Kupper András védnökséget ajánl a magyar kiskereskedőknek

Egy polgármester számára előbbre való a településén élő emberek sorsa, jóléte és biztonsága, mint a pártkötődése. Ez egyszerûen abból következik, hogy a normális, mindennapi élet és az ahhoz kötődő tisztességes kultúra magasabb rendû kategória, mint a pártpolitika – mondta a Demokratának Kupper András parlamenti képviselő, a Fidesz budapesti elnöke, aki a főváros XI. kerületében indul a polgármesteri székért.

{mosimage}

-Ön szerint is az október 1-i választáson múlik a magyar önkormányzatiság sorsa? – Nem. Akkor is fenyeget a ledózerolás veszélye, ha a polgári oldal győz. A parlamenti kormánytöbbség ugyanis bármikor tönkreteheti az önkormányzatokat. Például jelentősen csökkenti a finanszírozásukat. Nézzük csak: csődben vannak a kórházak. Többségük önkormányzati tulajdonban van, tehát a kórházakon keresztül is jelentősen meg lehet gyengíteni az önkormányzatokat, de ugyanez vonatkozik az iskolákra is. – Valamint a kispostákra, a megszüntetett vasútvonalakra… – A tatárjárás, a 150 éves török uralom, Trianon és a II. világháború után is újjáépítette a magyarság ezt az országot. Ezt kell tennünk majd most is, mert ez a kötelességünk, másfelől vegyük végre észre, hogy nekünk, magyaroknak nincs hová menekülnünk. – Miért lát az MSZP ellenséget az önkormányzatokban? – A baloldal már csak történelmi hagyományai miatt is szereti a központosított struktúrákat és az ehhez tartozó kézi vezérlést. Ahol lehet, be is vezeti. A helyhatóságokat is saját marionettfiguráivá szeretné tenni a kabinet. Az önkormányzati törvény persze nem engedi ezt, mert a központosítás ellentmond az önrendelkezés elvének. Nem sérthetik meg ezt a törvényt, mert a tavalyi hamis statisztikák után ez valószínûleg az utolsó csepp lenne a Gyurcsány-kabinet brüsszeli poharában. És nem is módosíthatják a törvényt, mert ahhoz pedig nincs meg a kétharmados parlamenti többségük. Marad tehát az úgynevezett lopakodó próbálkozás, vagyis a megszorítások, a pénzügyi elvonások, a forrásszûkítések sorozata. No meg az a technika, hogy a kormány maga osztja el azt a pénzt, ami a magyar önkormányzatok számára érkezik az EU-ból. – Hogyan érvényesül mindez egy olyan településen, mint a XI. kerület? – Például úgy, hogy az önkormányzatoknak és a polgármestereknek pártállástól függetlenül fel kellett volna emelniük a szavukat a Gyurcsány-csomag megszorításai ellen. Ez a XI. kerületben különösen kívánatos lett volna, hiszen egy elöregedő városrészről van szó, ahol nagyon sok nyugdíjas él, márpedig a megszorítások főként őket sújtják. Az MSZP budapesti elnöke, Molnár Gyula azonban hallgat és lenyeli a megszorításokat. Többé vagy kevésbé, de hasonló helyzetben van az ország legtöbb MSZP-s polgármestere is. Sőt, akik közülük a parlamentben ülnek, azok meg is szavazták a Gyurcsány-csomagot. – Nincsenek szereptévesztésben? – Teljes mértékben abban vannak, hiszen egy polgármester számára előbbre való a településén élő emberek sorsa, jóléte és biztonsága, mint a pártkötődése. Ez egyszerûen abból következik, hogy a normális, mindennapi élet és az ahhoz kötődő tisztességes kultúra magasabb rendû kategória, mint a pártpolitika. Meg is lepett legutóbb, amikor Molnár Gyula azt nyilatkozta az egyik televíziós csatornán, hogy a polgármesterség a másodállása, az első az MSZP