Három évvel ezelőtt a parlament 95 százalékos támogatással fogadta el a tíz év alatt végrehajtandó haderőreformot. Az elmúlt időszakban megvalósították a NATO előírásaihoz alkalmazkodva az irányítási és szervezeti keretek összevonását, leegyszerűsítését. A laktanya-felújításokkal és a katonák fizetésének 70 százalékos emelésével a polgári kormány igyekezett helyreállítani a haza védelmét ellátó személyek társadalmi és anyagi megbecsülését. Az intézkedések előkészítették a katonai hivatás vonzóvá tételét és azt, hogy a sorkatonai szolgálatra behívottak létszámának fokozatos csökkentésével párhuzamosan megtörténjen a professzionális hadsereg kialakítása. A reform következő szakasza a hadrafoghatóság és a kiképzés szintjének emelése és a technikai modernizáció lett volna.

A szocialista kormány azonban az elmúlt kilenc hónapban szinte minden olyan döntést, alkotást, programot megtámadott, amely az Orbán-kormányhoz köthető. Kezdték a Széchenyi Tervvel, majd jött a folytatás a Terror Házával, az Álmok álmodói kiállítással, a diákhitellel, a státustörvénnyel… A Medgyessy-kabinet intézkedéseivel világossá tette, új korszak kezdődött az ország életében tavaly május óta. Az újszerűséget nyilván megkérdőjelezik azok, akik a rohamrendőrök gyűrűjében július 4-én engedetlen polgárként követelték az országgyűlési választások első fordulójában leadott szavazatok újraszámlálását, a D-209-es távozását és tiltakoztak az ellen, ahogyan a szocialista gépezet provokálta a Fidesz akkori elnökét, Pokorni Zoltánt édesapja tevékenységének nyilvánosságra hozásával.

A Medgyessy-kormány az elődjéhez köthető szimbólumok lerombolásán túl egy sokkal veszélyesebb manőverbe kezdett, amely mindenkit, újszülöttől az aggastyánig egyformán érint. Elkezdte felszámolni annak a haderőreformnak az elemeit, amelynek végrehajtása szavatolhatja Magyarország biztonságát, kötelezettségeinek teljesítését a NATO-n belül.

Már az is sokakat meglepett, hogy a szocialista kormány honvédelmi tárcáját Keleti György vagy a kiváló vadászpilóta, Vári Gyula helyett Juhász Ferenc kapta. Keleti nem is ragaszkodott a bársonyszékhez, egy korábbi interjújában önkritikát gyakorolva megjegyezte, a nemzetközi szerepvállalás miatt mára már elengedhetetlen ebben a pozícióban a világnyelvek ismerete. Úgy tetszik, Medgyessy Péterék a kiválasztásnál más szempontrendszert érvényesítettek, Juhász Ferenc ugyanis a világnyelvek közül állítólag az angolt beszéli, de csak alapfokon. Nagy segítség lehetett volna a miniszternek és Magyarországnak is – az elmúlt hetek eseményeinek ismeretében – az angol nyelv magasabb szintű ismerete az Egyesült Államokban, ahol Medgyessy Péter társaságában tett látogatást és részt vett egy szinte végtelennek tűnő felajánlásdömping összeállításában. A kormányfő látogatása során New Yorkban azt mondta: „Magyarország szavahihető és szavatartó szövetségese mind Európának, mind Amerikának”. Medgyessy szavainak üzenete kísértetiesen hasonlít egy 1945-ben a hadsereg mellé beosztott politikai nevelőtiszt mondataira, akinek az volt a feladata, hogy a magyar katonákat meggyőzze arról, hogy a Vörös Hadseregben van a helyük: „Kötelezettségünk megmutatni idegen földön, változott körülmények között is, hogy az Európát vezető népek bizalmára érdemesek vagyunk, a nekünk nyújtott kedvezményekkel és lehetőségekkel nem élnünk vissza”.A szótartás és a megbízhatóság következménye egy fél évszázados megszállás lett, szovjet rakétákat telepítettek Magyarországra. A két kijelentést fél évszázad választja el egymástól, de az indíttatás hasonló: megalázó felajánlkozás.

