– A szocialisták azzal kampányolnak, hogy a fideszes EP-képviselők szerintük rossz teljesítményt nyújtottak az elmúlt ciklusban. Mit szól ehhez?

– Elkezdhetjük számolni, hogy melyik párthoz hány felszólalás, előterjesztés, kiállítás-szervezés, kerekasztal-beszélgetés fűződik, és szerintem jól jönnénk ki ebből, de nem szeretnék belemenni ebbe a játékba. Mégpedig azért nem, mert a szocialistáknak nyilvánvalóan jó, ha számháborúba kezdünk, mert addig sem az ő kormányzásukról beszélünk. Mi viszont azt mondjuk: bár ez a június hetedikei választás arról szól, kik képviselik hazánkat Brüsszelben, ugyanakkor jó alkalom arra is, hogy az emberek véleményt mondjanak a mögöttünk hagyott hét esztendőről, a kormány teljesítményéről. Az MSZP-nek valószínűleg ez fáj, ezért próbálják másfelé terelni a kampányt. De ha már a képviselői munkánkról beszélünk; jómagam a kulturális és oktatási bizottság első alelnöke vagyok az Európai Parlamentben. Vajon hányszor volt alkalmam találkozni a kulturális miniszter úrral az elmúlt öt évben és beszélgetni a munkánkról?

– Egyszer?

– Annyiszor sem. Pedig tudtam volna új és fontos információkkal szolgálni az oktatás területétől az Európa Kulturális Fővárosa projektig számos területről. De hadd tegyem hozzá azt is: a Fidesz delegálta azt a három magyar képviselőt is, aki a saját szakpolitikai területén az év képviselője tudott lenni, hiszen Gál Kinga, Járóka Lívia és Őry Csaba is elnyerte ezt a címet. Ezt az elismerést pedig minden esztendőben az Európai Parlament 785 képviselője ítéli oda. Mi mindvégig úgy tevékenykedtünk, hogy tíz-, illetve tizenötmillió magyar ember érdekeit képviseljük az EP-ben is. Megjegyzem, örültünk volna, ha be kell számolnunk az Országházban a munkánkról, ha lett volna kötelező meghallgatás a parlamenti szakbizottságok előtt, ám a kormánytöbbség nem volt kíváncsi arra, mit értünk el Brüsszelben.

– Nyilván akkor tudnak igazán eredményesek lenni az európai parlamenti képviselők, ha jól dolgozó, hatékony külpolitikát folytató kormány áll mögöttük. Ilyen tekintetben mennyire volt nehéz feladatuk?

– Akkor tudunk sikeresek lenni, ha egy erős Magyarország érdekeit tudjuk képviselni egy erős Európában. Öt éve vagyunk kint Brüsszelben, s ebben az időszakban a kormányzat teljesítménye minden képzeletet alulmúlt. A gazdasági növekedés például öt év alatt összesen volt kilencszázalékos, amivel a legutolsók vagyunk az unióban. Eközben a szlovákok harmincöt, a csehek, lengyelek huszonnyolc-harminc százalék körül fejlődtek, és valóban felzárkóztak a korábbi uniós tagországokhoz. De az államadósság mértékétől a belső hiányig számtalan területet lehetne mondani a gazdaságból, ahol rossz teljesítményt nyújtottunk, sajnos hosszú a lista. Az eurótól is messze vagyunk még, a forint instabilitására sem lehetünk büszkék. Ott tartunk, hogy lassan a szlovákokhoz vagy a szlovénekhez való felzárkózást kell kitűzni célnak, ami szomorú, hiszen 2002-ben még a térség éllovasai voltunk. De nézhetnénk mást is: a családpolitika rossz, a demográfiai mutatók kedvezőtlenek, a gazdák vagy a kis- és középvállalkozások támogatása, védelme tekintetében szintén nagyon gyengén teljesített a kormányzat. Ahová csak nézünk, lemaradást, problémákat, hiányosságokat látunk. Nagyon nehéz volt bármit mondani, ha minderről beszélnünk kellett Európában, hiszen nem csupán azt kellett elmagyaráznunk, hogy most miért ilyen rossz a helyzet, hanem azt is, miért nem tesz semmit a kormány a helyzet megváltoztatása érdekében.

– Európa tehát másfelé halad, mint mi?

– Lényegében pont ellentétesen. Az unióban a tudásalapú, versenyképes társadalom a cél, nagyon hangsúlyos a kutatás-fejlesztés, az innováció. Ehhez képest a magyar oktatás szintén ezer sebből vérzik.

