Horvát példamutatás jogállamiságból

Három hete áll a kétezer lelket számláló, pár éve még kopár adriai sziget a hazai közvélemény figyelmének középpontjában. A szenzációvá duzzasztott ügy részletei néhány szalagcímben összefoglalhatók. „Kár volt spórolni a közvetítőn. Már dózerolják a magyar elit házait. Diplomáciai vita a levegőben. Adriai ingatlanbotrány: cáfol és perel a városháza kabinetfőnöke. Menekülttábori állapotok uralkodnak Virben. Maguk bonthatják villáikat a magyarok”. És jöttek a markológépek. A 18 magyar ház eltűnt a föld színéről. A sajnálatos ügy részleteit jól ismerjük. A tanulságairól azonban kevesebb szó esett.

A helyszín: Dalmácia. Nyár és tenger, fehér hullámok és napsütötte lankák, odébb már-már égig nyúló hegyvonulatok, szemben a tengert övező festői öblök kicsiny házikói. Távolabb egy kopár sziget, azon túl pedig a nyílt tenger. Hófehér házak, szőlőlugasok és fügefák. Híres dalmát vendégszeretet. Sok finom, ínycsiklandó falat, különleges halak, rákok és kagylók, kemencében sütött malac. És egy kupica abból a pálinkából, aminek a receptje titok. A panzió tulajdonosa hatalmas halat cipel a konyha felé.

– Igyál még egyet – tölt a pohárkába. – Ez igazi horvát pálinka – kínálja kedvesen. A napernyők helyén errefelé szőlőlugasok és fügefák adnak árnyat. Itt nincs fűtőtest és nem használnak klímaberendezést sem.

– Fölösleges – magyarázza a Biograd közelében fekvő panzió tulajdonosa. – Úgyis csak májustól október közepéig vagyunk itt. Addig tart a szezon. A panziót jómagam építettem, jóformán a két kezemmel. Csak a fiam segített. Amikor véget ért a háború, mindent elölről kellett kezdenünk – sóhajtja, de bizakodva hozzáteszi, az idei év már nagyon jó lesz. – Jönnek a turisták, hál’ istennek.

A horvátok nagyon vallásosak. Soha nem felejtenek el hálát adni mindazért, ami jó történik velük. S hogy miért nincs klímaberendezés? Nos, hűteni sem kell, hiszen a tenger felől mindig jön egy frissítő fuvallat. Itt nem ontja magából a hőséget az aszfalt.

– Persze nálatok más. Magyarországon egészen másképp van meleg – teszi hozzá.

A panzió százötven méterre épült a tengerparttól. Rendezett és csöndes, nem aszalják magukat egymás hegyén-hátán az izzadt, napolajtól fénylő bőrű turisták. A perzselő hőség elől a nyaralók délben az árnyas fügefa alatt vagy a függőágyban szunyókálva találnak menedéket. Csobban a víz, kiköt egy halászcsónak, a szalmakalapot és hófehér inget viselő férfi egy újabb jókora halat kínál a panziótulajdonosnak.

– Holnap nem jövök – teszi hozzá.

Hogy mit szeretünk Dalmáciában? Azt, hogy ilyen. Hogy nincs tömeg, mint bármelyik riviérán. Hogy nem érnek egymásba a házak, hogy végig lehet sétálni a parton. Azért gyönyörű, mert a természet szépségeit nem próbálják felesleges luxussal tetézni. De a lángossütő égett olaját sem jut eszükbe a tengerbe önteni, mint ahogy ez sajnos a Balatonnál előfordul. Más mentalitás, más filozófia. Horvátországban nem akar senki egyetlen nyár alatt meggazdagodni. Nincs szemét, nem töltik fel a tengert, hogy így növeljék meg a telek alapterületét, és nem a hatalmas bevásárlóközpontokba járnak vásárolni, ezek száma ugyanis Horvátországban messze elmarad az európai átlagtól. Van viszont friss barack, szőlő és füge is a kicsi, hófehér házak előtt. Az asszonyok mosnak, vasalnak, főznek naphosszat. A férfiak főleg a vendégekkel foglalkoznak. A horvátok a vendégekből élnek. Errefelé mindenhez érteniük kell…

