A 2012-es olimpia megrendezésének ötlete még 2001-ben, a polgári kormány idején merült fel. A tervet sokan támogatták, ezt mutatja például az is, hogy amikor a Fidesz Jacques Rogge, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökének tavaly márciusi, magyarországi látogatása előtt aláírásgyűjtésbe kezdett, több százezren írták alá az íveket, pártállástól függetlenül. 2002 elején még Medgyessy Péter kormányfőjelölt is úgy gondolta, hogy jó ötlet lenne az ötkarikás játékok hazai megrendezése.

Persze ez csak Medgyessy magánvéleménye volt, hisz az akkori ellenzéki pártok már abban az időben is szkeptikusak voltak a nagy tervvel kapcsolatban. Pontos érvek híján nagyon költséges és a valóságban megvalósíthatatlan kampányfogásnak bélyegezték az ötletet, meg sem várva az átfogó megvalósíthatósági tanulmány eredményét.

A baloldali pártok álláspontja a választási győzelem után sem változott. Természetesen ezen senki sem lepődött meg különösebben, hiszen a balliberális oldal nem éppen arról híres, hogy a „merjünk nagyok lenni” elvet vallaná. Sőt… Mindenki emlékezhet például arra, hogyan öregbítette Magyarország nemzetközi hírnevét a Horn-kormány 1994-ben: lemondta a világkiállítás megrendezését. Országimázs szocialista módra.

Ősszel aztán megszületett a Pricewaterhouse Coopers tanácsadó iroda által jegyzett, 150 szakértő által készített, mintegy 1500 oldalas megvalósíthatósági tanulmány. Eszerint Magyarország alkalmassá válhat a rendezésre, ha végrehajtja a leírt fejlesztéseket – sportlétesítmények építése és felújítása, utak, autópályák építése és felújítása, közlekedésfejlesztés stb. -, melyek mindösszesen 4600 milliárd forintot emésztenének fel. Nem árt megjegyezni, hogy ennek az összegnek jelentős hányadát, ha nem is 10 éven belül, de előbb-utóbb mindenképpen a fővárosra kellene költeni, épülhetne belőle például kátyúmentes autóút, új híd vagy meglepetésre megépülhetne Demszky legnagyobb blöffje, a legendás 4-es metró.

Ki blöfföl?

A 2012-es olimpiára idén július 15-ig lehet beadni a pályázatot. Bár ha a téma szóba került, a kormánypárti politikusok az elmúlt egy évben is rendre kifejezték ellenvéleményüket a rendezéssel kapcsolatban, ám ez a „nem” korántsem volt olyan hangos, mint az országgyűlési választások idején.

A viszonylagos csöndet aztán a kabinet döntése felé közeledve mind gyakrabban törte meg egy-egy heves támadás a terv ellen. Ennek ékes példája volt Kuncze Gábor szabad demokrata elnök nyilatkozata, aki április végén a következőket mondta az olimpiáról:

– Nem mondják el, hogy ez egy blöff, egy rossz ötlet, egy választási kampányfogás volt, aminek semmi köze a valósághoz. Egyszer valakinek ki kell mondania, hogy az erről való gondolkodást nyugodtan abba lehet hagyni, mert ennek semmilyen realitása nincsen – jelentette ki a pártvezér, mint jeleztük, már a megvalósíthatósági tanulmány elkészülte után.

Ezen a ponton álljunk meg egy pillanatra! Érdemes ugyanis megnézni, a hírek szerint mely országok, illetve mely városok gondolkodtak el komolyan a 2002-es olimpia megrendezéséről: New York (USA), Lipcse, Düsseldorf, Stuttgart, Hamburg vagy Frankfurt (Németország), Manchester vagy London (Nagy-Britannia), Moszkva (Oroszország), Abuja (korábban Lagos – Nigéria), Újdelhi (India), Párizs (Franciaország), Madrid vagy Sevilla (Spanyolország), Róma (Olaszország), Rio de Janeiro vagy Sao Paulo (Brazília).

Az rendben van, hogy Róma, Párizs vagy épp New York messze előttünk jár fejlettség és anyagi lehetőségek tekintetében. De hogy például Újdelhi és Abuja jobban állna… Úgy tűnik, e helyeken vagy sok realitásérzékét vesztett optimista, vagy sok hülye él – már ha Kuncze Gábor szavaiból indulunk ki.

