Megismerni a múltat
– Mivel a Nemzeti Örökség Intézete új szervezet, sokan nincsenek tisztában a feladataival, valószínűleg néhányan össze is keverik a Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központtal.
– Valóban, ezzel a problémával magam is találkoztam már, pedig két, teljesen eltérő szervezetről van szó. A Nemzeti Örökség Intézetével kapcsolatban 1999-ig érdemes visszamenni az időben, amikor az első Orbán-kormány idején, a temetőkről és temetkezésről szóló törvény megszületése nyomán létrejött a Nemzeti Kegyeleti Bizottság. Ez a Nemzeti Sírkerttel, nemzeti gyásszal, illetve a nemzeti, történeti és kegyeleti emlékhelyekkel kapcsolatban kapott döntési, illetve véleményezési és ellenőrzési jogot. Bár 2005-ben az elnevezés változott, az emlékhelyekkel kapcsolatos jogkörök hosszú évekig nem voltak megtöltve tartalommal. A második Orbán-kabinet ezt a problémát orvosolta, javaslatainkat elfogadva tizenegy nemzeti emlékhelyet nevesített, ezek közül a Kossuth teret kiemelt nemzeti emlékhelynek minősítették. Így azonban, hogy kibővültek a feladatok, a tiszteletbeli grémium mellett működő ötfős titkárság már kevés volt, ezért lett szükség a Nemzeti Örökség Intézete létrehozására, amely átvette a titkársági feladatokat, illetve további jogköröket is kapott.
– A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság továbbra is működik?
– Olyannyira, hogy a Katona Tamás halála és egy lemondás miatt lecsökkent létszámról szeptember elsejétől ismét kiegészül tizenegy fősre a tagság: Granasztói György professzor úr és Réthelyi Miklós korábbi miniszter úr kapott felkérést. Az intézet és a bizottság között természetesen szoros az együttműködés, kiváló a kapcsolatunk a Boross Péter vezette testülettel. Ami pedig az első kérdést, az örökséggazdálkodási központ, illetve a Nemzeti Örökség Intézete jogkörét illeti: előbbi feladata a műemlékek, az épített örökség ápolása, megvédése, a miénk pedig elsősorban a szellemi örökséggel, illetve a nemzeti síremlékekkel és emlékhelyekkel kapcsolatos.
– A megalakulásuk utáni hetekben önöknek kellett megszervezni Horn Gyula, majd Katona Tamás temetését is.
– Főleg a volt kormányfő temetése volt komoly kihívás, több száz ember összehangolt munkájára volt szükség, hiszen ezen számtalan hazai közéleti személyiség, közjogi méltóság mellett valamennyi Magyarországra akkreditált nagykövetség részt vett. Fontos vizsga volt ez számunkra, hiszen korántsem volt mindegy, milyen lesz a búcsúztatás sajtóvisszhangja. Nos, egyedül Németh Miklós kifogásolta, hogy nem ért oda, ám mivel több ezer ember akadálytalanul eljutott a búcsúztatásra, azt gondolom, az ő késése nem a mi felelősségünk. A Horn-család ugyanakkor megköszönte a munkánkat, és általánosságban is az volt a vélemény, hogy méltó eseményt szerveztünk. Katona Tamás temetésének megszervezése inkább személyes okokból volt nehéz, hiszen sokáig dolgoztunk együtt, jó barátságban voltunk, és szívügye volt a történelem megismertetése, a szellemi örökség védelme. Örülök annak, hogy még megérhette az intézet létrehozását.
– Bemutatkozásukban szó esett a Virtuális Nemzeti Sírkertről. Ez mit takar?
– Sokan a Fiumei úti temetőt nevezik Nemzeti Sírkertnek, mivel a történelem számos nagyja ott van eltemetve. De közel sem mindegyikük: az országban összesen több mint ötezer egyedileg védett síremléket tartunk számon. Lényegében ezen sírok összessége a Virtuális Nemzeti Sírkert. Az ezek feletti rendelkezési jog az intézetünké, ami azt jelenti, hogy a sírok nyitásával, betemetésével, a síremlékek állapotának megváltoztatásával, az állagmegóvással kapcsolatos döntési jog a miénk.
