Kaposvárt dél felé elhagyva Somogy és Baranya határán, szemet gyönyörködtető dombokon és völgyeken hullámzik a Balatont Szigetvárral összekötő 67-es országút. Ez itt a Dunántúli-dombság, azon belül is a Zselic, melynek legmagasabb pontja a mindössze 358 méter magas Hollófészek. E vidék igen gazdag természeti értékekben, sajátos erdőtársulásait szubmediterrán növény- és állatvilág egészíti ki. A Zselic víz- és kis túlzással éghajlatválasztó is, hiszen keletről a déli lejtőin mediterrán klímával kacérkodó Mecsek, valamint a Dunára lefutó Völgység, délről pedig a Dráva vízgyűjtő területe határolja. Észak felé a Kapos folyó völgyével, nyugatra a Somogyi-dombsággal szomszédos.

E vidéken a régészeti leletek tanúsága szerint már a csiszolt kőkorban, vagyis Krisztus előtt tízezer évvel emberi települések voltak, ám a török megszállás idején szinte teljesen elnéptelenedett, így számos német, főleg dunai sváb telepes érkezett ide, ahogy egyébként a Dunántúl más tájaira is.

A domborzati viszonyok leginkább az állattenyésztésnek kedveznek, a természeti adottságok – a zárt erdők és a vizes élőhelyek közelsége – pedig ritka állatfajoknak is otthont ad.

A Zselicben több feketególya-pár fészkel, de van itt szürke- és vörösgém, fekete harkály, sőt, rétisas is, és a természetjárók, ha szerencséjük van, vadmacskával, borzzal, vidrával is találkozhatnak. Erdeinek jellemző fája a bükk és a gyertyán, valamint a szubmediterrán hatások miatt a Balkánon honos ezüsthárs; utóbbinak a méhészek örülnek csak igazán. És persze a Zselicben él hazánk számos jellegzetes nagyvadfaja: az őz, a gímszarvas, a dámvad, a muflon és a vaddisznó egyaránt jól érzi magát. Mi több, e fajok némelyikét más állatokkal együtt tudatosan, tudományos igényességgel tenyésztik is a Kaposvári Egyetem Vadgazdálkodási Tájközpontjában.

A többfunkciós létesítmény-komplexumnak a Zselic egyik falucskája, a Kaposvártól mintegy 15 kilométerre található, nem egészen hatszáz lelkes Bőszénfa ad otthont. A település már az Árpád-korban létezett, maga Szent István király adományozta a szentmártoni apátságnak; írásban először 1240-ben említtetett. A falu egyik látványossága a szobáit mesékből vett jelenetekkel díszítő, főleg kisgyermekes családokat váró Meseszálló. A másik pedig az említett Vadgazdálkodási Tájközpont, amit egyszerűbben csak szarvasfarmként emlegetnek, ámbár más állatok is megtalálhatók itt.

A farm központja a 67-es útról az eligazító táblát követve jobbra térve érhető el. Az irodáknak, bemutatótermeknek, vendégszobáknak és a saját üzemeltetésű Zselicvad Étteremnek is helyet adó Európai Nagyvadtenyésztési- és Értékesítési Kutatóközpont műemléki védettségű épületét az 1800-as évek közepén emelték. Eredetileg szénapajtaként szolgált, később majorsági kocsiszín, majd már a kommunizmusban gépműhely lett, végül 2012 elején sikerült szépen, az építészeti jegyeket megőrizve felújítani, és geotermikus hűtő-fűtőrendszerrel fölszerelni. Ez a fatüzeléshez képest harminc százalékos megtakarítást jelent.

Érkezésünkkor legelőször a birtokközpont udvarán dámákként korzózó páváknak biccentünk, a főépület fölötti domboldalban pedig az állatsimogató hívogatja az utazót. A dámvadak gyermekmesébe illően szelíd, de azért óvatos kíváncsisággal közelednek, az egyik vaddisznókoca is érdeklődve röfög fotós kollégánk fényképezőgépének objektívébe.

Előre egyeztetett időpontban, belépő ellenében bárki által szabadon látogatható a vadaspark, a Tájközpont egyik közkedvelt látványossága, ám a komplexum egésze távolról sem csak turisztikai attrakció.

– A zárttéri vadtenyésztés lehetőségeit feltérképező kutatási program alapozta meg a mai állatállományt, amely egyedülálló Magyarországon, de Európában sincs sok vetélytársa – ismerteti büszkén a birtok történetét Nagy János egységvezető.