Medgyessy Péterék szótartását most már Moszkva után az Egyesült Államok kéri számon. November óta szinte hetente derültek ki jobbára amerikai lapokból a magyar kormány által tett újabb és újabb, a vendéglátóknak tett katonai felajánlások. Kezdve a sort az Afganisztánba küldendő harcoló magyar katonákkal, az amerikai rakéták hazánkba történő telepítésén keresztül a taszári „tolmácsképzésig”, Magyarország légterének, köz- és vasútjainak lehetséges átadásáig. A felajánlásdömping visszaütött, mint ötven éve. Juhász Ferenc január végén ezért kénytelen volt levelet írni a Pentagonnak, amelyben azt kérte, az USA tartsa be a korábbi megállapodást és ne álljon elő újabb követelésekkel.

A Medgyessy-kormány törekvése, hogy külföldön mint egyfajta elitalakulat jelenjen meg nemcsak a legitimálási kényszeréből fakad – lévén Medgyessy egykori sz. t. tiszt és a jelenlegi kabinet tagjainak többsége magas tisztséget töltött be az MSZMP-ben -, hanem egy fél évszázados politikai örökségből, amely a nagyhatalmaktól való szolgamódú függőséget írja elő számukra.

Szocialista reform

A hatalom régi-új birtokosai mindössze 21 napig tudták magukat tartani ahhoz az ígéretükhöz, hogy a közpénzek felhasználása átlátható és követhető lesz. A parlament honvédelmi bizottsága június 18-án rendkívüli ülésen közbeszerzési eljárás kiírása nélkül döntött a kormánypárti képviselők többségi szavazataival 497 darab használt német katonai tehergépjármű vásárlásáról. Az ülésen elhangzottakat és a 4 milliárd forintos üzlet részleteit 10 évre titkosították a szocialisták. A katonai beszerzések döntő többsége titkos, ám a szállítójárművek vásárlása nem tartozik ezek közé. Időközben az már kiderült, a járművek három különböző gyár termékei, és akad köztük közel harminc darab matuzsálem is, amelyek már 300 ezer kilométert futottak és negyven éve teljesítenek szolgálatot. Azt viszont ma sem tudni, milyen szervízhálózatot igényelnek a buszok és teherautók, valamint azt, biztosított-e az átlagosan negyedszázados szállítóeszközök alkatrészellátása. Az ellenzék több kérdést intézett a tárca vezetőjéhez a beszerzésekről, amelyekre Juhász Ferenc indulatosan reagált. Talán azt találta sértőnek, hogy egy hozzá szakmailag is közelálló kérdésben kényszerült magyarázkodásra, lévén végzettségeinek egyike autószerelő. A honvédelmi miniszter a parlamentben azt mondta, hogy a használt német katonai járművek beszerzése elkerülhetetlenné vált, ugyanis a Magyar Honvédség képtelen kijönni a laktanyákból. A magyar kormány felelős minisztere nem kevesebbet állított nyilvánosan, mint hogy egy esetleges veszélyhelyzet esetén a katonák arra is képtelenek, hogy a konfliktus helyszínére jussanak. Juhász, hogy saját és pártja érdekeit védje, inkább állami és szolgálati titoksértést követett el. A miniszter kijelentése a felelőtlenségen kívül meglepő. Valószínűtlennek tűnik, hogy a miniszter hivatalba lépése után néhány héttel szakmailag megalapozott ítéletet mondhatott a hadsereg mobilizálhatóságáról, hiszen éppen ő rendelte el azt a védelmi felülvizsgálatot, amelynek befejezése az idén márciusra várható. A helyzete azonban rákényszerítette a polgári kormány eredményeinek és tagjainak állandó támadására.

A honvédelmi miniszter nemcsak a kormányfőnek akart bizonyítani, hanem az MSZP tagságának is. Juhász ugyanis nem titkolta, önmagát szeretné látni Kovács László távozása után a pártelnöki székben. Az esélyesség terhe láthatóan nyomasztotta a honvédelmi minisztert, mert mind gyakrabban keverte össze a már megszerzett és áhított pozíciójából adódó feladatait.

