A Magyar Sziget festői környezetben, Kismaroson kapott otthont. Jobb helyen nem is lehetne, hiszen a Duna-kanyar magyarjai mindig is makacsul ragaszkodtak magyarságukhoz, hagyományaikhoz. Az egykori KISZ-táborban három éve piros-fehér-zöld és Árpád-sávos lobogók jelzik, új szelek fújnak ma már, és a nemzeti ébredést, a nemzet lelki-szellemi újraegyesülését nem lehet feltartóztatni.

Hogy a Magyar Sziget létrejött és egyre népszerűbb, abban a szervező Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom mellett nagy szerepe volt és van Bethlen Farkasnak, a szomszédos Verőce polgármesterének, aki az első pillanattól támogatta a rendezvényt.

Idén minden korábbinál több, mintegy ezer állandó lakója volt az összmagyar fesztiválnak, az alkalmi vendégekkel együtt pedig több ezer látogatót regisztrálhattak a szervezők. A budapesti Sziget Fesztivállal ugyan nem versenyezhet a kismarosi összejövetel, de nem is ez a cél. A rendezvény névválasztása persze tudatos, a Magyar Szigetre magyar előadókat hívnak minden évben. Itt nincs multikultúra, deviancia, értelmetlen, öncélú hedonizmus. A Magyar Sziget hatalmas területét bejárva feltűnik, hogy itt nincs egyetlen öntudatlanra részegedett vagy drogtól kába ember sem. És ez jó.

Van viszont jókedv, magyar büszkeség és szeretet. Látni való, hogy a Magyar Sziget résztvevői szeretik egymásban a másik magyart. A Szabó Dezső-i „Minden magyar felelős minden magyarért” gondolat itt a gyakorlatban tapasztalható, kézzelfogható.

Napközben általában csöndes volt a tábor, sokan az esti, hajnalba nyúló koncerteket pihenték ki, de azért voltak, akik – nem törődve a párás kánikulával – már kora délelőtt fociztak. Mások kisebb csoportba verődve a bungalók között gitározással múlatták az időt. A szellemi programok szép számú érdeklődőt vonzottak, Ungváry Zsolt Ma politika, holnap történelem című előadására majdnem teljesen megtelt a nagyszínpad nézőtere. Lapunk publicistája a hallgatóság előtt hangot adott abbéli véleményének, hogy az idő majd kirostálja történelmünkből a kerékkötőket, a hazaárulókat. Példaként említette, hogy évtizedek múltán Orbán Viktornak esetleg szobrot emelnek majd, míg Medgyessy Pétert negatív figuraként fogják említeni a történelemkönyvek.

Nagy sikere volt lapunk másik munkatársának, Vass Krisztiánnak is, aki a jobboldali eszmetörténetről adott elő. A történeti áttekintésből a hallgatók képet kaphattak a „vegytiszta” jobboldaliság mibenlétéről, gyakorlati formáinak korfüggő megnyilvánulásairól, a XIX. századi és a XX. századi jobboldaliság változásairól.

Nagyon fontos gondolatokat vetett föl Borbély Imre, az RMDSZ egykori szenátora, a Magyarok Világszövetsége tagja. Az előadó a nemzetsratégiáról szólva éppen annak hiányára hívta fel a figyelmet. A jelenlegi magyarországi hatalomra utalva feltette a költői kérdést, vajon képviselhet-e bármilyen nemzeti érdeket egy olyan társaság, amelynek nincs magyar elkötelezettsége. Borbély Imre felhívta a figyelmet, hogy téves az a felfogás, amely szerint a magyarság megosztott. Szerinte nem magyarok állnak szemben magyarokkal, hanem magyarok küzdenek egy nemzetietlen, idegen érdekeket szolgáló oldallal. Borbély Imre szerint 1956-ban is csak egy magyar oldala volt a barikádnak, a másik oldalon idegen érdekek képviselői álltak. Az előadó szerint szükség van magyar nemzetstratégiára, amelynek a magyarság újraegyesítését kell célul tűznie maga elé. Ennek reális lehetőségét Borbély Imre a kettős állampolgárság megadásában látja, amelyet semmiféle nemzetközi jogszabály sem tilt, pusztán politikai akarat kérdése. Ez egyrészt biztonságot nyújtana a Trianonban elszakított területek magyarjainak, másrészt megerősítené véreinket abban, hogy a szülőföldön maradva kell boldogulni.

A nemzeti, politikai kérdésekről szóló előadások mellett könnyedebb programok is vannak, Borbély Zsolt Attila, erdélyi politológus, újságíró kezdeményezésére például borkóstolót tartottak, melynek során sokféle, az elszakított területekről való borfajtával ismerkedhettek meg az érdeklődők. Akinek kedve volt, íjászkodhatott is, a gyerekeket pedig a gyereksarok várta favárral, mászókával. Lehetett kirándulni is, hiszen a tábor fölé magasodik a Börzsöny, és innen, Kismarosról indul Királyrétre a kisvasút. Volt még táncház népzenei esttel, minden napra jutott filmvetítés a legkülönbözőbb témájú filmekkel, és megtekinthettük a csángók mindennapjait bemutató fotókiállítást, amelyet Harangozó Imre rendezett a XX. század első felétől napjainkig készült fotókból.

