– Sokakban sok tévképzet élhet a szakmáról. Miből áll ez a munka valójában?

– Magyarországon ez teljesen új szakmának számít, mivel hazánkban a magánnyomozást egészen 1994-ig jogszabály tiltotta. Azóta már két törvény is megjelent, amely szabályozza, ezek azonban inkább csak kötelezettségeket rónak a magánnyomozókra, semmint jogosítványokat adna számukra. Ha egy mondatban kellene összefoglalnom a szakma mibenlétét, akkor azt mondanám, hogy a magánnyomozás a gazdasági élet tisztaságát hivatott szolgálni azzal, hogy gazdasági társaságokat, cégeket, azok tulajdonosait, vezető tisztségviselőit ellenőrzi. Elsősorban ügyvédektől és gazdasági társaságoktól kapunk megbízásokat. Leggyakoribb esetekben azt vizsgáljuk, hogy egy céget tudatosan döntöttek-e be, vagy pedig a rossz gazdálkodás következtében került felszámolásra, és amennyiben tudatosan, van-e más olyan gazdasági társaság, ahova átmenekítették a vagyont. Magyarországon ma a hitelezőket gyakorlatilag semmiféle törvény nem védi, így ebből sokan sportot űzhetnek. Nyugaton persze más a helyzet. A külföldi cégek nagy hangsúlyt fektetnek a prevencióra és leginkább olyan magyar cégekkel kötnek üzletet, melyeket előzőleg nemcsak ügyvédekkel, hanem magándetektívekkel is megvizsgáltattak. Előfordulhat ugyanis, hogy a hivatalos megbízás mögött valójában valami hátsó szándék áll, illetve az is megeshet, hogy egy cég egészen más célból lett létrehozva, mint ami a cégbíróságon be van jegyezve. Ez a munka, amely a papírokhoz viszonyított tényleges működést vizsgálja, kifejezetten a magánnyomozók feladata, hiszen az ügyvéd nem megy ki a helyszínekre. A mi dolgunk az is, hogy a földhivatalokban ellenőrizzük a cégekhez köthető ingatlanok tulajdoni helyzetét. Ugyanezt megtesszük a tulajdonosok és vezető tisztségviselők ingatlanaival, és megvizsgáljuk a tulajdonosok gazdasági előéletét is. A nyugati országokban az a személy, aki egy céget mint vezető tisztségviselő vagy tulajdonos már felszámolásba vitt, öt évig nem alapíthat új céget és nem lehet vezető tisztségviselő sem. Nálunk ez minden további nélkül megoldható.

– Tudna erre konkrét példát is mondani?

– Egyik mostani ügyemben egy vidéki takarékszövetkezet megbízásából vizsgálódok, amely mintegy 500 millió forinttal finanszírozta meg egy építőipari fővállalkozó cég beruházását. A szerződésben többek közt azt kötötték ki, hogy az építőipari vállalkozásnak valamennyi önrésszel kell rendelkeznie, illetve azt, hogy ha a beruházás elkészül, akkor a lakások eladásából befolyt összeg ugyanennek a takarékszövetkezetnek a számlájára kerül átutalásra, a hitel fedezeteként. Ahogy persze lenni szokott, ez nem így történt. A vállalkozó egy másik bankban nyitott számlára gyűjtötte a bevételeit, majd hagyta, hogy felszámolják a céget. Ilyenkor a pénzintézet vezetői futhatnak a pénzük után. Vizsgálódásaim során sikerült kiderítenem, hogy az elmúlt évben ez már a harmadik olyan cég volt, amit ugyanaz a tulajdonos és egyben ügyvezető hasonló módon vitt felszámolásba. Az 500 milliót a felszámoló pedig soha nem fogja kivenni a cégből, hiszen azt már gondosan kiüresítették. Megvizsgáltuk ennek a vállalkozónak a családi és baráti kapcsolatait is, amely során számos hasonló építőipari tevékenységet folytató céget találtunk, melyek átvették a csődbe juttatott vállalkozás munkáit. Magyarországon ma bárki alapíthat céget, akár egy útlevélre is, és senki nem nézi, hogy az illető büntetett előéletű-e vagy korábban hány céget tett tudatosan tönkre.