Fejér megye szülötteként az akkoriban még főiskolaként jegyzett Kaposvári Egyetem hallgatója volt, így kapcsolódott be 1985-ben a Bőszénfától négy kilométerre északkeletre található Gálosfán elindított kutatási programba. Aztán itt ragadt.

– A munka arra irányult, hogy felmérjük az intenzív vadgazdálkodásra kevéssé alkalmas területek hasznosításának lehetőségeit. A kutatások középpontjában a gímszarvas tartása, tenyésztése állt, a zárttéri rendszer létrehozását új-zélandi szakmai tapasztalatok segítették, kezdve a szakszerű kerítésépítéstől az állomány létrehozásán, a takarmányozás-technológián és az egyes fajok legcélszerűbb hasznosításán át az élővadbefogásig. Mivel a kutatási tevékenység során megszerzett tudás a gyakorlatban sokszor nem hasznosul, kezdettől összetett gazdálkodási egységben gondolkodtunk – mondja Nagy János.

Panorámás irodaablaka előtt a beszélgetés közben időnként egy-egy emu léptet el unottan; az Ausztráliában őshonos, a földrésznyi ország címerében is látható futómadár szemlátomást rá sem hederít a hirtelen jött novemberi télre, jól érzi magát a zselici dombok között.

Nagy Jánossal terepjáróba ülünk, hogy bepillantást nyerhessünk az 1360 hektáros Vadgazdálkodási Tájközpont tevékenységébe. A terület tulajdonosa a magyar állam, vagyonkezelője a Kaposvári Egyetem. A birtok több mint ezerötszáz gímszarvas, közel kétszáz vaddisznó és dámvad, százötven muflon és ötven őz élőhelye.

Az egyik etetőnél több tucat gímszarvasbikát számláló csapat ropogtatja a takarmányt; jöttünkre megriadva jó kétszáz méteres távolságra szökellnek, onnan nézegetnek kissé bizalmatlanul. Egy másik területen viszont fotós kollégánknak sikerül viszonylag közelről lencsevégre kapni őket.

Megtudjuk, hogy a birtokon – mely tagja az Európai Szarvastenyésztők Szövetségének – külön tartják a bikákat, a teheneket és a borjakat. Egy tenyészbikának az őszi párzási időszakban másfél-két hónap alatt harminc-negyven tehénnel kell elbírnia, s ha megtörténik, aminek történnie kell, a következő májusban világra jönnek az utódok. Egy tehén egy borjat ellik. Évente száz-százötven élőállatot adnak el főképp külországi piacokon.

A birtok fő profilja a növénytermesztés, a vadaskerti vadgazdálkodás s az élőállat-értékesítés mellett a vadásztatás és a vadhúsfeldolgozás is. A feldolgozott vadhúst, illetve a késztermékeket Zselicvad márkanéven hozzák forgalomba. A vadhús mellett más helyi termékeket is felhasználnak saját éttermükben, azonban a termékek ötvenhat százaléka fővárosi éttermekbe kerül. A fennmaradó hányad nagyjából egyenlő arányban helyi értékesítéssel, húsboltokban, illetve viszonteladók útján kel el.

– Nagykereskedelmi egységekkel nem állunk kapcsolatban – jegyzi meg Nagy János.

A nem éppen olcsó, de kiváló minőségű feldolgozott termékeket vákuumcsomagolással, főleg mélyfagyasztott állapotban árusítják, de ma már az összes forgalom harmadát teszi ki a friss hús. Olyan neves vendéglők vásárolnak innen, mint a budapesti Kárpátia Söröző vagy a Balaton legkiválóbb ínyenc-zarándokhelye, a mára legendává nemesedett balatonszemesi Kistücsök Étterem. Nem véletlen, hogy a bőszénfai szarvasfarm vadhústermékei idén megkapták az Aranyszalag minőségdíjat. Amelyet a hazai étkezési kultúrában és konyhaművészetben radikális változásokat elindító (Kulináris Chartát 2007-ben jegyző) Molnár B. Tamás és Bittera Dóra nevével fémjelzett Magyar Gasztronómiai Egyesület alapított.

