Az Országos Állatvédőrség egy éve alakult. Azóta kiépítették az országos hálózatukat, tagjaiknak száma meghaladja az ezer főt. Képzéseket, tanfolyamokat szerveznek és a rendőrséggel együttműködve egy év alatt megmentettek több száz megkínzott állatot.

Zoé, a súlyos fizikai és lelki megpróbáltatásokon átesett kutya hónapokig kóborolt az utcákon, mire az Illatos úti gyepmesteri telep gondozói rátaláltak a soroksári erdőben. Zoé sérülései életveszélyes bántalmazásra utaltak. Az egész testét tályogos sebek borították, a mindössze hétkilós állat bőrén átütöttek a csontjai. A kórházba már az Állatvédőrség önkéntesei szállították, ahol a sokat látott orvosokat is elborzasztotta a látvány.

Arielt a Belvárosban fogták be. A cica lába szó szerint szétrohadt. A rendelő dolgozói a reggeli nyitáskor megdöbbenve látták, hogy az iszonyú fájdalmakkal küzdő állat az éjszaka folyamán két kiscicának adott életet. Az anyaállatot műteni kellett, a kölykök viszont, ha az első két nap nem kapnak anyatejet, biztosan elpusztulnak. Végül egy napot szoptak a kölykök, mert az életmentő műtétet nem lehetett tovább halasztani. Ma már mindannyian jól vannak.

Buci szemei iszonyú állapotban voltak, szinte egyikre sem látott. A félvak macskán szemeltávolító műtétet kellett végrehajtani, amelyet gondos és hosszadalmas ápolás követett. Ma már a másik, megmentett szemére lát. És még mindig bízik az emberekben. Tüneményes, kedves cica maradt.

Medveczky Maresz, a cicák nagy pártfogója ki sem fogy a szívbemarkoló történetekből.

– Szütyőre és testvérére egy családi ház udvarán találtunk, ahol a gazda elmondása szerint az akkor egyhónapos kiscica farkára „rágurult az autó”. Orvoshoz nem vitték. A kismacska ezután két hónapig a csontjáig nyílt sebbel élt. A farkát nem lehetett rehabilitálni, amputálni kellett. Szütyő azóta meggyógyult és gazdit keres – mondja Maresz, aki szinte minden szabad idejét bántalmazott macskák mentésével tölti.

– Sokszor nehezebb, mint a kutyákkal. A macskák mások. Ha elveszítik a bizalmukat az emberekben, vadakká válnak és őrülten karmolnak. A bizalmat ezeknél az állatoknál gyakran már nem lehet visszanyerni. A befogásuk ezért nagy kitartást és szakértelmet igényel. Ha a sérülésük nem súlyos és életben maradnak, szerencsés esetben megbújnak pincékben, padlásokon, egerésznek, madarat fognak, és messze elkerülik az embereket. Ha viszont súlyos betegek, rejtekhelyet keresnek, ahol magányosan várják, hogy beteljen az idejük. A kutyák sokkal kiszolgáltatottabbak. Nehezebben találnak élelmet, a városban kóborolnak, vagy hűségesen várják az autót, amiből kidobták őket… Tira még csak tíz hónapos, de már sok borzalmat megélt. A bőrén cigarettacsikkekből származó égési nyomok voltak, az álkapcsa eltörött: átdobták egy háromméteres kerítésen. Tira rettegett az emberektől, nem engedte, hogy hozzáérjenek. Egy vidéki gyepmesteri telep gondozói találtak rá, és két hónapba telt, mire megengedte, hogy megsimogassák, meséli Tira szomorú történetét Mézes Dorottya, az Állatvédőrség önkéntese, aki a Cerberos Kutyaiskolában és otthon, a lakásán is gondozza megmentett kutyusait.

Szecska kölyökkora is borzalmak közt telt: a fajtatiszta pittbull-terrier kankutyát harci kutyának nevelték. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy csak akkor kapott enni, ha ölt… Kismacskát, kiscsirkét, mindegy mit, de ölnie kellett. Ütötték, verték, agresszióra nevelték, ketrecbe zárták, hogy még agresszívebb legyen, tépjen, marjon, harapjon, hogy a szörnyű ütközetből ő kerüljön ki győztesen: tartói fogadásokat kötöttek rá.

És itt van Manócska, akinek betegek az ízületei: angolkóros lett a nem kielégítő táplálkozás következtében, járni sem bír, és Rumli is, akinek egy hajszálon múlt az élete, mert nem kapta meg az egyébként kötelező oltásait. Sky pedig kis híján megfagyott: télvíz idején négyhetesen a hóban, egy faládában lakott. Testvérei valamennyien odavesztek, ő volt az egyetlen, aki a mínusz húszfokos hideget valami csoda folytán túlélte. Az életüket annak köszönhetik, hogy az Állatvédőrség valamennyiüket gondozásba vette.

