Magyar mécsesek
– Újdonsággal rukkoltak elő, összmagyar Kormorán-album született. Honnan jött a gondolat?
– Sokan sokat beszélnek az összmagyarságról, de a valamirevaló tett még mindig kevés. Ezért úgy döntöttem, hogy összetrombitálom magyarul énekelő kedves barátaimat a világ legkülönbözőbb szegleteiből, hogy ne csak fellengzős szóvirágokat eregessünk arról, mit kéne tenni, hanem valóban mutassuk is meg a magunk eszközeivel, miként fest az összmagyar gondolat megvalósítása. Meggyőződésem, hogy ez nagyon egészséges vállalkozás. A Kormorán zenekar ezzel az albummal demonstrálja a határok fölött létező egységes magyar nemzet létét, ezért is tüntettük fel a borítón, hogy a közreműködők közül ki mely pontján él a világnak.
– Kik szerepelnek az albumon?
– Több mint harminc művész fogadta el a felkérést és állt első szóra az ügy mellé, köztük olyan neves személyiségek, mint Csillag Endre, Halmos Béla, Kalapács József, Papadimitriu Athina, Patai Tamás, Sebő Ferenc, Varga Miklós, a dortmundi szimfonikusok első hegedűse, a rockzenéből indult Ángyán Tamás, de szerepet vállaltak Ausztráliában, az Egyesült Államokban, illetve Csángóföldön, Erdélyben, Kárpátalján, Délvidéken élő és alkotó művészek, továbbá a Felvidéki Rockszínház tagjai. És persze a Kormorán együttes. A Tüzek előtt, tüzek után egyedülálló vállalkozás, ilyen sereglésre még nem volt példa. Ami azt illeti, nem is volt könnyű megszervezni, hiszen mindannyian elfoglaltak vagyunk, ráadásul a földrajzi távolság is megnehezítette a munkát. De mindenki szívvel-lélekkel vett részt az alkotás folyamatában, így büszkén mondhatom, hogy nagyon erőteljes lett az anyag. Sokszínűbb lett, mint az eddigi hanghordozóink, hiszen minden szerző és vendégművész a saját zenei világát és a saját látásmódját tette hozzá a közös munkához. Barátaink és a Kormorán zenészei is rendkívül termékenynek bizonyultak, sok-sok dalból állt össze az a tizenhét szerzemény, ami végül fölkerült a korongra. Igazán különleges albumot készítettünk, mely, bár a Kormorán jegyzi, nem egy a zenekar lemezei közül, hanem egyfajta összefoglalása, kivonata mindannak, amit képviselünk, amit a világról és önmagunkról gondolunk. A lemezen vannak erőteljes, sodró lendületű, tempós rockdalok és csöndes, elgondolkodtató balladák is. A Kormorán mindig a maga útját járta, olyan muzsikát játszunk mindig, amit akkor és ott fontosnak tartunk. Most épp az összmagyar gondolat volt fontos, és külön öröm, hogy mellénk állt egy egész hadsereg, melynek tagjai, vendégművész barátaink közösséget vállaltak azzal, amit képviselünk. Ebben a furcsa, globalizált világban nagyon szorosan össze kell tartanunk. Ezt akartuk kinyilvánítani a magunk módján.
– A Kormoránt is gyakran besorolják a nemzeti rock műfajába. Vállalják ezt?
– Miért ne? Bár igazából nem tudnám pontosan meghatározni, mit is jelent ez a megnevezés. Az ide sorolt együttesek, előadók között a gondolati rokonságon túl számos különbség is felfedezhető zeneileg és a megfogalmazásokat tekintve egyaránt. A Kormorán koncertjeire idős emberek és kisgyermekek is járnak, három-négy nemzedék hallgat minket, nem feltétlenül mind klasszikus rockrajongók, de ha úgy könnyebb, hát üsse kő, legyen nemzeti rock, amit játszunk. Voltaképpen számomra minden nemzeti rock, ami magyarul szól, és fontos gondolatokat közvetít. Én leginkább közszolgálati rockmuzsikának tartom, amit játszunk.
– A lemezen külön dallal tisztelegnek Cseh Tamás, vitéz Sebő Ödön főhadnagy és egy földrajztanár, Méhes László emléke előtt. Hogy születtek ezek a szerzemények?