Ez a legjelesebb hazai szakmai elismerés, hiszen a szocializmusban elterjedt kalóriafejadag-szemléletű, gyenge minőségű, a hamisítástól sem visszariadó konyha-kulturálatlanság ellen kíméletlen harcot hirdető Magyar Gasztronómiai Egyesület a minőség terén nem ismer kompromisszumot. Hitvallása szerint a magyar vendéglátás csak akkor nyerheti vissza régi fényét, ha a legmagasabb minőségű alapanyagokból dolgozik.

Ez Bőszénfán adott. Pedig a kerítést itt sem fonták szarvaskolbászból. Nagy János tájékoztatása szerint időnként fejfájást okoz az orvvadászat, ami szerencsére korántsem mindennapos probléma. A birtok munkatársait lelkileg is megviselte például, amikor az egyik legszebb, kapitális szarvasbikájának tetemét fej nélkül találták meg. Ez nemcsak erkölcsileg, hanem anyagilag is nehezen feldolgozható tehertétel, hiszen egy bika vadászati értéke akár a hárommillió forintot is eléri.

Sajnos a jogrend szűkre szabja az ilyenkor rendelkezésre álló mozgásteret, az orvvadászok ellen leginkább csak tettenérés esetén lehet hatékonyan fellépni. A Tájközpont munkatársai az aranysakál utóbbi években megállíthatatlannak tűnő szaporodását is aggodalommal figyelik.

– Megkövezhetnek érte, akkor is az a véleményem, hogy tűzzel-vassal irtani kell őket! – mondja Nagy János. A harcias állatvédők erre talán felhorkannak, de a határozott álláspontnak oka van.

– Az aranysakál falkákban vadászik, ezért nagy veszélyt jelent az őzre, a dámvadra, a muflonra, de még a gímszarvas borját is leteríti. Beláthatatlan károkat okoz e vadfajok szaporulatában – magyarázza az ellenszenv okát az egységvezető. Mivel a népnyelv által nádifarkasnak vagy toportyánnak nevezett falánk ragadozónak hazánkban nincs természetes ellensége, már nemcsak Somogyban, Baranyában és az Alföld déli részén portyázik, hanem a Felvidéken is találkoznak vele. A vadászok és a vadgazdálkodással foglalkozók körében ezért nem örvend népszerűségnek.

Nem csak nagyvadakkal foglalkoznak azonban Bőszénfán. A birtokon egy tó is van, amely szezon idején kacsavadászatok színhelye. A lőállások most üresen ásítoznak a metsző szél által borzolt tó vizében.

Nem vagyunk épp fázósak, de azért összébb húzzuk magunkon a kabátot. A Dávid-szarvast viszont úgy tűnik, csöppet sem zavarja a cudarra fordult időjárás. 1865-ben egy ferences misszionárius, bizonyos Dávid atya által a kínai császári vadaskertben fölfedezett, Európában addig ismeretlen faj Bőszénfán élő példányai szinte közönyösen állnak a hideg vízben.

Apropó, hideg: a farmon hidegvérű lovakat is tartanak. Ilyenek vélhetően már a hon(vissza)foglalás korában éltek a Kárpát-medencében. Alacsonyabbak, zömökebbek a közismert fajtáknál, csontozatuk erős. Nyugodt jószágok. Hagyományosan munkalóként használatosak, közülük kerültek ki például egykor a bányalovak.

Bőszénfán a Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület ménes-adatbázisa szerint két fajtát tartanak: a francia eredetű percheront és a magyar hidegvérűt; utóbbi a második világháború után behozott ardenni és más belga eredetű ménekkel végzett tudatos nemesítés nyomán jött létre, 1954-ben ismerték el önálló fajtának. Van még ezeken kívül magyar szürkemarha, racka, bivaly, kecske és külön érdekességként hatvannégy szamár is. Utóbbi fajból becslések szerint nem egészen ezer egyed élhet összesen az országban, ezért a 2002-ben alakult Magyar Szamártenyésztők Egyesülete igyekszik feltérképezni az állományt. Munkájuk eredményeként a magyar parlagi szamár őshonos elismertséget kapott.

Az egyesület augusztusban szakmai napot szervezett a bőszénfai szarvasfarmmal közösen.

