Van egy olyan társadalmi csoport Magyarországon, amely egészségügyi kérdésnek, illetve sajátos szabadságproblémának tartja a kábítószerek ügyét… Ez a kör tüntetett a könnyű drogok legalizálása mellett nemrég a Vörösmarty téren. Tekintsünk el most attól, hogy Zsombor György, az Országos Polgárőr Szövetség alelnöke, a budapesti XI. kerületi rendőrkapitányság értékelő-elemzője szerint törvényellenes volt a tüntetés. Nemcsak a rendezvényt szervező Kendermag Egyesület bizonytalan jogállása miatt, hanem azért is, mert törvényellenes kérdésekben nem lehet demonstrációt rendezni. Márpedig a kábítószer-fogyasztás törvénysértésnek számít Magyarországon. A lényeg az, hogy a drogok olyan problémahalmazt jelentenek, amely messze túllépi az önveszélyesség határát. Azaz, a kábítószerek nemcsak a fogyasztóikat teperik le fizikai és szellemi értelemben egyaránt, de sok bajt és fájdalmat okoznak azoknak is, akiknek egyébként soha semmi kapcsolatuk nem volt a szerekkel. A drogok világa ugyanis éppen olyan, mint a prostituáltaké. Rendkívül sok bűncselekmény kötődik hozzájuk. Erről azonban nem beszél senki.

A szer csapdája

A kábítószer és a bűnözés kapcsolata meglehetősen bonyolult. Szakemberek szerint nem szabad kijelenteni például, hogy minden drogfogyasztó bűnöző, vagy elkerülhetetlenül az lesz, mert ez nem igaz. Érdekes különben, de inkább éppen maguk a drogok pártolói általánosítgatnak, sőt, mint látni fogjuk, ez az egyik leghatékonyabb fegyverük.

A magyar bűnüldözés és az igazságszolgáltatás, azaz a rendőrség és a bíróság két nagy csoportra osztja a drogfogyasztókat. Az első kategóriába sorolja azokat, akik csak alkalmanként élnek valamilyen – többnyire enyhébb – szerrel. Elszívnak egy házibulin egy marihuánás cigarettát, bekapnak egy extasy tablettát a hétvégi diszkóban.

Voltaképpen alkalmi fogyasztónak lehetne tekinteni azt is, aki háromhetente bead magának egy adag heroint. Itt azonban elérkeztünk a drogkérdés első csapdájához. A heroin ugyanis olyan kábítószer, amely megdöbbentő gyorsasággal ejti rabul fogyasztóját. Elég két-három hónap a függőség kialakulásához. Dr. Krecsik Eldoróda, a Fővárosi Bíróság bírónője úgy tapasztalta, egyre többen ugorják át a rászokás klasszikus fokozatait, egyre több az olyan kábítószeres, aki egyszerűen átlépi a füvet, illetve a diszkótablettákat, és rögtön a heroinnal kezdi.

A másik kategóriát az úgynevezett függők képezik. Ők azok, akik semmilyen körülmények között sem tudnak lemondani a szerről. Nemcsak az jellemző rájuk, hogy nap-nap után fogyasztanak valamilyen drogot, hanem az is, hogy a kábítószer és annak megszerzése tölti ki az életüket. Annak minden részletét és szegletét. Egy-egy bírósági eljárásban persze nagyon precízen meg kell húzni az alkalmi kábítószer-élvezet, illetve a függőség határát. Ez nem lehet találgatás vagy becslés kérdése, ez egyes-egyedül az igazságügyi szakértők dolga – mondta dr. Krecsik Eldoróda.

Ami a drogra való pénzért elkövetett bűncselekményeket illeti, ott már sokkal nehezebb meghúzni a határt az alkalmi fogyasztók és a függők között. Van olyan ugyanis, aki a hét végén fogyasztott extasyhoz sem tud másképpen hozzájutni, csak bolti lopásokkal, biciklitárolók feltörésével. Különben marad a kábszeres körökben is nagyon lenézett csavarlazító…

Pénzt, pénzt, pénzt!

