Több mint huszonkét százalékot szerzett a Jobbik június hetedikén Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. A „jobbikos megye jobbikos települései” közé tartozik Mezőcsát is, amely Mezőkövesd közelében található. A városban, ahol az emberek mintegy negyede roma, a Fidesz győzött 55 százalékkal, a második a Jobbik lett 22 százalékkal, a harmadik pedig az MSZP, a szavazatok kevesebb mint 15 százalékát megszerezve. A lista másik végén az MCF Roma Összefogás és az SZDSZ található, hat, illetve öt szavazattal…

Aki bűnt követ el, bűnhődjön!

Mezőcsáton látogatásunk napján a Csáti napok rendezvénysorozat keretein belül kisebbségi napot szerveztek, s ez jó alkalomnak tűnt arra, hogy megfejtsük, mi eredményezte a Jobbik sikerét. Megérkezésünk után gyorsan kiderült, ez a kérdés nem csak minket izgat. Amikor közösségi ház melletti füves területhez érünk, ahol az ünnepség zajlik, s Dósa Andrást, a helyi kisebbségi önkormányzat elnökét keressük, a sárga mellényes rendező érdeklődve mér végig bennünket:

– Önök újságírók?

Mikor bólintunk, és hozzátesszük, hogy Budapestről érkeztünk, halkan megjegyzi:

– Itt is sok szavazatot kapott a Jobbik, hát, nem örülünk neki – mondja, majd mielőtt bármit kérdezhetnénk, útbaigazít és gyorsan odébbáll. Az itt élők is érzik: a megye mostanság a radikálisok választási szereplése és a cigányság helyzete okán kerül be leginkább a sajtóba, így már kérdés nélkül is a Jobbikról beszélnek.

Dósa András önkormányzati képviselő, a kisebbségi önkormányzat elnöke több bizalommal fogad, s egyáltalán nem zavarja, hogy a mezőcsáti helyzetről faggatjuk.

– A városban nagyjából hatezer-hétszázan laknak, ebből körülbelül ezerhétszáz, ezernyolcszáz cigány származású. Büszkén mondhatom, hogy amióta élek, itt, Csáton mindig békességben éltek egymás mellett a cigányok és magyarok – mondja a roma politikus. Felvetésünkre, hogy Borsod az utóbbi időben nem épp erről és a jó közbiztonságáról ismert, helyeslően bólint. – Persze, én is hallom a híreket. De higgyék el, nálunk nincs ilyen gond. Nem azt mondom, hogy soha nem volt valamilyen kisebb probléma, vagy hogy itt csak rendes emberek élnek, de olyasmi, mint amiről a hírekben hallani, gyilkosságok, verekedések nincsenek. Mezőcsáton a béke a jellemző. Ahhoz, hogy ez így maradjon, erős rendőrségre van szükség, szigorú törvényekre. Aki bűnt követ el, az bűnhődjön! Csak így lehet megőrizni a közösség békéjét. Ezért is segítjük mindenben a rendőrség munkáját, mert a bűnözök elfogása és megbüntetése nekünk, törvénytisztelő cigányoknak is érdekünk.

A kisebbségi napon, pontosabban a hivatalos elnevezés szerint A szabadság és városi közösség napján majálishangulat uralkodik. A színpadon éppen hagyományos cigánytáncot mutatnak be kamaszkorú cigány lányok, a közönség nagy része is roma. A rendre két járőr vigyáz, de ők is inkább a színpadot nézik, nincs más dolguk.

– Úgy állítottuk össze a Csáti napok programját, hogy mindenki találhasson kedvére valót. Tegnap a Szkítia zenekar lépett fel, ma a Fekete Vonat ad koncertet – mondja Domján László polgármester. A városvezető szerint a békés hangulat nem csak az ünnepnek szól: itt nincsenek olyan feszültségek, mint amilyenekről több más borsodi településen hallani. Mezőcsáton nem a rossz közbiztonság, hanem a munkanélküliség okozza a legnagyobb gondot.