– Nem kedvtelésből, hanem gazdasági haszonállatként tenyésztünk szamarat, s ezt a tevékenységet idővel szeretnénk önfenntartóvá tenni – mondja Nagy János. Három éve folyamatosan növelik a bőszénfai állományt, többek kötött a gyepes területek karbantartása érdekében. A szamár ugyanis más erényei – igénytelensége, jó teherbíró képessége – mellett biofűnyíróként is kiválóan teljesít. Ugyanakkor a fajta tulajdonságait, szükségleteit, tenyésztésének ideális körülményeit vizsgálják. A továbbtenyésztésre alkalmatlannak bizonyuló szamarakat pedig a gasztronómia hasznosíthatja. Ezért a bőszénfai szarvasfarm a szamárhústermékek értékesítésének lehetőségeit is keresi.

A szűkebb értelemben vett vadgazdálkodáson túlmenően nagyobb léptékű vidékfejlesztési hatása is van a bőszénfai szarvasfarm tevékenységének. Nemcsak azért, mert húszvalahány embernek állandó munkát ad – ez is megbecsülendő persze –, hanem mert sokszínű helyi kultúra kapcsolódik hozzá, s az ide látogató turisták számos más látványosságot, nevezetességet is felkeresnek, melyek így erősítik egymást.

A bőszénfai szarvasfarmnak évente hozzávetőlegesen tízezer látogatója van. A Kaposvári Egyetem, de gyakran más felsőoktatási intézmények diákjai is itt töltik gyakorlatukat, emellett külföldi szakmai delegációk, vadászok vagy épp iskolás, óvodás csoportok érkeznek, ők a környékbeli turisztikai programok vendégei is lehetnek. Márpedig a Zselic bővelkedik látnivalókban: egyaránt maradandó élményt jelent a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum, az almamelléki kisvasút, az ibafai pipamúzeum, Gyűrűfű ökofalu, vagy épp a szennai skanzen, hazánk első Europa Nostra-díjas falumúzeuma, amelynek különlegessége, hogy a Belső-Somogy és a Zselic jellegzetes favázas, talpas házait és a hozzájuk tartozó gazdasági épületeket a mai település közepén állították fel. A szennai skanzen 1785-ben épült népi barokk stílusú, fakazettás mennyezetű református temploma Somogy megye egyik legjelentősebb műemléke.

A Zselic mindezek mellett azon hazai területeink egyike, ahol a csillagos ég látványának élvezetét alig zavarja mesterséges fényszennyezés. Ezért a Zselici Tájvédelmi Körzet 2009-ben, Európában elsőként, egy skót parkkal együtt meg is kapta a Nemzetközi Csillagos Égbolt Szövetség által alapított Nemzetközi Sötét Égbolt Park címet. A Magyar Csillagászati Egyesület és a Duna-Dráva Nemzeti Park pedig közösen létrehozott itt egy csillagászati tanösvényt.

Az igazi fejlesztés még csak most kezdődik, a Somogyi Erdészeti és Faipari (SEFAG) Zrt. ugyanis az Új-Széchenyi Terv Dél-Dunántúli Operatív Programjából közel hétszázmillió forint értékű támogatást nyert el a Zselici Csillagpark kialakítására planetáriummal, kilátóval, öt információs ponttal és 3,6 kilométer hosszú úttal. November közepén a szakmai konferenciával egybekötött alapkőletétel is megtörtént.

Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a vadászatokon és különösen az azokat követő kötetlen hangulatú vacsorákon jó eséllyel találkoznak egymással befolyásos emberek, hazaiak és külföldiek egyaránt. Mondjuk ki, egy jól sikerült, élményteli vadászat és az elmaradhatatlan lakoma a kapcsolati tőkére alapozva fontos beruházásokat, előre mutató üzleti egyezségeket is hozhat egy régiónak vagy akár egy egész országnak. Ezért sem mindegy, milyen alapanyagból milyen étel kerül az asztalra.

Emellett nem forintosítható haszon, de mindenképp jellemfejlesztő élmény, ha egy gyermek közelről figyelheti a vadakat, amelyek némelyike éppenséggel szelíd, így meg is simogatható. Szakmai tanácsadást is szívesen nyújtanak a szarvasfarm munkatársai például azoknak, akik belevágnának az állattartásba. Ezért filozófiai alap a magas színvonalú szakmai munka mellett a nyitott gazdaság sokszínű látogatóprogrammal, agancsmustrával, vadföldszemlével, hagyományőrző eseményekkel.

E hét péntektől vasárnapig például a Mikulással is találkozni lehet Bőszénfán. Igaz, rénszarvasok nélkül. Ilyenek történetesen még nem élnek a Zselicben.

Ágoston Balázs