A drog sokba kerül. Schőn Péter rendőr őrnagy, a BRFK Kábítószer Bűnözés Elleni Osztályának vezetője sorolta nekünk az árakat. Eszerint egy szál kábítószeres cigaretta 1500-2000 forintba kerül, egy tablettának, például a speednek pedig 2000-3500 forint között mozog az ára. Az LSD és a szintén hallucinogén hatású gomba 2000 forint, az igen kemény drognak számító heroin adagja viszont már 6000-8000 forint. A csúcsot ma Magyarországon az éppen terjedőben levő kokain jelenti. Adagját 16 000-20 000 forintért adják a dílerek.

Schőn Péter tapasztalatai szerint a különböző szerek napi fogyasztásának árát is érdemes figyelembe venni. Egy fűhöz, amphetaminhoz szokott drogos egyetlen nap akár 12 000 forintot is költhet a szenvedélyére. A heroin rabjai pedig 26 000 forintot is… A kokainhoz szokott drogosok költik a legtöbbet. Van olyan közöttük, aki egy-egy nap két, esetleg három adagot is elfogyaszt belőle. Ez adott esetben elérheti a 40 000-50 000 forintot is. Schőn Péter hozzátette, hogy a kokain, már csak az ára miatt is inkább alkalmi drognak számít, nem élnek vele mindennap a rabjai, a köztes időkben visszakapcsolnak, mondjuk a marihuánára.

Ha a rendőröket hallgatja az ember, kiderül, az alkalmi kábítószer-fogyasztás is rávihet valakit bűncselekmények elkövetésére. Egyre lejjebb csúszik a kábítószer-élvezők alsó korhatára, ezt egyébként mások, például dr. Krecsik Eldoróda bírónő is megerősítette. Ma már nem számít ritkaságnak a 15 éves kábítószer-élvező, s a szenvedély legfeljebb 30 éves korukig tartja rabságában a drogosokat. Addigra vagy leszoknak – ez a ritkább eset -, vagy teljesen tönkremennek, leépülnek és meghalnak. Dr Krecsik Eldoróda szerint van olyan, hogy megindul a vizsgálat valamilyen kábítószerügyben, de mire bírósági határozat születne, meghal a gyanúsított. Bármennyire is morbidnak tűnik, ez a valóság.

Tehát egy tizenéves számára a hétvégi diszkós drogozásra szánt 10 000-12 000 forint előteremtése nem könnyű. Arról nem is beszélve, mennyi pénzre van szüksége, ha a fű napi fogyasztójává vált, vagy áttért a heroinra!

A diszkódrogosok költségeit jelentősen emeli még, hogy az amphetamin, a speed, illetve az extasy nagyon sok folyadékot von el a szervezettől. Ennek következtében állandó és kínzó szomjúságérzetet okoz. Ezért zárják el aztán a tulajdonosok a diszkók vécéjében a hidegvíz-csapokat, s ezért emelik a háromdecis ásványvizek árát akár 600 forintra is a pultnál…

Megütötték, megkéselték

A könnyű drogokról amúgy azt terjesztik pártolóik, hogy ártalmatlanok. Még az alkoholnál is ártalmatlanabbak. Éppen erre hivatkozva szeretné legalizáltatni például a marihuánát Konrád György egykori író.

Ez persze nem igaz. Megjelent az egyik napilapban egy svédországi tudományos vizsgálat eredménye. A több tízezer fővel folytatott felmérés adatai egyenesen ijesztőek és megdöbbentőek. Eszerint azok, akik ötvennél több alkalommal fogyasztottak marihuánát, hétszer nagyobb eséllyel lesznek skizofrének, mint akik távol tartották magukat a fűtől.

