Fotó: T. Szántó György/Demokrata (archív)
Hirdetés

– A vállalkozói szférából érkezett emberként új belépőnek ismerik a politikai élet első vonalában. Ez előny vagy inkább hátrány?

– Majd az idő eldönti. Van politikai tapasztalatom, már a második ciklusomat töltöm megyei képviselőként, és az MKP kampányfőnöke voltam a 2016-os parlamenti választások idején. Valamint több vállalkozást is irányítottam eddig, tehát innen is hoztam szervezési, vezetési jártasságot.

– Nyilvánvaló, hogy az MKP tagsága változásokat óhajt. Megválasztásakor úgy fogalmazott, hogy az alapelvek maradnak, de új módszerekre van szükség. Mit jelent ez például az etnikai alapú politizálást illetően?

– Mindenképpen folytatjuk az etnikai politizálást, ez az MKP lételeme, elhagyása szóba sem került. Ám az MKP az elmúlt időszakban nem volt látható. Az a célom, hogy innen kezdve tényleg érezzék a választóink, nem önmagunkért, nem saját politikai sikereinkért, képviselői, parlamenti karrierünkért dolgozunk, hanem értük. Ők a legfontosabbak.

Korábban írtuk


– A konzervatív Igor Matovič miniszterelnök hivatalba lépése reményeket keltett a magyar kormányban és a magyar társadalomban is, hiszen bocsánatot kért a felvidéki magyaroktól az őket ért sérelmekért. A kettős állampolgárság ügyében viszont nincs előrelépés.

– Mi is azt reméltük a Felvidéken, hogy megváltozik a kettős állampolgárság eddigi rendje. Ám a vonatkozó törvényjavaslat szerint csak az a szlovák állampolgár veheti fel a magyar állampolgárságot is, akinek már három éve bejelentetett lakhelye van Magyarországon. Ez a probléma. A legtöbb felvidéki magyar szimbolikus okokból szeretné felvenni a magyar állampolgárságot is, de ezt a kormány törvénytervezete nem engedné. Vállaljuk ezt a vitát, tárgyalni fogunk a szlovák féllel. Össze fogjuk gyűjteni azt az ötszáz aláírást, amely ahhoz szükséges, hogy részt vehessünk a tervezet egyeztetési folyamatában.

– A közelmúltban két, felvidéki magyarokat érintő tulajdonjogi perben is a Beneš-dekrétumokra hivatkozva hozott negatív döntést a szlovák bíróság, noha a mindenkori szlovák vezetés azt hangoztatta, hogy hatályban maradnak a dekrétumok, de ez csupán formaság, mert sohasem alkalmazzák őket…

– Kísért a múlt. A Mečiar-kormány leváltásakor a felvidéki magyar politikai erők szorgalmazták, hogy kerüljön terítékre a téma. De aztán ez elmaradt az elsietett egyeztetések és az időközben megkötött kompromisszumok árnyékában.

– Milyen a magyar és a szlovák lakosság viszonya a Felvidéken? Oldódott-e a szlovák politikai erők magyarellenes beállítottsága például a két nép eredményes visegrádi együttműködésének következményeként?

– Elhalkultak a magyarellenes hangok, csitultak az indulatok, főleg azokban a régióban, ahol magyarok és szlovákok együtt élnek. Persze ott, ahol csak hírből ismerik a magyarokat, még elő-előfordulnak nemkívánatos nyilatkozatok. A helyzet általános javulásában egyébként szerepük van a felvidéki szlovák és magyar politikusoknak, de a szlovák és a magyar kormány jó viszonyának is. Mindemellett sok kérdés megoldásra vár még, ilyen például a Beneš-dekrétumok rendezése, az állampolgársági törvény kérdése vagy az önkormányzatiság különböző formáinak kimunkálása.

– Mintha nem illene ebbe a képbe az, hogy a Matovič-kormány most megszüntette a kisebbségi kultúrák részlegét a pozsonyi kulturális minisztériumban. Mi történt?

