Fotó: shutterstock.com
Hirdetés

Az oktatáspolitikusok komoly reményeket fűznek a felsőoktatási intézményrendszer átalakításához. A modellváltás egyben tulajdonosváltást is jelent, vagyis az egyetemek és főiskolák a jövőben nem állami tulajdonú költségvetési intézmények lesznek, irányításukat és működtetésüket közalapítványok veszik át.

Rugalmasabb alkalmazkodás

A változástól a kormányzat azt várja, hogy az intézmények így rugalmasabban tudnak majd alkalmazkodni a világ változásaihoz, képesek lesznek a mainál több szálon kapcsolódni a gazdasági szereplőkhöz. Az elképzelések szerint az új működési mód lehetőséget ad rá, hogy a tudományos műhelyek kutatásai gyorsabban hasznosulhassanak, és több lehetőség kínálkozik a diákok gyakorlati képzésére is.

A kormányzati elképzeléseket alátámasztja dr. Szabó Péter, a székesfehérvári Kodolányi János Egyetem rektora is. Az intézmény kezdettől fogva magánegyetemként működik, irányítása, az oktatás megszervezése a rektor szerint egészen másfajta gondolkodást igényel a vezetőktől, mint az állami intézményeknél. Mint mondja, feladataik között előkelő helyet foglal el a tudományos kutatások mellett az, hogy a térségben működő vállalatok szakemberigényét is kielégítsék. Ez egyben arra is lehetőséget ad, hogy diákjaik képzését a valóságos gazdasági és társadalmi folyamatokhoz igazítsák. Könnyebbség ez a diákoknak is, hiszen nincsenek magukra hagyva a gyakorlati tapasztalatok megszerzésében, az egyetemmel kapcsolatban álló cégek örömmel fogadják gyakorlatra a kodolányis diá­kokat.

Mindezek mellett a kormány azt is várja a modellváltástól, hogy a nagy tudományegyetemek a jelenleginél jobban beágyazódjanak a nemzetközi tudományos életbe, így is erősítve a magyar intézmények presztízsét. Ez az igény az egyetemi oktatóktól, menedzserektől is nagyobb mozgékonyságot, új kapcsolati háló kiépítését követeli meg.

Korábban írtuk


A korábbi években nyolc intézményben zajlott le az átalakulás, a széles közvélemény figyelmét azonban ebből leginkább csak a Színház- és Filmművészeti Egyetem átalakítását kísérő botrányok keltették fel. A hét másik esetben azonban a modellváltás sikeresen lezajlott. A Szegedi, a Pécsi és a Debreceni Tudományegyetem szenátusa pedig január végén döntött a modellváltás mellett.

Mint Bódis József, az Innovációs és Technológiai Minisztérium felsőoktatásért felelős államtitkára elmondta, a modellváltásnak köszönhetően az elmúlt években a hagyományokra építő, nemzetközi szinten is versenyképes tudást nyújtó, innovatív intézmények jöttek létre. Az államtitkár szerint ez elsősorban az alapítványi formára való átállást kísérő szemléletváltásnak tudható be.

A kedvező tapasztalatoknak köszönhetően a kormány elszánt az átalakítások folytatására, noha a felsőoktatási modellváltást ellenzéki támadások kísérik. E támadások ezúttal sem csak a Parlament falai között zajlanak. Az ellenzéki pártok és az NGO-k komoly erőfeszítéseket tesznek azért, hogy az egyetemeken és főiskolákon megerősítsék a liberális szemléletű hallgatói és oktatói hálózat sejtjeit, és kiépítsék az úgynevezett szabad egyetemek hálózatának szervezeteit. Ezek a balliberális pártokhoz hasonlóan az egyetemi autonómia felszámolását látják az átalakulásban, és a közvetlen állami irányítás további fenntartását követelik. A járványhelyzettel magyarázzák, hogy követeléseiknek nem tudnak utcai megmozdulásokkal nagyobb nyomatékot adni. Az események azonban nem a balliberális oldal várakozásainak megfelelően alakultak, törekvéseik hiá­bavalónak bizonyultak Szegeden és a Pécsen is.

Szigorú feltételek

Az idén tavaszra időzített átalakítások közül a Debreceni Tudományegyetem modellváltása ígérkezett a leginkább problémamentesnek. Mint a lapunk múlt heti számában megjelent riport bemutatta, a debreceni univerzitás maga jelezte, hogy kész a modellváltásra.

A szegedi és a pécsi egyetem szenátusának tagjai több hétig tartó minisztériumi egyeztetések, valamint a hallgatók és az oktatók tájékoztatása után nagy médiaszélben szavaztak a modellváltásról január utolsó hetében. A Szegedi Tudományegyetem szenátusának rendkívüli ülésén 29-en igent mondtak a változásra 16 nem és 7 tartózkodás ellenében. Mint az intézmény közleményében áll, a döntés új távlatokat nyit az egyetem, a város és a régió életében. Dr. Rovó László rektor pedig úgy nyilatkozott a Hír TV-nek, hogy a modellváltás jelentősen bővíti az intézmény mozgásterét, megszűnnek azok a korlátok, amelyek abból adódtak, hogy költségvetési szervként működtek. Az ellenzőknek pedig felhívta a figyelmét arra, hogy az egyetemek autonómiáját az Alaptörvény is garantálja.