Így volt ez a Gripen- (jelentése Griffmadár) ügy esetében is. A szocialisták, Juhász Ferenccel az élen mindvégig élesen bírálták az Orbán-kormány azon döntését, hogy a MiG-29-esek felújítása vagy amerikai F-16-osok kölcsönzése helyett hazánk inkább 14 darab svéd Gripent bérelt. Az új honvédelmi miniszter kinevezése után közölte, felülvizsgáltatja a polgári kormány által megkötött szerződést, mivel a svéd gépek beszerzése politikai baklövés. Juhász Ferenc a parlamentben korábban a polgári kormánynak az amerikaiak által felkínált 20-25 éves F-16-osait ócskavasnak, mások által levetett gatyának nevezte. Nem úgy a MiG-29-eseket, amelyekről úgy vélte a jelenlegi honvédelmi miniszter, hogy azok ugyanolyan hatékonyan tudnák a magyar légteret védeni, mint a Gripenek. Nem volt véletlen az MSZP és Juhász márkahűsége. Az ügynöki múltat feltáró Mécs-bizottság által érintettnek talált Fazekas Szabolcs egykori bonni nagykövet, a Horn-kormány ipari minisztere, később a Daimler- Chrysler magyarországi képviselője cégén keresztül ugyanis érdekelt volt a MAPS német-orosz vállalatban, amely szovjet vadászrepülők felújításával foglalkozik.

A polgári kormány a Gripenek bérlése mellett döntött. A svédek a 130-140 milliárdos kölcsönzési díjból 100 milliárdra vállalták az ellentételezést, magyarországi beruházásokat, magyar alvállalkozók megbízását olyan régiókban – mint a Nyírség, Hajdúhadháza, Szolnok és környéke -, ahol az országos átlag feletti a munkanélküliség. A szocialistákon kívül csalódottak voltak a döntés miatt az amerikaiak is, akik a sivatagban tárolt, használaton kívüli, konzervált F-16-osaitól akartak megszabadulni. Nancy Goodman Brinker, az USA magyarországi nagykövete személyesen kereste fel az Orbán-kormány honvédelmi miniszterét, hogy sajnálkozását fejezze ki a döntés miatt. Sajnálkozott Kovács László is már külügyminiszterként júniusi washingtoni látogatásán, amikor nekiszegezték vendéglátói a kérdést, van-e még lehetőség a svédekkel kötött szerződés felbontására. Kovács lemondóan közölte: bár ellenzik a Gripenek beszerzését, de attól már nem lehet visszalépni. Az igyekezet megvolt. Az amerikai látogatás után egyre gyakoribbá vált a szocialisták részéről a vadászgépek beszerzésének bírálata. Juhász Ferenc szembekerült Hollósi Nándorral, a repülési tanácsadójával is, aki a miniszterrel szemben azt állította, hogy az Orbán-kormány által kért 14 Gripen mindegyike megfelel a NATO követelményeinek. A HM illetékesei ennek ellenére újra tárgyalóasztalhoz kérették a svédeket korszerűbb, légiutántöltésű gépeket kértek a korábbi típussal megegyező áron. A szocialisták titkon reménykedtek benne, hogy a svédek végül elállnak az üzlettől és akkor megnyílik a légtér az amerikai F-16-osok (netán a jobb üzletnek számító MiG-felújítások) előtt. Tévedtek. A svédek kitartóak voltak. Végül 30 milliárdos felárral a szocialista kormány légiutántöltésű Gripeneket bérel az ország légterének védelmére, ami a kölcsönzési idő lejárta után Magyarország tulajdona lesz. Az azonban nagy kérdés marad, mihez kezdenek a levegőben utántölthető repülőkkel, mivel Magyarországnak nincs a feltöltést végző tankergépe. A hosszúra nyúlt újratárgyalások alatt azonban lejárt a MiG-29-esek üzembentartási ideje, a gépek javításra és üzemidejük meghosszabbításra várnak. Az elmúlt év végén a 27 MiG-ből 14-nél kezdték el az üzemidő meghosszabbításához szükséges szervizelést. Ám a gépek hajtóművét nem javították, és katonai szakértők szerint így jó esetben is csak hét gép képes ellátni a légtér védelmét. A jövő évi költségvetésben nem áll rendelkezésre megfelelő forrás a hajtóművek felújítására. A Gripenek pedig várhatóan csak két év múlva érkeznek.

