Mátyás, az ember
Mátyás királyról ábrázolások nemigen maradtak fönn, külsejére csak következtetni tudunk. Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet gyermeke a törökverő és a hős asszony egyéniségét vitte tovább. Fizikai erejét ügyességével pótolta.
Galeotto Marzio leírása szerint Mátyás király „középtermetű és középerejű, lóháton egy tenyérnyivel magasabbnak látszik, mint ha jár”. Hunyadi Mátyás 1443. február 24-én született Kolozsváron. Apja rendkívül jó tanulási lehetőségeket biztosított mindkét gyermeke számára, nevelője, Vitéz János a kezébe adta váradi könyvtárának legértékesebb darabjait, többek között ezzel alapozva meg a későbbi uralkodó humanista szemléletét. A fiatal Mátyásnak személyes példája volt apja, a hős hadvezér. Tizenhárom éves volt, amikor Hunyadi János elhunyt a győztes nándorfehérvári csata után a seregét megtizedelő pestisjárványban.
A török veszély enyhülésével a magyar nemesség között kiéleződött a hatalmi harc, ami odavezetett, hogy Hunyadi János például már az ország kormányzója is volt a meggyengült hatalmú Habsburg-uralkodó, a fiatalkorú V. Károly ellenében. A Hunyadi-párt a korábbi kormányzó nagyobbik fia, Hunyadi László mögé állt, ám V. László cselt vetve tárgyalásra hívta a két ifjút, majd Lászlót Budán lefejeztette, Mátyást pedig Prágában börtönbe vetette. A helyzetet végül az ifjú Habsburg-király 1457 végi halála oldotta fel, ezután kerülhetett sor a mindössze tizenöt éves Mátyás megválasztására. A királyválasztó országgyűlést Rákos mezejére hívták össze. A legendák a Duna jegén ünneplő tömeget emlegetik.
A király hiteles ábrázolása a Szászországhoz tartozó Bautzen középkori város toronykapuján látható. A portré oldalnézetből ábrázolja Mátyást, és már életében, 1486-ban elkészült. A kitűnően sikerült emlékmű gipszöntvényét Szendrey János művelődéstörténet-kutató 1894-ben helyeztette el a gyulafehérvári várostorony 1896. év ezredéves kiállítására, mivel Gyulafehérvár a Hunyadiak temetkezőhelye volt. Erről faragtatta meg 1927-ben Budapest székesfőváros azt a domborművet, ami az egykori budavári Szent Domonkos-templom tornyán ma is látható, jelenleg a Hilton Szállóhoz simulva.
A bautzeni domborművet negyedszerre sikerült úgy elkészíteni a kőfaragómesternek, hogy azt már elküldte Budára, ahol a király modellt ült, hogy véglegesíthessék a reneszánsz jegyeket is hordozó alkotást. Mátyás király ebben az időben negyvenhárom-negyvenhat éves lehetett, az ábrázoláson viszont fáradtabb, öregebb arcot látunk. Ez a fájdalmas vonás a király ismert altesti fájdalmainak nyoma lehetett. Bevilaqua-Borsody Béla neves igazságügyi szakértő pontosnak látszó diagnózist írt a dombormű felhasználásával. Feltűnő a szájszeglet legörbülő vonala, ami mögött korai szenilis fogmedersorvadás lappanghat. Emellett élettani aszimmetria is fölfedezhető az arcon.
Halálának okáról sok találgatás látott napvilágot. Legismertebb a mérgezett füge okozta halál, de agyvérzést, prosztata-, esetleg végbéldaganatot is emlegetnek. Ami biztos, hogy sokat szenvedett a podagrától (köszvénytől). Bevilaqua alaposan kielemezte a haláláról írt dokumentumokat: altesti fájdalmai oka végbélrák lehetett, esetleg prosztatarák, de az is előfordulhat, hogy a magyar uralkodó is áldozatul esett a régi betegség, a szifilisz egész Európát elöntő szörnyű új hullámának, amely a XV. század végén ledér életmód nélkül is sokakat megfertőzött, mert senki nem tudta, hogy terjed.
Tetemét Bécsből, halálának helyszínéről a Dunán Fehérvárra szállították, ahol már majdnem kész volt a maga építtette mauzóleum.
Miksa császár pár hónappal később meglátogatta nagy ellenfele sírját. A királyi temetkezőhely halottai ma a harmadszor „felújított” tömegsírban vannak, fémládákban. Az sem kizárt, hogy a király teteme a királyi bazilika oldalához épített, Mátyás által előkészített mauzóleumban talált I/9-es számmal jelölt csontvázzal azonos.