Folyamatos harcban, brüsszeli ellenszélben izmosodik a hazai agrárium
Nagy István: Dobogóra tör a magyar mezőgazdaság
Az elmúlt években támogatásunk segítségével megvalósult beruházások most kezdenek termelni, ma már nem alapanyag-exportáló ország vagyunk, hiszen a feldolgozott termékek aránya 74 százalékot tesz ki a kivitelünkben. Mindezt figyelembe véve jó esélyünk van rá, hogy 2030-ig folyamatosan dobogós helyen, azaz a három leggyorsabban növekvő versenyképességű mezőgazdaság között legyen a magyar – mondta a Demokratának Nagy István agrárminiszter.– Milyen volt a magyar agrárium elmúlt éve?
– Tavaly is számos kihívással kellett megküzdenünk: többek között az ukrán gabona okozta piaci problémákkal, magas termelési költségekkel, a gazdák érdekeit egyáltalán nem szolgáló uniós szabályozásokkal és az ebből fakadó adminisztratív terhek növekedésével, amik hatására Európa-szerte általánossá váltak a gazdatüntetések. Ezek révén számos tekintetben sikerült teherkönnyítést kiharcolni és elejét venni az újabb gazdaellenes döntéseknek. De a klimatikus körülmények is nagy gondot okoztak. A kora tavaszi fagyok a gyümölcstermesztést károsították meg, a hosszú, forró nyári aszály jelentősen megviselte a szántóföldi kultúrákat. Döntően ez az oka annak, hogy idén kisebb lett az agrárkibocsátás, mint tavaly. A szomszédunkban zajló háború is rányomta a bélyegét a belső piaci viszonyokra. Mindent összevetve mindezek ellenére eredményes évnek látom 2024-et. Aminek egyik feltűnő jele, hogy a gazdálkodók és a feldolgozók bíznak a jövőben, határozott szándékuk van fejlesztésre. Több, hatalmas érdeklődéssel kísért pályázati lehetőséget írtunk ki ugyanis az idei évben az élelmiszer- és feldolgozóüzemek, az állattenyésztők és a kertészek számára rendelkezésre álló azon forrásra, aminek 80 százalékát a magyar állam biztosítja, és csak húsz százalékát az Európai Unió. Érdemes külön is kiemelni a feldolgozóknak szánt 200 milliárd forintot, amely összegből 150 milliárd jut a nagyobb beruházásokra, 50 milliárd a kisebbekre. A 150 milliárdos keretre 700 milliárd forintnyi igény érkezett a pályázó vállalkozások részéről. Hasonló igények övezik az állattartó telepeknek és a kertészeti üzemeknek szánt kiírásokat is. Ez felvillanyozó üzenet. Azt jelzi, hogy a termelők akarnak beruházni, fejleszteni, mert bíznak és hisznek az agrárium jövőjében. Tavasszal várható az eredményhirdetés.
– Sokat beszélünk a nemzedékváltásról. Hol tart ez a folyamat?
– A pályázatok ezt is előmozdítják, hiszen számos forrás nyílt vagy nyílik majd meg hamarosan a precíziós technológiák, a gépesítés, a digitalizáció, az automatizálás meghonosítására és fejlesztésére. Ez jelentősen megkönnyíti a munkát, és örömmel mondhatom, hogy tapasztalatom szerint sok fiatal menő, trendi dolognak tartja ezeknek köszönhetően a mezőgazdaságot. Emellett a fiatalok a beruházásokra 15 százalékkal magasabb támogatás-intenzitással kaphatnak forrást, mint mások. Korábban is óriási igény volt a kifejezetten a fiatal gazdákat célzó forrásokra, ezt megtartjuk a jövőben is. Társadalmi egyeztetésen már meg lehetett ismerkedni az új kiírásban a fiatal gazdák támogatásának tervezetével, amelyben 79 milliárd forintos keretösszegre pályázhatnak majd az érintettek. Fejenként 14,6 millió forintot lehet elnyerni szabadon felhasználható átalánytámogatásként, amelyhez kötelező módon kapcsolódik egy, a gazdaság fejlesztését szolgáló beruházás megvalósítása. Ez utóbbihoz akár 75 millió forintot is elérő támogatást tudunk adni. Utóbbit 75 százalékos intenzitással lehet majd igényelni, vagyis akár egy beruházás háromnegyede is fedezhető pályázati forrásból. Reményeink szerint ez az új támogatási lehetőség hozzájárul ahhoz, hogy új belépőkkel is bővüljön a gazdálkodók köre.
– Régi cél a hozzáadott érték, a feldolgozottsági szint emelése. Vannak eredmények?
