Hirdetés
Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

– Milyen céllal jött létre a Spinelli-csoport és kik a tagjai?

– A csoport nevét az unió egyik alapító atyjáról, az olasz Altiero Spinelliről kapta, aki – Kovács István kollégám kifejezésével élve – feketeöves kommunista volt, és kezdettől a szuperföderális Európai Egyesült Államok elkötelezett híve. A ventotenei kiáltványban, amelyet a háború alatt írt kommunista társaival együtt, a következő szerepel: „…a probléma, amelyet legelőször kell megoldani, és amely nélkül minden további lépés csak látszatintézkedés lenne, Európa szuverén államokra való felosztásának végleges megszüntetése.” Spinelli később az Európai Parlament tagja lett, s nevéhez fűződik az EP 1984-es javaslatcsomagja, amely az unió föderális átszervezését tűzte ki célul: a Spinelli-terv megnyitotta az utat a későbbi, föderális irányba mutató uniós szerződések – Maastricht, Lisszabon – felé. A csoportot 2010-ben hozta létre Guy Verhofstadt liberális képviselő, a zöldpárti Daniel Cohn-Bendit és Isabelle Durant, valamint a francia liberális Sylvie Goulard, akik mindannyian a szuverenista, föderális célokat elvető Orbán-kormány szenvedélyes támadói. Ma már 74 tagjuk van az EP-ben, s csatlakozott hozzájuk a magyar baloldali képviselők nagy része is: a DK-s Ara-Kovács Attila, Dobrev Klára és Rónai Sándor, a szocialista Ujhelyi István és a jobbikos Gyöngyösi Márton. Fenti nyilatkozatukban megfogalmazzák a már az alapító atyák nagy részét is jellemző föderális Európáról szóló koncepciót. Úgy is mondhatnánk, hogy kijelentették: „ez a harc lesz a végső”, amelynek eredményeképpen létre kell jönnie az Európai Egyesült Államoknak, végképp megszüntetve ez által a nemzetállamok szuverenitását. Ez az, amiből nem kérhetünk.

– A Spinelli-csoport szerint a járványra Európa egységesen reagált, és a közös oltási stratégiával lerakta az egészségügyi unió alapjait. Hogyan értékeli ezt annak fényében, hogy az EU-t számos bírálat érte, amiért lassan reagált a járványra?

– A Spinelli-csoport a feketére azt mondja, hogy fehér. Szembe megy a valósággal, azzal a ténnyel, hogy az Európai Bizottság teljes csődöt mondott a vakcinák beszerzésében és szétosztásában is. Teszi ezt éppen azért, hogy alá tudja támasztani a globalista, liberális világnézetéből következő szándékait az egészségügyi unió létrehozásával kapcsolatban, ami újabb területen csorbítaná a tagállamok önálló mozgásterét. Holott a bizottság cselekvésképtelensége éppen annak az ellenkezőjét bizonyította be, amit ők állítanak: a pandémia elleni küzdelem bizottsági, tehát föderális szinten megbukott, míg ezzel szemben kiderült, hogy a tagállamok önállóan képesek arra, hogy kezeljék a válságot.

– Ujhelyi István, a Spinelli-csoport tagja egy felmérésre hivatkozva azt állítja, Magyarországon 71 százalék támogatná az egészségügyi uniót. Szerinte az pozitív hatással lenne a magyar egészségügyi ellátórendszer minőségére és a járványok is jobban kezelhetőek lennének. Mit várhatunk az egészségügy brüsszeli központosításától?

