Ángyán József szerint az MSZP sok vidéki embert megtévesztett a kampányban

A gazdakérdés az MSZP számára azt jelenti, hogy miként csökkentse a 700 ezer magyarországi mezőgazdasági egység számát a töredékére. Ne legyenek illúzióink, a földterületek megszerzése miatt mindenképpen megteszi ezt a Gyurcsány-kabinet, arról nem is beszélve, hogy hiába hencegnek azzal, miként nyertek teret vidéken a mostani választásokon. A falut, a gazdát továbbra is veszélyes ellenfélnek, hacsak nem inkább ellenségnek tekintik – mondta lapunknak a választások eredményét elemezve dr. Ángyán József, a Szent István Egyetem tanára, aki a Fidesz, illetve a Magosz képviseletében a Parlament padjaiban ül majd a következő négy évben.

– Alacsony volt a választási részvételi arány vidéken, ráadásul több helyen, például Somogy megyében a várttal ellentétes eredmény született. Sokan meg voltak győződve arról, hogy a vidék dönti el majd az idei választások végkimenetelét, s természetesen a jobboldal felé billenti a mérleg nyelvét. Miért nem jöttek be ezek a számítások?

– Mint kiderült, nagyon vegyes a vidék társadalma. A Magosz vezetőivel együtt én magam is azt hittem, hogy ha mozgósítjuk a gazdákat, akkor velük együtt a magyar falu is egy emberként mozdul. Csakhogy sok településen már nem találunk többet, mint tizenöt-húsz, valóban a földből élő gazdát. Ráadásul ez a gazdatársadalom is több rétegű, és sok függ attól is, hogy az ország melyik részén vizsgálódunk. Azokon a tájakon például, ahol régen nagy uradalmak voltak, s ahol ennek következtében jelentős lélekszámú cselédség élt, ott „a puszták népe” még ma is másoktól várja, mondják meg mit kell tennie. Ez a réteg nehezebben áll ki a saját érdekeiért. De ott van például Hódmezővásárhely és környéke, vagy a Kunság, ahol komoly hagyományai vannak az önálló gazdálkodásnak, ahol igencsak nyakas „parasztpolgárok” élnek. Olyanok, akik körömszakadtáig védelmezik saját érdekeiket. A szavazási eredmények teljes mértékben visszaigazolták mindezt.

– A baloldal idejében felismerte és ki is használta mindezt?

– Csak azt tette, amit mindig is tett létezése óta. Fölpiszkálta, magához édesgette, ha kellett, magához kényszerítette a leszakadó, az önállóságra képtelen rétegeket. Például azt a bizonyos régi cselédréteget. No meg azokat a falusiakat, akik munkanélkülivé lettek a vidéki nagy ipari vállalatok, állami gazdaságok, termelőszövetkezetek megszűnésével, és azokat is, akik a fenyegető városi szegénység elől menekültek falura. Nekik nem lehet olyan buzdító, hívó szavakat mondani, amelyek kilendítenék őket a segélyvárás állapotából. Őket csak „megvásárolni” lehet. Ezek a csoportok, ezek a rétegek azok, akik ma már a választásokat is a napi megélhetés kategóriájába sorolják. A jobboldal azonban már csak morális okokból sem léphet a szavazatvásárlás útjára.

– Ezeket a problémákat ismerte a Magosz a választások előtt, vagy szükség volt a vereséggel járó tapasztalatokra ahhoz, hogy megismerje?

– Azzal a problémával, hogy a gazdatársadalom nem tudja magával sodorni a vidéket, csak a választásokon szembesültünk. Én már a kampányban is érzékeltem valamit ezekből a gondokból, de elnyomtam magamban a kétségeket, mert teljes szívvel bízni és remélni akartam a változásban.

– Technikai értelemben mit tettek a szocialisták azért, hogy megdolgozzák a vidéket?

– Például közvetlenül a választások előtt rekord tempóban kifizették a támogatási pénzeket. Nemcsak az elmaradtakat, hanem előrehoztak bizonyos 2006-os kifizetéseket is. Világosan látható, hogy szándékosan halasztották el a korábbi kifizetéseket, hogy aztán az újakkal együtt pár héttel, nappal a választások előtt egy nagyobb összeget kaphassanak kézhez az emberek. Milliós nagyságrendű pénzeket kézbesített számukra a posta. Nemcsak a gazdákkal tették ezt, hanem a legkülönbözőbb társadalmi csoportokkal is. És persze voltak olyanok, nem is kevesen, akiknek eszük ágában sem volt végiggondolni, mi is történt valójában, még csak fel sem sejlett előttük, hogy ezek a pénzek nem nagylelkű adományok, hanem a gazdák jogos EU-s járandóságai. Örültek, hogy pénz állt a házhoz.