– Vannak erkölcsi korlátok? Laikusként azt gondolnánk, hogy ön elsősorban annak irányába lojális, aki fizet.

– A személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló 2005. évi CXXXIII. törvény 24. § (1) bekezdése szerint több megbízó érdekében a magánnyomozó csak akkor járhat el, ha azok érdekei nem ellentétesek. Olyan megbízást, amely a korábbi megbízó érdekeit sértheti, csak akkor teljesíthet, ha a korábbi szerződés megszűnésétől számított három év már eltelt. Tehát aki a megbízói körömhöz tartozott, az ellen három éven keresztül nem folytathatok nyomozást. Aki komolyan veszi ezt a hivatást, és nem akarja hírnevét rontani, az nem is tehet máshogy. Nálam ez úgy működik, hogy aki egyszer a megbízóm volt, az már az ügyfélkörömhöz tartozik, és utána soha, semmilyen körülmények között nem nyomozok ellene. Egy konkrét ügy elvállalása előtt azonban mindig megvizsgálom azt is, hogy ki a megbízóm, és valós-e az a probléma, amivel hozzám fordult, elhallgat-e lényeges dolgokat, vagy esetleg az információkat másra akarja majd fölhasználni, mint amit állít. Ha a megbízó korrektségéről teljes mértékben meggyőződtem, és az ügy valóban olyan probléma, amit csak magánnyomozó vagy ügyvéd tud megoldani, akkor vállalom.

– Milyen a megbízói köre?

– Főleg ügyvédi irodáknak dolgozom, akik a mai gazdasági viszonyok bonyolultsága miatt ránk bízzák az ügyek előzetes áttekintését. Ezáltal óriási munkát és terhet veszünk le az ügyvédek válláról, sok időt és fáradságot takarítva meg nekik. Természetesen én is a papírmunkával kezdem; a cégbíróságon megnézem a cég aktáját, ahonnan meg tudom szerezni a tulajdonosok személyes adatait. Miután megvannak a címek, kimegyek a helyszínre és végigjárom ezeket, adatot gyűjtök a tulajdonos lakókörnyezetében, a cég működési helyein, székhelyén, telephelyén, fióktelepein.

– A személyi adatvédelmi törvény mennyire köti önöket? Amennyiben valamilyen személyes adatot megtud ügyfeléről, azt jogában áll kiszolgáltatni megbízójának?

– Igen. Még akkor is, ha ez különleges személyi adatnak minősül. Az olyan személyes adatokhoz, mint lakcím, születési adatok, családi állapot könnyen hozzá lehet jutni a cégbíróságon lévő nyilvános adatbázisból, továbbá ahhoz, hogy egy adott személynek eddig hány gazdasági társaságban voltak érdekeltségei. A szomszéd pedig akár a célszemély büntetett előéletét is elárulhatja. Ez különleges adat, de miután én a lakókörnyezetben tudtam meg, ezért ezt a jelentésemben nyugodtan leírhatom.

– Telefonok lehallgatása, poloskák elhelyezése?

– Nem. A lehallgatást jogszabály tiltja, poloskát pedig csak irtunk, illetve keresünk. Általában irodákban, tárgyalókban szokott elhelyezni a konkurencia ilyen lehallgató eszközöket. Erre a technikus kollégámnak megvannak az eszközei, valamint az engedélye, mivel ez haditechnikai eszköznek minősül. A szolgáltatás ára négyzetméterben van meghatározva, általában egy négyzetméter 3500-4000 forint között mozog, amely az átvizsgálandó helyiségek és berendezési tárgyaik bonyolultságától függ.

