A mező- és erdőgazdálkodási földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvényt komoly belpolitikai viharban júniusban fogadta el az Országgyűlés. A jogszabály megszületését hosszú vajúdás előzte meg, első változatát tavaly ősszel azzal vették le a napirendről, hogy a Vidékfejlesztési Minisztérium műhelyeiben készülő, a mezőgazdasági üzemekről és a családi gazdaságokról, valamint az integrált mezőgazdasági termelésszervezésről szóló klauzulákkal együtt tárgyalja a Ház. Erre azonban végül nem került sor, sőt, az említett két regula a jövő évi választások előtt már nem is kerül napirendre.

Ennek nyilvánvalóan az az oka, hogy a kormány ki akarja vonni a két fontos jogszabály megalkotását a választási kampányból, lehetőleg elkerülve a földforgalmi törvényt kísérő felfokozott érzelmeket. Ez egyfelől érthető döntés, másfelől a hazai földhasználatot teljes körűen szabályozni hivatott három kiemelt törvényből kettő így továbbra is hiányozni fog, ami bizonytalanságot gerjeszt, és ezért végső soron mégsem biztosítható a kampánymentességük.

Talán afféle ideiglenes pótlékként született meg (a benyújtott módosító indítványok mindegyikének elutasításával) december 2-án a földforgalmi törvény egyes rendelkezéseivel összefüggő átmeneti és egyéb törvényi szintű szabályokat magában foglaló, ugyanakkor új elemeket is bevezető regula, mely indoklásában emlékeztet, hogy a földtörvényben foglaltak alapvetően két nagy csoportban lépnek hatályba: 2014. január 1-jén a földek használati jogosultságának megszerzésére, 2014. május 1-jén pedig tulajdonjoguk megszerzésére vonatkozó rendelkezések élesíttetnek. Ugyanakkor a haszonbérleti szerződések tizenöt napos kifüggesztésére vonatkozó kötelezettség miatt egyes rendelkezések már idén december 15-én, az adásvételi szerződések hatvan napig kötelező kifüggesztése miatt pedig más szabályok 2014. március 1-jén életbe lépnek.

Mindezek miatt, a földforgalmi törvény gördülékeny bevezetése érdekében a két hete elfogadott jogszabály egyes elemei több lépcsőben lépnek hatályba: van, ami már december 14-én, más részei pedig 2014. január 1-jén, 2014. március 1-jén, 2014. március 15-én, illetve 2014. május 1-jén.

Az értelmező segédjogszabály – a majdan elfogadandó üzemtörvény hatálybalépéséig – rögzíti a családi gazdaság fogalmát, illetve rendelkezik arról, hogy 2014. április 30-ig a földforgalmi törvényben foglalt kitételek szerint földművesnek, fiatal földművesnek, pályakezdő gazdálkodónak, illetve mezőgazdasági termelőszervezetnek, továbbá újonnan alapított mezőgazdasági termelőszervezetnek minősülő természetes személyek, illetve jogi személyek akkor is e státus szerint értékeltessenek, ha még nem kerültek be az egyébként ugyancsak törvényileg előírt szükséges nyilvántartásba.

Ezen megengedés mögött vélhetően azon felfogás áll, mely szerint az adminisztráció esetleges lassúsága ne legyen akadálya az egyébként akadálypályának tekinthető feltételeknek megfelelni képes (tehát leginkább magyar) gazdálkodó egységek 2014. május 1., vagyis a külföldiek (ide értve a törvény szerint külföldinek nem minősülő uniós polgárok) földvásárlását tiltó moratórium lejárta előtti földfoglalásának. Ez kétségtelenül helyes szemlélet, ugyanakkor a jogszabály alapvetően nem ad választ arra, hogy mi lesz a regula, illetve a földforgalmi törvény hatálybalépése előtt földhasználati joghoz jutott olyan magánszemélyekkel vagy termelőszervezetekkel, akik, illetve amelyek még a korábbi, megengedőbb szabályozás alapján kerültek birtokon belülre; az elmúlt években ugyanis volt rá példa, hogy olyan cég nyert haszonbérleti pályázatot, mely egy évvel korábban még a kérdéses területtől távoli megyében, más néven és a mezőgazdaságtól távol álló profillal tevékenykedett.

Másképp fogalmazva, a hónap elején megszavazott kvázi segédtörvény sem rendezi a földforgalmi törvény hatálybalépése előtt létrejött, azzal esetlegesen ellentétben álló birtokviszonyokat.

Ugyanez áll a birtokméretek problémakörére is. Mint köztudott, a földforgalmi törvény ezerkétszáz hektárban adja meg a birtokolható, vagyis használható földterület felső határát, ugyanakkor bevezeti a kedvezményes birtokmaximum fogalmát. Eszerint az állattartó telep üzemeltetője, illetve a szántóföldi és kertészeti növényfajok vetőmagjának előállítója ezernyolcszáz hektáron gazdálkodhat.

Hogy ez sok-e vagy kevés, az továbbra is szakmai viták tárgya, tény, hogy menet közben e sajátos megengedés is bekerült a földforgalmi törvénybe. A december 2-án elfogadott magyarázó jogszabály ezt azzal egészíti ki, hogy a kedvezményes birtokmaximum akkor illeti meg az állattartó telep üzemeltetőjét, ha a szerződés megkötése vagy az elővásárlásra, illetve előhaszonbérletre vonatkozó elfogadó jognyilatkozat megtétele előtti évben vagy az azt megelőző három év átlagában a már birtokában lévő földterületen az állatsűrűség két hektáronként legalább egy állategység volt (a törvény hektáronként fél állategységről ír, ami a jó vizuális képzelőerővel rendelkező olvasóban bizonyára mosolyt fakaszt), és ugyanennek teljesülnie kell a takarmánytermesztést célzó pluszterület megszerzésekor is. A megfelelő mennyiségű állat meglétét az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv állapítja meg, mely erről kérésre hatósági bizonyítványt is kiállít.

