Néha nem árt hátrébb lépni a politikai aréna harsány csatározásaitól, és a dolgot magát nézni, jelen esetben a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXII. törvény paragrafusait elemezve véleményt formálni. A bombasztikus fordulatok persze érthetők, hiszen egyrészt sorskérdésről van szó, másrészt, lássuk be, a jövő évi választás kampánya már elkezdődött.
A földtörvényben foglaltak viszont kampánymentesen szikár tételek, melyek önmagukért beszélnek. A földtulajdonszerzést például így szabályozza a júniusban elfogadott regula:
„6. § (1) A föld tulajdonjogát az e törvényben meghatározott módon és mértékben, az e törvényben meghatározott természetes személy, továbbá jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet (a továbbiakban együtt: jogi személy) szerezheti meg. (…) 7. § (1) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a tulajdonjog átruházásáról szóló szerződést a mezőgazdasági igazgatási szerv hagyja jóvá. (…) 8. § (1) Föld tulajdonjogát nem szerezheti meg: a) külföldi természetes személy, b) külföldi állam, annak valamely tartománya, helyhatósága, ezek bármely szerve, c) az e törvényben meghatározott esetek kivételével jogi személy.”
Itt rögzíteni szükséges, hogy külföldi alatt a jogszabály a nem európai uniós tagállami állampolgárt érti, a tagállami állampolgárok ellenben földtulajdonszerzésre jogosultak. Ez nyilvánvalóan probléma, de tetszik vagy sem, Magyarország az Európai Unió tagja (hogy ennek milyen előnyei és hátrányai vannak, arról érdemes volna egyszer tényszerű és higgadt közvitát folytatni), s a közösség egyik alapszabadsága a tőke szabad áramlása – márpedig hazánk uniós csatlakozási szerződése szerint a termőföld is a mozgótőke kategóriájába tartozik. (Ami azt illeti, ennek megváltoztatását érdemes lenne kezdeményezni, már csak a diszkriminációmentesség elvének érvényesítése érdekében is, a régebbi tagállamok, az úgynevezett EU 15-ök tagsági szerződésében ugyanis erről még szó sem volt.)
Atombiztos
A kását azonban nem eszik olyan forrón: erős demagógia azt állítani, hogy jönnek az uniós külföldiek, és elhordják a földünket, de legalábbis kivásárolják alólunk. Ugyanis még rájuk is rendkívül erős megkötések vonatkoznak.
A földtörvény így szól: „10. § (1) Ha e törvény másként nem rendelkezik, a föld tulajdonjogát belföldi természetes személy és tagállami állampolgár szerezheti meg. (2) A földművesnek nem minősülő belföldi természetes személy és tagállami állampolgár (…) akkor szerezheti meg a föld tulajdonjogát, ha a birtokában álló föld területnagysága a megszerezni kívánt föld területnagyságával együtt nem haladja meg az 1 hektárt. (3) A (2) bekezdésben foglaltakat nem kell alkalmazni, ha földművesnek nem minősülő belföldi természetes személy vagy tagállami állampolgár a tulajdonjogot átruházó személy közeli hozzátartozója.”
Ez azt jelenti, hogy – a közeli hozzátartozók iránti méltányosságot leszámítva – a jogszabályba komoly szűrő került be. A törvény ugyanis ekként határozza meg a földműves fogalmát: „Magyarországon nyilvántartásba vett belföldi természetes személy, illetve tagállami állampolgár, aki e törvény végrehajtására kiadott rendeletben meghatározott mezőgazdasági vagy erdészeti szakirányú képzettséggel rendelkezik vagy ennek hiányában igazoltan legalább 3 éve a) mező-, erdőgazdasági tevékenységet, illetve kiegészítő tevékenységet saját nevében és saját kockázatára folyamatosan Magyarországon folytat, és ebből igazoltan árbevétele származott, vagy az árbevétel azért maradt el, mert a megvalósult mező- vagy erdőgazdasági célú beruházás még nem hasznosulhatott, vagy b) a legalább 25%-ban tulajdonában álló, Magyarországon bejegyzett mezőgazdasági termelőszervezet olyan tagjának minősül, aki mező-, erdőgazdasági tevékenységet, illetve mező-, erdőgazdasági és az azokat kiegészítő tevékenységet személyes közreműködésként végzi.”