Galambok kíméljenek!

Juhász Ferencnek ősszel a Griffmadarak helyett a galambok okoztak nagyobb gondot. 2002 októberében Drégelypalánkon tartották a Mistral légvédelmi rakétarendszer második ütegének rendszerbeállító gyakorlatát. A Hideg fuvallat névre keresztelt rakéták – nevükkel ellentétben – meleg helyzetbe hozták a bemutatón megjelent Juhász Ferencet. A három évvel korábbi lőgyakorlat totális kudarca ugyanis a sajtó nyilvánossága előtt megismétlődött. A francia gyártócég által beharangozott 97 százalékos találati arányával szemben az 1999-es első gyakorlaton kilőtt három Mistral egyike sem ért célba, és tavaly ősszel a négyből is mindössze kettő találta el a célpontként szolgáló ballont. A kínos produkciót még kínosabb magyarázkodás követte a honvédelmi miniszter részéről, aki először megpróbálta a polgári kormányra hárítani a felelősséget, majd közölte, a rakéta egy galambrajjal ütközött össze, ezért robbant fel a cél előtt. Juhász szerint amúgy sem az volt a lőgyakorlat elsődleges feladata, hogy a rakéták mindenképpen megsemmisítsék a céltárgyat, hanem azok használatának gyakorlása volt a lényeg. A honvédelmi miniszter úgy vélte, az ellenzék által megfogalmazott kritikák szakmaiatlanságból fakadnak, mivel – mint mondta – a három kilőtt rakéta mindegyike jól láthatóan a cél felé tartott, és kettő el is érte azt.

Juhász megpróbálta a felelősséget a polgári kormány nyakába varrni, mondván 1999-ben állították rendszerbe a Mistralokat. Ez igaz, de a történetnek van egy a honvédelmi miniszter által nem kommunikált előzménye. A Horn-kormány 1995-ben döntött a légvédelmi rakéták beszerzéséről. A szocialisták a francia Matra céggel kezdtek tárgyalásokat, annak ellenére, hogy a szakemberek szerint a Mistral rakéta nem a legjobb a pályázók közül. A kétéves egyezkedés a köztudottan remek francia kapcsolatokkal (és később becsületrenddel) rendelkező Medgyessy Péter, akkori pénzügyminiszter sürgetésére zárult le, amely után egy nem mindennapi fordulat állt be az ügyben. A Horn-kormány még a rakéták hazánkba szállítása előtt kifizette a vételár egyharmadát, 10 milliárd forintot. Tette azt annak ellenére, hogy két-három éves fizetési moratóriumot rögzített az országgyűlési határozat és azt, hogy a 30 milliárdos teljes vételárat 12 év alatt törleszti Magyarország. A polgári kormány 1999-ben a Mistralok gyászos szereplése miatt felfüggesztette a rakéták üzembeállítását, Juhász Ferencet a második kudarc sem győzte meg a légvédelmi eszközök alkalmatlanságáról, a miniszter a folytatásról döntött.

A szomszédos országokban a hazánkkal szembeni bizalmi faktort nyilván növeli a Mistral rakéták magyarországi rendszerbe állítása, de a lakosság biztonságérzetét aligha. Pedig akkor még mit sem sejthettek a Medgyessy-kormány Amerikának tett felajánlásairól, a Taszárra igyekvő „tolmácsokról”.

A honvédelem kérdése leginkább Medgyessy Péter és kísérete washingtoni útja után került a közvélemény érdeklődésének fókuszába. A kormányfő útjának előkészítése is emlékezetes marad sok magyar ember és magyar katona számára. Az utána következő események még inkább. A szocialista küldöttség elindulása előtt jelent meg Celeste Wallander cikke a Foreign Affairs című lapban. Magyarországot az előző kormány mulasztásai miatt már kizárták volna a NATO-ból, ha lenne ilyen lehetőség a szövetségben – vélte a szerző. Wallander egy európai biztonságpolitikusra hivatkozva azt állította, hogy Magyarország elnyerte a NATO legkiábrándítóbb tagjának a címét. Ennek oka az előző kormány antiszemitizmusa, a szomszédaival szembeni extraterritoriális követelései, valamint a balkáni stabilitás megteremtésében elmulasztott konstruktív szerepvállalás. A Washington Post is csatlakozott a kritikus szólamokhoz, amikor azt állította, a magyar nem egy katonanemzet, olyannyira, hogy 1456 óta nem nyert egyetlenegy csatát sem. Juhász Ferenc egy amerikai rádiónak nyilatkozva szinte megerősítette ezeket a kritikákat, amikor szó szerint idézett Wallander cikkéből: az elmúlt négy évben olyan mértékben mulasztotta el hazánk vállalásainak teljesítését, hogy nem hivatalos formában közölték vele, Magyarországot már rég kizárták volna a NATO-ból, ha arra lehetőség lenne.