– Erre cinikusan azt mondhatnám: azt, amit most látunk immáron egy éve az Európai Bizottságtól, amely szervezet az érvényes uniós szerződések szellemével ellentétesen szövetségi államnak képzeli magát, holott a főhatalom az unióban még mindig az európai állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanács kezében van. A bizottság pusztán végrehajtó szerv, de messze túlterjeszkedik a hatókörén. Az említett felmérés csalóka és nem perdöntő, hiszen éppen ebből derül ki az is, hogy a megkérdezettek fele szerint nem jó, ha az unió egyre több dologba szól bele, illetve 63 százalékuk fogalmaz úgy, hogy jó, ha egy-egy területen – például az egészségügyben – van uniós szabályozás is, de a hazai mellett. A kép tehát vegyes, az pedig általános közvélemény-kutatási tapasztalat, hogy az európaiak egyre kevésbé bíznak meg az unió intézményeiben. Szépen hangzó fogalmakra, mint az egészségügyi unió, persze könnyű rábólintani, de még fontosabb látni az e mögött álló politikai-ideológiai szándékot, ami nem más, mint újabb területen megnyirbálni a nemzetek szuverenitását.

Korábban írtuk

– „Fel kell ismerni, hogy a hitelfelvétel és az adózás nem maradhat örökké a nemzeti kormányok kezében”– áll a Spinelli-csoport kiáltványban. Miért célja a föderalistáknak, hogy Brüsszelben döntsenek a magyar adóügyekről?

– A hitel az egyik legrégebbi eszköz emberek, cégek, szervezetek, kormányok és nemzetállamok függőségben tartására. Akinek hiteltartozása van, az valójában már nem teljesen szabad a cselekvésében, s minél nagyobb és minél hosszabb időre szól a tartozás, annál inkább kiszolgáltatottabbá válik a hitelt felvevő a hitelt nyújtó felé. A globális pénzügyi, banki elit már régen rájött arra, hogy a nemzetállamok szuverenitásának felszámolását nem csak politikai kényszerítő eszközökkel, vagy túl költséges háborúkkal lehet elérni, hanem hitelnyújtással, eladósítással, amelynek a végén a látszólag, formailag-jogilag még független államok már régen a globális bankok, vezető pénzügyi körök és hálózatok érdekei szerint cselekednek. Soros nagy játékos, az egyelőre még el nem fogadott örökjáradék ötletével egészen messzire ment: ő már az idők végezetéig akarja függő helyzetbe kényszeríteni a nemzetállamokat, ami hosszabb távon azok megszűnését jelentené. A föderalisták rájöttek, hogy a Soros-féle recept állandó gyógyszervásárlásra készteti a tagállamokat, s ebben a helyzetben nem lesz más megoldás számukra, mint elfogadni a föderális, birodalmi irányítást önmaguk felett. Felháborítóan cinikusnak tartom, hogy Next Generation EU-nak nevezik el Ursula von der Leyenék a föderális hitelfelvételi programot. Legyenek őszinték, mondják azt, hogy jön az eladósított, reménytelen sorsú generáció és aztán várják meg, mit szól ehhez az európai fiatalság!

– „Az európai demokrácia megerősítését pedig az szolgálná, ha az EP-választásokon lehetővé válna a nemzeteken átnyúló, transznacionális listaállítás, és az Európai Bizottság elnökévé azt a politikust választanák meg a polgárok, aki a legtöbb szavazatot kapott páneurópai párt listáját vezeti” – írják. Ezt milyen célból szorgalmazzák a föderalisták?

– A transznacionális listákkal a nemzetekhez kötődő Európai Parlamentet el akarják emelni a tagállamoktól, s föderális, szupranacionális intézményt akarnak formálni belőle. Az EP eredetileg nem lenne más, mint egy vitatkozó testület, hasonlóan a nemzeti parlamentekhez, ahol ideológiák ütköznek meg egymással a nemzetük érdekeit is szem előtt tartó képviselők csoportjai között. Mára azonban ez a szerep megváltozott: a globalista-balliberális irányvonal, akárcsak az európai közvéleményben, úgy az EP-ben is fősodratúvá vált, s ezt a folyamatot tetőzte be a kereszténydemokrata-konzervatív Néppárt átállása a balliberális-föderalista oldalra. A többség megszerzésével az EP foglya lett a balliberális fősodor politikai szándékainak, s most a Spinelli-csoport javaslatával azt akarja elérni, hogy a négy nagy intézmény közül az Európai Bizottság és az Európai Bíróság után az Európai Parlament is föderális, nemzetek feletti szervezetté váljon, mintegy előkészítve az Európai Egyesült Államok létrejöttét.

