Különös könyv jelent meg nemrég Piac – dolgozat a tökéletesen elhülyített országról címmel. Szerzője, Harmathy Ildikó biológus-mérnök e kötetben foglalta össze az elmúlt évek küzdelmét, melyet buta, abszurd jogszabályok és az azokat fafejűen alkalmazni kívánó hivatalok ellen folytatott. Hogy miért? Azért, mert Káptalantótiban, saját birtokán piacot létesített, megélhetést biztosítva ezzel számos környékbeli őstermelőnek. Ezt pedig az állam szervei nem tűrhették.

Káptalantóti kevesebb mint ötszáz lelkes falucska, mely a csodálatos Káli-medencében bújik meg a Gulács és a Tóti-hegy ölelésében, mindössze 5-6 kilométerre a Balatontól. Földje elsőrangú, a sok millió évvel korábbi vulkanikus tevékenység nyomán ásványokban gazdag, szőlőültetvényei a Badacsonyi borvidéket gazdagítják. Épeszű korokban egy ilyen település virágzik és gyarapodik, gyermekzsivaj tölti be a tájat, a parasztpolgárok kényelmesen megélnek kiváló minőségű megtermelt javaikból.

Korunk azonban nem épeszű, s Magyarországon különösképpen nem. Az államigazgatás ugyanis hevülten igyekszik ellehetetleníteni a kistermelőket, értelmetlen szabályokkal lehetőség szerint akadályozva, hogy terményeiket kereskedők közbeékelődése nélkül értékesíthessék a reménybeli vásárlóknak.

Harmathy Ildikó hét évvel ezelőtt nyitotta meg Liliomkert nevű kertészeti árudáját Káptalantóti határában. Ám kezdettől többről volt szó, mint pusztán kertészetről.

– Az volt az álmom, hogy közösségi teret alakítsak ki kávézóval, színpaddal, kis tóval. Szerettem volna élővé tenni a tájat, idevonzani az embereket, közösséget teremteni – mondja Harmathy Ildikó.

A Káli-medence ugyanis istenáldotta adottságai ellenére évtizedek óta fogyatkozik és öregszik népességében. Ennek oka a kommunizmus faluellenes politikája, mellyel mesterségesen megszüntették a vidéki emberek életlehetőségeit, bekényszerítve őket a városokba.

A veszprémi születésű biológus-mérnök, kinek családja amúgy jeles kisgazda hagyományokkal büszkélkedhet, a közösségépítés szándékával eleinte táncesteket szervezett saját birtokán, s ezen összejövetelek a gondolatok kicserélésére is kitűnő alkalmat nyújtottak. Így vált világossá, hogy a környékbeli kistermelők megélhetési lehetőségei egyre szűkülnek. Ha pedig így van, az azt jelenti, hogy haldoklik a vidék. A megoldás útja világos és egyszerű volt: piac kell!

– Nyugat-Európában egymást érik a szabadtéri árusítóhelyek, Magyarországról viszont szinte teljesen eltűntek a piacok. Nyilvánvaló, hogy itt valami sántít – vonja le a következtetést a biológus-mérnök, hozzátéve, hogy a piac a termelők és a vevők közösségét jelenti, nem pedig a kereskedők sokaságát.

A szükség cselekedetet szült, így indította el a káptalantóti piacot saját birtokán Harmathy Ildikó 2007. július 15-én. Mint mondja, kapható minden: kenyér, sajt, lekvár, szörp, gyümölcs, zöldség és persze különféle régiségek, csecsebecsék is. Szakasztott mint a régi jó vásárokban, melyeket történelmi regényeinkből ismerhetünk. Mint Magyarországon szinte mindenhez, a piacozáshoz is pecsétes papírok, engedélyek szükségeltetnek. Harmathy Ildikó ezért beballagott az elöljáróságra, hogy megfeleljen a törvényes előírásoknak. És ekkor jött a hidegzuhany.

– Kiderült, hogy az önkormányzatnál igazából senkinek sincs tapasztalata a piacszervezésben. Így hát magamnak kellett tüzetesebben utánajárnom. És arra kellett rájönnöm, hogy Magyarországon teljesen eszement, életszerűtlen, az embereket gúzsba kötő jogszabályok lehetetlenítik el a piacszervezést – fejti ki Harmathy Ildikó.