– Sajnos, ahogyan Borsodra jellemző, itt is sokan vannak állás nélkül. Többféle számítási metodika létezik, ezek közül van, amely szerint a harminc százalékot is megközelíti a munkanélküliség. Szerepeltünk már az ország tíz olyan települése között is, ahol a legtöbb a munkanélküli, a megyében is voltunk már dobogón – jegyzi meg Domján László, és konkrét számokkal is érzékelteti: a helyzet tényleg nagyon rossz. – Az új, megváltozott szabályok szerinti közfoglalkoztatási programban ebben az esztendőben négyszázhetven személy foglalkoztatását kell megoldani. Ez azt jelenti, hogyha a hatezer-hétszáz lakosunkból levesszük a kiskorúakat és a nyugdíjasokat, akkor kiderül: a munkaképes lakosság több mint tíz százalékát teszik ki azok, akik már több mint egy éve nem dolgoztak. Ebben a négyszázhetvenben nincs benne azoknak a száma, akik az elmúlt egy évben vesztették el az állásukat, vagy valamilyen idénymunkát tudtak végezni az elmúlt esztendőben. A közfoglalkoztatottak jelenleg is végzik például az általános iskola tisztasági festését, a sporttelep körbekerítését, a buszpályaudvar rendbetételét és köztéri rendezést is. Van tehát előnye is a dolognak, ugyanakkor azért a helyzet senkinek sem jó, a közfoglalkoztatottnak és az önkormányzatnak sem. Ránk ugyanis jelentős anyagi terhet ró, a közfoglalkoztatásban lévőnek pedig a bizonytalanság és a kilátástalanság a legnagyobb gond.

Ezután egy roma családhoz sétálunk oda, és a családfőtől arról érdeklődünk, mit szól a választási eredményekhez.

– A Jobbikra tetszik gondolni, ugye? Meglepődtünk. Tessék kimenni akár a cigánysorra is: nálunk rend van. Talán azért kaptak ilyen sok szavazatot Csáton, mert nagy a szegénység, és az emberek valami teljesen újat akarnak. Csak én nem hiszem, hogy ők megoldják a gondokat – csóválja a fejét a férfi, aki tavasz óta szintén munkanélküli.

Arcát és nevét nem vállalja, azt mondja, nem fél, csak „nem akar az újságokban szerepelni”. Arról is érdeklődünk, miképpen lehetséges, hogy egy olyan településen, ahol ezerhétszáz cigány él, csak hat szavazatot kapott az MCF Roma Összefogás. A válasz szerinte egyszerű.

– Az ilyen embereket, mint a Kolompár, sehol sem szeretik. Talán érti mire gondolok. A sok ügy körülötte…

– Jaj, az a Kolompár, de nem szeretem! – csattan fel egy idős asszony. – Ne értsen félre, nem a cigányokkal van bajom, látja, most is kijöttem, pedig nem vagyok semmilyen kisebbség. Csak hát az a Kolompár…

Tőle is megkérdezzük, mit szól a Jobbikhoz és a Magyar Gárdához.

– Bár azt mondták a televízióban, hogy félni kell a Jobbiktól, én nem félek, bár nem is rájuk szavaztam. Szerintem azért szavaztak rájuk ennyien, mert az emberek kilátástalanok. Itt, Mezőcsáton szerencsénk van, de máshol sok a bűncselekmény, a rendőrség pedig nem elég hatékony.

– Azt mondták, rendbe teszik a közbiztonságot, és tették is – ezt már a tér szélén sétáló huszonéves férfi mondja, aki büszkén vállalja, hogy a Jobbikra szavazott. – A többi párt csak beszél meg ígérget, de ők oda is mentek, ahova kellett. Ahol ott volt a Magyar Gárda, csökkent a bűnözés – állítja, bár amikor konkrét példáról kérdezzük, nem tud mit mondani. Azt ő is elismeri, hogy Mezőcsáton alapvetően béke uralkodik. – Igen, mi szerencsések vagyunk, de mások nem azok – mondja erről tömören.

A minisztériumtól jöttek?

A korábban kapott tanácsnak megfelelően a cigánysor felé vesszük az irányt. Barna György, a helyi cigány kisebbségi önkormányzat alelnöke ül velünk autóba, és közben mesél.

– Egyszer odajött hozzám valaki, és azt mondta rám, én nem vagyok magyar, én cigány vagyok. Erre elkezdtem történelmi kérdéseket feltenni neki, de alig-alig tudott válaszolni. Erre mondtam neki: látod, nem kellett volna ennyire verned a melled! És egyébként pedig én büszkén vagyok cigány és büszkén vagyok magyar, ha a Himnuszt hallom, mindig meghatódom.

