A rendezvényen az ország távhőszolgáltatóin kívül az energetikában érintett szakmai cégek is képviseltették magukat. Megvitatták a magyar távhőszektor jövőjét, az árszabályozás kérdéseit. Kiemelten fontos a távhőszakma érdekeinek képviselete, illetve azok érvényesítése – fogalmazta meg a célt Fekete Csaba, a MaTáSzSz elnöke.

A MaTáSzSz a távhőszektor meghatározó részét képviseli, a lakásszámot alapul véve a távhőszektor 86%-a a MaTáSzSz tagja. A budapesti távhőszolgáltatás az országos 650 ezer lakásszám 1/3-át lefedi, tehát igen jelentős súllyal bír. A magyar távhőszektor mintegy kétmillió ember ellátásáért felel, ami azt jelenti, hogy a lakosság 1/5-e valamilyen szempontból találkozik a távhővel. A kimutatások szerint 100-250 ezer forint közötti az éves távhőköltség a különböző távhőrendszerekben. Helyszínenként óriási a különbség, amely nem abból következik, hogy valaki nagyon jól, vagy nagyon rosszul végzi a dolgát, hanem abból, hogy a távhő a helyi adottságok függvénye. Ahol alacsony a távhő ár, ott nagyon olcsón áll rendelkezésre valamilyen hőforrás.

A távhő jövője a szakma szerint csak versenyképes árral lehetséges, aminek három tényezője van, amelyek közül első az olcsó hőforrás. A drága infrastruktúra adottsága a távhőnek. Az ezzel szállított olcsó hőforrás összege azonban még mindig versenyképes árat eredményez.

A másik tényező a szolgáltatók hatékony működése. A magyar távhő szektornak vannak tartalékai, ugyanakkor csak a hatékony működéssel nem oldható meg a versenyképes hőszolgáltatás, hiszen az összköltség 70%-át a hődíj jelenti, és csak 30% a saját költség, amit a hatékony működés befolyásolhat. Nyilvánvaló, hogy a hatékony működésre fordított energiánál lényegesen hatékonyabb az olcsó hőforrás megtalálása.

A harmadik fontos tényező, hogy bővülnie kell a távhőnek. A jelenlegi tendenciák azt mutatják, hogy egyre több házat leszigetelnek, egyre alacsonyabb a fajlagos hőfogyasztása a lakásoknak. Ezeket a folyamatokat kizárólag bővüléssel lehet ellensúlyozni, ami alapvető kérdés a távhőszolgáltatásban, ám jelenleg a lakossági területen bővülés nem igazán érhető el.

A MaTáSzSz kiemelten kezeli a KÁT-nak nevezett kapcsolt villamos-energiatermelés támogatása, valamint a távhő árszabályozási kérdését, amely utóbbi átkerül önkormányzati hatáskörből a minisztériumhoz. Mindkét területen olyan szabályozás szükséges, amely lehetővé teszi a távhő további működését. A törvényalkotásban a szövetség a távhőszolgáltatók szempontjait, érdekeit kívánja képviselni. A távhőrendszerek, illetve a szolgáltatók rendkívül rugalmatlanok olyan szempontból, hogy akár durva beavatkozások eredménye is sokára jelenik meg, ugyanakkor utána irgalmatlan sok pénzbe kerül ezeket pótolni. Ha tehát lehetetlen helyzetbe kerülnek a távhőszolgáltatók, akkor a felújítás, illetve a fejlődés, vagy bővülés terhére tudnak megspórolni pénzt, ami mindenképpen elkerülendő.

A különböző távhőszolgáltatási rendszerek nagyon eltérőek. Egyes esetekben, ahol a távhőszolgáltató a teljes termeléssel rendelkezik – tehát nemcsak az elosztórendszerrel –, ott csak a fogyasztói ár kerül szabályozásra. Máshol olyan struktúra látszik, ahol a kapcsolt termelés egy harmadik fél által megvalósított projekt. A harmadik struktúra az, amikor a távhőszolgáltató csak az elosztó rendszerével rendelkezik. Ekkor mindkét oldalon szabályozásra kerül az ár. Az ár szabályozásakor tehát figyelembe kell venni, hogy az különböző hatással van a különböző struktúrákra. A távhő árszabályozásában nincs realitása az országosan egységes távhőtarifának. Csoportosítva a távhőszolgáltatókat, a csoporton belüli egységes tarifának sem igazán vannak meg a feltételei. A MaTáSzSz egységes metódusban, egyfajta árképlet szerinti ármegállapításban látja a lehetőséget, ezt tartja szakmailag indokolhatónak, ugyanakkor remény van arra, hogy a törvényalkotói, vagy politikai szándékkal is találkozik ez a megoldás.

Várkonyi György, az egri távhőszolgáltató vezetője a konferencián elmondta, hogy vállalatuk mintegy ötezer lakást és több mint kétezer lakásnak megfelelő intézményt lát el távhővel Egerben. Már 1992-től megpróbálták a mérés szerinti elszámolást megoldani, kicserélték a hőközpontokat, illetve az önkormányzattal szorosan együttműködve a panelprogramban – hőszigetelésben, ablakcserékben – is részt vettek. Ennek eredményeképpen a korábbi 220 000 GJ-os fogyasztás tavaly már 170 000 GJ-ra zsugorodott, miután a hőszigetelés és az ablakcserék körülbelül ilyen mértékben javították a házak minőségét. Jelenleg egy meleg vizes kazánrendszerből, illetve gázmotoros kiserőművekből biztosítják a hőt, menekülve a gázár folyamatos emelése elől, megcélozva egy biofűtőmű létrehozását. A kormányzati döntések sajnos ennek ellentmondóak. Eger készen áll arra, hogy a távhőt korszerűen, jó hatásfokkal működtesse. A szolgáltatást mindig abból a hőtermelő berendezésből igyekszik biztosítani, ami a lakosságnak a legkedvezőbb – tette hozzá Várkonyi György.

H. Szováti Miklós, a győri szolgáltató igazgatója szerint van egy törvényhozói és egy szakmai szándék, ami az új díjmechanizmust illeti. 2011. április 15-étől a távhő hatósági áras lett és központilag fogják megállapítani valamilyen formában. Ez az új díjmechanizmus a távhőtermeléssel, távhő tevékenységgel kapcsolatban felmerült indokolt költségekre fedezetet kell, hogy nyújtson, különben nem tudnak működni a távhőszolgáltatók, valamint ösztönöznie kell a költségcsökkentésre és a hatékonyság javítására. A meglévő energiaforrások terjesztését is elő kell segíteni, a különböző megújuló energialehetőségek (napenergia, hőszivattyú, geothermia, stb.) léteznek. De olyan puffer lehetőség, mint a távhő, amelybe mindenféle energiát be lehet táplálni, sehol nem áll rendelkezésre az év egészében. A díjmechanizmus a gazdaságilag indokolt beruházások megtérülését segítse, ellátásbiztonságot is adjon. Ha a költségeket nem tudja fedezni a szolgáltató, akkor csak a tulajdonoshoz tud fordulni segítségért, márpedig a tulajdonos jelen pillanatban mindenütt a helyi önkormányzat. Akár árképlet lesz, akár más, ezek a sarkalatos kérdések – mondta el a távhőkonferencián H. Szováti Miklós.