– A Magyar Európai Üzleti Tanács (HEBC) éves jelentése amellett, hogy elismeri a kormányzat eredményeit például a munkahelyteremtés vagy az államháztartási hiány leszorítása terén, kritikákat is tartalmaz. Azt írják például, hogy a kormányzati intézkedésekkel kapcsolatban nagyobb kiszámíthatóságra, az unióval ugyanakkor kevesebb konfrontációra lenne szükség.

– A HEBC-vel, ahogyan más szervezetekkel is, folyamatos kapcsolatban állunk, konzultációs irodát tartunk fenn, így a véleményüket jól ismerjük. Nekik is, ahogyan a gazdasági élet más szereplőinek is elmondtam: a különböző intézkedéseket, kormányzati lépéseket akkor tudjuk objektíven vizsgálni, ha figyelembe vesszük azt is, milyen körülmények között születtek. A magyar és a nemzetközi gazdaság mostani helyzetében véleményem szerint alaposan előkészített, de gyors döntésekre és rugalmasságra van szükség. Aki nem veszi figyelembe a minket körülvevő gazdasági környezetet, az könnyen rossz irányba indul, s a nemzetközi gazdaság helyzetének figyelembevétele nélkül Magyarországról sem lehet objektív és teljes képet alkotni. Ami minket illet, törekszünk a rendszeres párbeszédre, szívesen meghallgatjuk a különböző érveket, véleményeket, de arra is ügyelnünk kell, hogy ne vesszen el az előbb említett gyorsaság és rugalmasság.

– De így nincs veszélyben a befektetők által sokat emlegetett bizalom?

– Ebben a kérdésben már az is vitatéma lehetne, hogy a bizalom egy elvont vagy egy számokkal, adatokkal mérhető és alátámasztható fogalom. Én azt gondolom, hogy utóbbi. Szerintem a bizalom jele, hogy 2012 végére a külföldi közvetlen tőkebefektetések magyarországi állománya elérte a 78,5 milliárd eurót, ami a GDP arányában 80,3 százalékot jelent. Ez ma a közép-európai térségben, vagyis a visegrádi négyeket és Romániát figyelembe véve a legmagasabb, utánunk a csehek 67,7 százalékkal következnek, a lakosság számához viszonyítva pedig Csehország mögött a második helyen állunk. De hadd mondjak egy másik megközelítést: a külföldi tőkebeáramlás, ami az ország reálgazdaságát egyik legjobban befolyásoló tényező, egy év alatt, 2011 és 2012 között a háromszorosára nőtt. Azt gondolom, hogy bizalom nélkül nem láthatnánk ilyen adatokat.

– Tehát a nagyobb kiszámíthatóságot elváró kritika dacára hazánkkal kapcsolatban él a befektetői bizalom?

– A jelek ezt mutatják. Emellett pedig akkor lehetne kiszámíthatatlanságról beszélni, ha a 2010-es induláskor, amikor a magyar gazdaság rendkívül nehéz helyzetben volt, kapkodni kezdtünk volna, stratégia nélkül. Mi azonban a helyzet feltérképezését, elemzését követően lefektettük az alapvető irányokat, amelyekhez azóta is tartjuk magunkat.

– Melyek voltak a legfontosabb következtetéseik?

– Kormányra kerülésünk után elsőként azt mértük fel, milyen is a minket körülvevő gazdasági környezet. Arra jutottunk, és az elmúlt három év is ezt igazolta, hogy világgazdasági válságról beszélni durva leegyszerűsítés. Ha például ázsiai partnerekkel tárgyalunk, joggal kérik ki maguknak, hogy hat-, nyolc-, tízszázalékos gazdasági növekedés mellett valaki válságot emlegessen velük kapcsolatban. Így tehát világgazdasági válság helyett célszerűbb a fennálló gazdasági rendszer törékenységéről vagy euróválságról beszélni. Ehhez a helyzethez igazítottuk a 2010-ben kidolgozott gazdasági stratégiánkat, amelynek egyik lényeges eleme a keleti nyitás. Ha ugyanis egy ország exportjának hetvenhat százaléka egy irányba megy, ráadásul egy olyan irányba, az Európai Unióba, ahol válságtüneteket, vagy legalábbis komoly megoldandó kihívásokat láthatunk, más célterületekre is koncentrálnunk kell. Ezért azt tűztük ki célul, hogy öt éven belül a magyar exportteljesítmény egyharmada Európán kívülre irányuljon.