De vajon mit írnak elő a vonatkozó paragrafusok? Két évvel ezelőtt még a 35/1995. (IV. 5.) számú, vásárokról és piacokról szóló kormányrendelet szabályozta e tevékenységet. E klauzula, mely akkurátusan meghatározza a piac fogalmát („általában napi, esetenként heti rendszerességű – rendszerint szabadtéri – adásvételi lehetőség, ahol elsősorban élelmiszereket, napi cikkeket árusítanak”), egyebek mellett efféle kikötéseket rögzített: „vásár rendezésére és piac fenntartására csak az kaphat jogosítványt, aki az Európai Gazdasági Térség valamely tagállamában rendelkezik lakóhellyel vagy székhellyel. Vásárt, illetve piacot a helyi önkormányzat, továbbá gazdálkodó szervezet és gazdálkodó szervezetnek nem minősülő jogi személy rendezhet, illetve tarthat fenn, ha a vásár, illetve piac helye szerint illetékes település, a fővárosban a kerület jegyzője (a továbbiakban: jegyző) a vásár rendezőjét, illetve a piac fenntartóját nyilvántartásba vette. A nyilvántartásba vételre vonatkozó kérelemhez hiteles másolatban csatolni kell:

a) a cég (egyéni cég) bejegyzésére vonatkozó cégkivonatot;

b) egyéb gazdálkodó szervezet esetén a cég bejegyzésére vonatkozó cégkivonatot;

c) társadalmi szervezet esetén a bírósági nyilvántartásba vétel igazolását;

d) alapítvány esetén az alapító okirat bírósági nyilvántartásba vételének igazolását;

e) a gazdasági társaság vezető tisztségviselői, illetve az egyéni vállalkozó esetében azt az okiratot, amelyből megállapítható, hogy a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény 23. §-ában és 172. §-a (3) bekezdésében, valamint az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény 5. §-ában meghatározott kizáró okok nem állnak fenn;

f) a (4) bekezdés a) pontjában előírt feltétel meglétét tanúsító okiratokat;

g) a területhasználat jogszerűségét igazoló okiratot;

h) A kérelmező kötelezettséget vállaló nyilatkozatát arról, hogy – vásár, illetve piac befogadóképességének határáig – mindazok számára lehetővé teszi a vásári (piaci) árusítást, akik részére azt a jogszabály megengedi, továbbá érvényt szerez e jogszabályban meghatározott előírásoknak és tilalmaknak, valamint ellenőrzi a vásár, illetve a piac rendjét.”

Aki nem vész el e paragrafusviharban, az azt is olvashatja az említett kormányrendeletben, hogy „a jegyző a vásár rendezőjét, illetve a piac fenntartóját nyilvántartásba veszi, ha az azt rendező, illetve fenntartó rendelkezik

a) a rendezni kívánt vásár, illetve fenntartani kívánt piac szakmai jellegének (típusának) az (5) bekezdésben előírt feltételeknek megfelelő területtel és felszereltséggel;

b) a szükséges szakhatósági engedélyekkel;

c) egyéni vállalkozó esetében egyéni cégként történt cégbejegyzéssel; továbbá

d) ha a megyei (fővárosi) állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomás élelmiszer-higiéniai kirendeltsége (a továbbiakban: élelmiszer-higiéniai kirendeltség) részére állandó jelleggel ingyenes helyiséghasználati jogot biztosít a vásár, illetve a piac területén. (5) A terület akkor alkalmas vásárrendezésre, illetve a piactartásra, ha a településszerkezeti terv figyelembevételével alakították ki, illetve, ha a fővárosban a területet a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 63/A. §-ának alapján piactartásra kijelölték, továbbá, ha az – jellegétől függően – kielégíti a jogszabályban előírt közegészségügyi, élelmiszer-higiéniai, állat-egészségügyi, növény-egészségügyi, környezetvédelmi, kulturális örökségvédelmi, munkavédelmi és tűzvédelmi követelményeket, és rendelkezik az értékesítőhelyek számának megfelelő gépkocsiparkoló hellyel, valamint a tevékenység során jellemzően képződő hulladékok elkülönített gyűjtését biztosító edényzettel.”

Gondolatkísérletképpen elképzeltük, amint a derék falusiak e szabályszövevényt silabizálják, s arra jutottunk, hogy az „edényzetnél” vélhetően bekukkantanak az ágy alá, vajon van-e ott efféle alkalmatosság. No de ne akadjunk fenn a nyelvfacsaráson, inkább vizsgáljuk tovább a piaszervezés rejtelmeit!

A fenti kormányrendeletet ugyanis módosították, ilyképp most már a kabinet 55/2009. (III. 13.) számú rendelkezése az irányadó. Ez egyebek mellett előírja, hogy „a területnek, a vásár, illetve piac jellegétől, az ott értékesített termékkörtől, illetve a folytatott tevékenységtől függően meg kell felelnie a jogszabályban előírt építésügyi, közegészségügyi, élelmiszerlánc-biztonsági, élelmiszer-higiéniai, állat-egészségügyi, növény-egészségügyi, környezetvédelmi, kulturális örökségvédelmi, munkavédelmi és tűzvédelmi követelményeknek, valamint rendelkeznie kell a tevékenység során képződő hulladékok elkülönített gyűjtését biztosító hulladéktárolókkal.”