Az Országos Állatvédőrség egy évvel ezelőtt a megkínzott állatok megmentésére jött létre. Joó István, akinek a kutyaiskolájába korábban más állatvédő szervezetek több alkalommal hoztak be megkínzott állatokat, a kutyák sorsát egyre jobban átérezve úgy döntött, létrehoz egy olyan szervezetet, amely a bűnüldöző szervekkel együttműködve szervezetten képes fellépni az állatkínzókkal szemben. Jelenleg 400 végzett és 1300 épp tanuló taggal rendelkezik, akik jogi és gyakorlati oktatásban vesznek részt. A jogi oktatás tananyagát a Rendőrtiszti Főiskola tanárai állították össze, a gyakorlati oktatást az Állatvédőrség a legjobb szakemberei részvételével maga szervezi.

Az Állatvédőrség alapítványként működik és az Országos Rendőr-főkapitánysággal együttműködve bejelentésekre házhoz megy, szükség esetén elkobozza a szenvedő állatot, gondoskodik a gyógykezeléséről, a rehabilitációjáról, majd szerető gazdit keres a számára. A rendőrség segítségére akkor van szükség, ha a bejelentés helyszínére nem akarják őket beengedni, vagy az állatot átadni. A rendőri jelenlét az állatvédőröket is megnyugtatja, mivel az ilyen elkövetők többnyire agresszív emberek. E rendőrségi jelenlét mellett hatósági állatorvos is részt vesz a mentésben, aki azonnal meg tudja állapítani az állatkínzás tényét.

A védőrök szakosodtak: más vesz részt a kutyák, más a macskák, a lovak vagy a madarak mentésében.

– Most épp egy baglyot kell mentenünk, ma érkezett a bejelentés – mondja Joó István, akinek percenként csöng a telefonja. Ami a megkínzott állatok számát illeti, évente ezernél több bejelentés érkezik a rendőrségre, illetve az Állatvédőrséghez. Ebből mintegy 450 esetben indul nyomozás. Közben a felderítetlen bűncselekmények számát Joó István az ismert esetek számának a háromszorosára teszi.

– Sokan még mindig nem bíznak a hatóságokban, mások pedig attól tartanak, hogy az állatkínzó később bosszút áll – mondja az elnök, tudván, hogy az állatkínzók többsége maga is agresszív, vagy sérült személyiség. – Az állatkínzásokat olyanok követik el, akik hajlamosak arra, hogy másokon éljék ki erőszakos hajlamaikat. Míg egyesek a frusztrációt, a dühöt, az elkeseredettséget vezetik le ily módon, addig olyanok is vannak, akik egyenesen örömüket lelik a szenvedés látványában – teszi hozzá.

Több országban a sorozatgyilkosok profiljának felrajzolásakor a nyomozók feltárják, hogy az elkövető korábban kínzott-e állatokat. A sorozatgyilkosok ugyanis szinte minden esetben állatokon kezdik… Tíz állatkínzásos esetből nyolc esetben családbántalmazásra is sor kerül, ezek az emberek verbálisan és fizikálisan is verik, bántalmazzák kiskorú gyerekeiket, feleségüket, idős embereket, a legtöbbször alkoholos befolyás alatt.

Dr. Bilkei Pál kriminálpszichológus szerint az állatbántalmazás a családon belüli erőszak egyik jele lehet.

– Az erőszakvezérelt embereknél nincs belső kontroll. Lényeg, hogy levezesse az agresszióját, és erre általában a legkönnyebb prédát szemeli ki. Minél kisebb testű az állat, annál nagyobb a bántalmazás mértéke. Ezeknél az embereknél csak idő kérdése, hogy a tettlegesség a családtagokra is átterjedjen. Belső kontroll híján már nem számít, hogy kutya, gyermek vagy nő a bántalmazott – árulja el a szakember.

Sajnos egyre több a női elkövető is, bár az arány a férfiak és nők között 80-20 százalék. A fiatalkorúak körében is nő az állatbántalmazások száma. A legfiatalabbak még tudatlanságból, később már annál tudatosabban követik el ezeket a bűncselekményeket, amelyek visszahatnak a fiatalkorú lelki fejlődésére: ez az attitűd később állandósul és viselkedésmintává rögzül. Agresszív szülők gyermekei gyakran maguk is agresszívvé válnak.

Joó István eddigi tapasztalatai is erről tanúskodnak.