De bűnügyi tekintetben sem ártalmatlanok a könnyű drogok. Zsombor György, az Országos Polgárőr Szövetség elnöke, a budapesti XI. kerületi rendőrkapitányság értékelő-elemzője találkozott olyan esettel, amikor egy nyolcadik osztályos általános iskolai tanuló szinte teljesen kifosztotta a szüleit, minden fillért kivett a zsebükből, mindent eladott a lakásból, csak hogy meg tudja venni soros adagját.

Zsombor György úgy látta, van egy fajta fokozatosság is. A fiatalok először az iskolatársaikat lopják meg, azután a testvérüket, majd a szüleiket, végül pedig jönnek a bolti lopások, utána pedig a rablások. Zsombor György több konkrét esetet is említett még. Azt is, amelyben négy 17 éves fiú keményen megzsarolt egy fiatalabb kamaszt. Összeveréssel, tönkreveréssel fenyegették, de még halált is ígértek neki, ha nem hoz pénzt otthonról. És ő csak úgy tudott hozni, hogy ellopta. Mind a négyen a heroin rabjai voltak már.

Dr. Krecsik Eldoróda pedig két fiatal fiút és egy lányt említett, akik egy „fegyvernek látszó tárggyal”, azaz egy játékpisztollyal végigrabolták fél Budapest gyógyszertárait. Volt, ahová háromszor is visszatértek. Általában zárás előtt érkeztek az üzletbe, egy hirtelen mozdulattal az alkalmazott halántékához szorították a pisztolyt, és követelték a bevételt.

És talán még ennél is szomorúbb az az eset, amikor 2001 tavaszán meggyilkoltak egy asszonyt, az önkormányzat egyik dolgozóját a XI. kerületben A vizsgálat kiderítette, hogy a saját fia ölte meg, aki pénzt követelt tőle, de nem adott neki. Pénzt, amit kábítószerre akart költeni.

Zsombor György azt mondta, a XI. kerületi rablások 60-70 százalékában ott bújik a kábítószer mint indíték. Az esetek egy részében teljesen nyilvánvalóan, sokszor viszont csak tudhatóan, de nem bizonyíthatóan. Hiszen a rablás tettesének esze ágában sincs a kábítószerről is beszélni, nem akarja még ezzel is súlyosbítani a helyzetét.

Azokat, akik a kábítószerért lopnak, illetve rabolnak, e szenvedélyük révén ragadja meg az alvilág is. Tudják, hogy egy-egy függőnek – figyelem, nem elírás! – 300 ezer forinttól 900 ezer forintig terjedő összegre van szüksége egy hónapban. Van, akinek még többre. A függők persze lejtőn vannak, fizikai és szellemi szempontból egyaránt. Dr. Krecsik Eldoróda számtalan példa alapján mondta, hogy a függőségben szenvedő drogosok képtelenek fenntartani rendes életvitelüket, kimaradnak az iskolából, otthagyják a családjukat, kikerülnek a munkahelyükről, mert képtelenek ellátni a feladataikat. Csak egyetlen mód van már tehát arra, hogy pénzhez, s ezzel szerhez jussanak, a bűncselekmény. És az elvonási tünetek, különösen az igen agresszív heroin rabjainál egyre követelődzőbben jelentkeznek. Ez nem másnaposság, hanem merő görcs és tépő fájdalom.

Nincs idő megtervezni a bűncselekményeket, minden nagyon spontán történik. A drogosok a könnyebb ellenállás irányába haladnak. Ezért a legtöbbször vagy egy gyereket, vagy egy idősebb embert, illetve egy asszonyt támadnak meg.

Védekezés? Schőn Péter szerint, ha súlyos mértékben jelentkeznek valakin az elvonási tünetek, akkor már szinte beszámíthatatlan állapotba kerül. Nemcsak brutális és türelmetlen, de fájdalmat sem érez, s a lehetséges következményeket sem méri föl. Az őrnagy úgy véli, ha van igazi veszélye a kábítószer-fogyasztásnak és a kábítószerek terjedésének, a társadalomra nézve, akkor éppen ez az!