– Ahhoz, hogy önök irtani tudják, a poloskákat valakinek ki is kell helyeznie…

– Bár a lehallgató-eszközök telepítését törvény tiltja, vannak biztonságtechnikai cégek és vagyonvédelmi társaságok, amelyek jó pénzért elvégzik a feladatot. A megrendelők ilyenkor leginkább saját dolgozóikat figyeltetik meg vagy fontos üzleti tárgyalásokat hallgatnak le.

– Ha bűncselekményre bukkan, köteles együttműködni a rendőrséggel?

– Nem. Én a megbízómnak jelentek, ezután ő a jelentésemmel szabadon rendelkezik. Magyarországon nincs följelentési kötelezettség, csak néhány olyan súlyos esetben, mint amilyenek az állam elleni bűncselekmények. Az emberölés például már nem tartozik ezek közé. Itthon, ha egy emberölésre fényt derítek, és megtudom, ki az elkövető, azt nem vagyok köteles a rendőrség tudomására hozni. Naponta jövök rá bűncselekményekre, adócsalásra, hitelezési csalásokra. Ha ezután a megbízó ügyvédhez fordul és megteszik a följelentést, az már az ő dolguk. Visszatérve az etikára, ha én egyszer egy ügyet jogosnak, etikusnak találok, és azt elvállalom, akkor utána a nyomozási módszereknél már kevésbé fontos szempont a morál, ugyanis vannak olyan információgyűjtési technikák, amelyek ha nem is a törvényesség mezsgyéjén kívül, de esetleg etikátlanul folynak. Ilyen például a titkos környezettanulmány készítése, amikor embereket tévesztek meg a tekintetben, hogy valójában ki vagyok és milyen célból csengetek be hozzájuk.

– Akár azt is el lehet képzelni, hogy mint vízszerelő, munkaruhában csenget be?

– Valamilyen történetet mindig kitalálok, ami beleillik a lakókörnyezetbe – például ingatlant vagy gépkocsit akarok vásárolni. Ennek apropóján sikerül az emberek bizalmába férkőznöm, vagy legalábbis elbeszélgetni velük, melynek során nyilván a célszemélyre vonatkozó kérdéseket is felteszek. Lehet, hogy ez nem etikus, de nem ütközik semmiféle jogszabályba.

– Az információgyűjtés során milyen arányban van a tradicionális – egyszerű utcai munka – és az információs technológia?

– Jól tudjuk, hogy az információk 80 százaléka – ha nem több – az internetről, vagy különféle nyilvános adatbázisokból, például a cégnyilvántartásból begyűjthető. A maradékot alkotja a területi munka, amikor ki kell menni a címre és adatot kell gyűjteni, illetve fotókat kell készíteni, vagy valakit megfigyelni.

– Gondolom inkább az ebből származó költség az, ami a szolgáltatás árának nagy részét kiteszi?

– Valóban, hiszen a megfigyelési munkát nem egyetlen magánnyomozó, hanem egy egész csapat végzi. Ehhez legalább három gépkocsi kell és hat fő. Ebből három sofőr, három pedig szükség esetén gyalog követni a megfigyelt személyt. Ha úgy tűnik, hogy az egyik kocsit a célszemély kiszúrta, akkor az kiáll és helyette egy újat kell beállítani. Ezért a közterületen való megfigyelés egy igen drága szolgáltatás. Ezt úgy lehet áthidalni, hogy igyekszünk csak néhány órára leszűkíteni az adatgyűjtésnek ezt a formáját és így óránként 25-30 ezer forintot még ki lehet fizetni. Ezt a szolgáltatást inkább csak a gazdasági társaságok engedhetik meg maguknak. Leggyakoribb a saját, általában vezető beosztású dolgozók megfigyelése, hogy azok munkaidő után esetleg a konkurenciával találkoznak-e.

– Szakmai szempontból hogyan értékeli a mai magyar rendőrség munkáját?