Kuncze értékelését nem hagyta szó nélkül az ellenzék, az MDF például bocsánatkérésére szólította fel a volt pártelnököt. Gémesi György alelnök kifogásolta, hogy Kuncze Gábor blöffnek nevezte több millió magyar ember álmát, hogy hazánk – sikeres pályázat benyújtása esetén – esélyt kapjon több tízezer világhírű sportoló, több millió sportrajongó turista és sok milliárd tévénéző vendégül látására egy Budapesten rendezendő olimpián. Hozzátette, az MDF szomorúan veszi tudomásul, hogy nem is várható más a nemzeti „középszerűség” kormányának koalíciós pártelnökétől, aki a blöff természetrajzát pártján és kormányán belül jól ismerheti, a valósággal viszont immár köszönő viszonyban sincs. Gémesi megjegyezte azt is, hogy hiába tűznek ki a nemzeti kormányok nagy terveket hazánk világ előtti bemutatkozására, ha az azokat követő baloldali kabinetek kisszerűségükben minden nemes kezdeményezést értéktelen „valótlanságshow-val” hígítanak fel.

A döntés

Miközben javában folyt a vita, a főváros vezetése amolyan „mondjunk is valamit, meg nem is” típusú nyilatkozatot adott ki. Ebben az állt, hogy ha a kormány megteremti a feltételeket és vállalja a garanciákat, akkor Budapest támogatja a 2012-es olimpia megrendezését.

Ám – olvashattuk – egyedül a kormány határozhat arról, hogy el tudja-e különíteni a költségvetésből a szükséges 3000 milliárd forintot, illetve hogy át tudja-e csoportosítani a 750 milliárd forintos uniós támogatást.

Most a kormányon a sor, hogy igent mondjon – gondolhattuk, tekintve, hogy Jánosi György (még helyén lévő) sportminiszter néhány nappal korábban még így nyilatkozott:

– Várjuk, hogy a főváros hogyan nyilatkozik ebben az ügyben, megvárjuk Pest megyét is, és a kormány május elején tér vissza a kérdésre és hozza meg a maga döntését.

A főváros tehát elméletileg igent mondott a rendezésre. Persze utólag belegondolva az is elképzelhető, hogy a kormánypárti városatyák már tudták, hogyan határoz majd a balliberális kabinet, s ezért voltak ilyen engedékenyek.

Az olimpiai rendezést támogatók reménye április harmincadikáig élt. Ekkor azonban véglegessé vált, ami korábban már sejthető volt: letehetünk arról, hogy kilenc esztendő múlva nálunk kerüljön sor a nyári játékokra. Gál J. Zoltán kormányszóvivő ugyanis bejelentette, hogy a kabinet nem ad pénzügyi garanciát a rendezésre. A döntést indokolva Jánosi György azt mondta, a Fidesz felelőtlenül vetette fel az olimpia gondolatát.

– Sportminiszterként el kellett fogadnom a kormány döntését. A 2012-es olimpia budapesti megrendezése olyan nagy terheket rótt volna az országra, amelyeket nem lehetett vállalni – mondta a miniszter, majd így folytatta. – Csak a sportlétesítmények felújítása és megerősítése, valamint az utánpótlás-egyesületek finanszírozási nehézségeinek megoldása után lehet Magyarország olimpiai pályázatáról gondolkodni.

A döntés ismeretében már Demszky Gábor is kimondta, mi a véleménye a rendezésről. Szavai szerint ugyanis a kormány józan és megfontolt döntést hozott, amely a realitások talaján állva ítélte meg a 2012-es olimpia megrendezésének lehetőségét. A szabad demokrata főpolgármester annak a véleményének adott hangot, hogy Budapest számára ez nem egy elszalasztott lehetőség, hanem egy reális, a valódi helyzet figyelembevételével született döntés volt a kormány részéről. Hát így beszél egy főpolgármester, miután kiderül, a következő 9-10 évben nem költenek százmilliárdokat városa fejlesztésére.

Gondolkodásbeli különbség

– Elméletileg valamikor minden ország alkalmassá válhat az olimpia megrendezésére. Magyarország esetében azonban nem ilyen elméleti véleményről van szó, hanem arról, hogy hazánk a 2012-es nyári játékok vendégül látására is alkalmas – reagált lapunknak a döntésre, illetve a kormánypárti politikusok nyilatkozataira Deutsch Tamás, a polgári kormány sportminisztere.

– Ha ezt csupán én mondanám, akkor sokan politikai véleménynek gondolnák. Az imént említett tényt viszont 150 szakember közös munkájában is megerősítette. – Deutsch Tamás hozzátette, nyilvánvalóan nem arról van szó, hogy elnyerjük a rendezési jogot, majd 2012-ben kinyitjuk a stadionokat és megrendezzük a játékokat. Ahhoz, hogy minden feltétel adott legyen, kemény, megfeszített munkára van szükség, ugyanúgy, ahogy egy olimpiai bajnoknak is keményen kell dolgoznia azért, hogy címét elnyerje, a tehetség önmagában nem elég.