– Ezzel kioltották a magyar falvakban a Fidesz „rosszabbul élünk” kampányát is?

– Sok embernél nyilván igen. „Azt mondják rosszabbul élünk? Hát itt a pénz, miről beszélnek?”

– De ez csak az egyik technika volt, látható az is, hogy a baloldal újraélesztette a Rákosi-korszak híres kulákkampányát. Azaz összeugrasztotta a törekvő gazdaréteget és a falu leszakadó, és persze irigykedő szegényeit…

– Ezt a kártyát is kijátszották, de más tekintetben is visszaköszönt a történelem. Igen komoly nyomást gyakoroltak ugyanis a magyar falvakra és a nagygazdaságok bérmunkásaira azok a helyi vezetők, nagyvállalkozók, akik az MSZP érdekköreihez tartoznak. Mindez a járási titkárok kiskirályságait idézte vissza. Ígérgettetek, zsaroltak, fenyegettek. Ami éppen eredményre vezetett. Mindez kódolva volt akkor, amikor 2002-ben az önkormányzati választásokat is elvesztette a jobboldal. Az önkormányzati pozíciók ugyanis jelentősen befolyásolhatják a soron következő országgyűlési választásokat is, és ezzel a lehetőséggel is élt a baloldal.

– Jó kampánystratégiát választott a Fidesz?

– Teljesen hitelesnek tartottam a „Rosszabbul élünk!” vezérgondolatot, de törékenynek is. Sejteni lehetett, hogy az MSZP megfelelő feleletet ad majd erre, mint ahogy adott is például a falunak a választások előtti kifizetésekkel. Ami a saját programunkat, tehát a Magosz koncepcióját illeti, nagyon örültem, hogy sikerült egy erőteljes, markáns tervezetet kidolgozni. Én azon a véleményen voltam, hogy a program megszületése után azonnal indítsuk el vele a jobboldal kampányát! Többen viszont úgy látták, hogy csak az utolsó hetekben szabad nyilvánosságra hozni az elképzeléseinket, mert különben elorozzák őket. Az utóbbi nézet győzött. Én ma is azt állítom, hogy így nem adtunk elég időt az embereknek a program megértéséhez, a vele való azonosuláshoz. Ehhez jött az ellenséges és elhallgató média, úgyhogy voltak olyan foltjai az országnak, ahová el sem jutott a programunk. Kampányügyekben van még tanulnivalónk.

– Bebizonyosodott, hogy kellene végre egy erős vidékpárt, egy gazdapárt. Talán ez lehetne a megoldás… Miért ódzkodott a Magosz attól, hogy a 2005-ös agrárdemonstráció idején párttá váljon?

– Nem érzem illetékesnek magamat ennek a kérdésnek a megválaszolására, hiszen nem vagyok a Magosz tagja, ám mint a gazdák és a vidék iránt mélyen elkötelezett értelmiségi, szakértőként közelről figyelhettem a folyamatokat. Tény, hogy akkor felmerült ez a kérdés. A Magosz vezetése komolyan mérlegelte is a lehetőséget, de végül is elvetette. Inkább keresett egy olyan politikai szövetségest, aki elfogadja a programját. A Fidesz és a KDNP elfogadta, méghozzá fenntartások nélkül. Ma nagyon nehéz megmondani, mit hoz a jövő. Nekem úgy tűnik, jobb ha külön-külön erők artikulálják a polgári oldalon megjelenő érdekeket, akik aztán a választásokon és a kormányzati munkában viszont szoros szövetségben dolgoznak. A gazdák érdekei például önálló, kompakt érdekrendszert képeznek, még akkor is, ha az előbb éppen arról beszéltünk, hogy a gazdatársadalom is erősen rétegzett. Hasonló felismerésből jött létre a Fidesz és a KDNP CDU-CSU típusú stratégiai szövetsége is.

– Hogyan tovább? Milyen sors vár most a magyar vidékre?

– Alig telt el egy-két nap a választások után, a mezőgazdasági társas vállalkozások, vagyis az MSZP közeli nagyüzemek, mezőgazdasági rt.-k máris azt követelték, hogy a Gyurcsány-kormány ossza szét közöttük a Nemzeti Földalapban levő 500 ezer hektárt. Továbbra is elárasztja az országot a sok, bizonytalan eredetű, rossz minőségű külföldi élelmiszer. A kormány megszorító intézkedéseinek bizonyos hivatalok, intézmények, számunkra fontos hálózatok is a vesztesei lesznek. Tovább karcsúsítják, s ezzel teljesen lehetetlenné teszik az élelmiszer-higiéniai hálózatot. Arról nem is beszélve, hogy az MSZP választási győzelme után hazai raktárkapacitásokat keresnek például olyan nagy nemzetközi cégek, amelyek a génmanipulált fajták és technológiák elterjesztésével foglalkoznak. Ha nem szervezzük meg a megfelelő politikai, társadalmi ellenállást, a Gyurcsány-kormány egyszerű többséggel is átviheti a génmanipulált fajták termesztését liberalizáló törvényt a parlamentben.