Ezen túlmenően elővásárlási sorrendet is megállapít a földtörvény, ami valóban akadálypályát jelent még az összes egyéb követelménynek megfelelő uniós tagállami állampolgárok számára is. A legfontosabb erre vonatkozó részlet: „18. § (1) A föld eladása esetén az alábbi sorrendben elővásárlási jog illeti meg: a) az Államot a Nemzeti Földalapról szóló törvényben meghatározott földbirtok-politikai irányelvek érvényesítése céljából, valamint közfoglalkoztatás, illetve más közérdekű cél megvalósítása érdekében; b) a földet használó olyan földművest, ba) aki helyben lakó szomszédnak minősül, bb) aki helyben lakónak minősül, vagy bc) akinek a lakóhelye vagy a mezőgazdasági üzemközpontja legalább 3 éve azon a településen van, amelynek közigazgatási határa az adásvétel tárgyát képező föld fekvése szerinti település közigazgatási határától közúton vagy közforgalom elől el nem zárt magánúton legfeljebb 20 km távolságra van; c) az olyan földművest, aki helyben lakó szomszédnak minősül; d) az olyan földművest, aki helyben lakónak minősül; e) az olyan földművest, akinek a lakóhelye vagy a mezőgazdasági üzemközpontja legalább 3 éve azon a településen van, amelynek közigazgatási határa az adásvétel tárgyát képező föld fekvése szerinti település közigazgatási határától közúton vagy közforgalom elől el nem zárt magánúton legfeljebb 20 km távolságra van”. Itt tehát újabb biztosítékokat épített be a törvénybe a jogalkotó, vagyis kijelenthető, hogy a külföldiek (ide értve most az EU-tagállami polgárokat is) igen csekély eséllyel szerezhetnek Magyarországon földtulajdont. Ami azt illeti, magyar állampolgároknak sem lesz ez könnyű.
Ugyanakkor a jogszabály bizonyos kivételeket is megfogalmaz az állam, illetve jogi személyek tekintetében: „…a föld tulajdonjogát – a Nemzeti Földalapról szóló törvényben meghatározott földbirtok-politikai irányelvek érvényesítése, valamint közfoglalkozás, illetve más közérdekű cél megvalósítása érdekében – az Állam, valamint a (2) bekezdésben meghatározott jogi személy is megszerezheti a (2) bekezdésben meghatározott esetekben és feltételekkel. (2) A föld tulajdonjogát a) a bevett egyház vagy annak belső egyházi jogi személye tartási, életjáradéki, gondozási, ajándékozási szerződés alapján, valamint végintézkedéssel, b) jelzálog-hitelintézet a jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló külön törvényben foglalt korlátozásokkal és időtartamra, c) a föld fekvése szerint illetékes települési önkormányzat (a fővárosban a fővárosi kerületi önkormányzat) közfoglalkoztatás és településfejlesztés céljára szerezheti meg.”
Utóbbi esetekben a mezőgazdasági igazgatási szerv egyébként kötelező hozzájárulása is mellőzhető. A jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló 1997. évi XXX. törvény pedig így rendelkezik: „(2) jelzálog-hitelintézet ingatlanokat – a közvetlen banküzemi célt szolgáló ingatlanokon kívül – kizárólag a) a pénzügyi szolgáltatásból származó veszteség mérséklése, illetve elhárítása érdekében hitel-ingatlan csereügylet, továbbá b) az adósa ellen indított felszámolási vagy végrehajtási eljárás során szerezhet. (3) A (2) bekezdésben meghatározott módon megszerzett ingatlanokat három éven belül nyilvános árverésen el kell idegeníteni.”
A mezőgazdasági igazgatási szerv hozzájárulásán túl új intézményként létrejönnek a helyi földbizottságok: „65. § (1) A települési önkormányzat közigazgatási területén földet használó földművesek, mezőgazdasági termelőszervezetek, más természetes és jogi személyek településenként helyi gazdálkodói közösséget alkotnak. (2) A helyi gazdálkodói közösség képviseleti szerve a közösség tagjai által megválasztott helyi földbizottság (…) a település közigazgatási területén a törvény hatálya alá tartozó földek tulajdonjogának forgalmát a birtokviszonyok átláthatósága, a spekulatív földszerzések megelőzése, az üzemszerű művelés alatt álló élet- illetőleg versenyképes, egységes birtoktagot képező földbirtokok kialakítása és megőrzése, a helyi gazdálkodói közösség érdekeinek érvényesítése érdekében a földbirtok-politikai célokkal összhangban (…) befolyásolja. (5) A földbizottság nyilatkozata ellen sem felszólalásnak, sem panasznak, sem más jogorvoslatnak nincs helye.”