Schőn Péter is úgy tapasztalta, valósággal kiszipolyozzák a bűncselekményeket elkövető kábítószereseket az orgazdák vagy a dílerek. Schőn Péter őrnagy tapasztalatai szerint például egy autófeltörésből származó mégoly értékes, tehát 50-60 ezer forintos rádióért egyetlen adagnyi heroint adnak az orgazdák, illetve a dílerek. A mobiltelefon lett egyébként a legtökéletesebb fizetési eszköz a pénzen kívül ebben a világban. Bárhol, bármikor el lehet adni. Ám ezért is csak egyetlen adag jár általában, nem több.

Zsombor György tud olyanról is, amikor egy brillköves gyűrűért adtak egyetlen adag szert: látták a drogoson a dílerek, hogy bele fog menni az üzletbe, annyira ki van már készülve.

Amikor egy bírósági eljárásban szó kerül a kábítószer-fogyasztásról is, dr. Krecsik Eldoróda bírónő mindig megkérdezi, honnan volt pénze az illetőnek a drogra. Általában azt a válaszolják neki erre, hogy örököltek.

Kényszerdílerek

Nem lehetnek illúzióink. Schőn Péter kijelentette, Magyarország nemcsak tranzitállomása a kábítószernek, hanem célországa is. Sőt! A helyzet az, hogy Magyarország klímája sokkal kedvezőbb a marihuána termesztésre, mint mondjuk Hollandiáé. Van, amikor persze már a klíma sem számít. A rendőrség például egy ház padlásterében speciálisan kiképzett, hő- és páraszabályozóval, mesterséges szellőzéssel ellátott padlástérben kialakított marihuánatermesztő helyre bukkant. A BRFK őrnagya pontosan tudja, hogy már kábítószer-laboratórium, sőt egy tablettázó üzem is működik az országban. A drog átutaztatásához szükséges depókról nem is beszélve.

Magyarországon egyébként elsősorban török és albán kereskedők kezében van a hazai kábítószerpiac, legalábbis a legfelsőbb szinten, mondta Bodnár Zsolt ezredes, a BRFK Nyomozó Főosztályának vezetője. Hozzátette, hazai körök is próbálnak bekapcsolódni a nagybani üzletbe, de csak nagyon óvatosan és mérsékelten. Bodnár ezredes úgy vélte, a dílerek jelentős része viszont már a magyar alvilág tagjaiból kerül ki. Ôk korábban általában autófeltöréssel, autólopással foglalkoztak. Az itt szerzett kapcsolataikat és tőkéjüket használták fel aztán arra, hogy beszálljanak a jobban jövedelmező drogüzletbe.

Bodnár Zsolt szerint van egy kifejezetten érdekes csoportja a dílereknek. Ezek az emberek az úgynevezett számítógépes bűnözők – kártyacsalás, telefonkikódolás, elektronikus pénzlehívás, számítógépek alkatrész-csempészése stb. – képzett köréből rándultak át a drogok területére. Elsősorban kiterjedt internetes kapcsolataiknak köszönhetően. Ôk vannak benne például az extasy tabletták importjában.

Könnyen lesz díler, méghozzá utcai díler a fogyasztókból is. Maguk is valamelyik szer rabjai, s tulajdonképpen az újabb és újabb adagokért vállalják a különféle drogok terjesztését. És ez persze kemény bűncselekménynek számít.

Dr. Krecsik Eldoróda bírónő feleleveníti egy igen jó képességű főiskolás fiatalember esetét. Valamilyen probléma keletkezett a magánéletében, labilissá vált. A kábítószerhez nyúlt, hátha az segít. És úgy érezte, hogy segített is. Végigjárta a lépcsőfokokat, amphetaminnal kezdett, aztán jött az LSD, majd a heroin. A heroin, amely a szakemberek szerint akár egy hónap alatt is a poklok legmélyebb bugyrába ránthatja a rabjait. A fiatalember először otthagyta a főiskolát, elment dolgozni, hogy fedezni tudja valamiből a szerre valót. Pár hét alatt azonban annyira leromlott a fizikai és a szellemi állapota, hogy képtelen volt ellátni a munkáját. Díler lett.