A Magyar Sziget látogatói sokféle korosztályból kerültek ki, a tizen-, huszonéves többség mellett igen sok idős nénivel, középkorú úrral találkozhattunk, és sok gyerek is szaladgált a táborban, amelynek legfiatalabb lakója öt hónapos volt. Ez azt jelzi, a nemzeti ügy, az összmagyar gondolat képes lebontani a sokak szerint amúgy is mondvacsinált generációs különbségeket. És valóban, még az idősebbek is lelkesen tapsoltak, énekeltek az esti koncerteken.

Kiemelkedően nagy siker volt a keddi nap, amikor a Stratégia, az Egészséges Fejbőr és a Romantikus Erőszak lépett fel. A hódmezővásárhelyi Stratégia az elmúlt években sokat fejlődött zeneileg, ma már merészebb gitárszólók is színesítik muzsikájukat. Dallamos, de azért feszes, fémes zenéjük kellőképpen bemelegítette a közönséget. A ma már legendásnak számító Egészséges Fejbőr igen jó formát mutatott, a frontember Petrovity Zorán legszebb napjaira emlékeztető módon adta elő a dalokat, amelyeket a publikum egyébként kívülről fújt. A hangulatot még az sem ronthatta el, hogy a Fejbőr műsora alatt a hangzás hagyott némi kívánnivalót maga után.

A Romantikus Erőszak mára a nemzeti rock meghatározó zenekarává nőtte ki magát. Rendkívül igényes, pontos, találó, mégis támadhatatlan szövegeik jelentős művészi értéket képviselnek, Sziva Balázs, a csapat frontembere pedig megkérdőjelezhetetlen hitelességgel képviseli a csapat hitvallását, amelyet talán ez a sor fejez ki legjobban: „Ez az én utam, megyek tovább.”

Kiemelkedő volt a csütörtök este is. Ezen a napon lapunk munkatársa, Szakács Gábor adta elő történelmünkről szóló, rendkívül gazdag zeneiségű, Atilla ifjúsága című zeneművét, amely óriási sikert aratott. Szintén nagy tetszést váltott ki a magát szerényen csak a nemzeti avantgárd géniuszának nevező Pozsonyi Ádám Tekintetes Úr névre hallgató, bizarr zenei világú formációja. A csütörtök este legnagyobb sikerét kétségtelenül a Beatrice aratta, Nagy Feró és csapata lehengerelte a közönséget. A színpad előtt hatalmas tömeg gyűlt össze, lobogtak a nemzetiszínű és az Árpád-sávos zászlók. Az együvé tartozás felemelő élménye elfeledtette mindenkivel, hogy majdnem elmaradt a csütörtök esti rendezvény, hét óra körül ugyanis rövid, de gyilkos ereju szélvihar söpört át a táboron, többször elment a villany. A szél kidöntött egy fát is, lerombolva egy mókuscsalád otthonát. Az egyik mókuskölyköt talán a haláltól mentették meg a táborlakók: gyorsan kerestek egy állatmenhelyet.

A csütörtöki koncertek előtt a táborlakók egy része a büfé teraszán múlatta az időt, így esett, hogy a csöndesen beszélgető csoportok egyszer csak egyetlen nótázó énekkarrá alakultak. Népdalok, katonanóták zengtek a börzsönyi estében. Büszkén jelenthetjük, hogy ebből a Demokrata stábja is derekasan kivette a részét, akárcsak Cseresnyés Pál, az 1990-es marosvásárhelyi magyarellenes pogrom mártírja, aki egyetlen mozdulatáért hat év román börtönt szenvedett el. Pali bátyánk azt mondta, nagyon boldog, hogy itt lehet a Magyar Szigeten.

Toroczkai László, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom elnöke úgy számolt, hogy a nézőcsúcs hét végén (lapzártánk után) lesz. Szombatra tervezték a Sajtóklub fellépését, ami iránt már előzetesen óriási volt az érdeklődés. Erre a napra hívták a népszerű, szintén sok embert vonzó Kormorán együttest is, valamint a nemzeti rock két legendás csapatát, az Oi-Kort és a Magozott Cseresznyét. Toroczkai László lapunk kérdésére elmondta, a Magyar Sziget rendkívül sikeres volt, annak ellenére, hogy a baloldali sajtó ismét igyekezett lejáratni a rendezvényt, az Index.hu liberális internetes portálon például skinheadtábort, a látogatókat a bejáratnál karlendítéssel és „Kitartás!” jelszóval üdvözlő rendezőket vizionáltak. Érdekes módon rajtuk kívül más nem tapasztalt ilyesmit.

A Magyar Sziget a magyar alkotókészség kétségtelen bizonyítéka. Példája annak, miként lehet szponzorok, multinacionális cégek nélkül, sőt ellenszélben a semmiből valamit, értéket teremteni. Bizonyos aktuálpolitikai nézetekkel persze lehet egyetérteni vagy vitatkozni, ez azonban mellékes, hiszen a Magyar Sziget nem is erről szól. A fontos gondolatokon, a programok adta élményeken túl a tábor legfontosabb üzenete az, hogy nincsenek határon inneni és túli magyarok, csak egységes és oszthatatlan magyarság létezik Csíkszeredától Pozsonyig, Beregszásztól Szabadkáig, Budapesttől Kismarosig.

A lényeget illetően a Dzsungel könyve örökérvényű hitvallása motoszkált a fejünkben: „Egy vérből valók vagyunk, te meg én.” A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomnak sikerült legalább a lelkekben lebontani Trianont.