A jogszabály tehát a földek tulajdoni viszonyait illetően kielégítő biztosítékokat tartalmaz, és a helyben lakó gazdálkodókat részesíti előnyben, ráadásul – a jelenleg hatályos törvényhez hasonló területnagyságot megszabva – azt is kiköti, hogy „16. § (1) A földműves, valamint a 10. § (3) bekezdésében meghatározott, földművesnek nem minősülő belföldi természetes személy és tagállami állampolgár a föld tulajdonjogát – a már tulajdonában és a haszonélvezetében lévő föld területnagyságának a beszámításával – 300 hektár mértékig szerezheti meg (földszerzési maximum).”
Ezzel tehát rendben volnánk. Ugyanakkor – miként korábban írtunk róla – a tulajdonjogon kívüli földhasználat szabályai számos kérdést és aggályt vetnek föl.
Kiskapuk
A törvény így rendelkezik a föld használatáról és hasznosításáról: „39.§ Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a föld használatának átengedéséről szóló szerződést a mezőgazdasági igazgatási szerv hagyja jóvá. (…) 40.§ (1) A (…) földhasználat jogát (…) meghatározott esetek kivételével földműves és mezőgazdasági termelőszervezet szerezheti meg. (2) Az erdőbirtokossági társulat a tagjai tulajdonában és haszonélvezetében álló erdőnek minősülő föld földhasználati jogosultságát megszerezheti. (3) Haszonbérlet címén a) az agrárágazathoz tartozó köznevelési feladatot ellátó intézmény, b) az agrárágazathoz tartozó felsőoktatási intézmény az alapító okiratában vagy jogszabályban meghatározott, oktatási vagy tudományos kutatási alapfeladatát szolgáló föld használatát megszerezheti. (4) Haszonbérlet címén a föld használatát a bevett egyház vagy annak belső egyházi jogi személye oktatási, szociális vagy gazdasági tevékenység végzése céljából megszerezheti. (5) Tanya földhasználati jogosultságát földművesnek nem minősülő természetes személy, illetve mezőgazdasági termelőszervezetnek nem minősülő jogi személy – ide nem értve a 41. §-ban meghatározott jogi személyeket – is megszerezheti. 41. § Nem szerezhet földhasználati jogosultságot a) olyan jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezet, amely nem minősül a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény szerinti átlátható szervezetnek; b) a nyilvánosan működő részvénytársaság.”
Fontos rögzíteni, hogy a földhasználat megszerzésére jogosult mezőgazdasági termelőszervezetnek nem kell magyarnak lennie, a jogszabály ugyanis így határozza meg e fogalmat: „Mezőgazdasági termelőszervezet: a mezőgazdasági igazgatási szerv által nyilvántartásba vett, tagállami székhelyű jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, a) amelynek aa) alaptevékenysége olyan mező-, erdőgazdasági tevékenység, illetve kiegészítő tevékenység, amelyet a jogügyletet megelőzően legalább 3 éve folyamatosan folytat, ab) éves értékesítése nettó árbevételének több mint a fele a mező-, erdőgazdasági tevékenységből, illetve a kiegészítő tevékenységből származik, és ac) legalább egy vezető tisztségviselője, vagy a cégvezetője a mező-, erdőgazdasági tevékenységet, illetve a kiegészítő tevékenységet a szervezetben fennálló tagsági viszonyához kapcsolódóan gyakorolja, és e törvény végrehajtására kiadott rendeletben meghatározott mezőgazdasági vagy erdészeti szakirányú képzettséggel, vagy a mezőgazdasági igazgatási szerv által igazolt legalább 3 éves üzemi gyakorlattal rendelkezik, vagy b) amely újonnan alapított mezőgazdasági termelő szervezetnek minősül.” Vagyis olyan társas vállalkozások számára is lehetőség nyílik magyar földet művelni, melyeknek akár egyetlen tagja sem magyar.
Igaz, a földhasználatnak feltételei is vannak: „42. § (1) A földhasználati jogosultság megszerzésének feltétele – ide nem értve a 40. § (2)–(5) bekezdésében foglalt eseteket –, hogy a földhasználati jogosultságot szerző fél a földhasználati jogosultság átengedéséről szóló szerződésben (a továbbiakban együtt: földhasználati szerződés), illetve teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közokiratba foglalt nyilatkozatban vállalja, hogy a földhasználati szerződés fennállása alatt megfelel a 40. § (1)–(4) bekezdésében, valamint a 41. §-ban foglalt feltételeknek, a föld használatát másnak nem engedi át, azt maga használja, és ennek során eleget tesz a földhasznosítási kötelezettségének.”
