Magára hagyni, megölni

Már idejekorán pánikba esett a hazai baloldal attól, hogy a határainkon túl élő magyarok először állampolgárságot, majd pedig választójogot kaptak. A 2004-es, amúgy brutális és állami pénzen folytatott gyurcsányi kampány is erről szólt, igaz, olyan demagóg szólamokba burkolva, hogy ha az akkor tartott referendum megszavazza a határainkon túl élő magyarok állampolgárságát, 30 millió idegen munkavállaló árasztja el egyik napról a másikra az országot.

Ami Gyurcsány politikai filozófiáját illeti, nem sokat változott a helyzet. Nagy Ervin, a XXI. Század Intézet elemzője szerint a külhoni magyarok szavazati joga körül folytatott balliberális agitáció is két nagy, a világban létező ideológiai áramlat, a globalizmus és a szuverenizmus egymásnak feszülését képezi le. A hazai balliberális oldal egyértelműen a globalista mátrix része, tehát kötelezően nemzetellenes. Gyurcsány visszatérése után már nemcsak ő maga, de a politika porondjára lépő felesége is rendszeresen előveszi a külhoni magyarok kérdését. A koncep­ciót, amelyet e téren hirdetnek, úgy is, mint a Demokratikus Koalíció egyik politikai alapgondolatát, magáévá tette a teljes ellenzék. Még arra a Jobbikra is sikerült ráerőszakolni, amely ősállapotában homlokegyenest mást gondolt a külhoni magyarok ügyéről, mondja Nagy Ervin.

A balliberális oldal egyre erősödő és nem pusztán üres kampányszólamoknak tekinthető fenyegetéseire reagált úgy nemrég Szili Katalin miniszterelnöki megbízott, hogy „el a kezekkel a határon kívül élő magyar állampolgárok szavazati jogától!”

Elmentek a nemzetiek

Az, hogy szavazhatnak a határainkon túli magyarok, természetes. Legalábbis a nemzeti elkötelezettségű választók számára. A gyurcsányi demagógia szerint, amit most elsősorban felesége, Dobrev Klára, illetve a baloldali miniszterelnök-jelölt, Márki-Zay Péter interpretál, a határainkon túl élő magyarok ne szóljanak bele az anyaország ügyeibe, főként azok ne, akik nem is itt élnek.

Szili Katalin ma is baloldali politikusnak vallja magát. Emlékeztettük, hogy egykor – elsősorban Pozsgay Imre, Szűrös Mátyás, Géczi József Alajos nevével fémjelezve – volt egy nemzeti szárnya is az MSZP-nek, azaz az akkori baloldalnak. Hová tűnt ez a csoport? Szili Katalin szerint a nemzeti szárny – már csak koránál fogva is – távozott a politika színpadáról, vagy ami még rosszabb, csendesen itt hagyott bennünket. Ma felhördülést sem hallani a baloldalon olyan kijelentések kapcsán, mint amiket az ellenzéki vezéralakok tettek a szavazati jog megvonása vagy a járvány elején átadott maszkok okán. És egyáltalán: látni kell, hogy a balliberális ellenzék, nevéből is fakadóan, elsősorban liberálisnak vallja magát…

Világos, hogy a választójog megvonásának ötlete nemcsak a globalizmus általában vett eltörléskultúrájának része, de tükrözi azt a különben jogos balliberális félelmet is, hogy a külhoni magyarok döntő többsége a konzervatív, nemzeti kormányra szavaz. Szili Katalintól tudjuk, hogy eddig több mint félmillió határon túli nemzettársunk regisztrált az április 3-i választásra. Nem zárult le a folyamat, mert a feliratkozás határideje március 9. Egy ekkora tömeg – főként kiélezett versenyhelyzetben – akár választást eldöntő tényező is lehet. Már rég rájött a balliberális oldal, hogy ezt a tömeget csak a migránsok gyorsan betelepített, állampolgárrá avatott és ennélfogva hálás táborával lehetne ellensúlyozni, tehát le a kerítéssel! Amúgy sokat elárul a külhonban élő magyarok lelkiállapotáról, hogy Márki-Zay kampánylátogatásaiból nem kértek az általa megkeresett erdélyi önkormányzatok. És nem is olyan jelentéktelen közjáték az, hogy az erdélyi, Transindex nevű, 1999-ben alapított, magyar nyelvű portálnak a minap le kellett húznia a redőnyt. Sok kanyar és vargabetű után ugyanis a balliberális oldalon kötött ki napjainkra. És egy ilyen hangvételű médium Erdélyben már nem érdekelt senkit. 

