Fotó: MTI/Kovács Attila
Hirdetés

Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija arról beszélt, hogy hanuka ünnepén nem elég emlékezni, cselekedni is kell: meg kell gyújtani a gyertyát.

Harminc éve nem lehet kérdés, hogy a magyar zsidóságnak is megadatik a szabadság, hogy megülje ünnepeit és megélje identitását. „A kérdés most csak az, hogy mi élünk-e a szabadság adta lehetőséggel, meggyújtjuk-e a hanukai lángokat, (.) és megéljük-e az identitásunkat” – fogalmazott Köves Slomó.

Kiemelte: „hanukakor a csodára emlékezünk, arra, hogy ha elég erősek vagyunk az identitásunkban, ha elég biztosak vagyunk a hitünkben, akkor a túlerővel szemben is képesek vagyunk győzni”.

Az ünnep „fontos üzenete, hogy az értékeinket és az identitásunkat csak akkor tudjuk megőrizni és megünnepelni, ha ”cselekvéssel meg is éljük azokat„ – hangoztatta a vezető rabbi.

A nyolcnapos ünnepen a jeruzsálemi templom visszafoglalására és megtisztítására emlékeznek a zsidók. Az ókori ázsiai Szeleukida Birodalom akkori uralkodója, IV. Antiokhosz Epiphanész időszámítás előtt 168-ban elfoglalta Jeruzsálemet, és megtiltotta a zsidó vallás gyakorlását. A zsidók azonban föllázadtak és három évvel később Júdás Makkabeus vezetésével visszafoglalták a templomot. A hagyomány szerint a zsidó szabadságharcosok a szentély megtisztításakor csupán egy napra elegendő tiszta olajat találtak, amikor szerették volna újból meggyújtani a fényt a menóra mécseseiben. Isteni csoda folytán azonban az egy napra elegendő olaj nyolc napon át égett.

A zsidóság erre a csodára emlékezik a nyolcnapos ünnepen. A hanuka első estéjén egy, majd minden este egy-egy újabb lángot gyújtanak meg a csak ilyenkor használt menórán, a hanukián. A hanukia a hétágú menórával szemben kilenckarú: nyolc ága van a nyolc napra való egy-egy gyertyának és egy kilencedik az ezeket meggyújtó ”szolgagyertyának„.