Létfontosságú döntés volt
Mi a szociológiai magyarázata annak, hogy a hatpárti összefogással ellentétben a kormányoldal ennyire sikeresen tudta mozgósítani a vidéken élő lakosságot? A Demokrata ennek a kérdésnek járt utána, szakértők segítségével.
Április 3-án a Fidesz–KDNP Budapesten is növelni tudta befolyását a 2018-as országgyűlési választásokhoz viszonyítva, de vidéken szinte totális győzelmet aratott. A Demokratának nyilatkozó szakértők szerint a vidéken élő emberek tudatosan és felelősségteljesen voksoltak a kormánypártokra, mert tudják, hogy döntésüknek komoly következményei vannak a mindennapi megélhetésükre, és úgy érezték, hogy a háború közelségében biztonságukat a kormánypártok garantálják.
Anyagi megerősödés
Szabó Andrea politológus, a Társadalomtudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa úgy véli, hogy a polgári kabinet 2010 óta – lakóhelytől függetlenül – két társadalmi területen is komoly teljesítményt tud felmutatni, ami igen erőteljesen járult hozzá a kormánypártok 2022-es nagyarányú választási győzelméhez.
Az egyik ilyen erőforrás az alsó és az alsó középosztály felemelése, ami azt jelenti, hogy az úgynevezett munkaalapú társadalom nem csupán ideológia vagy politikai kommunikációs eszköz, hanem a munkalehetőség tényleges felkínálására szolgál. A kutató ezzel kapcsolatban kiemeli a közmunkaprogram felfuttatását, illetve az alacsony képzettségű munkavállalók munkalehetőséghez juttatását, jellemzően építőipari beruházások segítségével. Ahogy fogalmaz, a sokat támadott stadionépítési program – sportértékén túl – úgy nyer igazi értelmet, ha felismerjük, hogy ezek az állami beruházások egyben a munkaalapú társadalom eszközei is.
– Az alulképzett társadalmi rétegekhez tartozók 2010 után lényegében a rendszerváltozás óta először tudtak bekerülni a munka világába, megtapasztalva azt a felemelő érzést, hogy az országnak szüksége van rájuk. Vagyis a munkán keresztül egyszerre jutottak jövedelemhez és erkölcsi megbecsültséghez is. Mindez pedig olyan hatalmas erőtartalék, amelynek mértékét az ellenzék nem ismerte fel, és ez alapvető stratégiai hibának bizonyult. A kormánypártok tudatos társadalompolitikai tevékenységének másik fő nyertese a középosztály. E réteg megerősödése, jövedelmi helyzetének számottevő javulása természetesen nem független a pandémia kitöréséig tartó erős európai és hazai gazdasági konjunktúrától. A középosztály, ezen belül a családosok felemelkedését kísérő különböző támogatási szisztémák beépítése tovább emelte az idetartozók presztízsét. A társadalom széles rétegeinek anyagi és erkölcsi megbecsülése végül megadta az alaphangot az idei országgyűlési választásokhoz.
A tudományos főmunkatárs azt is hangsúlyozza, hogy az orosz–ukrán háború mozgósító ereje egyáltalán nem elhanyagolható a szavazás végkimenetele szempontjából. Az emberek ugyanis úgy érezték, azért kell elmenniük választani, hogy megvédjék a háborútól az elmúlt 12 év gazdasági és morális vívmányait.
Milliók távolmaradása
Szabó Andrea kifejti, hogy a választási vereséghez vezető út alapos elemzéséhez több időre lesz szükség, mint a győzelem indokainak feltárásához. A kutató kitér arra is, hogy a 8,2 millió szavazásra jogosult polgárral ellentétben összesen 5,2 millió magyarországi, illetve határon túli választó adta le voksát április 3-án, tehát csaknem 3 millió embert egyik politikai erőnek sem sikerült megszólítania. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a társadalom egyharmada végleg elveszett volna a közélet számára. Ráadásul ez a csoport egyáltalán nem statikus, sokkal inkább egy olyan buroknak kell elképzelni, amelybe befelé és ahonnan kifelé is szivárognak emberek. A választásoktól folyamatosan és stabilan távol maradók aránya a jogosultak húsz százaléka lehet, ők valóban egyik politikai párt kínálatában sem találnak megoldást problémáikra, a maradék tíz százalék azonban továbbra is mozgósítható.
A politológus megjegyzi, hogy április 3-án 1,8 millió szavazó az ellenzéki pártszövetséget támogatta, ők azok, akik nem értenek egyet a Nemzeti Együttműködés Rendszerének legtöbb elemével. Ezek között kiemelkedő helyen szerepel például az oktatás ügye, amellyel az új kormánynak mielőbb szembe kell néznie. A kutató úgy véli, hogy ilyen óriási arányú győzelemmel a háta mögött a Fidesz–KDNP-szövetség akkor jár el elegánsan, ha nem hagyja figyelmen kívül a kisebbségben maradt ellenzéki szavazókat sem.
