Megosztotta Európát a vétó
Vezető politikusok és a külföldi sajtó össztüzébe került Magyarország és Lengyelország, miután megvétózták az unió következő hétéves költségvetését és az EU milliárdos koronavírus-helyreállítási alapját. Közben egyre többen látják át, hogy mire megy ki a játék, és olyan országok politikusai is kiállnak mellettünk, amelyeknek amúgy sürgősen szükségük van a helyreállítási alapra.
„Az EU szakítópróbája, válság, állóháború, irányváltás, blokád…” – így írtak a nyugat-európai lapok a múlt heti vétóról, amelyre azután került sor, hogy a júliusi EU-csúcson született megállapodás ellenére az Európai Unió Tanácsának német soros elnöksége és az Európai Parlament tárgyalói megállapodtak, hogy az unió költségvetését és a források kifizetését összekötik a homályos és definiálatlan, ezért akár önkényesen is alkalmazható jogállamisági kritériumokkal.
Az Európai Parlament tárgyalódelegációja nevében Petri Sarvamaa finn néppárti EP-képviselő jelentette be, hogy „sikerült kapcsolatot teremteni az uniós források felhasználása és a jogállamiság tiszteletben tartása között”.
Az unió először hozna létre olyan eddig példátlan mechanizmust, amely lehetővé teszi a források megvonását azoktól a kormányoktól, „amelyek nem tartják tiszteletben az európai értékeket, köztük a jogállamiságot”. A nyilatkozat értelmében nemcsak az EU-s forrásokkal kapcsolatos konkrét jogsértés, hanem „tágabb jogállamisági problémák” esetén is meg lehet indítani az eljárást, és ez az új politikai feltételrendszer a következő hosszú távú pénzügyi keret, valamint a koronavírus-járvány okozta károk helyreállítását célzó intézkedéscsomag részét képezheti. Mindez ellentétes az uniós alapszerződéssel: nem egyéb, mint a szerződés módosításának burkolt kísérlete, amihez hiányzik az összes tagállam felhatalmazása, tehát az uniós alapszerződés megsértése.
Ezek után a magyar kormánynak nem volt más választása: zéró végösszegű játszmába kezdett, hogy elejét vegye a zsarolásnak. Jogilag sem tehetett másképp, mivel a magyar parlament 2020. július 14-én megszavazta, hogy Magyarország csak jogállami feltételek nélkül támogatja az uniós költségvetést és a mentőcsomagot. A feltételeink között szerepelt továbbá, hogy a folyamatban lévő hetes cikk szerinti eljárásokat zárják le, a közös EU-hitelt kizárólag a gazdaság fejlesztésére lehessen felhasználni, a gazdagabb tagállamok ne kaphassanak több pénzt a szegényebbeknél, és ne részesülhessenek támogatásban felülről vezérelt, civilnek álcázott politikai tevékenységet folytató szervezetek.
A vétót Brüsszel annak ellenére provokálta ki, hogy a magyar álláspont világos volt. Varga Judit igazságügyi miniszter múlt kedden a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak adott interjújában leszögezte, hogy zsarolásról van szó, miközben „egy perc alatt átmehetne Magyarország jóváhagyásával egy olyan mechanizmus, amely a tagországok állam-, illetve kormányfőit tömörítő Európai Tanács júliusi megállapodásában szerepelt. Abban szó sem volt jogállamisági mechanizmusról.” Az igazságügyi miniszter hozzátette, hogy a jogállamiságot nem lehet annak megsértésével megvédeni. A következő hétéves költségvetést és a koronavírus-csomagot ugyanis olyan feltételekhez akarják kötni, amelyeket bármikor önkényesen alkalmazhatnának a nekik nem tetsző tagállamokkal szemben.
Magyarország és Lengyelország kormánya nem tesz mást, mint országuk érdekeit védi. Erről írt Tim Gerber a Heise.de kiadó online magazinjában megjelent véleménycikkében. „Autokraták és populisták – így gyalázzák őket, sőt még az EU-ból való kizárásukat is követelik, miközben nem veszik figyelembe, hogy az EU sokat dicsért jogállamisági mechanizmusa gazdasági fenyegetést jelent Lengyelország és Magyarország számára” – fejti ki a szerző, arra hívva fel a figyelmet, hogy a jogállamisági mechanizmussal olyan eszközt teremtettek, amellyel ellehetetleníthetik egy kisebb ország működését.
„Az elveket betartóknak nincs mitől félniük – hangoztatják a vita során. Valóban? A varsói és a budapesti kormány esküszik, hogy betartják a jogállamiság kritériumait. Ha ez így van, akkor miért vétóznak? Azért, mert a jogállamisági mechanizmust eszközként lehet felhasználni ellenük, és ez a félelem nem alaptalan, mivel a mechanizmusból hiányoznak az objektív kritériumok, amelyeket minden tagállamra egyformán alkalmazni kell. Ha a jövőben megállapítják, hogy egy adott tagállam megsérti a jogállamiságot, az uniós szerződések szerinti tényleges kifizetéseket nem kell teljesíteni. A jövőben az ilyen döntéseket kétharmados többséggel hozzák meg. Nem az számít tehát, hogy egy adott kormány mit tesz a valóságban a jogállami normák betartásáért, hanem az, hogy képes-e kellő befolyást gyakorolni a bizottságban és a tanácsban.”
A szerző szerint e tisztán politikai kritériumok alapján nem valószínű, hogy Németország ellen jogállamisági eljárást indítanának, de egy olyan kis országnak, mint például Magyarország, kevés rá az esélye, hogy meg tudja védeni magát attól, hogy a nagy nettó befizetők megvonják tőle a pénzt.
