Morzsolódó bölcsészszakok

A Károli Gáspár Református Egyetem fenntartója nemrég több bölcsésztudományi szak megszüntetése mellett döntött. Noha egyes hangok a tudomány és a demokrácia halálát vizionálták a leépítéssel összefüggésben, a helyzet korántsem olyan drámai, mint amilyennek beállítják. A 18 megszüntetett szak között szerepel a diszciplináris magyar nyelv és irodalom, az irodalom- és kultúratudomány, a művészettörténet, a vallástudomány, a színháztudomány, a filozófia mesterszakok, az osztatlan tanárképzések közül a mozgóképkultúra és médiaismeret, valamint a dráma- és színházismeret mesterfokozatú képzés is. A református egyetem közleménye szerint egyeztetéseket folytatnak más egyetemekkel, amelyek azt célozzák, hogy amennyiben valamely képzés több intézményben is zajlik – sajnálatosan nem gazdaságosan –, úgy az egyik egyetem azzal, hogy az adott képzést nem indítja, lehetőséget tud rá teremteni, hogy egy másik helyen gazdaságosabban folytassák.

A döntés hátterében tehát az adott szakra jelentkezők számának csökkenése, azaz a finanszírozhatóságának kérdése áll. A megváltozott gazdasági és kulturális környezet ugyanis megköveteli a felsőoktatási kínálat átalakítását. A Károli pedig egyáltalán nincs egyedül a leépítési kényszerrel, az Egyesült Államoktól Nyugat-Európán át Ázsiáig a legerősebb egyetemek is küzdenek a kérdéssel, hogy mely szakokat érdemes működtetni, illetve mennyire kell alárendelniük az egyetemeknek képzési kínálatukat a piaci igényeknek. Az intézmények jellemzően a hagyományok megőrzése, a gazdaságos működés és a tudományos szempontok közötti egyensúlyt próbálják megtalálni.

A társadalomtudományok hazájában, az Egyesült Államokban is drámaian csökken az érdeklődés egyes szakok iránt. Az Arizonai Egyetemen például az angol szakos hallgatók száma 2012 és 2020 között 953-ról 578-ra csökkent. Az Ohióin hasonló, 46 százalékos visszaesést mértek a bölcsészszakokon végzettek számát illetően ugyanebben az időszakban. A Harvard Egyetem első évesei körében a bölcsészettudományok iránt 2012-ben a jelentkezők húsz, míg 2022-ben már csak hét százaléka érdeklődött. Aligha véletlenül, hiszen 2020-ban Amerikában a humán tudományokban PhD-fokozatot szerzők kevesebb mint fele talált állást. A képhez persze hozzátartozik, hogy a tengeren túl a woke egyetemi térnyerése és a humán tudományokban tomboló baloldali véleményterror is sokakat elrettent a jelentkezéstől. Mint ahogy az is, hogy a fiatalok egyre kevésbé érdeklődnek a klasszikus kultúra iránt. A brit National Literacy Trust tavalyi jelentésére rámutat, hogy a 8–18 éveseknek mindössze 35 százaléka szeret olvasni.

A trend globális, a változásokra pedig csak ráerősítenek a gazdasági realitások. A munkaerőpiacon egyre nagyobb kereslet mutatkozik a mérnökök, informatikusok, orvosok iránt, az egyiptológusok, germanisták vagy könyvtár szakosok ugyanakkor nehezen tudnak szakmájukban elhelyezkedni. A humán szakon végzettek jellemzően hosszú ideig keresnek munkát, sok esetben alacsony presztízsű, kevesebb fizetéssel járó pozíciót találnak maguknak. A Pénzcentrum gazdasági portál tavaly összeállította az 50 legjobban fizető szakma listáját, ezen egyetlen bölcsészszakhoz szorosan köthető szakma sem szerepelt. A technikai fejlődés, az automatizáció, de még inkább a mesterséges intelligencia előretörése pedig tovább erősítheti e folyamatokat. Mindez egyébként még a műszaki pályán dolgozók munkáját is átalakítja – a mérnökök és talán az informatikusok kivételezett helyzete is megváltozik. Egyre kevesebb élő munkaerőre lesz szükség; ahol eddig egy tucat szoftverfejlesztő vagy mérnök dolgozott, ott elég lesz egy is, aki az MI által elvégzett munkát ellenőrzi, illetve az emberi kreativitást és ítélőképességet igénylő műveletekért felel.