A szántóföldi és kertészeti növényfajok vetőmagjának termelője akkor élhet a kedvezményes birtokmaximummal, ha az ügyletet megelőző három év átlagában a már birtokában lévő, szántó művelési ágú föld legalább tíz százalékán vetőmagot vagy szaporítóanyagot állított elő.

A kedvezményes birtokmaximumról mindkét esetben elmondható, hogy főképp a nagy társas vállalkozásoknak kedvez, hiszen a családi gazdaságok ennél jóval kisebb léptékben és kisebb területen gazdálkodnak. Különösen megengedőnek tűnik a vetőmag-, illetve szaporítóanyag-termelők esetében megszabott mindössze tízszázalékos ráta. Mindez ráadásul csak az új szabályozás hatálybalépése utáni időszakra vonatkozik. Nagy kérdés továbbra is, hogy mi lesz a jelenleg, még érvényben lévő jogszabályban kétezer-ötszáz hektárban maximált, de a birtokkoncentrációk nyomán esetenként ennek többszörösét is elérő nagybirtokokkal, különösen annak tükrében, hogy az előhaszonbérletre jogosultak rögzített sorrendjében a korábbi haszonbérlők között mezőgazdasági termelő szervezetek is megelőzik például a helyben lakó szomszédnak vagy helybeli illetőségűnek minősülő földművest.

Ide kapcsolódó – és nehezen értelmezhető – hír, hogy november közepén az amerikai tulajdonú Monsanto Hungária Kft. tizennégymilliárd forintos beruházással bővítette magyarországi kukorica- és olajrepcevetőmag-termelő kapacitását a Komárom-Esztergom megyei Nagyigmándon található üzemében, s az ünnepélyes megnyitón Bognár Lajos, a Vidékfejlesztési Minisztérium élelmiszerlánc-felügyeletért és agrárigazgatásért felelős helyettes államtitkára is beszédet mondott, hangsúlyozva, hogy a vetőmagok iránti bizalom közös cél. Ami igaz, csak épp 2011 nyarán az akkor még Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalnak nevezett szerv (ma Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalnak hívják) mintegy ötezer hektáron rendelt el kitárcsázást génmódosítással szennyezett vetőmag miatt – az egyik elmarasztalt cég éppenséggel a Monsanto volt, és egyes hírek szerint az ellenőrzésen december elején fennakadt génmanipulált vetőmagok ügyében is érintett.

Tény, hogy a Saint Louis-i székhelyű multicég hagyományos vetőmagokkal is foglalkozik, de a fentiek ismeretében mégis meghökkentő, hogy a nagyigmándi bővítésről szóló és a kormányzati portálon is olvasható hír szerint az amerikai multicég a bővítésnek köszönhetően immár hatezer-ötszáz hektáron termel közel egymillió-háromszázezer zsák vetőmagot – miközben a ma hatályos jogszabály is kétezer-ötszáz hektárban szabja meg a birtokplafont…

A földforgalmi törvény hatálybalépését elősegítő jogszabály egyebek mellett bevezeti az alhaszonbérlet fogalmát is – ez a nyáron elfogadott regulában még nem szerepelt. Mi több, az új jogszabály külön ki is emeli, hogy a földhasználat átengedésének tilalma bizonyos feltételek teljesülése esetén nem vonatkozik az alhaszonbérletbe adásra: „Ha a haszonbérelt földön megtermelendő termény vetésforgó, illetve túlnyomó részben élőmunka-ráfordítás alkalmazását igényli – ideértve a vetőmag-előállítást is –, a haszonbérlő a haszonbérbeadó hozzájárulásával megállapodhat más földművessel vagy mezőgazdasági termelőszervezettel, hogy a részére a föld használatát egyes, a vetésforgó alkalmazásához szükséges vagy túlnyomó részben élőmunka-ráfordítást igénylő mezőgazdasági munkák elvégzésének időtartamára, de leg feljebb a haszonbérleti szerződés lejártáig átengedi. E bekezdés szerinti alhaszonbérleti szerződést önálló, egységes okiratba kell foglalni. (…) Az (…) alhaszonbérbe adás esetén az előhaszonbérleti jog nem áll fenn, továbbá az alhaszonbérleti szerződéshez nem kell a mezőgazdasági igazgatási szerv jóváhagyása.” E kitétel bizony játékteret hagy a strómanoknak, legalábbis nem zárja be előttük a kiskapukat, hiszen így akár olyanok is hasznosíthatják a földet alhaszonbérlőként, akik más módon nem lennének erre jogosultak.

Érdeklődés bizonyára lesz a lehetőség iránt, hiszen a területalapú támogatást (idén hektáronként közel hetvenezer forint jár a termelőknek, országos összesítésben százhetvenmilliárd forintot vehet fel mintegy száznyolcvanezer termelő) az veheti fel, aki konkrétan hasznosítja az adott területet. Üdvös lenne tehát ezt a pontot újból átgondolni, és bezárni a kiskaput.

Annál inkább, mert a sokat emlegetett helyi földbizottságoknak (melyeknek egyébként 2014. május 1-jéig föl kell állniuk választás útján – amennyiben ez nem sikerül, vagy a bizottság működésképtelennek bizonyul, a múlt héten elfogadott törvény értelmében a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara területileg illetékes szerve válik illetékessé az adásvételt jóvá hagyni vagy megvétózni) csak a tulajdonjogi ügyletekbe lesz beleszólásuk, a földhasználat egyéb módozatait, így a haszonbérletet vagy az alhaszonbérletet illetően nem számít majd a véleményük.

Ágoston Balázs