A Hungary Helps Program Magyarország válasza a migrációs krízisre, miszerint nem a problémát kell idehozni, hanem a segítséget odavinni. Fel kell keresni a helyi egyházakat, civil szervezeteket, hogy feltérképezhessük a konkrét és valós szükségleteket. Az ott nyújtott segítség négyszer-ötször többet jelent, mintha például Európában költenénk integrációs programokra – mondta a Demokratának Heltai Péter, a Hungary Helps Program utazó nagykövete.

Fotó: Somfai Sándor/Demokrata

– Mi a Hungary Helps Program lényege?

– Magyarország külföldi fejlesztési együttműködéseit és humanitárius akcióit fogja össze. Egy nemzetközi brand, ha úgy tetszik, amely a magyar szolidaritást hivatott megjeleníteni. A Hungary Helps egyben Magyarország válasza a migrációs válságra is: abban hiszünk, hogy a válságrégiók problémáit nem Európába kell importálni, hanem a hatékony segítséget kell elvinni ezekre a területekre. Az ott nyújtott segítség négyszer-ötször többet jelent, mintha például Európában költenénk integrációs programokra, amelyeknek úgy látjuk, hogy finoman szólva vegyes eredményei vannak.


– Mi a feladata utazó nagykövetként?

– Fő feladatom a program hazai és nemzetközi megismertetése mellett a fejlesztéseink helyszíneinek meglátogatása, valamint a helyi egyházak, civil szervezetek felkeresése és ezáltal az új lehetőségek, konkrét és valós szükségletek feltérképezése. Fontos továbbá, hogy eljussak a nyugati világ politikai döntéshozóihoz, jelentős civil szervezetek képviselőihez és bemutathassam nekik a magyar utat, így partnerekre találhassunk. Az elkövetkező hónapokban számos projektet látogatok meg közvetlenül a helyszínen, elsősorban a Közel-Keleten és szubszaharai Afrikában.


– A segítségnyújtás mellett milyen további célokat tűztek ki?

– A cél kettős: felmutatni egy járható és hatékony utat, ami a válságrégiók helyben segítését jelenti, illetve megtörni azt a hallgatást, amely számos nyugati országban a modern kori keresztényüldözést övezi. Többek között erre szolgált az Emberi Erőforrások Minisztériuma által a közelmúltban szervezett nemzetközi konzultáció is a keresztényüldözésről, amelyen számos közel-keleti és afrikai vallási vezető, civil szervezetek képviselői, valamint újságírók vettek részt. A konzultációnak több mint 300 résztvevője volt, 32 országból. Itt is azon dolgoztunk, hogy felhívjuk a nemzetközi közvélemény figyelmét az üldözött keresztény közösségek szenvedéseire. Azokra, akik most 2017-ben is Krisztus-hitük miatt halnak meg vagy szenvednek üldözéseket. Ezen közösségek helyzete a XXI. század egyik legkomolyabb emberi jogi kihívása. Tény: öt emberből, akiket a világon a hitük miatt üldöznek, négy keresztény. Ez 108 országban több mint 215 millió embert jelent, aki a hite miatt elszenvedi az üldöztetés valamilyen formáját. Mindennek kiábrándítóan kevés nyoma van a világsajtóban. Magyarország ezen változtatni szeretne, és már változtat is: ezért a konzultáció, a humanitárius segítségnyújtás, a fejlesztési akcióink. A világon egyedülálló módon még helyettes államtitkársága is van az ügynek.


– Mi a különbség a Hungary Helps és az üldözött keresztények megsegítéséért felelős helyettes államtitkárság között?

– A Hungary Helps magában foglal minden segítségnyújtást, így a helyettes államtitkárság munkája is a program része. De ugyanígy szoros az együttműködés a Külgazdasági és Külügyminisztériummal, ahova a nemzetközi fejlesztések tartoznak, és eseti alapon a többi tárcával is.


– Mi különbözteti meg a programot a többi humanitárius akciótól?

– Úgy gondoljuk, hogy a hatékony segítség előfeltétele, hogy élő kapcsolatunk legyen a helyiekkel, és ne átláthatatlan nagy nemzetközi kalapokba öntsük a pénzt. Ezt a hatékonyságot a Közel-Keleten és Afrikában a keresztény közösségek esetében az egyházaikon keresztül tudjuk elérni, ezért ők az első számú partnereink. Jártak már mindkét régióból egyházi vezetők nálunk, és volt lehetőségük találkozni Orbán Viktor miniszterelnök úrral is. Egyikük, Bashar Warda az iraki Erbíl káld katolikus érseke legutóbbi találkozásunkkor kiemelte, hogy Magyarország és a Hungary Helps Program volt az első, amely nem egy tervvel érkezett hozzájuk, hanem kérdésekkel, hogy hogyan segíthet. A Hungary Helps nem egyfajta önkényes, különutas magyar megoldás, hanem egy élő kapcsolat eredménye. Ezért nem félünk attól, hogy eltérünk bizonyos nyugati trendektől, akik a migrációt támogatják, ahelyett hogy meghallanák a helyi emberek hangját. Mi, magyarok, már csak XX. századi történelmünk folytán is tudjuk, hogy milyen szörnyű az, ha az embernek el kell hagynia a szülőföldjét. Vissza akarjuk adni a reményt ezeknek a közösségeknek, hogy képesek legyenek a szülőföldjükön boldogulni.


