Még egyszer dobhatsz!

Az első hazánkban készített táblás játékok leginkább német területről szereztek inspirációt. Ilyen volt a számos névváltoztatást és újrakiadást megélt Ki nevet a végén?, amely Mensch ärgere Dich nicht (Ember, ne mérgelődj) néven 1914-ben jelent meg Németországban, majd nemcsak nálunk, de az Osztrák–Magyar Monarchia valamennyi tagországában és a Benelux államokban is nagy karriert futott be. Készítője, Josef Friedrich Schmidt az angol Ludót másolta, amit viszont a Brit Királyi Haditengerészet fejlesztett ki egy ősi indiai játékból, hogy a matrózoknak legyen mivel szórakozniuk a hosszú utakon.

A történelem természetesen a társasjátékok tematikájában is visszaköszönt. A trianoni diktátum okozta sokkból felocsúdva hamar népszerűvé váltak az olyan „visszafoglalós” társasjátékok, mint a Szerezzük vissza Nagy-Magyarországot! Az irredenta játék megyés térképén nyolcvan város volt feltüntetve, amelyhez ugyanennyi képeslap tartozott egy-egy település nevezetes látványosságával, a hátoldalán rövid földrajzi ismertetéssel. A játékosok képeslaphúzással egyenként foglalták vissza az elszakított területeket, és ennek jelképéül addig tűzögették a megfelelő helyekre a nemzeti színű zászlókat, míg az egész térkép trikolórba nem borult. A játék az 1940-es bécsi döntést követően újabb verziót kapott, amelyben már a visszatérő területeket is jelölték, majd jött a hasonló tematikát követő Szerezzük vissza Nagy-Magyarországot! és a Kerékpártúra 100 magyar városba című társasjáték, itt a győztes az lett, aki Budapestről legelőször Fiuméba érkezett.

Hazánkban az első nagy mérföldkő mégis az 1937-ben megjelent, amerikai Monopoly mintájára készült Capitaly lett. Szemben a Ki nevet a végén? hazai elődeivel, a Capitaly már adaptáció volt, magyar utcanevekkel, magyar viszonyokhoz igazított szerencsekártyákkal. A napjainkig számos újrakiadást megélő játék lényege az, hogy a játékmező telkeit vagy vállalatait meg lehet venni a banktól, az adott mezőre lépve aztán a többi játékos bérleti díjat fizet, a végén pedig az egyetlen nyertes kivételével mindenki elveszíti a vagyonát.

Szocialista játékok

A kommunista rendszerrel a társasjátékok történetében is új fejezet kezdődött. Az ötvenes években a Szövetkezetek Országos Szövetsége megbízásából készült a Földműves-szövetkezeti társasjáték, mely otthonok ezreibe vitte el a magántulajdon elleni propagandát. A játékos célja az volt, hogy a veszélyekkel és szerencsés eseményekkel szegélyezett úton eljusson a földi paradicsomként ábrázolt termelőszövetkezeti csoportba. Barátja a szerencse volt. Aki rosszul dobott, könnyen olyan mezőkön találta magát, mint a „hittél a kuláknak, nem használtad a gépállomás traktorját: kilenc lépés vissza” vagy a „kulákokkal barátkozol: kiesel a játékból” feliratú.

1952-ben az államosítások után létrehozott Játék-felülbíráló Bizottság betiltotta a Capitalyt „imperialista” szemlélete miatt, helyette pedig egy hasonló kivitelezésű, de teljesen eltérő koncepciójú táblajáték került forgalomba Teljesítsd a tervet! címmel. Ebből nőtt ki 1966-ban a legendás Gazdálkodj okosan! A szocialista nevelés természetesen itt is elsődleges volt: míg a Monopolyban a cél a gazdasági birodalomépítés és a többi játékos hátrányba hozása, a Gazdálkodj okosan! lényegét az államtól kapott pénz okos elköltése és az olyan szerény célok megvalósítása adta, mint lakás vásárlása, illetve annak kanapéval, konyhabútorral berendezése, porszívóval, varrógéppel való felszerelése.