Továbbá a piacszervezési engedély iránt benyújtandó kérelemben (állam és polgár sajátos viszonyát jelzi, hogy mifelénk mindig mindent kérelmezni kell) fel kell tüntetni

„a) a fenntartó nevét, címét, illetve székhelyét, telefonszámát, elektronikus levelezési címét, amennyiben azzal rendelkezik;

b) a fenntartó vállalkozó nyilvántartásba vételi számát vagy cégjegyzékszámát, illetve a bírósági nyilvántartásba vételi számát;

c) az üzemeltető nevét, címét, telefonszámát, elektronikus levelezési címét, amennyiben azzal rendelkezik;

d) a vásár, piac elnevezését, (szak) jellegét;

e) a vásár, piac címét, helyrajzi számát;

f) a vásár, piac számára kijelölt területet, alapterületét, méretarányos helyszínrajzát az üzletek, árusítóhelyek, valamint az egyéb létesítmények és nem árusítási célra kiképzett területrészek tervezett rendeltetés- és szám szerinti meghatározásával, a vevőforgalmi és árubeszállítási, -feltöltési útvonalak kijelölésével;

g) a területhasználatának jogcímét (saját tulajdon, bérlet stb.), a tulajdoni lap kivételével a jogcímre vonatkozó igazoló okirattal, továbbá haszonélvezet esetében a haszonélvező, illetve közös tulajdon esetében a tulajdonostárs, hozzájárulását igazoló okirattal együtt.”

A méretarányos helyszínrajzos kormányrendelethez még ezen információkat is hozzábiggyesztették: „Ez a rendelet a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:

a) az Európai Parlament és a Tanács 2004/3 8/EK irányelve (2004. április 29.) az unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/22 l/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/ EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről, 24. cikk;

b) az Európai Parlament és a Tanács 2006/123/EK irányelve (2006. december 12.) a belső piaci szolgáltatásokról, 8., 9. és 16. cikk. (2) E rendelet tervezetének a műszaki szabványok és szabályok, valamint az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok terén információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, a 98/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, 1998. június 22-i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 8–10. cikkében előírt egyeztetése megtörtént.”

– Nyilvánvaló, hogy a szabályozás agyament, rossz, életszerűtlen. Már az is abszurd, hogy a központi törvényhozás rendelkezik a piacozásról, hiszen minden tájegység más és más adottságokkal rendelkezik, így a szabályoknak is eltérőeknek kellene lenniük. Végül is ez volna az önkormányzatiság értelme – fejtegeti Harmathy Ildikó és hozzáteszi, hogy ehhez képest a módosított szabályozás értelmében már nem a helyi jegyző illetékes, hanem a tapolcai.

– Azt is megkövetelnék, hogy a piacterületet kerítsem be és betonozzam le. Márpedig én nem fogom a Káli-medence kétezer négyzetméterét lebetonozni – replikázik Harmathy Ildikó. Azt is megtudjuk tőle, hogy az élelmiszert árusító standok alatt feltétlenül murvát szeretne látni a hivatal.

– A különböző hatóságok alapvető tévedésben vannak. Egy piacnak nem őket kell kiszolgálni, hanem a vevőket. Akiket egyébként senki sem kényszerít, hogy piacon vásároljanak, aki agyonsterilizált élelmiszerre vágyik, az szabad belátása szerint beszerezheti azt akármelyik élelmiszerláncban – szögezi le a biológus-mérnök, aki szerint a merev hazai szabályozás alapján Nyugat-Európa bármely falusi piacát bezárhatnák és megbüntethetnék.

– Az Európai Unió régebbi tagországaiban háborítatlanul működnek a vidéki piacok, kerítés, beton és borsos áron beszerzett engedélyhegyek nélkül is, ezért botrányos az uniós előírásokra való hivatkozás – mutat rá az ellentmondásos helyzetre Harmathy Ildikó. – Az pedig külön felháborító, hogy az állam, a kormány távoli, idegen érdekek képviseletében és védelmében mindent elkövet a helyi értékesítés megakadályozására. A helyi kiskereskedelem nagyban hozzájárul a vidék fellendítéséhez, hiszen megélhetést, munkalehetőséget biztosít. Ma az egyes termékek ellenértékének mindössze 15-20 százaléka marad a termelőknél, nagyjából ugyanennyi a feldolgozókhoz kerül, 60-65 százalék pedig a kereskedők haszna. Ezek javarészt viszont külföldi tulajdonú élelmiszerláncok, így a haszon külföldre vándorol. Ha a nyereség nagyobb része a termelőknél maradna, ők is nagyobb biztonságban lennének, és az államnak is több adóbevétele lenne – magyarázza Káptalantóti piacszervezője, aki mindezek miatt felvette a kesztyűt, és szembeszállt a lehetetlen szabályozással.

