Egy férfi közeledik az Erzsébet téren összesereglett Gárda-tüntetés résztvevőihez, a kezében két vizespalack, amelyet az órák óta a tűző napon ülő gárdistáknak akar odaadni. A tér felé haladva beleütközik a rendezvényt biztosító rendőrparancsnokba, akivel egyezteti a víz átadásának bonyolult műveletsorát. Az engedély birtokában a férfi odalép a rendőrkordon mellé, behajítja az első üveget, majd éppen a másodikra kerítene sort, amikor egy magát Christiano Ronaldonak képzelő, talpig páncélban, sisakban posztoló rendőrszázados lazán mellre veszi és dekázgatni kezd az ásványvizes palackkal.

Emberünk méltatlankodva rákiált, mire a rendőr ráront és gumibottal csapkodni kezdi. Annak érdekében, nehogy már megússza ennyivel a palackhajigáló anarchista, felfegyverkezve elkövetett, hivatalos személy elleni erőszakkal vádolják meg, ám a modern kor csodája, egy amatőr filmfelvétel miatt nem jut Szilvásy György sorsára, és elkerüli a rabosítást.

Kétezer évvel ezelőtt a római százados még ecetbe mártott szivacsot nyújtott a keresztfán szomjazó elítéltnek. A mai magyar centurió, a modern balliberális korszellem eszköze és végterméke az emberségnek még a látszatát is kerüli.

2009 Magyarországán az átlagpolgár teljesen természetesnek veszi, hogy ünnepeit kordonok között kell megülnie, vagy hogy időnként a Nemzeti Vágta kihelyezett rendőrségi szekciója az egykori cári gárda kozákjait megszégyenítő módon intéz lovasrohamot békés felvonulók ellen, esetleg olykor kilövik a szemét. Az elmúlt hét évben, főként az Őszödi Cicero szónoki teljesítménye után annyira felerősödött az ellenállás, hogy annak letörésére már nem volt elég a meglévő büntető jogszabályok olykor meglepően kreatív tartalommal történő alkalmazása, hanem új tényállásokat kellett a Btk.-ba és a szabálysértési törvénybe iktatni.

A mai egyetemeken a jogelmélet tantárgy keretében még oktatják Lenin elhíresült mondatait arról, hogy a szocialista világrend egy pontján a jog a kőbalta mellé kerül a múzeumba, mivel a szocialista államban nem lesz szükség semmiféle normatív szabályozásra. A mai magyar szocialisták, a lenini álmok mai álmodói az azóta múzeumba került tézisek igazolásába fogtak, és a jogot a kőbalta korának szintjére süllyesztették.

A Vlagyimir Iljics jogérzékével megáldott, minden poszton egyformán rosszul teljesítő Draskovics Tibor igazságügyi miniszter vezetésével olyan nagyívű rendelkezéseket fogadott el az Országgyűlés, mint a Lex tojásként ismertté vált, a büntető törvénykönyvet és szabálysértési törvényt számos ponton szigorító, illetve új tényállásokat bevezető jogszabály. A rendelkezés célja a Nemzeti Jogvédő Alapítvány szerint az volt, „hogy a hatalomgyakorlókkal szemben ellenállók politikai szabadságjogait csorbítsák, és lehetővé tegyék velük szemben az önkényes, megtorló jellegű hatósági fellépést. A gyülekezési és véleménynyilvánítási szabadságot szükségtelenül és aránytalanul korlátozza többek között a közszereplők sérülés alkalmazására nem alkalmas tárggyal (pl. tojás vagy paradicsom) való megdobálásának hivatalból üldözendő bűncselekménnyé minősítése, vagy a hatóság eljárásának megzavarása és a közveszéllyel fenyegetés bűncselekmények, illetve a gyülekezési szabadság megsértése szabálysértés bevezetése. Mindez a büntető- és szabálysértési jog aktuálpolitikai célú megerőszakolása” – fogalmaz sommásan az Alapítvány.

A tojászápor miatt minden nemzeti ünnepen egy teljes rend ruhát áldozó, barna eső helyett tojássárga- és fehérjeeső elleni esernyőt nyitni kénytelen Demszky Gábor főpolgármester lelki nyugalmát visszaállítani hivatott rendelkezéseket számos ponton találták aggályosnak jogi szakértők.

„A demokratikus alapjogokat ért új kihívásokat, sérelmeket én egyfajta betegségnek, vírusnak tekintem; olyannak, amelyekkel szemben a szervezet – a demokrácia – fokozatosan fejleszti ki önvédelmi mechanizmusait. Lépésről lépésre, lehet, hogy kicsit lassabban, mint ahogyan azt sokan várnák, de megteremti a védekezés eszköztárát, megteremti azokat a feltételeket, hogy ne lehessen a demokráciában át nem léphető határokat rendszeresen, tömegesen átlépni” – fogalmazott a törvény vitájában Draskovics, kitérve olyan új, a szocialista képviselőket a Magyar Posta útján fenyegető elemekre, mint a liszt vagy a porcukor.