A játéktábla az évtizedek folyamán mindig alkalmazkodott a korszak igényeihez, így a nyolcvanas évek végén megkezdődött a Gazdálkodj okosan! kapitalizálódása: a játék mezőin a privatizált magyar vállalatok mellett felbukkant a McDonald’s is.

Természetesen a szocializmusban sem minden a népnevelésről szólt. Az olyan népszerű társasjátékokban, mint a Grand Prix, a Postás játék, az Öttusa játék vagy a Lóverseny a cél pusztán annyi volt, hogy a játékosok egymást megelőzve jussanak el bábujukkal a startból a célba, a Felelj, ha tudsz! és a Ki mit tud? pedig az irodalmi, történelmi, néprajzi és egyéb műveltség terjesztésének eszköze lett.

Modern társasok

A rendszerváltást követően nyugati játékok sorának jelent meg a magyar adaptációja. Ilyen volt a Scotland Yard hazai verziója, a Police 07, a Rizikó és számos egyéb társuk. A korábbiakhoz képest jelentős változást hozott a bonyolultabb játékmechanizmus, illetve hogy a győzelem már nemcsak a kiszámíthatatlan szerencsén, hanem a meghozott döntéseken is múlott.

A társasok az ezredfordulón a virtuális játékok elterjedése ellenére sem vesztettek fényükből. Egyre-másra jelentek meg az azóta ikonikussá váló külföldi darabok, mint a Scrabble vagy az Activity, a kooperatív társasjátékok, mint a Pandemic és az olyan újszerű megközelítésű műfajok, mint a szabadulószobák vagy a partijátékok.

Ekkora itthon már több száz fős társasjátékklubok alakultak, amelyeket a 2005-ben megalapított Magyar Társasjátékos Egyesület (Mate) fogott össze.

– A társasjátékozás ma reneszánszát éli. A társadalom megváltozott, eltompultunk szociálisan. Ezért aztán mind többen keresik rá a lehetőséget, hogy intenzívebb kapcsolatokat éljenek meg. A társasjátékozás pedig jó eszköz a minőségi időtöltésre, arra, hogy együtt legyünk, és egy jót szórakozzunk – mondja lapunknak Paulik Tamás, a Mate elnöke.

Mióta tömegével jelentek meg az összetett játékmenetű, minőségi játékok, ma már nemcsak azok a szülők vesznek társast, akik a gyerekeikkel szeretnének játszani, hanem felnőttek is, hogy a saját korosztályukkal szórakozzanak.

Paulik Tamás szerint a táblás társasjátékokat alapvetően négy csoportra bonthatjuk. Vannak a gyerekeknek valók; a közkedvelt, gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt szóló családi játékok; a „gamerjátékok”, ezek profi „szakhobbistáknak” készülnek, nagyon komplexek, hosszú játékidővel; és végül vannak a partijátékok, mint a kvízek, ahol inkább a szociális tevékenység van fókuszban.

A társasozás magasabb szintre emelését jelzi, hogy a Mate 2010-ben létrehozta a Magyar Társasjátékdíjat, amelyet minden évben egy választott zsűri ítéli oda az előző évben magyar nyelven kiadott, jellemzően családi társasjátéknak – tudjuk meg Paulik Tamástól.

Az elmúlt években számos magyar fejlesztésű játék is megjelent. Érdemes megemlíteni a nemzetközi piacra szánt, Turczi Dávid által fejlesztett Anachrony nevű sci-fi játékot, ami jelen pillanatban a nemzetközi játékosközösség, a Board­Game­Geek által legmagasabban rangsorolt magyar társas; a több mint tizenkétezres világtoplistán jelenleg a negyvenkilencedik helyen áll, ezért túlzás nélkül mondható, hogy világsiker. A főként gamereket célzó társasban a játékosok a négy radikálisan különböző ideológiai csoport egyikét vezetve igyekeznek újjáépíteni a civilizációt, és terelgetni a megmaradt embereket a fejlődés útján, miközben egy aszteroida becsapódása fenyeget.

