Magyarok sodrásban
Felpezsdült a magyar nemzetpolitika 2013-ban: tavaly év végéig félmillió testvérünk tette le a magyar állampolgári esküt (igaz, közülük számosan a történelmi hazán kívül élnek), ezzel párhuzamosan mintegy nyolcvanezer csonka-magyarországi lakcímmel nem rendelkező honfitársunk kérte felvételét a választási névjegyzékbe. A Székelyek Nagy Menetelésével új, erőteljesebb szakaszába lépett az önrendelkezésért folytatott harc, ami remélhetőleg bátorítást ad más magyar közösségeknek is.
Mindemellett azonban a trianoni utódállamok magyarellenes reflexei nem enyhültek. Bár Németh Zsolt külügyi államtitkár októberben úgy vélekedett, „Szlovákiával kapcsolatban örvendetesen beállt egy pozitív csend a nemzetpolitika vonatkozásában”, ez valójában a felmorzsolódás, pontosabban – szlovák részről – a tudatos felmorzsolás csöndje; ami azt illeti, a magyar külpolitikának éppenséggel nem hallgatásba kellene burkolóznia a magyar állampolgárságot megszerző felvidéki magyarok durva jogfosztása, Malina Hedvig hét éve tartó meghurcolása, a kétnyelvűség gyakorlatba ültetésének következetes ellehetetlenítése láttán, nem beszélve Robert Fico nyíltan rasszista felhívásáról a tavaly novemberi megyeelnök-választási kampányban, mely szerint meg kell akadályozni, hogy Nagyszombat megyének magyar vezetője legyen.
A kollektív bűnösség elvére épülő Benes-dekrétumok következmények nélküli hatályban tartása után mi sem természetesebb, mint hogy ezen fajgyűlölő kijelentés nem érte el az Európai Bizottság ingerküszöbét – annál sajnálatosabb, hogy a magyar külügyminisztérium sem reagált súlyának megfelelően Fico uszítására. (Képzeljük el, milyen visszhangja lenne, ha Orbán Viktor magyar miniszterelnök valamely helyi választáson azzal buzdítaná szavazásra a magyarokat, hogy meg kell akadályozni cigány, netán zsidó elöljáró hatalomba kerülését…)
A megyeelnöki választás sokakat meglepő, de igazából kevéssé váratlan eredménye Besztercebánya megyében született, itt a Tiso-féle független szlovák állam eszmeiségét magáénak valló, a cigányokkal való együttélés tarthatatlan feszültségeinek radikális megoldásával kampányoló Mi Szlovákiánk Néppárt (L’SNS) vezére, Marián Kotleba lett a befutó, akire felvidéki magyarok is szavaztak.
Nagyszombat megyében egyébként Berényi József, a Magyar Koalíció Pártja elnöke a papírforma szerinti második helyet is sikernek könyvelheti el, ugyanis a szavazatok 39,72 százalékát szerezte meg, miközben a megyében a magyarság számaránya alig haladja meg a 25 százalékot, vagyis nem jelentéktelen számú szlovák voksot is sikerült begyűjtenie.
Ugyancsak örömteli esemény volt, hogy a megyei választások első fordulójában a Magyar Koalíció Pártja megerősítette pozícióit a Felvidék magyarlakta területein, 39 képviselőt juttatva a megyei testületekbe, szemben az asszimiláns magyar-szlovák Híd-Most 17 emberével. Ez előrevetíti a nem egészen félmilliós felvidéki magyarságot képviselő párt reménybeli eredményes szereplését az idei európai parlamenti választáson.
Szlovákiában tavasszal államfőválasztás is lesz, ezen vélhetően a magabiztos többséggel kormányzó Irány – Szociáldemokrácia (SMER) jelöltje lesz a befutó, akinek személyét ugyan lapzártánkig nem jelentették be hivatalosan, de nagy valószínűséggel Robert Fico száll harcba az elnöki székért. Érdekesség, hogy most először magyar jelölt is megméretteti magát Bárdos Gyula, az MKP elnökségi tagja személyében.
A trianoni utódállamok magyar közösségei közül egyértelműen Kárpátalja mintegy 150 ezres magyarsága van a legkiszolgáltatottabb helyzetben. Vezetői szerencsére bölcsen hallgattak a tavaly év végén kirobbant, nyugati politikus-katasztrófaturisták, többek között Cathrine Ashton EU-s külügyi főképviselő és a nyugatnak nem tetsző döntés esetére Ukrajnát káosszal és erőszakkal fenyegető Victoria Nuland amerikai külügyi helyettes államtitkár arcátlan beavatkozása nyomán meglehetősen egyértelműen beazonosítható hátterű és érdekű, lapzártánkkor döntetlenre álló kijevi operettforradalom kapcsán.