Megteszik, amit ígérnek

Az ellenzéki összefogásban a DK politikája érvényesül, az határoz meg mindent, magyarázza Nagy Ervin. Hogy hová jutott ez a politika a külhoni magyarok szavazati jogának megvonásával? Szili Katalin szerint az egyértelmű nemzetellenességig, ami aggasztó történelmi visszalépés a magyarság életében. Mert 2010-ben végre sikerült orvosolni a 2004-és népszavazás traumáját. Majd különféle jogszabályok megalkotásával felépítette az anyaország a külhoni magyarság gazdasági, oktatási támogatásának rendszerét, és a családtámogatás kiterjesztésével hozzálátott a társadalmi-szociális kérdések kezeléséhez is. És vannak még lehetőségek. Szili Katalin szerint ilyen például a rendszer finomhangolása, amin azt érti a politikus asszony, amikor már a nemzeti együttműködés legapróbb részleteire is oda tudunk figyelni.

Az eddigi balliberális fenyegetéseket hallva biztosak lehetünk abban, ha ez az erő megnyeri a választást, akkor be is váltja az ígéreteit, többek között a külhoni magyarok szavazati jogának megvonását. Több konzervatív politikus is utalt rá, hogy a baloldal nem állna meg ezen a ponton. Úgy szüntetné meg a kettős állampolgárság intézményét, hogy megkülönböztetné, lefokozná, jogok nélküli, másodosztályú állampolgárrá tenné a külhoni magyarokat.

Amit most a balliberális oldal ígér e téren, az újabb nemzeti dráma lenne, mondja Szili Katalin. Azt nem tudni – illetve dehogynem! –, hogy az ilyen jogelvonáshoz mit szólna az elvekre és jogállamiságra állítólag oly kényes Európai Bizottság. Nagy Ervin szerint a brüsszeli adminisztráció szinte foggal-körömmel védi a kisebbségeket, de nem az etnikai és nemzeti kisebbségeket. Szili Katalin is rendszeresen szóvá teszi különféle fórumokon, hogy az EB bármikor hoz fontosnak tűnő rendelkezéseket mondjuk LMBTQ-ügyben, de a 40 milliós őshonos európai minoritások sorsa egyáltalán nem érdekli. Mintha nem is léteznének.

A Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, Demeter Szilárd székely ember. Mit jelentene a külhoni magyaroknak a szavazati joguktól, sőt talán az állampolgárságuktól való megfosztás? Mindenekelőtt eltaszítva, elhagyatva éreznék magukat. A szomszéd államok pedig felbátorodva, semmilyen ellenállástól sem tartva erősítenének rá a náluk élő magyarok asszimilációjára. Tudni kell, hogy nemcsak az anyaországi kultúra lett teljesebb a külhoni magyarok által, de fontos kapcsot jelentenek ők a térségbeli népek, valamint Közép-Európa regionális szinten is erősödő, átfogó kultúrájához is, mondta Demeter Szilárd.

Vissza a kicsiségbe

Szili Katalin szerint annak már tanúi lehettünk, hogy a ciklusokon is átnyúló nemzetellenes lépések mennyire súlyos károkat okozhatnak. Lásd a 2004-es referendumot. Meglepő, hogy a tapasztalatok ellenére vannak szavazók, akik elnézik a balliberális oldal, illetve most éppen Márki-Zay Péter brutális magyarellenes megnyilatkozásait.

Nézzük, mennyire lenne egyszerű lépés a választójog megvonása a külhoni magyaroktól, mit mond erről a jog! Ifjabb Lomnici Zoltán alkotmányjogász szerint a választójogot csak természetes kizáró okok korlátozhatják, vagyis sem aktív, sem passzív választójoga nem lehet annak, akit bűncselekmény miatt eltiltottak a közügyektől, továbbá akit belátási képességének korlátozottsága miatt a bíróság a választójogból kizárt. Ez világos. Nyilván nem véletlen, hogy az ellenzék győzelme esetén felfüggesztené a jogállamiságot és drasztikusan átírná az Alaptörvényt. Ifjabb Lomnici Zoltán hozzátette – hiszen a két dolog összefügg –, hogy senkit sem lehet születéssel keletkezett vagy jogszerűen szerzett magyar állampolgárságától megfosztani nyomós jogi indok nélkül. Az állampolgárság visszavonására okot adó tény fennállását határozattal állapítja meg az állampolgársági ügyekben eljáró szerv, a visszavonásról pedig az államfő dönt.

Demeter Szilárd mindent összegezve úgy látja, hogy nincs olyan nép, amelyik ha egységes középnemzetté vált, újra kicsi szeretne lenni. Csupán a balliberális ellenzék akarja ebbe a tragikus összezsugorodásba kényszeríteni a magyarokat. Nem tekintélyes állammá, hanem sajátosan vidám barakká tenné az országot. Olyan vidám barakká, amelyben gyurcsányok, jakabok és márki-zayok lennének a keretlegények.