– Afféle polgári engedetlenként nem vagyok hajlandó hülye előírásokat teljesíteni, ehelyett levelet írtam a jövő nemzedékek országgyűlési biztosának és számos más illetékes, érintett hivatalnak, intézménynek, s kezdeményeztem a törvény megváltoztatását, hiszen ez ellehetetleníti a helyi kereskedelmet, a kistermelőket és semmibe veszi az önkormányzatiságot – mondja a biológusmérnök-piacszervező.

A hatályos szabályok értelmében ugyanis Harmathy Ildikónak a különféle engedélyek beszerzése érdekében 30-40 ezer forintos illetékeket kellene befizetni az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat területileg illetékes egységének, a Veszprém Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalnak, továbbá hasonló nagyságrendű összeg ellenében akkreditált labor által kiállított negatív vízminta-eredményt is fel kellene mutatni a vezetékes vízből.

– Vagyis nekem kellene a saját költségemen igazolni, hogy a Dunántúli Regionális Vízmű által szolgáltatott vezetékes víz nem fertőzött. Mondják meg, mi közöm nekem a vízműhöz, és miféle ráhatásom van a vízminőségre? Hát nem a DRV-nek kellene ezt igazolni? – teszi föl a jogos kérdést Harmathy Ildikó.

Továbbfűzve a gondolatot hozzáteszi, hogy nem hajlandó százezres nagyságrendű összegeket befizetni a különböző hivataloknak, mivel azok alkalmazottait az állam fizeti, így a tőle kívánt befizetéseket egyszerű pénzlehúzásnak tartja.

Természetesen a hatóságok sem tétlenkednek, hanem igyekeznek kellemetlenkedni Káptalantótiban. Április 26-án például az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal, a Vám- és Pénzügyőrség, továbbá a rendőrség erői jelentek meg a békés vasárnapi forgatagban, ellenőriztek és büntettek, végül a Veszprém Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal felszólította Harmathy Ildikót, hogy vagy szüntesse meg a piacot, vagy szerezze be a szükséges engedélyeket.

– De hiszen épp ezen dolgozom, ezért is kértem a káptalantóti helyhatóságot, hogy adjon ki egy nyilatkozatot, melyben kinyilvánítja, hogy ez a piac kell a falunak. Ez folyamatban van. Ugyanakkor a magam módján kezdeményeztem, hogy módosítsák a rossz szabályozást.

A biológus-mérnök elképzelése szerint a helyi piacok, vásárok megrendezését az érintett település önkormányzatának kellene engedélyezni saját, a helyi viszonyok ismeretén alapuló belátása alapján, s a kereskedelmi szabályozáson túlmenően nincs szükség megszorító rendelkezésekre.

A helyi portékák árusításának megengedését vagy elutasítását pedig a piacszervező józan belátására kellene bízni Harmathy Ildikó szerint, mivel a vevők felnőtt emberek, el tudják dönteni, hogy a faluban megtermelt sajtot, túrót akarják-e megvásárolni vagy hatóságilag ellenőrzött termékre vágynak.

A helyi portékák értékesítése több okból is nagy jelentőségű. Egyrészt – kisebb települések esetén – a vásárló vélhetően ismeri a termelőt, így tudja, hogy megbízhat-e benne vagy sem. Másrészt a helyi termelőknek ez olyan bevételt jelent, melynek jelentős részét nem fölözik le a kereskedők. Mindez erősíti a közösségeket, újra életet lehel a vidékbe, ez pedig az egész ország érdeke. Ezért nem kriminalizálni kell a piacozást, feketekereskedelemnek minősítve és üldözve, hanem olyan törvényt kell alkotni, amely a becsületes termelő emberek helyi értékesítési lehetőségeit biztosítja.

Hivatalok és polgárok viszonyára jellemző, hogy Harmathy Ildikó leveleire, kezdeményezéseire érdemi választ mindeddig nem kapott. A piacszervező úgy véli, a magyar törvényhozás valahol a sztratoszféra magasságában lebeg a valós élettől, ezért az emberek úgy érzik, nem fontosak saját kormányuknak. Mind mondja, egy alapvetően mezőgazdasági meghatározottságú országban teljességgel abszurd és beteges, hogy az állam szervei nem segítik, hanem akadályozzák a piacok megszervezését.

Harmathy Ildikó és segítőtársai ezért nem hajlandók megfutamodni, Káptalantóti határában a Liliomkert területén minden vasárnap vásárnap van. Mily szép és jótékony hatása volna, ha az effajta civil kurázsi országos mozgalommá terebélyesedne…

Ágoston Balázs


A káptalantóti küzdelem nyomon követhető a világhálón www.liliomkert.blogol.hu és a www.liliomkert.lapunk.hu oldalakon.