Eltérő üzenetek
Perlaky-Papp József, a Budapesti Metropolitan Egyetem (Metu) címzetes docense kifejti, hogy lényeges különbség van a baloldal és a kormánypártok kommunikációja között abban a tekintetben, hogy míg az előbbi inkább elvont, ideologikus üzeneteket fogalmaz meg, addig az utóbbi sokkal világosabban látja, hogy mire van szüksége a választópolgároknak. Konkrét példán szemléltetve, míg a hatpárti összefogás a kampány során világnézeti jellegű „Európa vagy Putyin” üzeneteket közvetített, addig a kormánypártok a „háború vagy béke” közötti döntésre és ezzel az élet védelmére, a biztonságos jövő garanciáira helyezték a hangsúlyt. A két tartalom mélységében és motivációs tartalmában nem vethető össze. Ez a kettősség a szakértő szerint tetten érhető Márki-Zay Péter és Orbán Viktor kommunikációjában is.
– Orbán Viktor fegyelmezett, nagyon komoly politikai tapasztalatú vezető, aki gyorsan és jó ösztönnel reagál a váratlan kihívásokra, amelyekből az ellenzéki összefogástól az előválasztáson át az orosz–ukrán háború kitöréséig jócskán akadtak az elmúlt hónapokban. Ezzel szemben az ellenzék miniszterelnök-jelöltje prédikátori, sőt kioktató pozícióból próbált közelíteni a magyar falvak lakosságához, így azzal együtt sem tudta mozgósítani őket, hogy ő maga is vidéken él. Gyakorlatilag tálcán kínálta a félreérthető, félremagyarázható, rossz és bántó mondatokat, amelyeken keresztül a nőket, a fogyatékossággal élőket, a fideszes szavazókat, a nyugdíjasokat és a falusi embereket is megsértette. A mai nyilvánosság sokkal komplexebb tudást igényel az ösztönös kinyilatkoztatásoknál, ráadásul a digitalizált világban minden egyes kommunikációs hibával való szembesítés fájdalmas következményekkel járhat. Az ebből fakadó veszteségeket pedig a jelölt mögött álló politikai csoportosulás fogja elszenvedni.
Perlaky-Papp Józsefazt is kiemeli, hogy a baloldali szavazók a Facebook-bejegyzések tanúsága szerint mélységesen becsapva érzik magukat, hiszen nyilvánvalóvá vált, hogy a hatpárti összefogás irreálisan magasra helyezte a mércét azzal, hogy Orbán Viktor leváltását és a falvak megnyerését ígérte nekik komolyabb politikai tudás, kommunikáció és erőfeszítés nélkül.
A Metu címzetes docense hangsúlyozza, hogy a Fidesz–KDNP kampánystratégiája természetesen nem működhetne a mögötte felépített tartalom nélkül, amelyhez a szavazók szívesen csatlakoznak. A kormányzati munka elmúlt 12 évéről szóló narratíva világos és jól érthető: a baloldali kormányok leváltása, a keresztény-nemzeti elköteleződés, a gazdaság rendbetétele, a rezsicsökkentés, az illegális migrációval szembeni határozott fellépés, a magyar érdek határozott megjelenése a globalizáció negatív hatásaival, Brüsszellel, a multikkal és a bankokkal szemben, valamint a háborúba való sodródás elkerülése valódi értékközösséggé szervezte a kormánypártok hárommilliós szavazótáborát.
A szakértő szerint a Fidesz–KDNP kommunikációja azzal támogatta leginkább a nagyarányú választási győzelmet, hogy egyrészt a digitális felületeket önálló csatatérnek tekintette, politikusai aktívabban használták őket, és mondandóját az intézményes politikán túlról érkező véleményvezérekkel is megerősítette. Másrészt kihasználta a két miniszterelnök-jelölt karaktere között feszülő óriási különbségeket.
– A vidék különös figyelmet kapott, a Magyar falu programnak látványos eredményei vannak, megújultak az utak, közterületek, új közösségi helyek, faluházak, művelődési intézmények jöttek létre, a közmunkások egy része a piaci szférába vándorolt, javultak a megélhetés feltételei – sorolja a szakértő.
Mindez létfontosságúnak bizonyult a vidéki települések lakói számára, akiknek a napi megélhetés sokkal húsba vágóbb kérdés, mint a fővárosiakat esetlegesen foglalkoztató globalizáció.
A Narancssárga vidék című mellékletünk további cikkei ide kattintva olvashatók.