– Ez máig neuralgikus pont. A rendszerváltozáskor az akkori kormány érzékelte, hogy jelentősen elavult a feldolgozóipari technológia, de felújításra nem volt pénz. Ezért a privatizáció mellett döntöttek, remélve, hogy a külföldi tőke ismét az élvonalba röpíti a magyar élelmiszeripart. Nem így lett. A vevők ugyanis inkább csak piacot vettek, ezért bezárták az üzemeket. Visszanyomták Magyarországot az alapanyag-előállító pozícióba, az alapanyagot exportáltuk, ennek a jövedelmezősége azonban jóval alacsonyabb, és közben importáltuk drágán a készterméket. A saját alapanyagunkat adtuk el olcsón, amit aztán külföldön feldolgoztak és drágán megetettek velünk.
– A gyarmatosítók logikája…
– Ehhez társult az a történelmi bűn, hogy Magyarország európai uniós csatlakozása után az akkori szocialista–liberális kormány nem gazdaságélénkítésre fordította a brüsszeli forrásokat, hanem szociális kiadásokra. A lengyelek egész másként cselekedtek, kiépítették a hűtő-, tároló- és feldolgozó-kapacitásaikat, ennek következtében a lengyel élelmiszeripar fénysebességgel kilőtt és elhúzott mellettünk. Nem utolsósorban piacot foglalt. Ebből a helyzetből kellett elindulni, amint sikerült forrást találni a változások élénkítésére. A történelmi bűnt történelmi fordulattal tesszük jóvá. Ez a filozófiai alapja annak az agrártörténeti jelentőségű intézkedésnek, amely a jelenlegi uniós források mellé adható nemzeti társfinanszírozást a lehetséges maximális szintre, a teljes összeg 80 százalékára emeli. Ez összegszerűen azt jelenti, hogy a következő három évre a beruházások támogatására rendelkezésre álló 2900 milliárd forintból 2300 milliárdot mi állunk, és csak 600 milliárdot az unió. Több mint kétezermilliárd forintot adtunk beruházásokra a Vidékfejlesztési Programban, és most ebben a ciklusban az uniós források mellé adható nemzeti társfinanszírozás csúcsra járatásának folytatásával négyszer annyit költhetünk fejlesztésekre, mint amennyire ennek hiányában módunk lenne húszszázalékos társfinanszírozással. Az elmúlt években támogatásunk segítségével megvalósult beruházások most kezdenek termelni, ma már nem alapanyag-exportáló ország vagyunk, hiszen a feldolgozott termékek aránya 74 százalékot tesz ki a kivitelünkben. Mindezt figyelembe véve jó esélyünk van rá, hogy 2030-ig folyamatosan dobogós helyen, azaz a három leggyorsabban növekvő versenyképességű mezőgazdaság között legyen a magyar.
– A feldolgozóipar fejlesztése a mára kissé leszűkült szántóföldi vetésszerkezetet is színesítheti?
– Igen, ez is beleillik ebbe a politikába. Gondoljunk csak arra, hogy például az állatok takarmányozása céljából mennyire fontos a minél több hazai fehérjenövény termesztése. Stratégiai cél ezért a hüvelyesek arányának jelentős növelése, ami zöldítésként is felfogható, már csak a talajélet javítását eredményező élettani tulajdonságaik miatt is. A feldolgozóipari kapacitások megújulása és a hűtőházak megépülése jelentősen hozzájárul majd ehhez.
– Január 1-jétől közigazgatási bírság jár annak, aki nem fizeti ki 30 napon belül a termelőket. Ilyen rosszak a tapasztalatok?
– Van, ahol eddig is nagyon szépen, olajozottan működött a rendszer, sok felvásárló nem is várt 30 napig. De sajnos akadtak olyanok, akik jelentős késéssel vagy ilyen-olyan ürüggyel egyáltalán nem fizették ki a jogosan járó összeget. Ez évente százmilliárdos tétel. Kötelességünk megvédeni a rendszer legsérülékenyebb szereplőit, a termelőket, akik az ágazat sajátosságaiból fakadóan munkájukkal egész évben megelőlegezik a terméket, és csak egy alkalommal, az értékesítéskor jutnak a jövedelmükhöz. Az új szabályozás szerint örökre eltiltjuk a felvásárlástól azt is, aki becsapja a gazdát. Nem a bűnös cégét, hanem a felelős személyt szankcionáljuk, hogy ne térhessen vissza a piacra egy új vállalkozással. Ettől az intézkedéstől a bizalom elmélyítését is várjuk, ami elengedhetetlen az integrációhoz.