Csakhogy: „(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában nem minősül a használat átengedésének az, ha a földhasználati jogosultságot szerző fél a) a föld használatát aa) földművesnek minősülő közeli hozzátartozója, vagy ab) a legalább 25%-ban a tulajdonában, vagy a közeli hozzátartozójának legalább 25%-ban a tulajdonában álló mezőgazdasági termelőszervezet javára engedi át, b) társult erdőgazdálkodást folytat, vagy c) vetőmagtermeléshez szükséges terület biztosítása céljából engedi át a használatot más személy részére.”
A maximálisan használható terület nagyságáról így rendelkezik a törvény: „16. § (2) A földműves, valamint mezőgazdasági termelőszervezet – a (3) bekezdésben meghatározott esetek kivételével – a föld birtokát – a már birtokában lévő föld területnagyságának a beszámításával – legfeljebb 1200 hektár mértékig szerezheti meg (birtokmaximum). (3) Az állattartó telep üzemeltetője, a szántóföldi és kertészeti növényfajok vetőmagjának előállítója esetében – a földről szóló törvényben meghatározottak szerint – a birtokmaximum mértéke – a (2) bekezdésben meghatározottaktól eltérően – 1800 hektár területnagyság (kedvezményes birtokmaximum). (…) 43. § (2) A birtokmaximum 1800 hektár területnagyság mértékig meghaladható a mezőgazdasági termelőszervezet legalább 1 éve tagjának tulajdonában álló föld használatával.”
Azt ugyanakkor nem tiltja tételesen a törvény, hogy a tulajdonostársak a személyes használatukban és/vagy tulajdonukban álló földeket a gyakorlatban hozzácsapják az akár 1800 hektárhoz, ami kényszerhasznosítás esetén még nagyobb is lehet, mivel „16. § (6) A föld kényszerhasznosítójaként kijelölt személy vagy szervezet esetében a (…) birtokmaximum mértékének megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni az általa kényszerhasznosítással hasznosított föld területnagyságát.”
És azt is rögzíteni kell, hogy mivel a törvény nem visszamenőleges hatályú (nem is lehet az), nem rendelkezik arról, hogy a jelenleg létező, a még érvényben lévő jogszabályban 2500 hektárban maximált, de a birtokkoncentrációk nyomán esetenként ennek többszörösét is elérő nagybirtokoknak meg kell válniuk az új törvényben meghúzott felső határon túlterjeszkedő területeiktől. Vagyis a földhasználat egészét tekintve a jogszabály korántsem jelent radikális változást, sőt, bizonyos tekintetben kifejezetten konzerválja a jelenlegi birtokszerkezetet, amennyiben az előhaszonbérleti sorban a korábbi haszonbérlők között mezőgazdasági termelő szervezetek is megelőzik – például – a helyben lakó szomszédnak vagy helybeli illetőségűnek minősülő földművest: „46. § (1) Az erdőnek nem minősülő föld haszonbérbe adása esetén az alábbi sorrendben előhaszonbérleti jog illeti meg: a) a volt haszonbérlő olyan földművest, illetve mezőgazdasági termelőszervezetet, aki helyben lakónak minősül, illetve amely helybeli illetőségűnek minősül, vagy akinek a lakóhelye, illetve akinek vagy amelynek a mezőgazdasági üzemközpontja legalább 3 éve azon a településen van, amelynek közigazgatási határa a haszonbérlet tárgyát képező föld fekvése szerinti település közigazgatási határától közúton vagy közforgalom elől el nem zárt magánúton legfeljebb 20 km távolságra van; b) az olyan földművest, aki helyben lakó szomszédnak minősül; c) az olyan földművest, aki helyben lakónak minősül…” – és a jogszabály itt még hosszan rögzíti a sorrendet.
Összegzésképp megállapítható, hogy a külföldiek földtulajdonszerzését az új földtörvény elégséges módon képes megakadályozni, bár a regula várhatóan az uniós jogintézmények előtt is megmérettetik majd, miként az a Magyar Közigazgatási Bírák Egyesülete által a Kúrián szervezett szakmai konferencián elhangzott. A Nemzeti Vidékstratégiában megfogalmazott célkitűzésekhez képest viszont érezhetően kompromisszumos megoldás született mind a birtokméreteket, mind a külföldiek földhasználatát illetően. Következik az üzemtörvény és az integrált termelésszervezésről szóló jogszabály, ezek ismeretében lesz teljes a kép.
Ágoston Balázs