– Remélem, hogy ez csupán egy olyan átszervezés, amellyel az előző kormány embereitől venne búcsút a kulturális miniszter asszony. Bízom benne, hogy felvidéki magyarsággal kapcsolatos kulturális, nyelvi, oktatási és egyéb, idevonatkozó kérdések megjelennek és napirenden maradnak az átalakítással létrejövő új hivatali szekcióban is. Ha nem így lesz, síkra száll az ügy érdekében az MKP.

– Nyilván a szövetségesekkel, és talán már az ön által meghirdetett magyar egység keretében. De mit jelent ez pontosan, és mennyiben lehet ennek része, részese a Most–Híd nevű szlovák–magyar párt? Korábban fölmerült, hogy ha Bugár Béla lelép a politika színpadáról, akkor megvannak azok a fiatal politikusok a vegyes pártban, akik hajlandóak az MKP-val való szorosabb együttműködésre…

– Mindenkinek be kell látnia, ahhoz, hogy a szülőföldjén megmaradjon a felvidéki magyarság, társadalmi és politikai egységre van szüksége. A cél a megmaradás, az egység csak eszköze ennek, mint ahogy eszköze a parlamenti képviselet és minden más is. Az egyeztetés részese a három magyar párt, az MKP, az Összefogás és a Most–Híd. Előre nem mondhatok semmit, hiszen az azt jelentené, hogy a sajtó útján üzengetek. Annyi bizonyos, hogy kompromisszumokra lesz szükség minden szereplő részéről.

– Eredetileg meglepő módon mindössze egy évre szólt volna az elnöki mandátuma. Mi volt ennek az oka?

– Valóban született egy ilyen javaslat, de a kongresszus végül úgy döntött, hogy 2022 végéig vezethetem a Magyar Közösség Pártját. Az egyéves javaslat célja az volt, hogy nyomást gyakoroljon a megválasztandó elnökre annak érdekében, hogy késedelem nélkül kezdje meg a szükséges tárgyalásokat. De miért is ülne le bárki tárgyalni egy olyan MKP-elnökkel, akiről a partnerek tudják, hogy nemsokára úgyis lejár a mandátuma? Azért jelöltük meg végül 2022 végét, mert abban az évben lesz a megyei és a helyhatósági választás. Ezen eredményeket kell felmutatnia az elnökségnek, amelynek munkáját az év végén értékeli a párt.

– A legutóbbi szlovákiai parlamenti választások egyik legfontosabb tapasztalata az volt, hogy a felvidéki magyarok választási kedve megcsappant, illetve sokan szlovák pártokra voksoltak. Mi az oka ennek, és hogyan lehet rajta változtatni?

– Ahogy mondtam, arra van szükség, hogy az emberek érezzék, a magyar pártok és azok hiteles politikusai értük dolgoznak. Azaz róluk és a közösségükről szól a politika, és nem a politikusok egójáról.

– A parlamenti megméretéssel szemben a legutóbbi helyhatósági választáson sikert ért el, helyzetbe került a felvidéki magyar önkormányzati politika. Hogyan értékeli a magyar polgármesterek, a magyar többségű önkormányzatok munkáját?

– Bár az MKP nem jutott be a parlamentbe, helyi szinten erős maradt, így ott mozgósítani és működni is képesek vagyunk. A helyi eredményeket kellene a parlamenti választások dimenziójában hasznosítani. A választóknak is látniuk kell, hogy a megmaradás fontos eszköze a parlamenti képviselet is, mert ott születnek a törvények. Tehát nem csak a helyi szintekben, helyi politikában kell gondolkodniuk a felvidéki magyaroknak.

– A helyi közélet része a helyi oktatás. Miként alakul a magyar iskolába beíratott diákok száma?

– Közhely, hogy a magyar iskolák megtöltéséhez magyar gyerekek kellenek. Három fiú édesapjaként talán mondhatom, hogy ez minden családnak házi feladat. Sajnálatosan közismert tény, hogy fogyatkozunk, ahogy egyébként a szlovákság is. Nagy segítség az anyaországtól érkező oktatási és családtámogatás, de a szlovák oktatási kormányzatnak is van feladata. A magyar gyerekeknek ugyanis hibás módszertannal, nem idegen nyelvként, hanem anyanyelvként tanítják a szlovákot, így sokan nem sajátítják el olyan fokon az államnyelvet, amilyen fokon kellene. Ez frusztrációkat okoz, ezért sok szülő már kisiskoláskorban inkább szlovák intézménybe adja a gyerekét.