Jól tették, a hangoskodók élén álló „nyugatosok” ugyanis russzofóbiájukból fakadóan az ukrán türelmetlenség képviselői. Beszédes, hogy az ellenzéki mozgolódás résztvevőinek skálája Vitalij Klicsko balliberális Ütés (Udar) pártjától a börtönben lévő Julija Timosenko , valamint a galíciai Csernovicban született Arszenyij Jacenyuk nevével fémjelzett, az Európai Néppártban megfigyelői státus-sal rendelkező, több ellenzéki alakulat egyesülésével létrejött jobbliberális Haza (Batykivscsina) párton át egészen a Kárpátalján rendre magyarellenes provokációkat elkövető, erőszaktól sem visszariadó, szélsőségesen soviniszta Szabadság (Szvoboda) pártig terjed.
Tőlük a kárpátaljai magyarság semmi jót nem várhat. Nem mintha a Viktor Janukovics elnököt támogató, a politikai centrumot képviselő Régiók Pártja lázas igyekezetet tanúsított volna ukrán uralom alatt élő véreink helyzetének javítása terén.
Megjegyezzük, hogy a korábban még napirenden lévő ukrán uniós törekvések kapcsán a magyar külügy sietve deklarálta, hogy a maga részéről feltétel nélkül támogatja a folyamatot – annak ellenére, hogy a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség korábban kifejezetten kérte a magyar kormányt a nyelvtörvény betartatásának és a Tisza-menti magyar többségű közigazgatási egység létrehozásának feltételül szabására.
Az új esztendőben mindenesetre borítékolhatóan tovább folyik a geopolitikai hátterű kötélhúzás Ukrajnában, s akármerre is billen végül a mérleg, a kárpátaljai magyarságot csak határozott, kemény, következetes magyar külpolitika tudná megtartani.
Nem érdektelen, hogy véreink védelmében Oroszország fontos szövetségesünk lehet – és nem csak a kárpátaljai, hanem az erdélyi magyarság vonatkozásában is. Közismert ugyanis Moszkva és Bukarest hűvös, mi több, időnként konfrontatív viszonya különösen a Románia által egyre nyíltabban bekebelezni kívánt Moldávia ügyében. Mivel más nagyhatalom támogatására nem számíthatunk, kézenfekvő, hogy nemzetpolitikai kérdésekben is érdemes szorosabbra fűzni a viszonyt Oroszországgal.
Annál inkább, hiszen a román állam az utóbbi másfél évben a Ceauşescu-rendszert idéző arrogáns, paranoid és megfélemlítő magyarellenes lépések sorozatát tette meg, kezdve Victor Ponta balliberális kormányfő hatalomra kerülése óta a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar hallgatóinak az állami finanszírozású helyekről való kiszorításától a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium restitúciójában eljáró magyar tisztségviselők koncepciós perben történő meghurcolásán át Tőkés László európai parlamenti képviselő kitüntetésének visszavonásáig.
Ez persze részben kampánynak is tekinthető, hiszen idén két fontos megmérettetésre is sor kerül Romániában: májusban európai parlamenti választások lesznek, valamikor novemberben pedig az államfő személyéről dönthetnek a polgárok. Az előbbin minden valószínűség szerint a Victor Ponta vezette Szociálliberális Szövetség (USL) diadalmaskodik majd.
Ami a magyar szempontokat illeti, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség meggyőződése szerint ismét képes lesz önállóan képviselőt vagy képviselőket küldeni Brüsszelbe, ezért meglehetős arroganciával utasította vissza az Erdélyi Magyar Néppártnak az EP-választásra vonatkozó együttműködési javaslatát.
Az autonomista pártnak így nem marad sok választása, az alakulat mentora, Tőkés László egyes vélekedések szerint a Fidesz listáján kaphat befutó helyet. Az RMDSZ ugyanakkor akár hoppon is maradhat, mivel az erdélyi magyar szavazópolgárok rendre egyre kevesebben járulnak az urnákhoz, másfelől közülük egyre többen kacérkodnak a gondolattal, hogy az etnikai szavazás (amúgy igencsak kívánatos) parancsát megtörve román alakulatra voksoljanak, harmadfelől a külföldön élők az Európai Unióban bejelentett lakhelyük szerint bármely külföldi formációra is voksolhatnak. Így akár az is bekövetkezhet, hogy Tőkés egyedüli erdélyi képviselőként bejut, az RMDSZ pedig kívül reked. Ez nemzetpolitikai szempontból üdvös forgatókönyv volna – ugyanakkor az etnikai szavazás fenntartása hosszú távon létszükséglet.