– Milyen eredményeket értek el eddig?

– Az iraki Erbíl keresztény negyedében egy teljesen új iskola épül a Ninivei-fennsíkról elüldözött keresztény családok gyermekeinek, amely ugyanakkor nyitva áll majd muszlim diákok előtt is. Az iskola megépítését a magyar állam 120 millió, a magyar katolikus egyház 80 millió forinttal támogatta. Az antiokhiai szír és az antiokhiai ortodox katolikus egyház részére 1-1 millió eurót juttattunk, amelyet menekülttáborok fejlesztésére, új otthonok építésére, higiéniai és orvosi eszközök beszerzésére fordítottak. Az erbíli Szent József kórháznak 145 millió forintot adományoztunk, amely a kórház féléves gyógyszerszükségletét fedezte. Szintén Irakban, a lebombázott Tell-Aszkuf nevű településen 580 millió forinttal finanszírozzuk több száz otthon helyreállítását. A felújítást követően közel 1300 ember térhet vissza a lakhelyére. A Hungary Helps fontos elemét képezik az ösztöndíjprogramok. A Stipendium Hungaricum keretében az egész világból már több mint 6700 diák tanul Magyarországon, többnyire Közel-Keletről és Afrikából érkeznek. Erre idén 14 milliárd forintot különített el a kormány. A másik az üldözött keresztény fiataloknak indított ösztöndíjprogram, amelynek keretében 72 fiatal kezdte meg tanulmányait Magyarországon, elsősorban Nigériából, Jordániából, Irakból, Szíriából, Libanonból, Palesztinából. Célja, hogy a sokat szenvedett közösségekbe a fiatalok hazavihessék a tudást, és segíteni tudják közösségük fennmaradását. A libanoni templom rekonstrukciójáról Szijjártó Péter külügyi és külgazdasági miniszter nemrég állapodott meg a libanoni külügyminiszterrel. A program keretében több mint 30 libanoni templomot fog felújítani Magyarország. Ez nemcsak a libanoni keresztények fennmaradását segíti, hanem kulturális örökségvédelmi szempontból is fontos. A térségben dolgozó segélyszervetek – a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet, a Máltai Szeretetszolgálat és a Katolikus Karitász – munkáját is támogatjuk. Az önumenikusokkal nemrég jelentettünk be egy 500 millió forintos programot, amelynek keretében az iraki menekülteknek segíthetik az otthonaikba való visszatérést. A magyar segítség jelen van ugyanakkor a legkülönbözőbb térségekben: például Peruban egy segítségünkkel üzemelő víztisztító több ezer fő vízellátásáról gondoskodik. Több közös fejlesztési projektünk van a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal Kenyában és Tanzániában is, ahol a legnagyobb kihívást a vízhiány jelenti. Itt több iskola és árvaház vízellátása, illetve víztisztítása valósult meg.


– Hogyan fogadják a programot a nyugati egyházi vezetők?

– A közelmúltban egy magyar delegáció járt Paul Gallagher érseknél, a Vatikán külügyminiszterénél, aki dicsérte a programot, többek között Christoph Schönborn bécsi érsek is méltatta a kezdeményezést. A római utam során Pietro Parolin vatikáni államtitkárral beszélgettem, aki szintén elismerően nyilatkozott. Célom, hogy minél több nyugati egyházi vezetővel találkozzak, és felajánljam az együttműködés lehetőségét.


– Milyen a program nemzetközi visszhangja?

– Kimondottan pozitív. A már többször hivatkozott konferenciáról például a világ egyik legmeghatározóbb keresztény oldala, a National Catholic Register közölt egy hosszú és színvonalas tudósítást, de egyébként több lap is terjedelmesen foglalkozott az eseménnyel. Nemrég Rómában vettünk részt az Aid to the Church in Need, a világ egyik legnagyobb katolikus hátterű segélyszervezetének konferenciáján, ahol rengeteg dicséretet kapott Magyarország. Több előadó is kiemelte, hogy Magyarország állami szinten, egyedüli európai országként milyen markánsan vállal szerepet a segítségnyújtásban. A napokban Palermóban találkoztam Salvatore Martinezzel, az olasz külügyminisztérium vallási kisebbségek helyzetét és a vallásszabadság érvényesülését megfigyelő központ vezetőjével, aki elismerését fejezte ki a programunk iránt, és megkezdtük az együttműködési lehetőségeink feltérképezését. Szeretnénk a programot minél szélesebb körben bemutatni, de még a folyamat elején vagyunk, sokat kell dolgoznunk. Reményeink szerint a Hungary Helps felkiáltójel lesz a világ számára, és másokat is arra sarkall, hogy kövessék a példánkat.

Lass Gábor