budapesti elnöki posztja. Nem kell mondani, mennyire megbántotta ezzel a kerület lakóit. – Ha már itt tartunk, mit tervez ön mint polgármesterjelölt a megszorítások ellensúlyozására? – A Fidesz szövetségeseivel már a választási programjában is több ilyen elemet jelölt meg. Öregekről volt szó? Leírtuk, hogy szeretnénk létrehozni egy ápolási otthont. Szeretnénk bevezetni az úgynevezett nagycsaládos kártyát, amellyel olcsóbban vehetik igénybe az önkormányzatok által nyújtott szolgáltatásokat a sokgyerekesek. Hozzáteszem, nemcsak őket fenyegeti közvetlen módon a kormány megszorító csomagja, de a kis- és középvállalkozásokat is. – Sok van belőlük a kerületben? – De még mennyi! És ráadásul igen fontos szerepet játszanak, például az ő üzleteik, portáljaik határozzák meg az utcaképet. Tetszetőssé, otthonossá teszik a főútjainkat, és csak az tudja igazán értékelni ezt, aki látja mindeközben Pesten a Körúton vagy a Rákóczi úton a bezárt, bedeszkázott és elhanyagolt, szeméttel telehordott üzlethelyiségek kirakatait. De nemcsak az utcakép miatt akarjuk támogatni a kis- és középvállalkozásokat, hanem azért is, hogy további munkahelyeket biztosítsanak a kerület lakóinak. Szeretnénk bevezetni egy védnöki táblát, amelyet azok az üzletek akaszthatnának ki, amelyek csak magyar, vagy nagyrészt hazai terméket árulnak. Terveim szerint itt olcsóbban vásárolhatnának a nagycsaládosok a kiadott önkormányzati kártyákkal. – Mennyibe kerülne? – Szinte semmibe. Téved, aki folyton csak pénzben gondolkodik, hiszen egy településnek szellemi és lelki tőkéje is van. A mi kerületünk például hallatlanul gazdag kulturális értékekben, elegendő a Szent Imre-templomban folyó zenei életre, vagy a Weiner Leó zeneiskola munkájára utalnom. Ezekre építve szeretnénk például létrehozni az Új Buda kulturális fesztivált. Társul hívjuk majd ehhez a budafokiakat is, hiszen náluk mûködik a Dohnányi zenekar. Ráadásul egy ilyen fesztivál tovább bővítené a kapcsolatrendszerünket, ami egy idő után komoly gazdasági eredményeket is hozna. – Molnár Gyula erős ellenfél lesz. Gyurcsány Ferenc példaképként állította őt a szocialista polgármesterjelöltek elé az MSZP országos kampánynyitóján. És már-már legyőzhetetlennek állítja be őt a sajtó… – Nem ő lenne az első legyőzhetetlennek hitt harcos, aki vereséggel távozik a ringből. Szerintem azt csinálja, amit Demszky Gábor csinált uralkodásának első két évében, vagyis kizárólag a személye körül zajló reklámtevékenységgel foglalkozott. Molnár Gyula a jobb reklám érdekében kerülte a megharcolandó konfliktusokat. A kerületben megvalósult beruházások döntő többségét pedig még a fideszes városvezetés indította el annak idején. És vannak olyan dolgok is, amelyeket a Fidesz javasolt, de a baloldali többség leszavazta a képviselő-testületben. Aztán vártak két hónapot, majd saját ötletként újra elővették. Tipikusan ilyen volt például a mûvészeti alapítvány, de ilyen volt az iskolai reformétkeztetés gondolata is. – Ügyes. – Igen, ezzel a szóval lehet a legjobban jellemezni a kerületi baloldalt, de ez minden! Mi nem ilyen értelemben szeretnénk ügyesek lenni! – A lakótelepek népe statisztikusan nézve szinte az egész országban az MSZP-t pártolja, pedig nem sokat kaptak a szocialista vezetéstől… – Zajlik a panelprogram, amit nem szeretnék alábecsülni. Az is igaz viszont, hogy ez a kezdeményezés