A családból kiemelt gyermekek jövőjéért
Nevelőszülők a büszkeségfalon
Húsz éve foglalkozik családból kiemelt gyermekek gondozásával az ebesi Zsákai házaspár. A nevelőszülők az elmúlt két évtized alatt 21 nehéz sorsú gyermekkel osztották meg otthonukat. Igazi sikertörténetüknek azt tartják, hogy a náluk felnövekvő fiatalok a nagybetűs életben is megállják a helyüket: dolgoznak, eltartják magukat, önállóan is boldogulnak.Hazánkban több mint 23 ezer gyermeknek nem adatott meg, hogy vér szerinti szüleivel nevelkedjen. Közülük mintegy hétezren gyermekvédelmi intézményekben élnek, a többiekről, megközelítően 16 ezer gyermekről főként az egyházak, illetve a civil szervezetek által működtetett nevelőszülői hálózat gondoskodik.
A Hajdúdorogi Metropolitai Egyház által fenntartott Szent Péter és Pál Görögkatolikus Gyermekvédelmi Központ irányítása alatt több száz gyermek és fiatal felnőtt él nevelőszülői családokban kelet-magyarországi településeken.
Zsákainé Tanka Erika húsz évvel ezelőtt a Hajdú-Bihar vármegyei Ebesen talált rá élethivatására. Kiemelkedő szakmai munkájáért 2022-ben Szent Anna a Nevelőszülőkért díjat vehetett át a Belügyminisztériumban. A 2019-ben alapított állami elismerés célja, hogy ráirányítsa a figyelmet a nevelőszülők áldozatos munkájára.
Huszonegy gyermeksors
Két évtizedes nevelőszülői pályafutása alatt 21 gyermek és fiatal felnőtt örökbeadását, vér szerinti családjukba történő hazagondozását, illetve az önálló életre való felkészítésüket támogatta, és jelenleg is elhivatottan segíti Zsákainé Tanka Erika és a rendőrség kötelékében fegyveres biztonsági őrként dolgozó férje, Sándor. A családi fészekből már kirepült, külön háztartásban élő fiatal felnőttekkel is tartják a kapcsolatot, segítik őket, nevelt gyermekeik rendszeresen visszajárnak hozzájuk.
– Egy-egy ünnep megszervezése komoly logisztikai kihívás, tavaly karácsonykor is csak két felvonásban tudtuk elfogyasztani az ünnepi vacsorát, mert olyan sokan voltunk, hogy még az igen méretes étkezőasztalnál sem fértünk el egyszerre – meséli mosolyogva Zsákainé Tanka Erika, miközben a falon sorakozó családi fotók rengetegét mutatja. – Bár nagyon szerettük volna, nem születtek vér szerinti gyermekeink, ezért a 2000-es évek elején úgy döntöttünk, hogy örökbefogadással tesszük teljessé a családot. Így érkezett az életünkbe a ma már felnőtt, akkor 18 hónapos Martin fiunk, azonnal megszerettük. Ekkor határoztuk el, hogy nevelőszülők leszünk. Innen már nem volt megállás. Miután mindketten elvégeztük a hivatásos képesítést nyújtó tanfolyamot, állami gondoskodásra szoruló gyermekeket vállaltunk. Jelenleg nyolcan vagyunk…
A játékhegyek között izgő-mozgó, cserfes kis csapat kiskorú, éppen otthon lévő tagjaival mi is megismerkedünk. Annácska hamarosan hároméves lesz. A hatéves Aliz és húga, Lilla már óvodába járnak. Aliz igazi vezéregyéniség. A nevelőszülők most azon fáradoznak, hogy visszaadják a kislány gyermekkorát, aki az édesanyai szerepkört átvállalva gyámolítja hároméves testvérét. Kényszer szülte feladatát korábban annyira komolyan vette, hogy a kikapcsolódás ismeretlen volt a számára, lényegében meg kellett tanítani játszani…
A család férfi vonalát az építőkockákat szorgalmasan pakolgató kétéves Álmoska erősíti. A sorban Máté következik, a Down-szindrómával született, középsúlyos értelmi fogyatékos kilencéves kisfiú, aki 24 órás teljes felügyeletet igényel, ezért hétköznapokon Debrecenben, kollégiumban lakik, csak hétvégenként és ünnepnapokon jár haza. Balázs pedig már betöltötte a 19. életévét. Középiskolába jár, érettségire készül és mivel önálló életvitelre még nem képes, szakmai nyelven szólva utógondozotti ellátottként él a családban. (A kiskorú gyermekek nevét a téma érzékenysége miatt megváltoztattuk.)
Öröklődő elhanyagolás
Zsákainé Tanka Erika elmeséli: nevelőszülőként a legfontosabb feladatuk, hogy jó irányt mutassanak a gyermekeknek, állandóságot vigyenek az életükbe és lehetőség szerint visszasegítsék őket az eredeti családjukba, vagyis hazagondozzák őket. Amennyiben ez nem lehetséges, akkor jöhet szóba az örökbeadás. Amint fogalmaz, a munkájuk legnehezebb része az elengedés, hiszen a jórészt csecsemőkorban hozzájuk kerülő gyermekektől az időközben kialakult szoros kötődés miatt nehéz megválni.
– Soha nem felejtem el az első alkalmat, amikor egy születésétől velünk élő hároméves kicsinek a gyermekvédelmi szakemberek segítségével sikerült örökbe fogadó családot találni. Az elválás annyira megviselt, hogy pszichológus segítségét kértem az elengedés feldolgozásához. Persze később, a sokasodó tapasztalatok birtokában szép lassan sikerült megtanulni, hogyan kezeljem az ilyen helyzeteket.