A szerző azt is szemére veti Németországnak, hogy a nyílt viták során gyakorta úgy tesz, mintha Magyarország és Lengyelország Brüsszelben csak a gazdagok alamizsnájára várna, és rá lenne utalva a „fukaroktól” (Ausztria, Dánia, Hollandia és Svédország) lehulló morzsákra. Aki ezt gondolja, jól tenné, ha elképzelné, hogy nézne ki az EU, ha ez a két ország nem lenne a tagja (például védővámok, határellenőrzés), és hol tartana nélkülük ma a „fukar országok” gazdasága.
Közéjük tartozik Hollandia is, ezért nem meglepő, hogy a holland Szabadságpárt vezetője, Geert Wilders fiskális szempontok miatt állt ki a magyar és a lengyel vétó mellett. „Milyen nagyszerű hír! A hihetetlenül őrült tervet, amely szerint százmilliárd holland eurót adunk Brüsszelnek a költségvetésbe, amit azután továbbadnak Dél-Európának, Orbán úr megvétózta. Milyen hatalmas hős ez az ember! Szeretném kérni a miniszterelnököt, hogy támogassa Orbán úr vétóját! Akkor elkölthetjük a pénzt Hollandiában az egészségügyre, a nyugdíjakra és a gazdaságunkra ahelyett, hogy Brüsszelbe, Olaszországba és Franciaországba küldenénk!” – találta fején a szöget a holland ellenzéki politikus. A fukar négyek ugyanis a legszívesebben kihátrálnának a válságtól szenvedő déli államok megsegítéséből.
Olaszország azon országok közé tartozik, amelyeknek sürgősen szükségük lenne a járvány utáni helyreállítási forrásokra, ám Marco Zanni, az olasz Liga EP-képviselője szerint mégis hiba lenne a kialakult helyzetért kizárólag Magyarországot és Lengyelországot okolni. A két ország ugyanis kezdettől fogva nyilvánvalóvá tette, hogy mi az álláspontjuk az uniós pénzek jogállamisághoz kötéséről. Marco Zanni nem a magyar és lengyel vétót okolja a helyzetért, hanem az Európai Parlamentet, amely szerinte is kifejezetten kereste a konfliktust.
Az Olaszország Testvérei párt több tagja is kiállt a magyar–lengyel vétó mellett. A párt alelnöke, Francesco Lollobrigida szerint Brüsszel független, demokratikus országok jogalkotásába akar beavatkozni csak azért, mert azok kormánya nem követi a liberális elképzeléseket. Jogos és érthető a magyarok és a lengyelek vétója, amit szabadságuk védelme érdekében léptek meg, tette hozzá.
A jogállamisági kritériumok kapcsán a kettős mércére és a német jogsértésekre hívta fel a figyelmet Joachim Kuhs, az Európai Parlament költségvetési bizottságának tagja. Szerinte is „súlyos hibát követett el az EU azzal, hogy összekapcsolta az állítólagos lengyel és magyar demokráciadeficitet az unió hosszú távú költségvetésével és a helyreállítási alappal”. Kuhs szerint mindaddig, amíg Németországban a másként gondolkodókat terrorizálják, kirekesztik és megrágalmazzák, amíg a legnagyobb ellenzéki pártot ellehetetlenítik, amíg az adófizetők pénze propagandacélokat szolgáló civil szervezetekhez folyik, amíg AfD-s politikusokat támadnak meg a nyílt utcán mindenfajta felelősségre vonás nélkül, a Merkel-kormánynak nagyon vissza kellene fognia magát, amikor más országok állítólagos demokráciadeficitjét kritizálja. Kuhs nyilatkozatában leszögezte, az AfD uniós parlamenti delegációja támogatja Lengyelország és Magyarország kormányát abban, hogy nemzeti szuverenitásukat megvédjék Berlin és Brüsszel támadásaival szemben.
A magyar és lengyel vétóról is egyeztettek az uniós állam- és kormányfők múlt csütörtök esti videókonferenciáján, ahonnan kiszivárgott, hogy a vétót bejelentő Magyarország és Lengyelország mellett már Szlovénia is kritikus a megállapodással szemben.
Orbán Viktor miniszterelnök szerint egyértelmű, hogy a jogállamisági kritériumok mögött valójában a migránsok ránk kényszerítése áll. A miniszterelnök szerint a többségi döntés esetén bele tudna szólni a bizottság a magyar belpolitikába, és akkor be kellene engedni a migránsokat.
De ez még nem minden. Van a mentőcsomaggal egy másik probléma is: a válságkezelő program valójában hitel. „Az EU nem pénzt, hanem hitelt akar adni a szegényebb vagy bajban lévő tagállamoknak: közösen veszünk fel hitelt 30 évre. Ha egy ország pénzügyileg bebukik, akkor nekünk kell kifizetnünk az adósságát. Ha ebből ki lehetne maradni, az jobb lenne, de a bajban lévő országok érdekében nem maradunk ki” – hangsúlyozta a szolidaritás fontosságát a miniszterelnök, hozzátéve, hogy ha mégsem lépne működésbe a válságkezelő alap, akkor Brüsszeltől függetlenül is megindulnak a magyar fejlesztési programok.
A miniszterelnök elmondta, hogy több mint 2,5 milliárd euró hitelt vett fel az ország, és mivel nem tudjuk, hogyan alakul a vita az unióban, ezt a pénzt azokra a fejlesztésekre fordítjuk, amiket az uniós válságkezelő programból befolyó pénzekből támogattunk volna.