– Miként befolyásolja a felvidéki magyarság sorsát a nyugati és a keleti országrész közötti óriási fejlettségbeli különbség?

– A féloldalasság érzékelhető. Számunkra azonban az észak-dél különbség is probléma, a magyarlakta országrészbe nem vagy csak alig érkezett munkahelyteremtő beruházás, azokat inkább Észak-Szlovákiába irányították. Ez hatalmas feladat, de egyben lehetőség is a helyi képviselőknek, polgármestereknek, megyei alelnököknek. Nagyon fontos lenne kihasználni a határokon átívelő együttműködéseket, konkrétan az észak-magyarországi településekkel, régiókkal kiépíthető gazdasági egybefonódásokat, hiszen Szlovákiának Magyarországgal van a leghosszabb közös határa.

– Ezek az esetlegesen változó politikai széljárás bizonytalanságait is ellensúlyozhatnák.

– Pontosan, ezek bármilyen színezetű kormány esetén stabilizálhatnák a gazdasági alapokat. Magyarország óriásit fejlődött a turizmusban az utóbbi években, az ez irányú tapasztalatokra építeni kell a dél-szlovákiai régióban is. Fontos hangsúlyozni, hogy mindez ugyanakkor nemcsak a magyaroknak jó, hanem mindenkinek, aki Dél-Szlovákiában él.

– Ezzel közelítünk az autonómia témájához. Ennek feszegetése nem érinti rosszul a magyar–szlovák államközi viszonyt, közelebbről a V4-együttműködést? Lehet-e egységet felmutatni autonómiaügyben akkor, amikor a Most–Híd volt mezőgazdasági minisztere, a Magyar Fórumot vezető Simon Zsolt kerek perec elutasította a területi önrendelkezés gondolatát?

– Én inkább önkormányzatiságról beszélnék. A kulturális önkormányzatiság meggyőződésem szerint mindenki számára elfogadható, számtalan jól működő példát találunk rá Európa-szerte, többek között Magyarországon. Ezen a nyomvonalon kell elindulni. 2014-ben ki is dolgoztunk erre egy jó szakmai anyagot, amely az elmúlt években sajnos háttérbe szorult. El kell jutni végre oda, hogy mindenütt, ahol magyarok élnek, természetessé váljon a kétnyelvűség a helységnévtábláktól a hivatali ügyintézésig. Tudatosítanunk kell, hogy mi, magyarok nem veszélyforrás, hanem színfolt vagyunk Szlovákiában, jelenlétünk az ország javára szolgál. A magyar politikai és társadalmi egység megteremtése előfeltétele annak, hogy mindezeket a témákat meg tudjuk nyitni a szlovák partnereinkkel folytatott beszélgetéseken.

– Milyen az együttműködés az anyaországgal?

– Az MKP-nak hivatalból jó viszonyt kell ápolnia a mindenkori magyar kormánnyal. Az, hogy ezt jelenleg a Fidesz–KDNP adja, könnyűvé teszi a dolgot, jó az együttműködés, nincsenek vitás kérdések.

– Programjában úgy fogalmazott, hogy láthatóvá kell tenni az MKP-t. Konkrétan mit jelent ez?

– A kongresszus határozata alapján az elnökség tagjait regionális alapon választják, vagyis minden magyarlakta régió képviseletet kap. Ez garantálja a karakteres jelenlétet mindenütt, a szeptemberben felálló szakmai kabinetek pedig a terepen dolgozva feltérképezik a helyi, területi igényeket, problémákat, és ezek alapján javaslatokat, megoldásokat dolgoznak ki. Utóbbi munkacsoportokban nem feltétlenül politikusok dolgoznak, hanem akár civil területről érkező szakértők. Ez állandó, élő kapcsolatot jelent majd a felvidéki magyarsággal.