Múltunkról mesélnek az Abák – látogatóközpont lesz az egykori királyi székhelyen
Egyre közelebb kerülnek Aba Sámuel királyunk sírjának feltárásához a Magyarságkutató Intézet régészei Abasáron, ahol a munkálatok és a tudományos vizsgálatok lezárultával királyi emlékhely és látogatóközpont is lesz.
Honfoglaló nemzetség az Abáké. Anonymus kun eredetűeknek tartotta őket, de ez tévedés, a IX. században még nem éltek kunok a Kárpát-medencében. A név mindenesetre török eredetű. Ha megtalálják Sámuel király földi maradványait, DNS-mintája összevethető már feltárt hun sírok leleteivel, és ha egyezés mutatkozik, az bizonyossággal szolgál az Árpád-ház eredetét illetően.
Most azonban még a tavaly ősszel megkezdett feltárás folyik Abasáron, ott is a Bolt-tetőn. Az ásatási területen már látható egy Árpád-kori mellékoltár alatti falazott boltíves sírhely, ami három csontvázat rejt. Előkerült az Aba Sámuel által alapított, Boldogasszonynak szentelt, apátsági jelentőségű bencés templom eredeti alapja, valamint egy XIII. században épített 45 méter hosszú és 12 méter széles, méreteiben, jelentőségében a margitszigeti domonkos kolostorromhoz fogható templom falai, pillérhelyei, fő- és mellékoltára. A szintén Árpád-kori istenházában egészen az 1600-as évekig dicsérték a Fennvalót.
– Nemzetségfői, királyi és vallási székhely volt Abasár – mondja Makoldi Miklós, a Magyarságkutató Intézet Régészeti Kutatóközpontjának vezetője.
A mátrai falu a hírneves nemzetség legjelentősebb központja volt egészen a középkor végéig. Temetkezési helyül is szolgált. De nem csak Abákat temettek ide; hogy még kiket, annak megfejtése is a tudósok feladata. Annyi bizonyos, hogy itt volt az 1041 és 1044 között uralkodó Aba Sámuel királyi központja, aminek nyomait kutatják a Magyarságkutató Intézet régészei. Mára már napvilágra került egy, a nemzetséghez tartozó középkori sír, mintegy másfél tonnás nehéz kőtömbből faragott fedőlapján az Abák ősi turulos családi címerével. A sírban két csontvázat találtak, kilétük megállapítását már megkezdték az intézet archeogenetikusai.
A krónikák szerint maga Aba Sámuel is itt nyugszik, habár 1044-ben, amikor a német hódítók ellen vívott ménfői csatában életét adta Magyarországért, eredetileg a szintén általa még uralkodása előtt, nádorispánként alapított feldebrői templomban temették el, és később helyezték Abasáron örök nyugalomra.
Feltételezések szerint a sírt jótékony kezek fedhették el, okulva a tatárjárás pusztításából, meg akarván óvni a királysírt az esetleges későbbi feldúlástól. Hogy ez bölcs döntés volt, bizonyítja a székesfehérvári királysírok törökdúlás alatti kifosztása.
Abasár azért is felbecsülhetetlen jelentőségű történelmi lelőhely, mert rajta kívül nem sok olyan akad, ahol ilyen gazdagságban és ilyen jó állapotban találni vallási és királyi emlékeket, pénzérméket, még írott emlékeket is. Nem is igen volt példa ilyen fontosságú feltárásra az elmúlt évtizedekben.
A Magyarságkutató Intézet szándéka szerint a feltáró és elemző munkálatok lezárultával a hely történelmi jelentőségéhez méltó látogatóközpontot hoznak létre Abasáron, lehetőség szerint eredeti stílusban újraépítve, amit csak lehet, bemutatva az Abák hithű keresztényi és uralkodói nagyságát.
Ha pedig Aba Sámuel király földi maradványait is megtalálják a kutatók, amint remélik, az azokon elvégzendő tudományos vizsgálat minden valószínűség szerint áttörő erejű lesz a magyar őstörténetben, amelyet mintegy 150 éve egyre porladozó, de makacsul erőszakolt elméletek uralnak. A magyarság azonban lassan visszafoglalja múltját, lelkét, öntudatát.