Közben kiérünk a cigánysorra, ami csak onnét derül ki, hogy kísérőnk jelzi, megérkeztünk. Az út ugyanis kiváló, a házak semmiben sem térnek el egy átlagos falutól; vannak felújítottak, rendezettek és romosabbak is. Barna György közben sorolja, hol ki lakik.

– Ebben cigány él, ebben magyar, ebben is magyar, ebben a kettőben cigányok… A cigánysoron tényleg rend van, a nevét is csak a hagyományok miatt őrzi, hiszen vegyesen élnek itt magyarok és cigányok.

Barna György büszkén mutatja fia házát, amely szebb, mint a mellette lévők, azokban egyébként magyarok laknak.

– A fiam hentes, Németországban dolgozik. Másfél-kéthavonta jár haza a feleségéhez és az unokáimhoz.

Miközben a házakat nézzük, az egyébként szinte üres utcán hatvan körüli cigány asszony bukkan fel, egyenesen hozzánk biciklizik.

– Honnan jöttek az urak?

– Budapestről vannak – feleli helyettünk kísérőnk. – Újságírók.

– Ja, azt hittem már, hogy a minisztériumtól jöttek. Akkor nem? Kár. Segíteni sem tudnak, ugye? – kérdezi csalódottan, majd mikor megrázzuk a fejünket, panaszkodni kezd.

– Pedig nagyon kéne a segítség! A férjem rokkant, én is nyugdíjas vagyok, nagyon nehezen élünk. A kormány sem tesz semmit, csak az árakat emeli, de az az országos kisebbségi önkormányzat sem jó semmire. Én kimondom, nekik is a szemükbe mondanám: ők is csak a zsebüket hizlalják.

Ami a közbiztonság helyzetét illeti, az asszony szerint náluk nincs gond.

– Itt nem gyilkoljuk egymást szerencsére. Nem is értem, hogy miért szavaztak ilyen sokan arra a Jobbikra. Félek, hogy egyszer jönnek azok a fekete ruhások is, azok nem fogják tudni, hogy mi rendes emberek vagyunk, aztán mi lesz itt… A fiatalok szavaztak a Jobbikra, tudok is egy párat, kik voltak. Nem értem őket.

– A mostani pártok húsz éve semmit sem tudtak megoldani. Vannak utcák, ahová a rendőrök ki sem mernek menni. Nem itt nálunk, de a környező falvakban igen. Ismerek olyat, akinek egy hét alatt háromszor törték fel a házát. Még feljelentést sem tett. Minek? A cigányok csak a szemébe röhögnek a rendőrnek. De a Magyar Gárdától félnek – nyugtázza elégedetten egy utcával arrébb egy középkorú férfi. Ő is, a családja is Jobbikra szavazott, azt mondja, csak bennük látja az elszántságot a helyzet megoldására.

Őszinte beszédet!

Farkas Félixszel, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei közgyűlés képviselőjével, a kisebbségi bizottság elnökével már az ünnepségre visszatérve találkozunk. Láthatóan nem először teszik fel neki a kérdést a magyarországi állapotokról.

– A cigányok és a nem cigányok viszonyának romlása véleményem szerint alapvetően a gazdasági helyzetnek köszönhető. Az ország az államcsőd szélén táncol, hárommillió ember él mélyszegénységben. Ebben a rétegben tehát több mint kétmillió nem cigány is található, akiknek kilátástalan a helyzete, máról holnapra élnek, sokaknak még a mindennapos étkezésre sem mindig telik – mondja Farkas Félix. – A következő kormánynak nagyon komolyan kell vennie ezt a problémát és minél hamarabb lépnie kell. Az Orbán-kormány alatt jó intézkedések születtek, de mire ezeknek komolyabb hatása lehetett volna, jött a kormányváltás, és a folyamat megrekedt, sőt nagyon sok területen még a korábbinál is rosszabb lett a helyzet.

A közgyűlési képviselő szerint a közbiztonság javításához szigorú törvényekre és erős rendőrségre van szükség. Hosszabb távon pedig a cigányság helyzetének javítása nem oldható meg csupán segélyek osztásával, mint ahogy a balliberális oldal gondolta. Abban az esetben várható, hogy javul a helyzet, ha minél többeknek van a kezében használható szakma, és az aktuális kormányzat nagy hangsúlyt fektet a munkahelyteremtésre is.