A Medgyessy amerikai látogatásával szinte egy időben megjelenő cikkek többekben – nem teljesen alaptalanul – azt a gyanút ébresztették, hogy az országot és annak haderejét lejárató írások megrendelésre születhettek. Ezt a megállapítást alátámasztja, hogy szinte semmi visszhangja nem volt Yves Brodeur, a NATO-főtitkár szóvivője által tett nyilatkozatnak, mely szerint nem vezetnek a szervezetben bizonyítványt a szövetségesekről.

A kormányküldöttség elutazott Amerikába, ahol rendbe kellett tenni az előző kormány által „elhibázott” dolgokat. Medgyessy Péterék nem is tétlenkedtek a tengerentúlon. Harcoló magyar katonákat ajánlottak fel Afganisztánba, szó esett az Irak ellen készülődő háborúban való esetleges magyar részvételről, amerikai rakéták hazánk területére telepítéséről, s talán már elhangzott a taszári bázis átadásának ötlete is. Medgyessy útja a már korábban bevált forgatókönyv szerint zajlott. Kreáltak egy vélt vagy valós problémát, melyet a nemzetközi kapcsolathálón keresztül néhány újságcikken át bemutattak. A magyar közvélemény felé ez úgy jelent meg, hogy kicsik, rosszak, megbízhatatlanok vagyunk, és Amerika megharagudott az országra. A kormány azonban helyrehozza a polgári kormány vétkeit, felajánlkozik, olykor kérés nélkül is, mindenre. S ha az ellenzék figyelmezteti a politikájának veszélyeire, akkor kíméletlenül visszaüt.

Ezt tapasztalhatta a polgári oldal az afganisztáni szerepvállalással kapcsolatban is. Az MDF teljességében elutasította a részvételt, a Fidesz a jó arab-magyar kapcsolatokra és a térségben az idegen katonák ellen elkövetett mind gyakoribb merényletekre hivatkozva inkább egészségügyi csoport kiküldését javasolta. Juhász Ferenc a polgári párt javaslatára úgy reagált, nagy presztízsveszteséget okozna Magyarországnak, ha nem venne részt az afganisztáni misszióban. A honvédelmi miniszter ellenzéknek címzett kritikájában megfogalmazta, a Fidesz nyilván azért küldene orvosokat Afganisztánba, mert tisztában van vele, hogy az ilyen típusú felajánlásból van a legtöbb, ezért valószínű, hogy nem veszik azt igénybe. Tévedett. A német-holland parancsnokság nagy örömmel vette az Öböl-háborúban is kiváló teljesítményt nyújtó magyar orvosok, ápolók jelentkezését.

Az afganisztáni misszióban való részvételre Magyarország a kormányzati kommunikáció tájékoztatásával ellentétben valójában nem kapott felkérést. A német fél nem hivatalos fórumon érdeklődött egy esetleges magyar együttműködésről a műszaki, illetve egészségügyi egységben. A Medgyessy-kormány erre úgy reagált, hogy harcoló alakulatokat akart a térségbe küldeni. Az ellenzék azonban megakadályozta.