– Magyarországon a temetőbe járás hagyománya lényegében kimerül abban, hogy az emberek halottak napján felkeresik szeretteik sírját. Külföldön ugyanakkor, de még a trianoni határokon túl is, például a Házsongárdi temető esetében, a sírkertek nem csupán az emlékezés színhelyei, emellett kulturális-turisztikai célpontok.
– Tulajdonképpen egyet kell értenem ezzel a megállapítással. Ezen persze lehetne és szerintem kellene is változtatni, hiszen például a Fiumei úti sírkertben nem csupán a magyar történelem számtalan nagyja nyugszik, de jó néhány építészeti kincset, műemléket is találhatunk ott. Sajnos azonban a temető jogi státusza rendezetlen, és jelenlegi állapota is méltatlan. Hogy mit lehetne ebből teremteni, arra jó példa a párizsi Pere-Lachaise temető, amelyet évente sok százezren keresnek fel, s amelyet a francia főváros legfontosabb látnivalói között tartanak számon. Mi is azt szeretnék, ha olyan helyet tudnánk kialakítani, amelyet a Magyarországra látogató hazai és külföldi turisták is felkeresnek, s amelyet a magyar iskolások is jól ismernek.
– A nemzeti emlékhelyekkel kapcsolatban milyen terveik vannak?
– Egyelőre az első lépést tettük meg: mindegyik emlékhelynél egységes sztélét állítottunk fel, amelyeken magyar és angol nyelven elolvasható a négy-öt legfontosabb tudnivaló, s a Zsigmond Attila által tervezett oszlopok tetején nemzeti lobogó található. Nagyon eltérő helyekről van szó, Ópusztaszertől Mohácson és a budapesti Hősök terén át a Nemzeti Múzeumig, ezért olyan sztéléket szerettünk volna, amelyek mindegyikhez illőek, egységesek és információt hordozók. A nemzeti emlékhelyek tulajdonosai, fenntartói számára konferenciát is szervezünk őszre, hogy össze tudjuk hangolni a közös feladatokat, s ötleteket adjunk a jövőre vonatkozóan. Vannak ugyanis viszonylag egyszerűbben és olcsóbban megvalósítható, ugyanakkor szerintem lényeges elképzeléseink, mint például az egységes arculatú honlap, illetve olyan weboldal, ahol mind a tizenegy, illetve remélhetőleg hamarosan tizenhárom nemzeti emlékhellyel kapcsolatos legfontosabb információk megtalálhatóak. A modern, digitális eszközöket még inkább igénybe vesszük az ismeretek szélesebb körű terjesztéséhez, és persze nem csupán a nemzeti emlékhelyek, hanem a közel negyven történelmi emlékhely kapcsán is, amelyekre a jövőben szintén nagy figyelmet szeretnénk fordítani.
– Jövőre két fontos évforduló is lesz, az I. világháború kitörésének századik, illetve a deportálások hetvenedik évfordulója. Ezekre hogyan készülnek?