A szavazás után mindazonáltal diákok és hallgatók tüntetést szerveztek. Ám a rektor szerint sikerült megnyugtatni a tiltakozókat, bár további tárgyalások szükségesek ahhoz, hogy a liberális szemléletű hallgatók és tanárok valóban elfogadják a döntést.

A Pécsi Tudományegyetem szenátusa élőben közvetített rendkívüli ülésen határozott az átalakulásról. Az ügydöntő szavazás előtt hosszas egyeztetések zajlottak a kari fórumokon és a hallgatói önkormányzatokkal, e testületek pedig komoly feltételekhez kötötték az igen voksokat. Garanciát kértek például arra, hogy a jövőben sem sérül az oktatás, a kutatás és a művészeti tevékenység szabadsága, sem pedig a hallgatók jogai. A feltételek között szerepel az egyetem egységének megőrzése, beleértve a karok egységét és a klinikai hátteret is. Az univerzitás polgárai a szenátus jogköreinek megerősítését is kikötötték, valamint azt, hogy javaslatot tehessenek a felállítandó alapítványi kuratórium tagjaira.

A műszaki és informatikai képzést és kutatást folytató Dunaújvárosi Egyetem egészen más helyzetben van, hiszen alkalmazott tudományok egyetemeként eddig is széles körű kapcsolatokat ápolt iparvállalatokkal. Éppen ezért az intézmény szenátusa egyhangúlag a modellváltás mellett döntött.

Hasonló a helyzet a Semmelweis Egyetem esetében is. Az intézmény sze­ná­tusa 41 igen szavazattal egy tartózkodás mellett szintén az átalakulást választotta. Az egyetem hat karának, köznevelési és szakképzési intézményeinek, valamint a klinikai központnak a munkatársai és vezetői is egységesen álltak a modellváltás mellé.

Rövid helyett hosszú táv

Az egyetemi modellváltás körüli politikai ellenkezések azt sugallják, hogy a modellváltással valamiféle kormányzati önkény telepszik rá a felsőoktatásra, amelynek célja, hogy a konzervatív oldal elfoglalja az egyetemvezetői pozíciókat, és kiszorítsák a liberális elveket valló tanárokat, kutatókat a felsőoktatásból.

Nagy Zoltán, a Századvég oktatási szakértője szerint azonban egész másról van szó. Az utóbbi tíz-tizenöt évben számos országban változott az állam szerepfelfogása a felsőoktatással kapcsolatban, a korábbi sokszor napi szintű beavatkozás, közvetlen irányítás helyett igyekszik eltávolodni az egyetemektől, főiskoláktól. Az oktatáspolitikusok szeme előtt többek közt a finn Aalto Egyetem példája lebegett az elképzelések kidolgozásakor. Az ezt követő új magyar modell szerint az egyetemek fenntartását az állam helyett alapítványok veszik át, miközben az oktatási és a kutatási tevékenység meghatározása továbbra is az adott intézmények feladata lesz. A feltételek biztosítása az alapítványi kuratóriumok felelőssége. Az állam az új helyzetben megrendelőként lép fel: jelzi, hány hallgató oktatásának költségeit vállalja, milyen kutatási irányokat és fejlesztéseket finanszíroz. A zökkenőmentes működés érdekében éppen ezért az állam hosszú távú, akár tíz-tizenöt éves stratégiai megállapodást is köthet az intézményekkel, ezt pontosíthatják a három-öt éves megállapodások, amelyek konkretizálják az adott időszakra vonatkozó együttműködési feltételeket. Mint a szakértő felhívja rá a figyelmet, ez a működési mód merőben eltér a korábbi gyakorlattól. Ma az intézményeknek az adott évre jutó támogatásokkal kell gazdálkodniuk, a gondolkodás inkább éves bázisú, hiszen a pénzügyi feltételek ezt kívánják meg. A hosszabb távra tervezést ez a helyzet nem ösztönzi.

Az együttműködési megállapodásokban természetesen az állam bizonyos elvárásokat is megfogalmazhat. Az állam és az intézmények rögzíthetik, mely képzéseket kell fenntartani például össz­társadalmi érdekből, milyen minőségi kritériumoknak kell megfelelniük az intézményeknek. A minőségi követelmények megfogalmazásakor jó mutató lehet, milyen létszámmal működik a doktori iskolájuk, hány hazai vagy külföldi publikáció, bejegyzett szabadalom fűződik az adott egyetemhez, főiskolához.

A modellváltó intézmények átalakítása tehát nem egy kaptafára történik. Az intézményi szenátusoknak és kuratóriumoknak maguknak kell kidolgozniuk a fejlődésüket szolgáló stratégiájukat, működésük konkrét kereteit. Ez magyarázza, hogy az a nyolc intézmény, amely eddig az átalakulást választotta, mind-mind más működési modell szerint szervezi az életét, alkalmazkodva az adott régió gazdasági, társadalmi feltételeihez vagy éppen a saját szakterületükkel kapcsolatos országos igényekhez.