A statisztikák szerint Magyarországon 2024-ben a legnépszerűbb képzések sorrendjének élén a gazdálkodás és menedzsment, a pszichológia (ez egyes egyetemeken bölcsészszak), a jog, az ápolás és betegellátás, kereskedelem és marketing, mérnökinformatikus, óvodapedagógus, gyógypedagógus, gépészmérnök, általános orvos szakok voltak. A trend évek óta erősödik. A mostani leépítés pedig korántsem előzmények nélküli, 2015 környékén már végbement egy szakfelszámolási hullám, ugyanazon okokból, mint most. Tíz éve szintén megszólaltak a kritikus hangok, és az eltelt idő bebizonyította, hogy felesleges elodázni a valósággal való szembenézést, az egyetemek feladata az, hogy aktívan keressék a megoldásokat.

Nem szabad ugyanakkor megfeledkezni arról, hogy a bölcsészszakok nagyban hozzájárulnak a társadalom kulturális és intellektuális gazdagságához, és az itt szerzett diplomák akkor sem tekinthetők haszontalannak, ha a gazdaság más területén hasznosítják őket. A Profession.hu közlése szerint a felületükön 2024-ben aktivált összes álláshirdetés 21,5 százalékánál jelölték meg a felsőfokú végzettséget (főiskolai vagy egyetemi) elvárásként.

– A diploma hordozhat olyan értéket, ami a munkaerőpiacon releváns lehet, még úgy is, hogy nem feltétlenül az adott szakterületre specializált. Az ilyen végzettség szélesebb látásmódot, fejlett problémamegoldó képességet feltételez. Ez munkavállalói oldalon rugalmasságot és tájékozottságot biztosít, a munkáltatónak pedig olyan jelöltet, aki képes gyorsan tanulni, alkalmazkodni és összetett problémákban gondolkodni. Olyan szervezetek esetén működhet, ahol a diploma megléte belépési feltétel, és nem a szaktudás az első számú szűrési kritérium, hanem készségfókuszú a kiválasztás, azaz a hangsúly a jelölt általános kompetenciáin, például a kommunikációján, problémamegoldó képességen, tanulási hajlandóságán és adaptivitásán van – mondta Tamaskovics Kinga, a Profession.hu megbízott HR-vezetője.

Az egyetemeknek nem csak reagálni kell a modern gazdasági és munkaerőpiaci kihívásokra, a humán szakok megmaradását az is segítené, ha a képzés minősége emelkedne. Az elmúlt években nem voltak ritkák az olyan bölcsészszakok, amelyek hangzatos nevükkel csalogatták be a diákokat, akik aztán négy vagy öt év múlva maguk sem tudták megmondani, mihez is értenek valójában. Ezzel összefüggésben tudni kell, hogy a bolognai rendszer bevezetése sem segítette a felsőoktatási képzés minőségének javítását. Az eredeti elképzelés ugyanis az volt, hogy kevesebb alapszakra jusson egy-egy sokkal bővebb, specializált tudást nyújtó mesterszak. Magyarországon azonban gombamód szaporodtak a gyenge alapszakok, amelyekre olyan mesterszakok épülnek, amelyeknek ismeretanyaga alig volt több, mint amit az alapképzés során el lehetett sajátítani. A hallgatók pedig elmaradoztak ezekről a képzésekről.

A minőség javítása annál is inkább fontos, mivel a felsőfokú tanulmányok iránt érdeklődők aránya és száma egyaránt növekszik Magyarországon. Közel 215 ezer hallgató tanult felsőoktatási intézmények nappali képzésein a 2023/2024-es tanévben. Ez 7,4 ezer fős növekedés a megelőző évhez képest. Tóth G. Csaba demográfus néhány éve megjelent tanulmánya már jelezte, hogy a felsőoktatási képzésben részt vevők száma emelkedik, miközben folytatódik a hazai népesség 1980 óta tartó csökkenése, ami hosszú távon együtt jár azzal, hogy valamennyi képzési szinten csökkenni fog a nevelési-oktatási rendszert igénybe vevők létszáma. A magyar kormány azonban az EU oktatáspolitikai célkitűzéseit magáévá téve erősítette a továbbtanulási kedvet. A cél az, hogy Magyarország 10-15 év távlatában elérje: a 30-34 évesek 40 százalékának legyen felsőfokú végzettsége, amint az az Oktatás és képzés 2020 uniós keretrendszerében szerepel.

Tehát korántsem arról van szó, hogy kevesebb fiatal kerüljön ki az egyetemekről, hanem arról, hogy az intézmények képzési struktúrája vegye figyelembe a munkaerőpiac és a hallgatók igényeit is. Az egyetem pedig bár kiváló szocializációs terep, azonban mégiscsak elsősorban a tudomány szentélye, a bölcsészszakok közül tehát ki kell mazsolázni azokat, amelyek valóban értéket teremtenek.