– A problémákat csak akkor tudjuk kezelni, ha felszínre hozzuk őket, és őszintén beszélünk róluk. A jelenlegi helyzet sehová sem fog vezetni: most kölcsönös előítélet van a cigányok és nem cigányok között – véli a roma politikus. – A Jobbik sikerének a titka, hogy kihasználta ezt a szituációt. Elővették a cigány kártyát, és a rossz közbiztonsági helyzetet meglovagolva azt mondják, cigánybűnözés van. Azt gondolom, hogy ez nem helyes, mert ez csak általánosítás, a gondok ilyesfajta leegyszerűsítése nagy probléma, mert még nagyobb feszültségekhez vezethet.

Farkas Félix szerint azonban a Jobbik jó eredménye nem csupán a párt közérthető üzeneteinek volt köszönhető.

– Ha a gárda vonulásairól nem vettünk volna tudomást, akkor nem erősödtek volna meg. Csakhogy Kolompár Orbán lépten-nyomon erről beszélt, nem Vona Gábor üldözte őt, hanem Kolompár üldözte Vona Gábort. Mondhatom, remek reklámot csinált a Jobbiknak. Hasonló a helyzet az SZDSZ-szel is: rengeteget ártottak a cigányságnak azzal, hogy valós megoldási javaslatok helyett egyszerűen elkezdtek rasszistázni mindenkit. Ez csak a radikálisok megerősödésére volt jó. Minket ne védjen az SZDSZ! – jegyzi meg határozottan. – A gárdával kapcsolatban az a véleményem, hogy nincs rájuk szükség, nem nekik kell fenntartani a közbiztonságot, hanem a rendőrségnek. Olyan törvényekre, rendőrség esetében pedig olyan személyi állományra és technikai felszereltségre van szükség, hogy ez biztonságérzetet adjon az embereknek. Én egyformán elítélek minden bűnelkövetőt, attól függetlenül, hogy cigány vagy nem cigány, és származástól függetlenül mindenkit szigorúan meg kell büntetni, ha bűnt követ el. A cigánybűnözés kifejezéssel az a baj, hogy általánosít, és én kikérem magamnak, hogy azért, mert vannak cigány származású bűnelkövetők, rám is más szemmel nézzenek, holott én mindig betartottam és betartom a törvényeket. Harminckét éves munkaviszonnyal rendelkezem, minden gyerekem érettségizett, van, amelyik főiskolára jár, engem ne kezeljenek másként a származásom miatt.

Farkas Félix elmesélte, hogy Szögi Lajos halála után lakásán felkereste az özvegy, és arra kérte, hogy koszorúzzon az Olaszliszkán a brutális kegyetlenséggel megölt tanár sírjánál. Farkas Félix igent mondott.

– A család megköszönte, hogy elmentem. Nem rám haragudtak, mert tudták, hogy bár cigány vagyok, de engem is ugyanúgy elborzaszt ez az eset, mint bármelyik másik jóérzésű embert. Szögi Lajos, vagy a Kiskunlacházán megölt kislány, Horák Nóri halála ugyanúgy fáj, mint mondjuk annak a cigánynak az esete, akire rágyújtották a házát, vagy akit gyermekével együtt lőttek le. Borzasztó, ha állat módjára támadnak védtelen emberekre, én mindegyik esetben azt szeretném, hogy végre megtalálják és szigorúan megbüntessék a tetteseket. A cigányok és a nem cigányok közötti feszültség csak így oldódhat.

Mezőcsáton általános vélemény, hogy a Jobbik erősödése az elmúlt hét esztendő eredménye. Az emberek egyre szegényebbek, a közbiztonság egyre rosszabb, és jött valaki, aki világosan fogalmazott. A legelkeseredettebbek pedig arra szavaztak, aki a legegyszerűbb választ adta.

– Aki kiutat keres a kilátástalanságból, az abban bízik, aki a leghangosabban kínál neki egyszerű megoldást – mondja távozásunk előtt egy középkorú hölgy. – Márpedig az emberek félnek, ki a bűnözőktől, ki a szegénységtől.

Bándy Péter