Szinte tehetetlen volt a polgári oldal a kormány Taszáron folyó kiképzés miatt. Juhász Ferenc és a minisztérium arról tájékoztatta a magyar lakosságot, hogy az Egyesült Államok kérte hazánktól a délszláv háborúban logisztikai bázisként használt somogyi támaszpontot. Szakemberek úgy vélték, az irakiak felkészítésére a magyarországi környezet éghajlati, földrajzi szempontból is alkalmatlan. Ellentmond a Medgyessy-kormány által a magyar választópolgároknak nyújtott tájékoztatással az egyik tengerentúli napilap írása. A The Washington Post az Irak elleni készülődés körülményeiről közölte, mintegy tízezer, az amerikai hadsereg mellett szolgálni kész önkéntes névsorát bekérette a kormányzat. Ám a legszigorúbb ellenőrzések után sem engedi be az irakiakat az államok területére, mert – mint írja a cikk – akadhatnak közöttük ügynökök vagy korábban háborús bűnöket elkövető katonák. A magyar kabinet viszont előbb jelezte, hogy kész fogadni az irakiakat, ahogy azt Washington hivatalosan kérte volna.

A tengerentúlról érkező hírek és az ellenzék folyamatos, Taszárra vonatkozó kérdésözöne zavart keltett a kormányzati kommunikáció soraiban. Egymásnak ellentmondó nyilatkozatok sokasága látott napvilágot, melyek bizonytalanságot szültek a lakosságban és egyre erősebb gyanút az ellenzékben, hogy ebben a kérdésben a kormányzatnak nincsen szava, csupán asszisztál az eseményekhez. Az irakiak taszári kiképzéséről a polgári oldal a sajtóból értesült, hasonlóan ahhoz, hogy a Medgyessy-kormány felkínálta hazánk területét a Pentagon második rakétavédelmi rendszerének telepítésére. Juhász Ferenc a hír megjelenése után kijelentette, ha az amerikai kormány felkéri Magyarországot arra, hogy rakétavédelmi rendszert telepítsenek az ország területére, hazánknak nem szabadna késlekednie a befogadással.

Veszélyes szomszédság

Az Egyesült Államok szorgalmazására két év múlva várhatóan újabb hét taggal bővülhet a NATO. A balti államok mellett Bulgária, Szlovénia, Szlovákia és Románia igyekszik a nemzetközi katonai szervezetbe. Hazánknak a bővítéssel megszűnhet a szigethelyzete, hiszen jelenleg egyetlen szomszédunk sem tagja a NATO-nak. Az új tagországok növelik a térség stabilitását, de ezzel együtt szövetségbe tömörít olyan országokat, amelyek nem oly régen még a kisantant kebelében éppen hazánkkal álltak szemben. Aggodalomra adhat okot, hogy Romániában ma is ellenségképként tekintenek az elcsatolt területeken élő honfitársainkra. Egy tavaly decemberi felmérés szerint a szerbek körülbelül hasonló „rokonszenvvel” viseltetnek a magyarok iránt, mint az iraki terroristákkal. A törzsvezetési és csapatgyakorlatokon a románok ma is szimulálják a tiszai átkelést. Erdély nyugalmát pedig a románok 4. hadserege ma is 100 ezer fővel „biztosítja”.

Ráadásul a közép-európai térség országai között elkezdődött egy sajátos verseny, amelyet az USA-nak való megfelelési kényszer ösztönöz. A NATO-tagságra váró Románia például felkérés nélkül küldött harcoló alakulatokat Afganisztánba, és hasonlóra készül az esetleges Irak elleni háborúban is. Juhász Ferenc az Afganisztánban szolgáló román Vörös Gerillákhoz küldött ki decemberben két magyar katonát, akiknek az ottani körülményekről kellett tájékozódniuk. A román sajtó napokon keresztül arról cikkezett, hogy a magyarok tanulni jöttek hozzájuk. Ráadásul utólag kiderült, hogy a küldöttek nem Kabulban jártak, ahová hamarosan útnak indul a magyar orvoscsoport, hanem a teljesen más földrajzi környezetben fekvő Kandaharban.

Miközben a szocialista kormányzat hazánk nemzetközi szerepvállalását erőlteti, a hadsereg létszáma lassan eléri a trianoni békediktátumban – büntetésként – meghatározottat. A sorkötelesek számának csökkenésével párhuzamosan nem nő a szerződéses állomány létszáma. Nem véletlenül… A kormányváltás után a honvédelmi miniszter egy rádióinterjújában elismerte, a katonák az idén nem számíthatnak újabb illetményemelésre. Lelassult az életkörülmények további javításának folyamata, megrekedtek a laktanya-felújítások. Ennek megmutatkozott a hatása: a remélt tízezer szerződéses katona helyett mindössze 7900-an kötelezték el magukat a honvédség mellett. A NATO számára korábban felajánlott gyorsreagálású tatai dandár két zászlóalja közül kiképzett szerződéses katonákból jelenleg csak egy alegységet tudna kiállítani a honvédség.