– A Századvég Alapítvány Európa Projekt nevű kutatása 2020-ban azt állapította meg, hogy a magyarok 54 százaléka szerint a tagállamoknak kell több hatalmának lennie az EU felett, és csak 30 százalékuk látja ezt fordítva. Az EU 27-ek és az Egyesült Királyság lakói körében ez az arány 49-34. Láthatóan a föderalista-gondolat Nyugaton is kisebbségben van, de ennek ellenére győzelemre tudják-e vinni az elképzeléseiket?

– A föderalisták és a mögöttük lévő globalista körök már nem rejtegetik céljaikat, a dolgot dűlőre akarják vinni: látják, akár a felmérésekből is, hogy az európaiak az unió pénzüggyel, migrációval és a pandémiával kapcsolatos látványos kudarcai miatt elfordulnak a föderális intézményektől. Úgy vélhetik, azzal a szöveggel lehet ezt a folyamatot visszafordítani, hogy azt mondják az embereknek: az unió azért kudarcos, mert a nemzetállami szuverenitás gátolja a hatékony cselekvésben, s ha a döntési jogkörök a külpolitikától kezdve az egészségügyig és a pénzügyekig a központi intézményekhez kerülnek, akkor egy csapásra hatékony, sikeres és eredményes lesz a föderális európai integráció. Bíznak a szép szavakban, amelyek sajnos valóban gyakran megtévesztik az embereket, ezért kell felhívni újra és újra a figyelmet a föderáció 22-es csapdájára.

– A föderalisták miért az Európa jövőjéről szóló konferenciában látják a nagy lehetőséget?

– Már Jean-Claude Juncker is érzékelte, hogy a válságok sorát elszenvedő unió lehetséges jövőjéről beszélni kell, s ezt Ursula von der Leyen is beígérte. Ráadásul a föderalisták, a zöldektől a néppártiakig, a fenti bizalomvesztésen túl azt is látják, hogy a Fidesz Néppártból való kiválása, s az április elsején megfogalmazódott Budapesti Szellem, az európai reneszánsz meghirdetése, egy új konzervatív-kereszténydemokrata politikai tábor létrehozása komoly veszélyeket jelenthet a számukra. Ezért mozgósítják az erőiket, ezért növelik és erősítik a Magyarországgal szembeni támadásokat nemcsak az unión belül, hanem az Egyesült Államok demokrata kormányának támogatásával és természetesen a globalista körök érdekeit képviselő Soros-hálózat tevékenységének felturbózásával. Nem kis figyelmet fordítva a jövő évi magyar választások befolyásolására, hiszen pontosan tudják, hogy az Orbán-kormány és a Fidesz a reményeink szerint alternatív fősodratúvá váló nemzeti szuverenista irányvonal központi ereje a lengyelekkel együtt. Ezért mindent meg fognak tenni a baloldali szivárványkoalíció győzelméért. Nem véletlen tehát, hogy azt mondják: most vagy soha, s hogy ne játsszuk el ezt az esélyt. Vagyis: kard ki kard, mondják, és ez elől nekünk, szuverenistáknak nem szabad kitérni, sőt. A következő hónapok és évek meghatározóak lesznek az unió jövője szempontjából, a fő kérdés ma már a lenni vagy nem lenni hamleti kérdése. Hozzátenném, önmagában az unió sem cél. Csak addig ragaszkodjunk hozzá, sőt, küzdjünk érte, amíg a saját életünket élhetjük benne.