Ahogy a korábbi rendezvények alkalmával, úgy most is bebizonyosodott, hogy a magyarság olyan erős hagyományokkal rendelkezik, melyekre építve egyesíteni lehetne a nemzetet. A háromnapos rendezvény során minden a magyar hagyományok jegyében történt.

A lovak kiemelkedő szerepet töltöttek be elődeink életében, így nem véletlen, hogy a komoly lótenyésztői hagyományokkal rendelkező Apajpusztát választotta helyszínül a Magyarok Szövetsége.

A major fénykorában, pár évtizede háromszáz ló élt itt, és a minden évben megrendezett lovasnapok a Kiskunság egyik legkomolyabb látványosságának számítottak. Talán még akkoriban sem volt azonban annyi ember és ló egyszerre ezen a kis területen, mint most.

A tavalyi MOGY-hoz hasonlóan idén is ligetes területen voltak szétszórva az árusok pavilonjai. Semmi olyat nem lehetett kapni, ami például egy szupermarket polcain megtalálható. Így például, ha az érdeklődőnek sörözni támadt kedve, akkor a Magyarok sörét vagy néhány kézműves sörfőzde termékeit vásárolhatta meg, ha édességre fájt a foga, akkor a házi főzött fagylaltok és kürtőskalácsok tömegéből válogathatott.

Ottjártunkkor azt tapasztaltuk, hogy őseink mai utódai bizony igen jól tudnak bánni a konyhai felszerelésekkel. A kenyérlángosokon és különféle pörkölteken túl lehetett kapni egészen meghökkentő ételeket is – ilyen volt például a töltött zokni, egy állítólagos hun étel, ami egy kenyértésztába göngyölt húsos raguhoz fogható, formája azonban tényleg ijesztő módon hasonlított egy zoknira.

Miután a résztvevő jóllakott, ellátogathatott valamelyik sátorba, ahol különféle előadások és kulturális programok követték egymást. A Horthy Miklósról elnevezett sátorban például az előadások mellett a kormányzót ábrázoló képekből és korabeli katonai felszerelésekből összeállított kiállítás várta a látogatókat.

A Rovásoskolában a nap nagy részében róni tanították a lelkes érdeklődőket az ómagyar írás szakértői, néhány cserkésszel kiegészülve. Az írásmód rejtelmei mellett a kíváncsibbak megismerkedhettek az ómagyar írás múltjával és feltételezett kapcsolataival különféle ősi kultúrák, például a sumér és egyiptomi civilizációk írásaival.

Aki vásárfiáért jött Apajpusztára, annak sem kellett üres kézzel távoznia. Az árusoknál szinte bármit meg lehetett vásárolni, ami valamilyen módon hagyományos volt. A könyvek, bőrből készült termékek, ostorok, tülkök, szalmakalapok, zászlók végtelennek tűnő tengerében igazi különlegességekre is bukkanhatott az ember: fából készült kacsalábon forgó palotát, parlagfűből készült gyógytermékeket, natúrszappanokat vagy akár különleges anyagból készült ünnepi díszmagyart is lehetett kapni.

A rendezvény csúcspontja kétségkívül a történelmi élőkép volt. A tábor központi részén lévő, lelátókkal körbevett óriási kifutón vonult fel több száz ősi ruhát viselő hagyományőrző, részint lovon, részint gyalog. Eljátszották, milyen lehetett egy csata, ahol nehéz páncélzatot viselő vitézek feszültek egymásnak, vagy hogy milyen lehetett Árpád vezér megválasztása, amikor pajzsra emelték a törzsfők, de láthattuk a Csodaszarvas legendáját is látványosan vágtázó lovakkal.

A tűző nap és a kánikula ellenére is több ezer ember nézte végig a mintegy másfél órás bemutatót, s erre az időre szinte kiürült a vásártér.

Sötétedés után mindhárom napon koncertek várták a vendégeket. A fellépő együttesek igazi fesztiválhangulatot hoztak a Kiskunságra. A rendezvény egyik záróakkordja az Ismerős arcok koncertje volt, mely melankolikus dalainak sorával egészen különleges hangulatba hozta nézőit. A pörgősebb bulikról a többi fellépő gondoskodott, például a Szkítia vagy a Role együttes.

Az idei Magyarok Országos Gyűlése a több ezer odalátogató nemzeti érzését mélyítette el. Fontos azonban, hogy az itt látott hagyományokat ne csak a rendezvényt meglátogatók, hanem minden magyar megismerje és lehetőség szerint szívébe zárja – nem szabad hagyni, hogy az ostorpattogást, a kürtök szavát vagy épp a lovak nyerítését elnyelje a végtelen puszta.

Miss Nándor