csak a változás illúzióját képes megteremteni, de nem hoz valódi, minőségi változást. A panelházak hőszigetelése ugyanis nem minden, ez így önmagában csak nagyon-nagyon lassan téríti meg a lakók és a lakóközösségek beruházásait. Ahhoz szükség lenne az ajtók és ablakok cseréjére, és a lakásonként szabályozható fûtés-, illetve melegvíz-rendszerre. Eszünk ágában sincs leállítani a mostani programot, de mindenképpen kiegészítenénk az ablakcserével és a szabályozható víz- és fûtésrendszerrel. – Mivel kezdene, ha nyer? – Első lépésben szeretnék létrehozni egy civil tanácsadó testületet. Különféle szervezetek, intézmények, érdekképviseletek vezetői, illetve az egyházak illetékesei tevékenykednének benne, és semmilyen döntés sem születhetne a véleményük nélkül. – Második lépésben? – Kidolgoznánk egy hosszú távú fejlesztési stratégiát, amely nem négy, hanem húsz évre határozná meg a kerület fejlődésének főbb irányait. Ehhez szükség lenne a pártok egyetértésére, amit most nem udvariasságból mondok, hanem azért, mert másként nem mûködhet egy ilyen hosszú távú koncepció. – A XI. kerület a fővárosban több szempontból is kitüntetett szerepet tölt be. Demszky Gábor tudta ezt? – Sohasem tudott a kerületekkel együttmûködni. Nem titok, hogy én éppen ezért a változásban, azaz Tarlós István győzelmében reménykedem. Tarlós gyakorlatias ember, aki sokkal inkább a konkrét feladatok, mint a politikai elvek, a pártpolitikai csatározások vonzásában él. Nagy tapasztalatokat szerzett mint kerületi polgármester, pontosan tudja hol, miként kell újrafogalmazni a kerületek és a főváros kapcsolatát. Molnár Gyulának sem lehet más a véleménye, hiszen egy sajtóinterjúban azt mondta Demszky Gábornak címezve, hogy a fővárosnak nem királyokra, hanem vezetőkre van szüksége. – Hogyan értékeli Demszky Gábor szerepét az augusztus 20-i tragédiában? – A Fidesz fővárosi frakciója már régebben jelezte a Közigazgatási Hivatalnak, hogy a Városvédelmi Bizottság elnöki jogosultságaival komoly gondok vannak. A főpolgármester ugyanis szükség esetén nem él, máskor meg visszaél ezekkel a jogokkal. Két évvel ezelőtt, az uniós választások idején Demszky Gábor például visszaélt velük, ugyanis tornádóval riogatta Budapest népét. A Fidesz azt javasolta akkor, hogy ne egy politikus, hanem egy rátermett közszolga, mondjuk a főjegyző töltse be a Védelmi Bizottság elnöki posztját. Augusztus 20-áról csak annyit, hogy más városok polgármesterei figyelték az időjárás-jelentéseket és leállíttatták a tûzijátékot, Demszky Gábor ezt nem tette meg. – Visszatérve a terveire: egyszer hosszan beszélt az úgynevezett gazdapiacok létrehozásáról. Még most is fontosnak tartja? – Mindenképpen szeretném létrehozni a gazdapiacokat. Ezeknek az a lényege, hogy itt a termelők közvetlen módon kínálnák a húst, a tojást, a zöldséget, semmiféle közbeeső állomás, lánckereskedői rendszer nem illeszkedne közéjük és a vásárlók közé. Így sikerülne alacsonyan tartani az árakat, miközben a városiak kifogástalan minőségû, egészséges élelmiszerhez jutnának. Mondanom sem kell, mennyit segítene mindez a gazdákon, a kisebb termelőkön. Folyamatosan tartom velük a kapcsolatot, már csak arra várnak, hogy megnyerjük a választást. Az első gazdapiacot Gazdagréten és őrmezőn indítjuk, mert ezek a kerület rosszabbul ellátott, de nagyobb népességû részei. S. F.