Miközben beszélgetünk, a kislányok a tarka ruhákba öltöztetett játék babáikat mutogatják. Kedvesen csacsognak, könnyen barátkoznak, kifejezetten keresik a kapcsolatot velünk, idegenekkel. A biztonságos környezetben boldognak tűnnek, pedig nem éppen ideális háttérből érkeztek.
– Leggyakrabban elhanyagolás, alultápláltság, testi-lelki-szexuális bántalmazás miatt emelik ki őket a vér szerinti családból – sorolja Zsákai Sándor. – A szülők jellemzően munkanélküliek, szenvedélybetegségekkel küzdenek, bántalmazó párkapcsolatban élnek, a szinte mindennapos abúzus a gyermekek szeme előtt történik. A kicsik kiválóan kezelik az okostelefont, ugyanakkor beilleszkedési és szocializációs problémáik vannak, nem ismerik az evőeszközt, nem tudják használni a mosdót, háromévesen sem szobatiszták, a beszédfejlődésük is elmarad a kortársaikhoz képest. Gondozunk olyan gyermeket, aki csak kétéves kora után tanult meg járni, mert a szülei egy babakocsiban, gyakorlatilag lekötözve tartották. Öt testvére van, közülük mindegyik nevelőszülőknél él – hangsúlyozza Zsákai Sándor.
Majd hozzáfűzi, hogy ennek ellenére úgy látják, a vér szerinti szülők általában ragaszkodnak gyermekeikhez, de mivel ők maguk sem kaptak követendő mintákat, elhanyagolják őket. A nevelőszülőkre gyakran féltékenyek, főleg akkor, amikor a gyermekek már azokat szólítják anyának és apának.
Fiatal nevelőszülők hiánya
Megtudjuk a házaspártól, hogy a nevelőszülők közösségét jellemzően az idősebb generációk alkotják, ők az elfogadóbbak. A fiatalabbak kevésbé türelmesek és együttérzőek mások problémás gyermekei iránt, ezért is jelentkeznek ritkábban a hálózatba.
Zsákaiék szerint a családból kiemelt kiskorúakkal manapság nehezebb bánni, mint húsz évvel ezelőtt, aminek az lehet az oka, hogy gyakran nemzedékek óta halmozódó lemaradást hordoznak. Emiatt a nevelőszülőkre nagyon komoly munka vár a felzárkóztatásuk terén.
– A hat gyermek ellátásával járó hivatás 24 órás folyamatos szolgálatot igényel, éppen ezért nagyon méltatlannak érezzük, ha arra utaló hozzászólásokkal találkozunk, hogy a nevelőszülők kizárólag anyagi haszonszerzés céljából vállalják az állami gondozott gyermekek ellátását. Sajnos időnként valóban akadnak elrettentő és elítélendő példák, amelyek rengeteget ártanak a nevelőszülők társadalmi megítélésének is, mert a sajtóérdeklődésre számot tartó tragikus esetekből könnyen általánosít a közvélemény. Fontos hangsúlyozni, hogy a nevelőszülők kiválasztása szigorú szakmai protokoll alapján történik, ugyanakkor a belügyminiszter irányítása alatt álló Nemzeti Védelmi Szolgálat kifogástalan életvitelt vizsgáló átvilágítását is indokoltnak tartjuk. Ezzel kapcsolatban is számos félelemkeltő, téves információ jelent meg a médiában, aminek következtében jó néhány gyermekvédelmi szakember hagyta el a pályát, pedig mi egyáltalán nem tapasztaltunk intimitást sértő vagy egyéb megalázó mozzanatot a még folyamatban lévő eljárás során.
A házaspár hangsúlyozza, hogy bár a Hajdúdorogi Metropolitai Egyház égisze alatt működő munkáltatójuk, a Szent Péter és Pál Görögkatolikus Gyermekvédelmi Központ anyagilag és erkölcsileg is támogatja őket, örülnének, ha a kormány szándékai szerint tovább erősödne a nevelőszülői hálózat presztízse.
– Nekem például annak ellenére, hogy hamarosan 54 éves leszek, évente mindössze 12 nap szabadság jár, amit rendkívül kevésnek tartok – mondja Zsákainé Tanka Erika. – Úgy vélem, újabb lendületet adhatna a hivatást választók további munkájához az is, ha a mostani gyakorlattól eltérően a nevelőszülők is indulhatnának a nagycsaládosokat megillető pályázatokon.
A házaspár addig is igyekszik nap mint nap mindent megtenni a rájuk bízott gyermekek testi, lelki, értelmi, érzelmi fejlődéséért. Ennek részeként közösségi programokat szerveznek, nyaralni viszik a kicsiket, de kirándulni is gyakran elutaznak 22 éves régi autójukkal. Újra a családi költségvetésből nem futja…
Átfogó vizsgálat a gyermekvédelemben
A kormány a bicskei kegyelmi ügyet követően rendelt el pszichológiai alkalmassági és kifogástalan életvitelt ellenőrző vizsgálatot a gyermekvédelmi dolgozók körében, hogy kiszűrjék az állami gondoskodásra szoruló gyermekekre leselkedő kockázatot. Az elmúlt hónapokban a Nemzeti Védelmi Szolgálat több mint 13 ezer gyermekvédelmi munkatársat világított át. Összesen öt százalékuknál, 75 személy esetében állapítottak meg kifogásolható életvitelt egyrészt büntetett előélet, másrészt „a gyermekek fejlődéséhez szükséges védelemmel és gondoskodással össze nem egyeztethető életvitel miatt”.