– Az elmúlt három hónapban négy olyan esetünk is volt, ahol párhuzamosan követtek el állatkínzást és családbántalmazást az elkövetők. Kiskunhalason eljárás is indult, a gyermekeket a gyámhatóság gyámság alá vette. Itt előzőleg kötéllel fojtották meg a macskákat, kútba fojtották a kutyákat, vagy kővel verték szét a fejüket. A legtöbbször éheztetik is az állatokat, félméteres láncon tartva őket. Az állatvédőrök találkoztak már olyan esettel, hogy savval, illetve gázolajjal öntötték le az állatot, majd meggyújtották. Az elkövetőknek mindig van valamiféle önfelmentő meséjük szörnyű tettükre: haragudtak a szomszédjukra, elveszítették a munkahelyüket, el voltak keseredve.

– Tapasztaltunk viszont olyan esetet is, amikor fiatalkorúak szórakozásból kínozták az állatokat, ám egy erős akaratú gyerek közbelépett, a társai pedig felhagytak az állatkínzással és elszégyellték magukat. Ez Ózdon történt, az ország egyik legszegényebb településén. Itt akkora eredményeket értünk el, hogy miután elmentünk oktatást tartani a felelős állattartásról, már a gyerekek léptek fel az állatok védelmében, elhozták a szüleiktől a kiszemelt prédát, a láncról kiszabadították a kutyát és átadták az állatvédőröknek.

Az állatkínzásoknak több fajtája van. Az is állatkínzásnak minősül, ha anyagi érdekből kutyákat harcoltatnak, és fogadásokat kötnek. Nagyon sok ilyen ügy van. Ezek a kutyák nagyon komoly sérüléseket szenvednek, amelyeknek jelentős része lelki sérülés. Ezeket az állatokat több hónapon át szocializálni kell, mert a szerencsétlen állat először mér nem érti, hogy nem kell már ölnie azért, hogy enni kapjon.

A macskák is sokat szenvednek.

– Találtunk Csepelen olyan macskákat, akik két ablaktábla közé voltak belapítva, napokon keresztül odanyomva, mint a tapéta… Vannak macskák, amelyeknek levágják a farkát baltával, forró anyagot öntöttek a fülébe…

Az elkövetések aránya a városok és falvak közt nem mutat lényeges különbséget, a különbség inkább az elkövetés módjában és szándékában van: városon gyakoribb a szándékos állatkínzás, falun inkább a gondatlanságból elkövetett esetek száma magas.

Az állatkínzás bűncselekmény, amely három évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható. Azonban mind ez idáig csak egyetlen olyan esetről tudunk, amikor állatkínzásért öt hónap letöltendő börtönbüntetést szabott ki a bíróság. Emellett néhány olyan ítélet is született, ahol halmazati bűntettként egyéb bűncselekmények mellett az állatkínzást a vádlott terhére rótták.

Joó István szerint, bár az állatvédelmi törvény valóban európai színvonalú, mégsincs igazi visszatartó ereje, mert kizárólag bűncselekmény alapos gyanúja miatt indul nyomozás, ami az esetek többségében nehezen bizonyítható. A felderítettségi arány pedig rendkívül alacsony. A büntető törvény tehát nem elegendő, Joó István szerint az állatkínzás polgári jogi vonatkozásán is változtatni kellene: ha valakinek a kutyáját vagy macskáját megölik, vagy fogyatékossá teszik, az illető csak abban az esetben tarthat igényt kártérítésre, ha fajtatiszta, nagy értékű állatról van szó. A házimacska vagy a keverék kutya értéke nem fejezhető ki pénzben, így a bíróság a sértettnek nem tud kártérítést megítélni.

– A polgári jog az állatokat a mai napig tárgyként kezeli, miközben a büntetőjog elismeri személyiségüket – hívta fel a figyelmet az ellentmondásra az Állatvédőrség elnöke. – Az az alapvető célunk, hogy ellássuk az állatok érdekképviseletét, segítsük a törvényalkotók munkáját, betartassuk az állatok védelméről szóló törvényeket. Emellett szeretnénk elérni, hogy a felbecsülhetetlen számú kóbor szaporulat csökkenjen, mert népegészségügyi kockázatot is hordoz. A fiatalok felelős állattartásra való nevelése, a kutyaharapásos esetek megelőzése, az elkobzott állatok testi és lelki rehabilitációja, szakszerű ellátása, elhelyezése a legfontosabb feladatunk.

Az állatvédőrök az elmúlt egy év során kiépítették országos hálózatukat. Várják tagjaik közé mindazokat, akik ebben a küldetésben a segítségükre tudnak lenni, foglalta össze a szervezet céljait az Állatvédőrség elnöke.

Hernádi Zsuzsa