A romániai államfőválasztás kimenetele az év elején még megjósolhatatlan, annyi bizonyos, hogy Ponta nagy ellenfele, a több elmozdítási kísérletet, alkotmányos puccskísérletet bravúrosan túlélő Traian Băsescu elnök a törvények értelmében két ciklus után távozik. Egyelőre sem a balliberális tömb, sem a jobbközép Igaz Románia Szövetség (ARD) nem nevezte meg jelöltjét. A jelenleg ismert közvélemény-kutatási adatok szerint az USL vezeti a népszerűségi listákat, ebből következően jelöltje jó eséllyel lehet a bukaresti Cotroceni-palota új lakója, ám novemberig még sok víz lefolyik a Dîm-boviţán.
Az elmúlt évben történtek a Délvidék magyarságát sem kecsegtetik rózsás jövővel. Tavaly ismét megszaporodtak a magyarellenes atrocitások, és továbbra is tart a magyar szélsőségesek jelentette veszedelmet megkonstruálni akaró koncepciós eljárás, amelyet 2012 őszén indítottak hét magyar fiatalember ellen egy kocsmai verekedés miatt. Bár a fiatalok előzetes letartóztatását novemberben – több mint egy év után – megszüntették, a faji vagy nemzetiségi gyűlölet szításának vádja továbbra is börtönbüntetéssel fenyegeti őket.
Az Áder János magyar és Tomislav Nikolić szerb államfő részvételével megtartott „történelmi megbékélés” alkalmából Csúrogon (a falu magyarságát a Sajkás-vidék más településeihez, így Mozsorhoz vagy Zsablyához hasonlóan 1944 végén és 1945 elején a kommunista szerb partizánok szinte teljes egészében kiirtották) felállított emlékművet – ahogy korábban az ideiglenes mementókat is – hamarosan megrongálták, s a tettesek szerb módra ismeretlenek maradtak.
Mindemellett a délvidéki kvázi-autonómiának a Magyar Nemzeti Tanács képében létező intézménye továbbra sem tud teljes egészében élni még törvényben garantált lehetőségeivel sem, mivel a belgrádi központi kormányzat folyamatosan szabotálja a jogkörök és főképp a hozzájuk rendelt források átadását. Ráadásul a decentralizációt hirdető propagandával szemben a belgrádi alkotmánybíróság megsemmisítette a szerb közigazgatáson belül létező Vajdaság tartomány autonómia-statútumát (ez nem azonos a vágyott magyar önrendelkezéssel), vagyis tulajdonképpen a szerb állam ilyen tekintetben visszajutott a Slobodan Miloševićtől örökölt közigazgatáshoz. Ennek nyomán elképzelhető, hogy – amint azt több szerb párt szorgalmazza – a tartományban előrehozott választások következnek; ez pedig valamelyest átrendezheti a délvidéki magyar politikai térképet.
Az Európai Unióhoz tavaly július 1-jén csatlakozó – és az év végén Brüsszel által túlzottdeficit-eljárás alá vett – Horvátországban májusban EP-választások lesznek, amelynek esélyese a legutóbbi fel-mérések szerint a Szociáldemokrata Párt SDP), hajszállal megelőzve a jobboldali Horvát Demokrata Közösséget (HDZ).
Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy a tavaly tavasszal tartott első horvátországi EP-választáson mindössze a szavazásra jogosultak 20,7 százaléka járult az urnákhoz; ez volt minden idők legalacsonyabb EP-választási részvételi aránya, és jól mutatja a horvát társadalomban jelentős arányban tapasztalható bizalmatlanságot Brüsszel iránt.
A mintegy 15 ezres horvátországi magyarság alacsony lélekszáma miatt esélytelen önálló jelöltet bejuttatni az EP-be. Adott esetben érdemes volna elgondolkodni azon, hogy e nemzetrész valamely delegáltja is a Fidesz listáján kapjon befutó helyet, s ugyanezt érdemes megfontolni a szintén maroknyi, hozzávetőlegesen hatezer lelket számláló muravidéki magyarság, illetve a nem egészen ötezer őrvidéki magyar hasonló módon megoldandó brüsszeli képviseletét.
Az EP-választásokon egyébként a jelenlegi mérések alapján Szlovéniában és Ausztriában is a szociáldemokraták (SD, illetve SPÖ) indulnak nagyobb eséllyel.
Az európai parlamenti, illetve államfő-választások, valamint Szerbia Brüsszel felé óvatoskodása nyomán biztosak lehetünk benne, hogy 2014 sem lesz szélcsendes év nemzetpolitikai szempontból. A belgrádi közeledés ugyanakkor figyelmeztetés a magyar külpolitikának: soha többet nem szabad elkövetni azt a hibát, amit Románia EU-csatlakozásának feltétel nélküli támogatásával elkövetett a magyar politikai osztály. A magyar nemzetpolitikai érdekeket csakis offenzív, határozott fellépéssel lehet kellőképpen érvényesíteni, s ezen eszköztárba, ha kell, a vétó is beletartozik.
Ágoston Balázs