A magyar fejlesztések között számos más érdekességre is bukkanhatunk. Ilyen a 2017-ben megjelent a Hackerjátszma nevű rövid stratégiai játék, amelyben a játékosok két rivális hackert alakítanak, céljuk, hogy a szerverek megbénításával átvegyék a világuralmat, ezt pedig a jó sorrendben lerakott kártyákkal és a megfelelően célzott vírusokkal lehet elérni.

Mindezzel párhuzamosan nemcsak több magyar fejlesztésű, de magyar tematikájú játék is föltűnt, mint a nemrég újra kiadott Előzd meg Trianont! vagy Rebellió, amit az 1948/49-es szabadságharc eseményei ihlettek.

Identitásképző erő

Lenhardt Balázs, a magyar történelmi és hagyományőrző jellegű társasjátékokat kiadó Kard és Korona Kft. (Kékjáték) vezetője 2014-ben kezdett játékok fejlesztésébe és kiadásába.

Elsőként az 1957 óta népszerű francia történelmi játék, a Rizikó játékmenetét új szintre emelő Kard és Korona történelmi, stratégiai társasjátékkal törtek be a piacra, ennek idén jelent meg a harmadik kiadása. A játék a XIV. század eleji Magyarországon zajlik, a játékosok valós személyiségeknek, a kiskirályoknak a bőrébe bújva irányítják saját tartományukat. Területükön adót szednek, amiből hadsereget állítanak föl: lovagokat, gyalogosokat és íjászokat, akiket a hadúr személyesen vezethet a riválisok elleni háborúba.

A játék sikerén felbuzdulva a Kékjáték azóta is folyamatosan ad ki újabb társasokat. Legnépszerűbb játékuk a Magyar népmesék termékcsalád, amelyből eddig több mint húszezer példány kelt el.

Feleleveníthetjük vele a népmesék autentikus világát, hangulatát, és úgy kalandozhatunk benne, mintha magunk lennénk a szereplői a történeteknek. Lenhardt Balázs személyes küldetésének érzi, hogy a magyar hagyományokat és múltunk minél több fontos eseményét megörökítsék az újabb generációk számára is, mindezt szórakoztató, modern formában.

– Azt gondolom, hogy a digitális világ nagymértékű térhódításával szemben egyfajta lázadás a tevékenységünk. Lázadás a posztmodern korral szemben, hiszen játékainknak komoly identitásképző ereje van, emellett pedig összehozzák az embereket és a családokat, hiszen leültetik egymással az embereket – fejti ki.

A Kékjáték termékeinek egyre növekvő szegmense a történelmi játékok. Idetartozik a fent említett Kard és Korona, de például az 1956-os forradalom hatvanadik évfordulójára kiadták a Pesti Srácok című kooperatív játékot is, amelyben együtt kell végigélnünk a forradalom eseményeit, és valós történelmi szereplőkkel, valós helyszíneken kell megoldanunk azokat a kihívásokat, amikkel őseink is szembenéztek.

A kiadó a nemzetközi piacot is megcélozta, így három játékuk immár külföldi terjesztésben is megtalálható, és számos tervük van még a jövőre nézve is.

– Idén szerettük volna a százéves évfordulóra kiadni a Trianon társasjátékunkat, de a járványhelyzet és más egyéb tényezők miatt ez sajnos átcsúszik jövőre. Bízom azért benne, hogy a százegyedik évfordulóra már a kezünkben tarthatjuk. Emellett terveink között szerepel egy török–magyar csatajáték is – mondja végezetül Lenhardt Balázs.