„Mindenki előtt, ha máshonnan nem, a sajtóból ismert, de itt a teremben bizony sértettek is helyet foglalnak, ismert az a jelenség, amelynek keretében gyanús fehér port tartalmazó küldeményeket kaptak szervezetek, személyek, hol arra utaló felirattal, hogy ebben egészségkárosító anyag van, hol csak felirat nélkül, de nyilvánvalóan félelemkeltés, ijesztgetés, fenyegetés céljával. Azért, hogy ezeknek a megítélésében a jövőben ne legyen bizonytalanság, világosabb, egyértelműbb eligazítást adjunk a jogalkalmazás számára, javasoljuk a zaklatás és a közveszéllyel fenyegetés törvényi tényállásainak megfelelő módosítását” – jelentette be MSZP-s sértettek helyeslése mellett a porhintés büntetendővé nyilvánítását a rendőrminiszter. Répássy Róbert, a Fidesz szakpolitikusa több rendelkezés miatt aggályát fejezte ki az önmagát vállon veregető Draskovicsnak.

„Az első és leginkább szembeötlő alkotmányellenes rendelkezés az én megítélésem szerint a félelemkeltésre alkalmas rendezvényen való részvételnek a megfogalmazása és ennek szabálysértésként való beiktatása” – mondta Répássy, hozzátéve: az alkotmány a békés gyülekezés jogát védi, és minden, ami ezen kívül esik, az erőszakos gyülekezés, vagyis annak megnyilvánulási formái mind alkotmányellenesek, és így jogellenesek. Tehát amikor a kormány meghatározza a félelemkeltésre alkalmas rendezvény fogalmát, akkor nem a gyülekezési jog gyakorlásának a módját tekinti meghatározónak, hanem a gyülekezés célját, a gyülekezés tartalmát, a gyülekezéssel kiváltani kívánt hatást, vagyis gyakorlatilag tartalmi cenzúrát állapít meg a gyülekezési jog gyakorlóival szemben.

Mint a fideszes politikus fogalmazott, „hatékony jogalkalmazás helyett jogalkotási pánik lett úrrá a kormányon, az bizonyosodik be, hogy az MSZP többéves politikai frusztrációját büntetőjog-alkotással kívánja feldolgozni.” Szintén nem tanácsos rendőrségi állományba nem tartozó személyeknek csuklyában megjelenni nyilvános rendezvényeken, hiszen aki az arcát eltakarja, s ezzel a rendőrség privilégiumát magára kiterjeszti, büntetendő cselekményt hajt végre, mert vélhetően a 2006. október 23-i tapasztalatokra visszavezethetően azt feltételezi a hatóság, hogy maszk alá rejtett ábrázattal minden anarchista bátrabb.

A nemzeti szimbólumok szelektív ismeretére vall a rendőrség részéről a csepeli Kvassay-hídnál 2003. október 2-án lezajlott incidens is, amikor néhány békés állampolgár együtt akart elsétálni a Medgyessy-kormány által halálra ítélt csepeli kórházhoz. A menetet a rendőrség hídfoglalási kísérletnek ítélve feloszlatta. E döntésben a Nemzeti Jogvédő Alapítvány tájékoztatása szerint döntő jelentőséggel bírt egy vállra vetett rúdon középen lyukas magyar zászló, amit a rendőrök el akartak rakatni a „gyanúsítottal”, ám mivel erre nem volt hajlandó, előállították rendzavarás miatt. A fennálló rendet a zászlónál is jobban zavarta a márciusi ifjak 12 pontjának egyike. A „felelős kormányt Buda-Pesten” feliratot egy transzparensen némán felmutatók szintén a sünalakzat közepén végezték.

Gyurcsány Ferenc, a nemzet szocialistája világtörténeti szenzációként büntetőjogilag fenyegetett személyt akart faragni több tízezernyi átlagpolgárból: „Nagyon sok olyan háztartás körüli munka van, amely tradicionálisan a feketemunka világába tartozik. Apró javítások, a tüzelő behordása, a fák megmetszése, a kert felásása, a gyermekre vigyázni, korrepetálni, segíteni a takarításban. Ezeket a munkákat ma – mindenki tudja – feketén végzik. Ezrek és tízezrek vannak így az országban. A közérdekű és közterhet viselő munkát hívjuk kékmunkának mostantól. Ha valaki ennek ellenére mégis azt mondja, hogy ő szürkén és feketén foglalkoztat, azt kell mondani, hogy nagyobb, erősebb, egyértelmű szankciókkal kell fellépni. Sőt, nem kell visszariadni a büntetőjogi fenyegetettségtől sem” – mondta a volt miniszter- és pártelnök.

A Bajnai-kormány rendőrsége által feloszlatott Gárda-tüntetésen két hete egy még le sem írt ítéletet sajátosan értelmezve Bencze József országos rendőrfőkapitány elrendelte, be kell vinni mindenkit, aki gárdista egyenruhában megjelenik az Erzsébet téren, vagyis a fekete nadrág és a fehér ing büntetendő viseletté vált. A falun vasárnap templomba igyekvő férfi lakosság java része feltételezhetően mindössze amiatt nincs még rács mögött, mivel a kistelepüléseken csak elvétve látni rendőrt.

Bencze maga is rájöhetett rendelkezése abszurd voltára, mert néhány nap menthetetlen magyarázkodás után visszavonta azt. A balliberális büntetőjogi gondolkodásban a napi politikai érdekek és félelmek kiterjesztő jogértelmezése a Hofi-féle vicchez hasonlít, amelyben az orosz katonák megszállta kaukázusi városban, ahol kijárási tilalom van este tíztől, a megszálló járőr egyik tagja meglát és lelő egy a közelükben elfutó embert. – Miért lőtted le, hiszen még csak tíz perc múlva lesz tíz óra? – kérdi a társa, mire az így felel: – Úgysem ért volna haza, messze lakott.

Udvarhelyi István