Az édesanyja látta, miként csúszik egyre lejjebb és lejjebb, de semmit sem tudott tenni. El is vitte őt a bánat és a sok idegeskedés. És ez a fiatalember most azzal a tudattal kénytelen élni, hogy nemcsak a saját tragédiájáért felelős, hanem az édesanyja haláláért is. A bírónő hozzátette, nagyon sok esetben történik meg, hogy a drog körül kipattanó viták, veszekedések, konfliktusok családokat zilálnak szét.

Hogy milyen mértékben terjed a kábítószer-élvezet hazánkban, azt az is mutatja, hogy hallatlanul megnőtt a fogyasztó dílerek száma az utóbbi években. Maguk a drogosok vallották be a rendőröknek, hogy azelőtt fél napba is beletelt, míg valahol szerhez tudtak jutni. Ma fél óra kell hozzá.

A dílereknek, különösen ha maguk is fogyasztók, illetve függők, semmilyen fenntartásaik nincsenek. A modern üzleti filozófiának megfelelően szeretik a visszatérő vevőket, adott esetben kedvezményekre, hitelekre is hajlandóak, de csak a biztos forgalom reményében. Az elszámolásokból persze időnként viták lesznek, a vitákból pedig leszámolások. A majd tíz évvel ezelőtti budapesti Gesztenyés kertben történt hidegvérű gyilkosság olyan volt, mint egy kivégzés. Drog állt a hátterében. Aztán: Újpesten holtan találtak egy fiatal férfit a Duna-parton, a rendőrség szerint valószínűleg itt is szerepet játszott a kábítószer. Hosszan lehetne sorolni még az effajta eseteket.

És arról sem szabad megfeledkezni, hány magyar fiatal nő, illetve lány lett drogfutár, és hányan buktak le közülük. Nemegyszer különös, a romantikus Júlia regénysorozatba illő esetek történnek. Dr. Krecsik Eldoróda bírói pulpitusa előtt állt például egy fiatal magyar lány, aki megjárta a futárok útját. Először Olaszországba kellett utaznia, ott találkozott az összekötőjével, egy amerikai férfival, akit máskülönben gyilkosság miatt köröztek. Mind a ketten elutaztak Brazíliába, ott elköltöttek két mézédes hetet, majd a lány hazaindult, duplafalú bőröndjében a nagy értékű kokainszállítmánnyal. Ferihegyen azonban lebukott. Letartóztatását követően a magyar rendőrség eljutott három fekete férfihoz. Mindenféle papír és dokumentum nélkül tartózkodtak Magyarországon már évek óta. A hollywoodi szépségű lány az ő hálójukba került. Schőn Péter szerint egyébként a tehetősebbek kábítószerét, a kokaint főként nigériaiak terjesztik Magyarországon. Megosztotta a szakembereket a most, március 1-jén bevezetett törvényi enyhítés a fogyasztókkal szemben. A könnyű drogok liberalizációjáért küzdő körök veszélyes tévhitbe sodorták a közvéleményt. Azt az általánosító látszatot igyekeztek ugyanis kelteni, hogy Magyarországon minden drogos börtönbe kerül. Ennek következtében a közvélemény egy része ma is úgy tudja, hogy a Btk. 1999. március 1-jén hozott szigorító módosítása sok-sok olyan fiatalt jutatott rács mögé, aki éppen csak kipróbálta a drogok valamelyikét, illetve alkalmi fogyasztóvá vált. Schőn Péter őrnagy azonban elmondta, hogy Budapesten például csak azért, mert kábítószert fogyaszt, senkit sem zártak börtönbe.