– Mivel május óta működünk, számtalan elképzelés még csak most körvonalazódik, de már vannak olyan ötletek, amelyek szinte biztosan megvalósulhatnak. Ilyen például egy kegyeleti emlékhely kialakítása a csodarabbiként emlegetett Teitelbaum Mózes sírjánál: róla azt tartja a legenda, hogy gyerekkorában felkereste a beteg Kossuth Lajos, s ő, miután meggyógyította, megjósolta, hogy Kossuthból nagy ember lesz hazájában. Ez persze csak legenda, de ahogy Boross Péter szokott fogalmazni, a történelem szubjektív műfaj, ahol fontosak az érzelmek, lehet és kell is hinni a legendákban. A másik terv a Kozma utcai izraelita temetővel kapcsolatos, kevesen tudják, hogy itt található Közép-Európa talán legjelentősebb első világháborús katonai parcellája. Azok a zsidó katonák vannak eltemetve, mintegy háromszázan, akik életüket adták a hazáért. Ez a parcella rendkívül elhanyagolt volt, embernagyságú gaz lepte el, első lépésként a Honvédelmi Minisztériummal együttműködve ludovikások megtisztították, ezt követően pedig felmértük a síremlékek állapotát. Kultúrtörténeti, történelmi ritkaságok találhatóak itt, mint például olyan sírkövek, amelyeken a héber felirat alatt a Hiszekegy és Nagy-Magyarország sziluettje található. Nem a jól ismert holokauszt-emlékhelyekre koncentrálunk tehát, hanem olyan kulturális értékekre, amelyek megmutatják a zsidóság szerepét a magyar történelemben.
– Feladataik közé tartozik a fiatalság megismertetése is a magyar szellemi örökséggel. Hogyan szeretnék megvalósítani?
– Ezt tartom a munkánk legfontosabb részének. A nevelés lényeges eleme a hagyományok, a kulturális értékek, a történelem megismertetése azokkal is, akik ezt az ismeretanyagot otthon nem kaphatták meg. Olyan esetek például, amikor temetőket rongálnak meg, ritkábban fordulnak elő, ha a fiatalok tisztában vannak azzal, milyen emlékeket, értékeket gyaláznak meg, tesznek tönkre. Lényeges az is, hogy a történelmi események, személyiségek életútjának ismerete akkor válik mélyebbé, ha ezekhez személyes élmény is kötődik. Ezért szeretnénk elérni, hogy az iskolások tanulmányaik során ne csak a Nemzeti Múzeumba vagy a Terror Házába jussanak el, hanem mind a tizenhárom nemzeti emlékhelyre.
– Ha már a Terror Házát említette: október huszonharmadika is közeledik.
– Az 1956-os évfordulóhoz kapcsolódóan is van egy szinte bizonyosan megvalósuló tervünk. Nemrég felhívott Mádl Dalma asszony, aki elmesélte, hogy Pécsen diákok tették rendbe az egyik temetőt. Felvetette, hogy a forradalmárok Fiumei úti sírjainál is sor kerülhetne hasonló akcióra. Nagyon megtetszett az elképzelés, megkerestük Hoffmann Rózsa államtitkár asszonyt, aki szintén nyitott volt az ötletre. A minisztériummal és a Fővárosi Temetkezési Zrt.-vel együttműködve diákok tehetik rendbe a parcellát, ami több szempontból is hasznos. Rendezettek lesznek az áldozatok sírjai, a diákok pedig pozitív élményhez juthatnak a munkájuk révén, másrészt a tudásuk is bővül: terveink szerint Regéczy-Nagy László ’56-os hős is tart nekik előadást, aki mesél a forradalomról és a börtönévekről. Biztos vagyok abban, hogy azok a fiatalok, akik ott lesznek, egész életükben emlékezni fognak erre a napra. Talán ez a kezdeményezés foglalja össze legjobban az általunk követni kívánt irányt.
Bándy Péter
A tizenegy nemzeti emlékhely:
Budapest, Kossuth tér (kiemelt nemzeti emlékhely)
Budapest, Hősök tere
Magyar Nemzeti Múzeum
Rákoskeresztúri Újköztemető, 298., 300. és 301. parcella
Budapest, Várnegyed
Debrecen, Református Nagytemplom és Kollégium
Mohács, Történelmi Emlékhely
Ópusztaszer, Történelmi Emlékpark
Pákozdi Katonai Emlékhely
Somogyvár–Kupavár
Székesfehérvár, Romkert
Hamarosan nemzeti emlékhely lehet:
Budapest, Fiumei úti sírkert
Pannonhalmi Bencés Főapátság