– Az utóbbi hetekben a közös agrárpolitika területalapú támogatásainak tervezett megnyirbálása borzolta a kedélyeket. Hogy áll ez a küzdelem?
– Már több mint 200 ezren írták alá a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara közös agrárpetícióját, de itt még nem állhatunk meg. Minél szélesebb támogatásra van szükség a gazdáknak járó források megvédéséhez. Emellett arra is büszkék lehetünk, hogy a magyar elnökség alatt megszületett az Európai Unió összes agrárminiszterének közös szakmai álláspontja – az Ursula von der Leyen bizottsági elnök asszony kérésére kezdődött stratégiai párbeszéd nyomán létrejött reformtervezet mellé. Ennek lényege, hogy a 2027 utáni agráriumnak gazdaközpontúnak, versenyképesnek, válságállónak, fenntarthatónak és tudásalapúnak kell lennie. Ez magyar szellemi termék, ami mögé kemény munkával sikerült felsorakoztatni mind a 27 tagállam szakminiszterét. Ilyen a közös agrárpolitika történetében még nem volt, ez az aktuális magyar uniós elnökség egyik kiemelkedő eredménye. Ennek köszönhetően sikerült szemléletváltást elérni: ma már nem vádolják azzal a gazdákat, hogy ők felelősek az éghajlatváltozásért, és nincs alá- és fölérendeltségi viszony a környezetvédelem és az agrárium között, hanem deklaráltuk, meg lehet, meg kell találni az egyensúlyt. Bár a veszély még nem múlt el, hiszen Brüsszel továbbra is azon fondorlatoskodik, hogy elvegye a gazdák területalapú támogatását és Ukrajnának adja, kijelenthető, hogy fontos csatát nyertünk meg. Ám a háborúnak még nincs vége, ugyanis Magyar Péter és a Tisza Párt képviselői is rendre a területalapú támogatások elvételén mesterkednek, amit meg kell akadályoznunk. Szégyen, hogy Magyar Péterék még mindig a rossz oldalon állnak és úgy gondolják, hogy büntetni kell a magyar gazdákat. Aki az élelmezésbiztonságot veszélyezteti, az bűnt követ el, és a területalapú támogatások elvétele is ide vezethet. Ha megszűnne ez a támogatási forma, az az élelmiszer drágulásával is együtt járna, amit nem hagyhatunk. Az összes EU-tagállam közös álláspontját azonban nem lehet lesöpörni az asztalról. Ugyancsak szemléletváltás történt a méztermelést illetően. Sikerült megértetni az uniós döntéshozókkal, hogy a méhészeti ágazat jelentősége túlmutat önmagán, hiszen a vadon élő virágos növényeinknek csaknem 90, a termesztetteknek pedig 80 százaléka függ legalább részben a beporzóktól, így a méhészeink által gondozott méhek tevékenységétől is. Tehát az ágazat szereplői nemcsak a fogyasztókat látják el mézzel, hanem fontos ökoszisztéma-szolgáltatást is nyújtanak. Ha nem tudnak megélni – többek között az Európán kívülről beömlő hamisított méz dömpingje miatt –, az a méhcsaládok számának csökkenéséhez vezet. Mézet vagy annak nevezett terméket lehet importálni, beporzást nem. Ezért a méhészek bevételi szerkezetében figyelembe kell venni a beporzást illető tevékenységet is. Javasoljuk, hogy a közös agrárpolitika rendszerébe vezessenek be egy olyan támogatási sort, amely honorálja a beporzást.
– Nemcsak az ukrán gabona és a távolról érkező hamis méz, hanem a dél-amerikai élelmiszeripari termékeknek uniós piacot nyitó, nemrég végleges formájában megszületett és elfogadásra váró Mercosur-megállapodás is veszélyezteti az európai mezőgazdaságot. Van esély megakadályozni?
– Magyarország Ausztriával, Franciaországgal, Lengyelországgal, Olaszországgal együtt ellenzi ezt a megállapodást, elsősorban a mezőgazdaságra gyakorolt káros hatásai miatt. Remélem, hogy a végén, amikor tényleg dönteni kell, többen leszünk. Nagyon álságos ugyanis az a politika, amely különböző zöldszabályozásokkal nehezíti az európai gazdák életét, miközben kinyitja az ajtót az európai szabályokat hírből sem ismerő dél-amerikai vagy akár ukrajnai termékek előtt. Ezzel tönkreteszik az európai mezőgazdaságot, kiszolgáltatnak minket. A Covid megmutatta, hogy ha jön egy krízishelyzet, akkor az önellátás a legnagyobb érték.