– A magánnyomozónak abban a tekintetben könnyebb a helyzete, hogy csak annyi ügye van, amennyit fölvállal, így nem gyűlik fel olyan ügyhátralék, mint a rendőrségen, ahol ezért sorban szüntetik meg az aktákat. A rendőrség már a rendszerváltás előtt belekerült ebbe a mókuskerékbe. Akkora mennyiségű ügy, illetve papírmunka hárul a nyomozóra, hogy egyszerűen nincs ideje kimenni az utcára a bűnözőket üldözni. Még kiemelt ügyekben sem. Éppen azért hoznak létre időnként különleges csoportokat, hogy legalább a nagyobb volumenű ügyekben legyen valami előrelépés. Ráadásul a bűnügyi rendőrséget olyan feladatokkal is megterhelik, amihez az égvilágon semmi közük nincs, mint például a tüntetések biztosítása. Ha egy rendőrtisztet arra kényszerítünk, hogy egyre több ügyben mindent a büntetőeljárási jognak megfelelően adminisztráljon, akkor nem marad ideje a bűnt üldözni. Egyre több bűnelkövető lesz szabadlábon, mert a rendőrök a papírmunkával vannak elfoglalva. Ez pedig újabb és újabb feljelentések és papírhalmazok termelését eredményezi. Azt kell mondjam, hogy Magyarországon az igazságszolgáltatásnak már ez a szintje is padlón van.

– Hogyan lehetne javítani a helyzeten?

– Elég lenne megnézni, hogy az Egyesült Államokban hogyan van megszervezve a bűnügyi rendőrség munkája. Ott nagyon minimális papírmunka van; a rendőröknek az a feladatuk, hogy professzionálisan, az utcán üldözzék a bűnözőket, míg a papírmunkát egy jogvégzett ember, a vizsgálóbíró végzi. Én az olyan vizsgálati munkákat, mint például a gyanúsítottak, tanuk kihallgatása egy az egyben levenném a rendőrség válláról, a vizsgálati munkát teljesen a nyomozást felügyelő ügyészségre bíznám. Bár a mostani jogszabályok szerint az ügyészség a nyomozások gazdája, ettől függetlenül a vizsgálati munka nagy része még mindig a rendőrségre hárul.

– Szokott politikai megbízásokat kapni?

– Magyarországon igen sok magánnyomozói engedély van kiadva, és elég sokan is végzik ezt a tevékenységet; ha jól tudom a fővárosban legalább ezer magánnyomozói igazolvány van kint. Ez is olyan, mint bármilyen más szakma; itt is vannak olyan „kollégák”, akik nem tartják be a játékszabályokat, és megbízóikat elvtelenül kiszolgálják. Én soha nem vállalok politikai jellegű megbízásokat. Még ha az általam vizsgált cég ügyében fel is merül, hogy valamelyik párt gazdasági holdudvarához tartozik, vagy valamelyik politikus cégéről van szó, én akkor is a céget ellenőrzöm és annak tevékenységét, illetve amivel a megbízó megbízott. Az nem érdekel, hogy milyen politikus vagy párt lehet a cég mögött, de ha erre rájövök, akkor persze köteles vagyok azt a jelentésemben leírni. A magánnyomozó is ugyanolyan nyomozó, mint a hivatásos kollégája. Nemcsak a jogszabályok kötnek minket, hanem vannak a nyomozásra vonatkozó bizonyos kriminalisztikai ajánlások és szabályok. A kriminalisztika pedig talán az egyetlen olyan társadalomtudomány a világon, amely az objektív igazság felderítését tűzte ki zászlajára. Még a jog sem az objektív igazságra kíváncsi, ahogy a politikus érdekeinek központjában sem az objektív igazság áll, hanem esetleg az ellenfelek sárba döngölése. A kriminalisztika ettől igen távol áll. Én még a gazdasági ügyekben is az objektív igazságot keresem – azt vizsgálom, hogy mi a valós helyzet a szerződésekben leírtakhoz képest.

Hevesi-Tóth Csilla, Sayfo Omar