Vir szigete Zadartól 29 kilométerre található, korábban csaknem teljesen kopár sziget volt. Néhány éve benépesült. Méghozzá úgy, hogy a villák rendre közvetlenül a tengerpartra épültek. Akárcsak nálunk, a Balatonnál. Ez nem véletlen: az újdonsült „tulajdonosok” jelentős része magyar. A balatoni szokásokon szocializálódott magyarok taktikusan elfelejtették, hogy nálunk is van a part menti övezetre vonatkozó beépítési tilalom, ami ugyan csak 15 méter távolságot ír elő, ám még ezt sem sikerült a Balaton partján betartani. Nincs ugyanis következménye a törvényszegésnek. Így azután feltöltik a vizet, csökkentik a víz felületének nagyságát, hogy tovább növeljék a telket. Hogy ezzel egyik legcsodálatosabb természeti kincsünket veszélyeztetik? Nem számít. Mindenki haljon meg, csak nekem legyen jó, mondják.

Dalmáciában a törvény kimondja, a parttól 70 méterre lehet csak építkezni. A különbség annyi, hogy itt a törvényt betartják.

Mi is történt akkor valójában? Az, amit a felháborodott tulajdonosok némelyike nyilatkozott? Magyarellenes incidensnek lehettünk tanúi Vir szigetén? Olyan üggyel állunk szemben, amelyről Strasbourgban kellene dönteni? Ugyan már! Ilyet csak az állít, aki azt képzeli, hogy akárcsak itthon, máshol is mindent el lehet intézni – utólag.

Vannak országok, ahol a polgárok betartják a törvényt. Németországban például súlyos helyszíni bírsággal jár, ha valaki gyalogosként nem veszi igénybe az aluljárót, nálunk az úttesten, a vágányokon az „Átjárni tilos!” tábla honfitársaink szemében olyasfélét jelent, hogy „Vigyázz, el ne kapjon a rendőr!”… Nálunk, ha valaki szankciót alkalmaz a törvénysértővel szemben, akkor a törvénysértő az, aki perrel fenyegetőzik! Arról van szó, hogy néhány ingatlanforgalmazó cég úgy gondolta, jó üzlet lesz Horvátországban olcsón telkeket vásárolni, arra építkezni, az ingatlant értékesíteni, és ha később gond lesz az építési engedély hiányából, akkor majd csak elintézik valahogy. És dörzsölték a tenyerüket a várható profit reményében. Honnan vették az ötletet? Nem kellett érte messzire menni… Magyarországon az engedély nélküli építkezések száma éves szinten meghaladja a 11 ezret. Ezzel szemben a hatósági bontások száma még a kettőszázat sem éri el!

A horvát környezetvédelmi minisztérium azonban nem a Magyarországon bevett sajátos jogalkalmazásból indult ki, és a közelmúltban elrendelte ötven, illegálisan felépített üdülő azonnali lebontását. Az érintett házak közül 18 magyar kézben volt. Körülbelül 500 tulajdonos kapta kézhez az engedély nélkül épített házak lebontásáról szóló végzést. Negyvennyolc házat azonnal le kell bontani, közölte a környezetvédelmi minisztérium.

A tulajdonosok közül a többség horvát, tizennyolc magyar, hat boszniai, egy pedig szlovén állampolgár. Tehát szó sincs semmiféle, a magyarokat ért hátrányos megkülönböztetésről. Közben azonban valóságos pánik lett úrrá azokon a tulajdonosokon, akiknek a házát bontásra ítélték. Többen kilátásba helyezték, hogy felvételeket fognak eljuttatni a világ hírügynökségeihez, illusztrálandó, hogy Horvátországban nincs jogbiztonság… A horvát hatóságok nem rettentek meg a fenyegetésektől. Május közepén megjelentek a markológépek és néhány óra leforgása alatt a földdel tették egyenlővé az engedély nélkül építkezők házait.