– Nem az ország, hanem a kormány alkalmatlan az olimpia megrendezésére. Újabb és újabb indokokat gyártanak, hogy miért nem vagyunk megfelelőek a feladatra, elferdítik, megmásítják a megvalósíthatósági tanulmány állításait, csakhogy alátámasszák vélt igazukat – jegyezte meg a Fidesz-Magyar Polgári Párt politikusa. A korábbi sportminiszter szerint egyértelmű, hogy egy ilyen nagy terv megvalósításához társadalmi konszenzusra van szükség. A szocialisták mostani magatartása azonban nem sok jóval kecsegtet azzal kapcsolatban, hogy valaha is meglesz ez az egyetértés. Úgy véli, bizonyos igazság tehát van a szocialistáknak abban az érvében, hogy kevés az idő a 2012-es olimpia megrendezésére. Ellenzésük ugyanis jelentős hátráltató, lassító tényező lenne akkor is, ha ellenzékben lennének.

A megvalósíthatósági tanulmányról és a balliberális oldal által sokszor hangoztatott magas költségekről Deutsch Tamás a következőképpen vélekedik:

– A tanulmányban szereplő 4600 milliárd forint tartalmaz minden olyan költséget, amelyet 2012-ig, illetve azt követően mindenképpen a fővárosra kellene költeni az olimpia nélkül is. Ezt az összeget a különböző fejlesztési koncepciókban szereplő számok alapján állapították meg, tehát elképzelhető, hogy olcsóbban is meg lehet valósítani ezeket a fejlesztéseket – mondta a képviselő. – Az Orbán-kormány által megkezdett és a Medgyessy-kormány által – egyelőre csak szavakban – folytatott autópálya-építési terv például teljes egészében benne foglaltatik a megvalósíthatósági tanulmányban.

Deutsch Tamás felhívta a figyelmet egy a közelmúltban napvilágot látott hírre. Eszerint Görögországban négyszázalékos volt tavaly a gazdasági növekedés, és a szakértők szerint ennek két fő oka van: az EU által támogatott infrastruktúra-projekt, valamint az olimpiarendezés. Szerinte tehát ez is azt támasztja alá, hogy óriási lehetőség lett volna számunkra a játékok elnyerése, és nem érti, hogy a kormányoldal miért próbálja ennek ellenkezőjét bebizonyítani.

Megjegyezte, a baloldali média is állandóan a montreali olimpiát emlegette, mint bizonyítékot arra, hogy igenis lehet veszteséges egy olimpia. Ezzel szemben az a helyzet, hogy ez volt az egyetlen olyan nyári játék – és még talán a moszkvai – ami nem volt nyereséges, a többi igen.

– Nem értem, hogy ha van tíz pozitív példa és egy rossz, akkor miért azt az egyet kell állandóan emlegetni – tette hozzá a korábbi sportminiszter, aki az elmúlt hónapok történéseit így összegezte: – Ez a vita a két politikai tábor között meglévő gondolkodásbeli különbségből adódik. Az olimpia a kishitűek számára hosszú időre bizonyította volna, hogy nem kell mindig megijedni a nagy feladatoktól. A döntés ismeretében viszont úgy tűnik, még egy ideig marad a mostani ellentét a „merjünk nagyok lenni” elvet vallók és az ezt elutasítók között, akik szerint „tanuljunk meg kicsik lenni”.

* * *

Vesszőfutás volt

Mint ismeretes, a kormány átalakítása a Gyermek- Ifjúsági és Sportminisztériumot is érintette. A kormányfői döntésről Deutsch Tamás véleményét kérdeztük:

– Sajnálom Jánosi Györgyöt, mert ez már a második olyan ciklus, amikor idő előtt kell távoznia a kormányból – mondta Deutsch Tamás, aki a polgári kormány idején vezette a tárcát. – Ugyanakkor sokan gondolják úgy, hogy nem tudott azonosulni ezzel a miniszteri tisztséggel, számára és az ágazat számára is vesszőfutás volt a GYISM élén eltöltött egy év. Az elmúlt időszakban számos, korábban megkezdett, illetve előkészített programot állítottak le, ezért azt hiszem, távol áll a valóságtól Jánosi Györgynek az a véleménye, hogy az egyik legsikeresebb és legelismertebb tárcát vezette. A sport olyan terület, ahol igazán lehet látványosat alkotni, ám tavaly óta semmilyen nagy eredményről nem értesülhettünk. Ilyen szempontból tehát indokolt volt a váltás.

A minisztériumból szintén távozó Szilvásy György államtitkárról Deutsch megjegyezte: hiába áll kiváló közigazgatási szakember hírében, a GYISM hatékonysága munkálkodása idején mégis látványosan csökkent. A fideszes politikus az új miniszterről, Gyurcsány Ferencről viszont nem kívánt bővebben nyilatkozni, mint mondta, az az illendő, ha egy minisztert a teljesítménye, és nem múltja alapján értékelnek.