A körülmények látványos javítására nem is számíthatnak a közeljövőben. A Honvédelmi Minisztériumban Juhász Ferenc utasítására megszorító csomagot készítenek, amely visszafogja a „túlzott” bérkiáramlásokat és korlátozza a nemzetközi kapcsolattartást. A jövőben a tárca rangsorolná a szövetségeseket, és ennek alapján képviseltetné hazánk magát a különböző értekezleteken. Várhatóan több NATO-ülésen a korábbiakkal szemben már nem vesznek részt a politikusok kíséretében szakemberek, katonai tanácsadók.

A Honvédelmi Minisztérium a költségkímélő intézkedések előtt még másfél milliárd forintot fordít a 40 fős afganisztáni misszióra, 600 milliót pedig az ottani hadsereg felszerelésére. A közelmúltban 32 millió forint értékben vásárolt DVD-ket, házimozikat, videókat, rádiós ébresztőórákat azoknak a sorkatonáknak, akik tulajdonképpen rövidesen már nem is lesznek. Harmincmillió forintért pedig egy kht.-t bízott meg azzal, hogy a katonaéletet népszerűsítő filmet készítsen a televízió számára. Utóbbi hatása erőteljesen megkérdőjelezhető az SZDSZ akciójával szemben. A XXI. század „linderbélái” már jövőre megszüntetnék a sorkötelezettséget és kizárólag zsoldosokra bíznák a haza védelmét, holott a világban éppen ellenkező folyamatok zajlanak.

A honvédséget kritizáló szólamaikkal új szavazóbázist akarnak megszólítani, akik talán biztosítják számukra a parlamenti bejutást. Lefegyverző akciójukkal néhány fiatalt magukhoz édesgethetnek, ugyanakkor széles tömegeket idegeníthetnek el attól, hogy szerződéses vagy netán hivatásos katonaként szegődjenek a haza szolgálatába.

A napokban vetette el véglegesen a kormánytöbbség a Nemzetőrség felállításának tervét is. A NATO-tagországokban jellemzően vegyes hadrendű hadseregek látják el a védelmi feladatokat. Ahol megszüntették a sorállományt, ott a zsoldosokon kívül területi alapon honi gárdák, nemzetőrségek teljesítenek szolgálatot. A magyar honvédelmi vezetés ebben a kérdésben nem igazodik a nemzetközi gyakorlathoz. Megakadályozta a Nemzetőrség felállítását. Mint ismert, 2000-ben a haderőreform részeként Simicskó István fideszes képviselő tett javaslatot magyar történelmi példákra – 1848, 1956 – hivatkozva a Nemzetőrség megszervezésére. A haderő átalakításáról szóló törvény és egy országgyűlési határozat értelmében a Honvédelmi Minisztériumnak 2002. december 31-ig kellett elkészítenie a megvalósítási tanulmányt. Ezt az anyagot azonban nem készítette el a tárca, hanem helyette az idén január 23-án Juhász Ferenc határozati javaslatban a Nemzetőrség felállítására vonatkozó korábbi parlamenti döntés felfüggesztését kérte. A tárca mulasztásos törvénysértést követett el, mivel a végrehajtó hatalom által kijelölt feladatot nem végezte el. Pedig Juhász Ferenc miniszterjelöltként a honvédelmi bizottsági meghallgatásán még azt mondta, hogy nem akadályozza meg a Nemzetőrség felállítását és az erre vonatkozó javaslatot sem kell módosítani. Kilenc hónappal később mégis ő maga kezdeményezte korábbi ígéretével szemben az elképzelés megvalósításának ellehetetlenítését.

Miért? Mert a Nemzetőrség két hónapos alapkiképzése során olyan tudást adhatott volna a résztvevőknek, amelyet saját szűkebb környezetükben, szükség esetén – természeti katasztrófák, rendkívüli helyzetek, stb. – hasznosíthatnának. Másrészt utánpótlást jelenthetett volna a szerződéses állománynak.