– Ezzel ki lehet tartani az uniós válság végéig?

– Ha innen közelítjük meg a kérdést, akkor úgy tűnhet, mintha a válság, azaz egy átmeneti helyzet után minden visszaállna a régi kerékvágásba. A mi feltevésünk viszont az, hogy semmi nem lesz többet ugyanolyan, amilyen korábban volt. Alapvetően új irányra, új eszközökre van szükség, mert a válság előtti eszközök a nehéz időszak után sem lesznek használhatóak a jó teljesítmény elérése érdekében. Ennek jegyében határoztuk meg elérendő célként, hogy Magyarország legyen Európa termelési központja. Ez állt az intézkedéseink középpontjában.

– Európa termelési központja: nagyívű elképzelésnek hangzik.

– A válság világossá tette: az az ország tud sikeres lenni, amelyiknek erős a termelő szektora, erős az ipara. Ebből a szempontból három évvel ezelőtt elég mélyről indultunk, de már látszanak a pozitív jelek, például jelentős termelőkapacitások települnek Magyarországra. Beigazolódott, hogy jó döntés volt termelési oldalról kapcsolódni a német gazdasághoz, mert az ottani eredmények hazánkra is jó hatással vannak. Ezt az is mutatja, hogy az előző két évben a német vállalatok több mint hatmilliárd eurót fektettek be hazánkban, és több mint tizenötezer új munkahelyet hoztak létre. De természetesen nem ez volt az egyetlen lépés, amit a termelési központtá válás érdekében megtettünk. Ebből a megközelítésből alakítottuk át a szakképzési és a felsőoktatási rendszert, hogy az a lehető legjobban igazodjon a munkaerőpiaci igényekhez. Az állampolgárok életének megkönnyítésén túl ez volt az oka a bürokrácia csökkentésének, az Egyszerűbb Állam Program elindításának. És ezért alakítottuk át az adórendszert is, hogy abban ne a munka, hanem a fogyasztás legyen a középpontban, ezt a célt szolgálja az arányos személyijövedelemadó-rendszer, és igen, bevezettük a valóban arányos és méltányos közteherviselést is. Utóbbival kapcsolatban sokan a sérelmeiket fogalmazták meg, ugyanakkor látni kellett, hogy a 2010 előtti helyzet, amely a terhek döntő hányadát az emberek vállára helyezte, tovább nem tartható fenn. Helyre kellett állítani a költségvetési fegyelmet is, mert csak így lehetett megfordítani a trendet, hogy növekedés helyett csökkenhessen az államadósság. Büszkék vagyunk arra, hogy azon öt uniós tagország közé tartozunk, amelyek évről évre csökkenteni tudják az adósságukat, és arra is, hogy fenntartható módon három százalék alá csökkentettük a költségvetés hiányát. Mindezeknek köszönhetően is nőhetett a Magyarország iránti bizalom.

– Hangsúlyos cél volt a munkahelyteremtés is. Úgy sikerül, ahogyan tervezték?

– Mostanra százhatvanezer fővel dolgoznak többen, mint 2010-ben, tehát itt is érezhető előrelépés, amihez Európa legrugalmasabb munkajogi szabályozása is kellett. A munkahelyek számának növekedése nagyban köszönhető annak, hogy a német vállalatok több mint tizenötezer, de az amerikaiak is több mint tizenkétezer új munkahelyet hoztak létre.

– A keleti nyitást sikeresnek tartja?