Vitézy Tamás, a Master Yachting Kft. és a Dalmácia Holiday tulajdonosa, amely cégek a legnagyobb magyar idegenforgalmi befektetők Horvátországban, a saját tapasztalataiból kiindulva úgy véli, bár nagyon sajnálja a pórul járt magyarokat, valójában semmi rendkívüli nem történt Vir szigetén.

– A házak hatósági bontását két okból rendelték el, részben az építési engedély hiánya, részben a 70 méteres part menti övezet beépítési tilalmának megszegése miatt.

Vitézy Tamás lapunknak elmondta, hogy magánszemély ma csak külügyminisztériumi engedéllyel vásárolhat nyaralót Horvátországban. (Ez egyébként az EU-csatlakozásunk előtt Magyarországon sem volt másképp, a külföldiek ingatlanszerzéséhez a Közigazgatási Hivatal engedélye kellett.) Horvátországban tovább nehezíti a helyzetet, hogy a háborút követően szétbomlott az ország közigazgatása, ezért a telekkönyvi nyilvántartások és rendezési tervek nincsenek rendben. Sok a háború következtében tisztázatlan tulajdon, és olyan is akad szép számmal, hogy a tulajdonos eltűnt vagy ismeretlen. A telekkönyvi nyilvántartás rendbetétele sok időt igényel. ( Magyarországon nem volt háború, a földhivatali nyilvántartás azonban még 16 évvel a rendszerváltás után is sok kívánnivalót hagy maga után.)

A horvátok meghatározták, hogy hol lehet és hol nem lehet építkezni. A turisztikai zónában például nem adnak engedélyt magánházak építésére. Mivel Horvátország jelentős részben az idegenforgalomból él, nem szeretnék, ha elértéktelenednének a tengerparti telkek. Ha túl sok építési engedélyt adnak ki, az előbb-utóbb a tengerpart teljes beépítéséhez vezet, aminek az lehet a következménye, hogy nemcsak a vonzereje, hanem az ingatlanok értéke is csökken. Erre látunk szomorú példát a Balatonnál.

Hogy a magáncégek az ingatlanszerzésre vonatkozó korlátozást kijátsszák, honfitársaink a telkeket (egyébként nagyon olcsón) cégeken keresztül vásárolták meg. Most arra hivatkoznak, hogy a 70 méteres part menti szakasz beépítési tilalma csak azt követően lépett hatályba, hogy már álltak az építmények. Azonban fennmaradási engedélyt eleve nem kaphatnak rájuk, és tegyük hozzá, eleve nem rendelkeztek építési engedéllyel. A jogi helyzet teljesen egyértelmű. Ezen már segíteni nem lehet, sem perrel, sem fenyegetéssel.

Vitézy Tamás említett egy másik példát is, annak alátámasztására, hogy Horvátországban nem tesznek különbséget cégek és magánszemélyek, befolyásos potentátok és hétköznapi turisták között.

– A közelmúltban Dubrovnikban egy multicég engedély nélkül épített a szállodájára még egy emeletet. Az engedély nélkül építkező szállodaláncot is bontásra kötelezték. A cég ezt megtagadta, ekkor a hatóságok megtiltották a munkavégzést. A vége az lett, hogy a világszerte ismert szállodalánc engedelmeskedett a horvát hatóságoknak és lebontotta az engedély nélkül épített emeletet…

Ez az eset is azt bizonyítja, hogy Horvátországban a törvény betartása mindenkire egyformán kötelező.

– Sok ország példát vehetne a horvátokról – teszi hozzá Vitézy, aki szerint nem igaz, hogy a horvátok nem szeretik a magyarokat. Épp ellenkezőleg. Nagyon is szeretik és várják őket. – Ne riassza vissza a turistákat és a befektetőket a viri eset. Érdemes ingatlant is vásárolni, mert igenis vannak jogilag tiszta ingatlanok, amelyeket megbízható cégektől, biztonságosan meg lehet vásárolni – szögezi le.

A 18 ház lebontása kapcsán keletkezett minden lejárató híresztelés ellenére Horvátország jogállam. Egyre inkább az.

Hernádi Zsuzsa