A profi hadsereg nem azokat a feladatokat látja el, mint a sorköteles katonák. Az utóbbi hetekben a havazás miatt veszélyhelyzetbe került emberek mentésére ki lehetett vezényelni a kiskatonákat. Ha nem lesz sorállomány, minden korábban általuk ellátott szolgáltatást a hivatásosok már csak plusz juttatásokért végeznek el, hiszen ők ebből élnek. Az egyre élesedő világpolitikai helyzet és a szövetségesi szerepvállalás egyre nagyobb terheket ró majd a profi hadsereg tagjaira, akiknek valószínűleg mind gyakrabban kell a hazájuktól távol szolgálniuk. A mindössze 25 ezer fősre tervezett létszám pedig kevésnek bizonyulhat a haza védelmére és a külföldi missziókra.

Utóbbi esetében nem szabad azt sem figyelmen kívül hagyni, hogy a Medgyessy-kormány beszállt a térség országai között kibontakozott vállalási versenybe. A honvédelmi tárca egy mulasztásos törvénysértés árán megakadályozta a Nemzetőrség létrehozását. Várhatóan nem sikerül majd ilyen egyszerűen elsimítani a honvédelmi miniszter rágalmazási ügyét. Mint ismert, Juhász Ferenc október 6-án az Info Rádióban azt mondta: „Medgyessyt azért fogadja Bush elnök, mert reményét látja annak, hogy nem egy antiszemita, nagyon sok esetben értelmetlenül nacionalista és szavahihetetlen kormányfővel áll szemben, hanem egy olyannal, akit a partneritás alapján kezelhet”. A polgári kormány miniszterelnöke az egyértelműen neki szánt bírálat után a bírósághoz fordult. Juhász Ferenc a parlamentben magabiztosan kijelentette, vállalja a felelősségre vonást. Az elmúlt hetekben tárgyalta a parlament mentelmi bizottsága a honvédelmi miniszter ügyét. A szocialisták – talán érzik, hogy miniszterüket vétkesnek mondaná ki a bíróság – megpróbálták megakadályozni a kiadást, és azzal érveltek, hogy a közszereplőnek el kell viselnie a hasonló kritikákat. Döntés egyelőre nincs, a testület kezdeményezte a miniszter meghallgatását, akinek döntenie kell, hogy korábbi kijelentésének megfelelően vállalja-e szavait a bíróság előtt, és kéri-e mentelmi jogának felfüggesztését, vagy inkább gyáván megbújik a bizottság kormánypárti tagjainak háta mögött.

A honvédelmi miniszternek nem ez volt az egyetlen személyeskedő megnyilvánulása. Amikor kifogy a politika és szakmai érvekből, a Ron Werber-i módszert követve a bíráló személyre támad. A Magyar Rádiónak adott egyik interjújában a tevékenységét legtöbbet bíráló fideszes politikusnak, Simicskó Istvánnak azt üzente, egy zárszakértő ne nyilvánítson véleményt politikai, katonai kérdésekben.

Magyarország az elmúlt időszakban egyre közelebb került ahhoz, hogy az USA oldalán felajánlásai miatt Irakkal szembeni hadviselő féllé váljon. A túlzott nemzetközi szerepvállalások helyett talán most az egyszer a nemzeti érdekeinket kellene első helyre tennie a honvédelmi vezetésnek. Egy önmagát megvédeni képes ország, partnerként talán sokkal hasznosabb tagja lehet egy szervezetnek, mint egy erején felül ígérgető, de mégis nagyhatalmi gyámolításra szoruló csatlós.

* * *

Segíthetünk?

Az Egyesült Államok a közutak és a vasútvonalak átengedését kérte Magyarországtól. Nem tudni, miben kéri még a magyar kormány segítségét Washington az iraki háborúhoz. Segítünk. Talán az ügyes honvédség az amerikai szőnyegbombázások előtt Mistral-rakétákkal kilőhetné a Bagdad feletti madárrajokat. Feltéve, hogy nem lesz közülük egy sem szabad, sem demokrata.

– kaynay –