– Pedig a magyarok hagyományosan híresek kreativitásukról, találmányaikról…

– Ezzel együtt a kutatás-fejlesztésre messze az uniós átlag alatt költünk, a világ száz legjobb egyeteme között pedig nincs magyar. Ebből is látszik, hogy a kormányzat fontos területekre nem fordít figyelmet, vagy éppen ezektől von el pénzt. Ha azt mondjuk, Európában a tudásalapú társadalom a cél, akkor az oktatási rendszert fejleszteni kellene. Ha azt mondjuk, kiemelt feladat a munkahelyteremtés, akkor támogatni, segíteni kellene a kis- és középvállalkozásokat, nem pedig sanyargatni. Az unióban éppen hogy leveszik a vállukról a terhet, hiszen tudják, hogy mennyi embernek adják ők a kenyeret. És cél Európában a negatív demográfiai folyamatok megállítása, megfordítása is, sokat tesznek azért, hogy több gyermek szülessen. Ehhez persze átgondolt családpolitikára, az óvodák, iskolák fejlesztésére lenne szükség. Nem is értem, hogy ha van működő, követhető példa, akkor a kormányzat miért nem próbálja a magyar viszonyokhoz igazítva alkalmazni.

– A Fidesz programbemutatóján Wilfried Martens, az Európai Néppárt elnöke meglehetősen keményen fogalmazott a szocialisták kormányzásáról, a 2006. októberi jogsértésekről, illetve a „hazudozó miniszterelnökről”. Hogyan értékelik Európában, hogy mindennek ellenére az MSZP még hatalmon lehet?

– Azt megértik, hogy a magyar alkotmány szerint nem volt mód a leváltásukra. Azt azonban sokan furcsállják, hogy a politika íratlan szabályait, az erkölcsi szabályokat miért nem tartja be és miért nem mond le a jelenlegi kabinet. Hiszen bevallották, hogy hazudtak, bevallották, hogy évekig nem csináltak semmit, és az ország helyzetét figyelembe véve az is bebizonyosodott, hogy nem is tudnak kormányozni. Európában bevett szokás, hogy a kormányfők, miniszterek távoznak, ha nem képesek megfelelő teljesítményre, vagy ha súlyos hibát vétenek, nálunk viszont a szocialisták ragaszkodnak a hatalomhoz. Nagyon fontos, hogy amint erre lehetőség van, a magyar választópolgároknak kell távozásra bírni őket.

– Ezért is lényeges az európai parlamenti választás?

– Ahogyan a beszélgetés elején is mondtam, ennek a választásnak kettős tétje van. Ebből az egyik valóban az, és főleg ez érdekli az embereket, hogy most mindenkinek lehetősége van véleményt mondani a kormány tevékenységéről. Mindannyiunk szavazata egyformán fontos és ugyanannyit ér, a köztársasági elnöké, a miniszterelnöké pontosan olyan súlyú, mint egy első választó fiatalé vagy egy nyugdíjasé. Nem mindegy, hogy milyen különbség lesz a két nagy párt között, és az sem, hogy mekkora lesz a részvétel. Gondoljunk csak arra, hogy az SZDSZ-nek csupán akkor van szüksége 200 001 szavazatra a bejutáshoz, ha ötvenszázalékos lesz a részvétel. Ha ennél kevesebben mennek el, akkor kevesebb vokssal is átléphetik a küszöböt. És jusson eszünkbe a 2004-es és 2008-as népszavazás is! 2004-ben nem mentünk el elegen, és nem fejeztük ki még egyértelműbben, hogy szeretnénk, ha határon túli testvéreink megkapnák a kettős állampolgárságot. Tavaly viszont a szociális népszavazáson elegen voltunk, és így nem csupán a tandíj, a vizitdíj és a kórházi napidíj szűnt meg, de ez vezetett ahhoz is, hogy formálisan felbomlott a koalíció, ami előrevetítette Gyurcsány Ferenc bukását, és a kormány nem valósította meg a társadalombiztosítással kapcsolatos elképzeléseit sem. Senkinek sem szabad tehát legyintenie, és azt mondania, ez a választás nem fontos, és egyébként is nyer a Fidesz. Sokunknak és együtt kell mondanunk, hogy elég, és egy másik kormány vezetésével be akarjuk bizonyítani: Magyarország többre képes. Nem lehet véletlen, hogy a szocialisták már országgyűlési jelöltlistákról szavaznak, nem hiszem, hogy képesek összeállítani és elfogadtatni még egy költségvetést. Szerintem már az ő fejükben is megfordult az előrehozott választás lehetősége, nekünk pedig egyértelműen a tudtukra kell adnunk, hogy az ország polgárainak elsöprő többsége ezt akarja. Aki tehát felelősséget érez hazánk sorsa iránt, annak ott a helye június hetedikén.

Bándy Péter


SCHMITT PÁL

1942-ben született Budapesten.

1965 okleveles közgazdász, 1992 doktori cím, Testnevelési Egyetem, 1994 címzetes egyetemi tanár, öt nyelven beszél.

1968, 1972 olimpiai bajnok, 1970, 1971: világbajnok párbajtőrben

Volt a Népstadion és Intézményei főigazgatója (1980–83), magyar nagykövet Madridban (1993–97) és Svájcban (1999–2002).

1989 óta a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, volt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság alelnöke, jelenleg protokollfőnök és a környezetvédelmi bizottság elnöke, 1999-től az Olimpikonok Világszövetségének elnöke volt.

2003–2007 a Fidesz alelnöke, 2004-től EP-képviselő, a Fidesz–MDF közös delegációjának vezetője.