Franciaországban is felügyelik. Csak Magyarországon nem.

– Egyre több filmgyártó jön Magyarországra a húszszázalékos támogatás miatt, de azért vannak versenytársaink is, például Prága. Megfelelőnek tartja a hazai infrastruktúrát és szakmai hátteret?

– Fantasztikusnak. Korszerűbbek az itteni sound stagek, mint akár Hollywoodban, ahol a Columbia stúdióban például hatvan vagy negyven éve építették a legújabb épületet. Úgy is néznek ki, de a legjobb filmeket mégis ott csinálják, tehát az infrastruktúra is csak egy része a dolognak. De Magyarországon ez megfelelő.

– Eléggé kihasználjuk a bennük rejlő lehetőségeket?

– Próbáljuk. Itt volt a Hellboy, a Rítus, és egyre nagyobb filmek érkeznek. Tehát egyre inkább bíznak az itteni tehetségekben, illetve a lehetőségben, hogy itt könnyebben meg lehet valósítani az úgynevezett blockbustereket, vagyis a száz millió dollár feletti bevételt biztosító nagyfilmeket. Itt ugyanis sokkal többet tudnak kihozni ugyanakkora költségvetésből. Eközben a szakmai háttér is megvan, az operatőrök kiválóak Magyarországon, a jelmeztervezők, a sminkmesterek, a fodrászok között is vannak nagyon jók. Az art directiont, vagyis a látványvilágot, a díszleteket tekintve viszont még nincs akkora tapasztalatunk, akárcsak a speciális effektek terén, hiszen korábban nemigen gyártottunk ilyen filmeket. De ez változni fog.

– Vissza lehet csábítani a nézőket a mozikba?

– Hatalmas verseny folyik az emberek szabad idejéért. De ha valaki olyan új ötlettel áll elő, amit csak a mozi tud adni, mint amilyen például az Avatar volt, akkor igen, vissza lehet csábítani a nézőket. A közönség készen áll, és éhezik arra, hogy valami izgalmasat és érdekeset lásson. Ha ezt nyújtjuk nekik, akkor sorba fognak állni a pénztáraknál. Az Avatar annyira megnyerte a közönséget világszerte, hogy arra már régen nem volt példa. Persze maga James Cameron sem tudta, amikor elkezdte ezt a filmet, hogy az ekkora sikert fog elérni.

– Ennyire nem lehet kiszámítani előre a bevételeket?

– Nagyon nehéz, sok tényező befolyásolja. Nemcsak az, hogy jó-e a film, hanem az időzítés is, hogy a bemutató idején mivel kell versenyeznie, milyen más filmekkel és programokkal. Ha például akkor van egy fontos focimeccs, jóval kevesebben fogják megnézni. Márpedig nagyon fontos az első hétvége bevétele, nézőszáma, hogy annak világszerte híre legyen, megdöntse a rekordokat. Tehát ez egy összetett szakma, amiben minden kis tényező számít, s ezeknek az összedolgozása hozhat sikert. Persze az alap, hogy legyen egy jó filmed.

– Sokszor elhangzott, hogy Magyarországon nincs is annyi néző, hogy állami támogatás nélkül megtérüljön egy film. Így nem túl kevés az a 8-10 film, amit évente terveznek finanszírozni?

– Például Dániában ugyanennyi filmet csinálnak évente, mégis vannak világszerte híres rendezőik. Kell, hogy legyen e téren is valamilyen fegyelem: nincs értelme annak, hogy csináljunk húsz filmet félig. Inkább legyen csak nyolc, de az teljesen. Valamit valamiért.

Fehérváry Krisztina, Szentei Anna

Andrew G. Vajna

producer, a nemzeti filmipar megújításért felelős kormánybiztos

1944-ben született Budapesten.

1956-ban családjával együtt hagyta el Magyarországot, Kaliforniában folytatott tanulmányokat.

1976-ban Mario Kassarral közösen megalapította a Carolco céget, amely a világ legbefolyásosabb filmforgalmazóinak sorába emelkedett.

Produceri munkásságának első filmje, a Csendestárs 1978-ban debütált.

1982-ben az Amerikai Filmpiackutató Társulás megalapítója és elnöke lett.

Nevéhez számos világsiker fűződik, így például a Rambo, az Angyalszív, a Jákob lajtorjája, a Terminátor, az Elemi ösztön, a Medicine Man, a Csillagkapu, a Nixon, a Die Hard, az Evita, A miniszter félrelép, a Szabadság, szerelem.

Megújul a filmtámogatási rendszer

Május végén állhat fel az új, állami tulajdonú, közhasznú Magyar Nemzeti Filmalap, amely megkapja a filmgyártással kapcsolatos jogköröket, illetve kezelni fogja a filmvagyont is. A Filmalaphoz kerülnek pályáztatásra a játékfilmek, az egész estés animációs filmek és a mozikba szánt dokumentumfilmek. A filmalap fogja végezni a „fesztiváloztatást” és a nemzetközi forgalmazást, illetve képviselni hazánkban az EU -s támogatási rendszereket.

A Filmalap keretében egy öttagú szakértői bizottság fog dönteni a támogatandó filmekről, a zsűritagok között lesz szakterületen dolgozó egyetemi oktató, forgatókönyvíró, illetve forgalmazó és gyártási szakember. A zsűritagok pályázat útján nyerik el tisztségüket, egy évre. További új elem, hogy a pályáztatás egész évben folyamatos lesz. A támogatást elnyert filmekhez létre kell hozni ezentúl egy projektcéget, s ezen keresztül kezelni minden pénzt, ami az adott produkcióhoz kapcsolódik, hogy ne keveredjenek egymással filmek és támogatások.

A Filmalap kijelölt szakemberei pedig végigkísérik és segítik a fejlesztés, a gyártás és a könyvelés teljes folyamatát. Az eddigi normatív támogatási rendszer, vagyis a film sikerét utólag díjazó struktúra megszűnik, hiszen ezzel a rendezők új, ismeretlen alkotásai váltak támogatottá. Az alaptámogatás mértéke legfeljebb 150 millió forint vagy a költségvetés ötven százaléka lesz, a nagyobb produkciók esetében azonban lehetőség lesz ennél nagyobb arányú támogatásra, de szigorúbb feltételekkel, és ebben az esetben a filmalap a koprodukciós partnerek mintájára a bevételből is részesedni fog, amit más, jövőbeli alkotásokra fordíthat.

A tervek szerint idén 3-4, 2012-től évente 8-10 játékfilm támogatását tervezik. Az állami költségvetésből idén kétmilliárd forint áll a filmalap rendelkezésére. Az MMKA-tartozások és elmaradt kifizetések problémáit pedig egy konszolidációs alap létrehozásával oldanák meg.