– Ellenállás? Megint fizetnek majd…

– Miből? Aki látta a választások televíziós közvetítéseit, az egy kényszeredetten mosolygó, igencsak sápadt Gyurcsány Ferencet figyelhetett meg. Ő aztán igazán tudja, mit vett át saját magától! A győztesre már egy-két nappal a választási diadal után hullani kezdtek az általa szétvert épület téglái, gerendái. Államcsőd van. Azt hallani, hogy már azok a tőkés csoportok sem hajlandók előlegezni a kormánynak, akik eddig mindig mögötte álltak.

– Alig dobták be az emberek a szavazócédulákat az urnákba, két hét alatt máris 11 forinttal emelkedett a benzin ára. Ez volt az első pofon…

– A Kádár-korszakból ismert módon a választások másnapján elkezdték „független, bölcs” közgazdászokkal és érdekképviseletekkel – akik egyébként korábban mélyen hallgattak, vagy legalábbis akiknek a véleményéről a média egy hangot sem közvetített – adagoltatni a várható megszorításokat, hogy azután a „jóságos király” megvédhesse népét ezektől a durva lépésektől, és a nép örömmel és hálával fogadhassa a valamelyest kisebb mértékű, ám ugyancsak katasztrofális hatású lépéseket is. Gyurcsány Ferenc jól megtanulta ezt a leckét abban a körben, ahol szocializálódott, a módszerek a régiek. Van abban is valami félelmetes, hogy az MSZP első, kormány-előkészítő ülésén hét nagy program szerepelt, ezek közül az egyik – így mondták – a „gazdakérdés” volt… Nagyon naivnak kell lennie annak, aki azt hiszi, hogy ezen a tanácskozáson a gazdák megmentéséről és támogatásáról folyt a szó. A gazdakérdés ugyanis az MSZP számára azt jelenti, hogy miként csökkentse a 700 ezer magyarországi mezőgazdasági egység számát a töredékére. Ne legyenek illúzióink, a földterületek megszerzése miatt mindenképpen megteszi ezt a Gyurcsány-kabinet, arról nem is beszélve, hogy hiába hencegnek azzal, miként nyertek teret vidéken a mostani választásokon. A falut, a gazdát továbbra is veszélyes ellenfélnek, hacsak nem inkább ellenségnek tekintik. Ezt tükrözik a korábbi kormány-előterjesztések is.

– A Magosznak a parlamentben öt képviselője ül a Fidesz frakciójában. Milyen lehetőségeket nyújt ez a szervezetnek a jövőben?

– Ami az ellenzéki oldalt illeti, a gazdák képviselőcsoportjának feladata lesz szemmel tartani a vidék és a mezőgazdaság történéseit. Alkotó ellenzéki szerepre készülve minden olyan előterjesztést támogatni fogunk, ami a saját programunk megvalósítása irányába mutat, és minden olyan lépést a leghatározottabban elutasítunk, ami a gazdatársadalom, a vidék ellehetetlenítéséhez vezet és a minőségi agrár-szerkezetváltás végrehajtását akadályozza. Sőt előterjesztésekkel, ha kell, tiltakozásokkal is aktívan beavatkozunk a folyamatokba, felhasználva erre valamenynyi rendelkezésünkre álló parlamenti és parlamenten kívüli alkotmányos eszközt. Ráadásul mindezt már a nagy nyilvánosság előtt tehetjük, talán a média sem tudja majd agyonhallgatni a kezdeményezéseinket.

– Mit tehetnek azért, hogy beláttassák végre a vidék minden lakójával, miféle veszély fenyegeti a továbbra is hatalmon maradt MSZP részéről?

– Sajnos a tapasztalataink alapján azt kell mondanom, legyünk bármenynyire ügyesek és hitelesek, a vidéki emberek jó részének meg kell élnie a problémákat, a saját bőrén kell éreznie a gondokat ahhoz, hogy higgyen nekünk. Fájdalmas, de a Gyurcsány-kabinet, vagy ahogy szeretik önmagukat nevezni: a II. Gyurcsány-kormány éppen elég alkalmat ad már most is erre. Mi a programunkkal és az erőinkkel készen állunk arra, hogy a magyar gazdatársadalom és vidék érdekeit kormányzati pozícióba jutva hatékonyan képviseljük.

Sinkovics Ferenc