– Mindenképpen. Olyan országokba indult export, amelyekbe korábban nem volt jellemző, s ezáltal olyan cégek kapnak lehetőséget, amelyeknek eddig nem volt erre esélyük. A hatékony eszközeinket, mint az újabb kereskedőházak nyitása, az Eximbank növekedő hitelezése, a Nemzeti Külgazdasági Hivatal (HITA) megerősödő tevékenysége, ennek rendeljük alá. Persze, én is látom, hallom azokat a véleményeket, amelyek szerint nem jöttek be a kormányzat elképzelései. A magam részéről viszont legalábbis furcsának tartom, hogy egy év után mérleget vonnak egy olyan gazdasági terület kapcsán, amelyre nyolc éven keresztül semmilyen figyelem nem irányult. Ez hosszú távú, többéves stratégia, amelynek meggyőződésem szerint meg is lesz az eredménye. Mindannyian tapasztaltuk, mennyien bírálták a gazdaság új, 2010-ben elindított irányát. Eközben azt látjuk, hogy Magyarországon nőnek a reálbérek, magasabb a nyugdíjak vásárlóértéke, mindez úgy, hogy csökken az államadósság, és tartósan három százalék alatt van a költségvetési hiány. De több a munkahely és csökkennek a rezsiköltségek is. A nagy rendszerek átalakítását ráadásul úgy hajtottuk végre, hogy a politikai stabilitás is megmaradt. Ilyen eredménysort szerintem kevés uniós ország tud felmutatni rajtunk kívül.

Bándy Péter

Dicséret és kritika

A kormányzat több intézkedését elismeri, ugyanakkor a döntések előtt előzetes konzultációkat és nagyobb kiszámíthatóságot kér múlt csütörtökön nyilvánosságra hozott éves jelentésében az Magyar Európai Üzleti Tanács (HEBC).

A dokumentum pozitívan értékeli például az új magyar Alaptörvényt, amelyet egy országstratégia megfelelő alapjának nevez: „Magyarország Alaptörvénye, jogrendjének alapja tartalmaz olyan elemeket, amelyek értékrendként szolgálhatnak egy országstratégia számára is. Gondolunk itt a magyarok szellemi tőkéjére, tehetségére, eredményeire és szorgalmára, amit nemcsak az Alaptörvény Hitvallása, de az üzleti világ is megfogalmaz, mint az ország legfőbb erejét és hozzájárulását Európa fejlődéséhez” – olvasható a jelentésben. „Az Alaptörvény Hitvallásában szereplő nemzeti együttműködés, közösen alakított jövő és a fiatal generációk elhivatottsága, szintén olyan értékek, amelyek nélkül országstratégia sem képzelhető el.”

A dokumentum megemlíti az Orbán-kormány több gazdasági eredményét, mint a túlzottdeficit-eljárás megszüntetése, a GDP-hez mért adósságszint csökkenése és az ipari termelés növekedése, de üdvözlendőnek nevezi azt is, hogy a kormányzat elismeri az oktatás össztársadalmi értékét és nemzetstratégiai jelentőségét. Szintén pozitívan értékelik a kis- és közepes vállalkozásokat segítő új adórendszert, valamint azt a kormányzati szándékot, amely ösztönzi a foglalkoztatást, valamint egyszerűsíti a munkáltatói és munkavállalói jogokat.

„Az állam- és közigazgatás területén jónak tartjuk az adminisztráció csökkentésére, a szabályozás és a jogalkotás egyszerűsítésére irányuló intézkedéseket, valamint az infokommunikációs rendszerek és az e-közigazgatás további fejlesztését” – szól az értékelés.

A Magyar Európai Üzleti Tanács ugyanakkor kritikát is megfogalmaz a kabinettel szemben: a fontos lépések előtti konzultációkat, nagyobb kiszámíthatóságot kérnek – megemlítik például a különadók területét –, s az Európai Unióval is inkább együttműködést, mint rendszeres konfrontációt várnának el.

A tizenöt esztendővel ezelőtt létrehozott HEBC-t az Európai Gyáriparosok Kerekasztalának tizennégy, hazánkban is működő tagvállalata alkotja: az ABB, az AkzoNobel, a British American Tobacco, a British Telecom, az Electrolux, az Ericsson, a GDF SUEZ, a Nestlé, a Nokia, az OMV, a Philips, az SAP, a Shell és az SKF.