– Az album címe eredetileg Családi kincseink lett volna, hiszen mindenkinek vannak lelki és tárgyi emlékei, melyeket megőriz. Elevenen él bennem a gyermekkorom, amikor szegénységben, de boldog családi légkörben éltünk egy kis szobában. Az album a visszatalálás lehetőségeiről is szól, ezért gondoltam ezt címnek eredetileg. De aztán hallottam egy történetet, ami vagy igaz, vagy nem, hogy Nándorfehérvár ostromakor a törökök hatalmas máglyát raktak a vár alatt, ezzel is igyekezve félelmet kelteni a védőkben, akik állítólag válaszként kicsi mécseseket helyeztek a vár falaira. Rájöttem, hogy erről szól igazából az új album, hiszen minden magyar ember egy-egy kis mécsesként védi saját kultúráját a mindent máglyára vető globalizáció ostromával szemben. Ilyen mécses volt a dalokban megörökített három nagyszerű ember is. Az emlékek felidézése jegyében szerettem volna dalt írni a Szent István Gimnáziumról, ahová jártam. Ez meghatározó volt az életemben. Több változat született, végül Méhes László tanár úrról, egykori fölrajztanáromról írtam meg a dalt. Akkoriban volt egy olyan térkép, melyen Románián belül látható volt a Maros Magyar Autonóm Tartomány. Méhes tanár úr belénk véste, hogy a térképek mögött mindig van egy másik világ, amit csak ott a helyszínen ismerhetünk meg. Ezért kell elmenni mindenkinek a határon túli magyarlakta vidékekre, akár a tengereken túlra is. Méhes tanár úr is egy őrző mécses számomra. Akárcsak a gyimesi határt a második világháborúban a végsőkig védelmező vitéz Sebő Ödön, aki Feri fiával és Halmos Bélával együtt fuvarozott minket szerte az országban abban az időben, amikor három-négy gyönyörű esztendőt töltöttem a Sebő együttesben. Ez is meghatározó élmény volt, ezért született meg a dal Sebő Ödön emlékére. Cseh Tamáshoz pedig különös barátság fűzött, útjaink időnként találkoztak, aztán rendre másfelé jártunk, de mindig összehozott minket az élet. Nagyon tiszta ember volt, akivel jó volt együtt lenni. Amikor a székelyföldi árvízkárosultak javára szerveztünk koncertet, ő is azonnal vállalta a fellépést. Szeretem a dalait, és Bereményi Géza szövegeit is. Cseh Tamás is egy volt a mécsesek közül.
– A szokásos nagy év végi Kormorán-koncert az új album bemutatója lesz?
– A Tüzek előtt, tüzek után nagyszabású bemutatóját egyelőre nem sikerült megszervezni, a karácsonyi koncerten nem az új dalok fognak szólni, viszont egészen rendhagyó fellépés lesz. Az utóbbi időben többször jártam a Fővárosi Nagycirkuszban, ezen alkalmakkor fogant meg bennem a gondolat, hogy jó lenne fellépni ott. Az ötletet szervezés követte, így december 22-én és 23-án, egymást követő két napon 19 órakor a Kormorán a Cirkuszban játszik. A helyszín persze különleges meglepetéseket is követel. Musical-előadókat, zsonglőröket, légtornászokat, az artistaképző növendékeit, bohócokat is felvonultatunk, színpadra lép 60 táncos, sőt, még állatok is megjelennek a porondon. Az előadást Gábor bátyám rendezi. Olyan produkcióra készülünk, amire eddigi pályafutásunk alatt még nem volt példa. Ezt kívánjuk karácsonyra átnyújtani a közönségnek. A december 22-i előadást a Magyar Televízió is fölveszi.
Ágoston Balázs
KOLTAY GERGELY
1952-ben született Budapesten.
A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem fuvola tanszakán végzett.
Gyermekszínészéként játszott a Vígszínházban, a Nemzeti Színházban, a Katona József Színházban.
1972-től 1974-ig a Sebő együttes tagja volt.
1976-ban megalapította a Kormoránt.
Több dokumentumfilm operatőre és rendezője.
Több rockopera (A költő visszatér, Zúgjatok, harangok!, Elektra mindörökké, Megfeszített, A Napba öltözött leány) alkotója, történelmi filmek (Julianus barát, Honfoglalás, Sacra Corona) zeneszerzője.
Koltay Gergely és a Kormorán közreműködött több mint nyolcvan, Magyarországon megjelent lemez elkészítésében.